Vinnyogó rendőrautók száguldoznak New York utcáin, míg meg nem érkeznek egy emeletes parkolóház legfelső szintjére. Ott aztán a két kocsi lefékez egy harmadik két oldalán, a négy zsaru kipattan és fegyvert ránt. Állítólag van valami túsz, alighanem a fiatal kölyök, aki a hátsó ülésen ül. A két férfit kiparancsolják az autóból, azok engedelmeskednek, ám csak úgy mellesleg megjegyzik, hogy a rendőröknek fogalmuk sincs mibe ütötték bele az orrukat. Ez hamarosan be is bizonyosodik, mikor az egyik zsaru remegő kézzel leereszti, majd eldobja a fegyverét, aztán nemes egyszerűséggel lehátrál a tetőről, miközben egy másik kollegája lepuffantja a többit, majd a halántékához szorítja a pisztolycsövet, és harmadszor is meghúzza a ravaszt.

A helyszínen Walter látványosan unatkozik, mivel közel, s távol sehol sem lát egyetlen hullát vagy hamburgert, de a többiek azért próbálják fenntartani a látszatot, hogy itt most igenis egy komoly nyomozás folyik. Az incidensről készült videó, az arcfelismerő progi már fut, hátha ki tudják deríteni, kik rabolták el azt a srácot, akinek az apja nem mellesleg az MD repülésfejlesztő részlegénél melózik. Walter szerint egyértelmű az eset: hipnózis.

A banda összeszedelőzködik, és csoportosan látogatják meg Nina Sharpot. Walter elképedve nézelődik a Massive Dynamic épületében, Peter pedig alig győzi elrángatni az érdekesebbnél érdekesebb előcsarnokokból. Ninánál addigra már bent van az elrabolt fiú apja, aki egy szupertitkos repülésirányító rendszeren dolgozik a hadsereg részére. A gyerekrablók egyelőre nem álltak elő a követeléseikkel. A férfi elmondja, hogy a munkája a mindene, de a fia anyja még nagyon régen meghalt, és el sem tudja képzelni, mihez kezdene, ha történne a gyerekkel valami. Walter ennél a mondatnál hirtelen felpattan, és kisétál Nina irodájából. Peter faggatására elárulja, hogy Bell mutatta be neki Peter anyját, és valaha úgy volt, közösen alapítják meg az MD-t, de úgy tűnik, Bell nem tudott várni. Szerencse, hogy legalább Peterre vigyázott az anyja, amíg ő, Walter, az elmegyógyban malmozott.

A túsz éhes, úgyhogy a gyerekrablók betérnek egy közértbe vásárolni, és ha már ott vannak, kiüríteni a kasszát. A pultos nem nagyon akaródzik odaadni, ráadásul felfigyel rájuk egy kopasz kétajtós is, aki a Ganxsta Zolee hasonmás emberrabló figyelmeztetése ellenére úgy dönt, bele szeretne keveredni az ügybe. A kopasz először magára önt egy nagy adag forró kávét, aztán lecsapja magát a kávéfőző üvegedényével, aztán pedig fejjel belerohan a hűtőbe. Az eladó alighanem öngyilkos típus, mert ezt látva nem rögtön azt kérdezi, hogy milyen címletekben szeretnék a bevételt, hanem stukkert ránt. Zolee csúnyán néz rá, mire a fickó kiejti kezéből a pisztolyt, aztán fogja a kulcsát, és beledugja a konnektorba. A biztonsági felvételt látva Peter és Olivia arra a következtetésre jut, hogy Walternek alighanem igaza van a hipnózissal kapcsolatban, plusz úgy okoskodnak, hogy a két fickó (Dobbins és Hickey a nevük) talán kémek, akik használtautó kereskedőnek adva ki magukat olvadtak be, és a fiú, Tyler apjának a találmányaira fáj a foguk.

Walter felboncolja az egyik zsarut, abban a reményben, hogy az erős hipnózis hagyott valami nyomot. Igaza lesz, az agykéregben erős bevérzéseket talál, ami trauma következménye, mikor az agy és a test összeveszett azon, hogy mit csináljon. Viszont helyesbít: nem hipnózis lesz ez, hanem tudatirányítás. Telefonálnak az emberrablók, aztán alaposan meglepnek mindenkit, mikor szupertitkos tervrajzok és halálsugár fegyverek helyett rongyos kétmillió dollárt követelnek. A telefont ugyan nem sikerül bemérni, de a váltságdíj átadásának helyét Olivia gondolatban máris telepakolja aknákkal, hálókkal és medvecsapdákkal. Közben Walter sem tétlenkedik, úgyhogy a kommandósok eligazítására egy széles vigyorral, valamint Peter plüssmacijával érkezik, mely olyan fehérzajt bocsát ki, ami hasonlít az anyaméhben hallhatóra, és ha minden igaz, megakadályozza, hogy a rohamosztagosokat bevuduzzák Ganxstáék.

Akció indul, megérkeznek az emberrablók, aztán hirtelen minden a feje tetejére áll, autók robbannak, emberek rohangálnak ide-oda. Olivia az egyik emberrablót követi, Peter meg a másikat, akit épp csak egy pillanatra lát meg a pénzes táskával rohanni. Livvie utol is éri az emberét, aki kétségbeesve kér segítséget, miközben megállás nélkül kattog a saját fejéhez szorított üres fegyver kakasa. Peter is megtalálja a táskásat, aztán nagyot néz, egyrészt, mivel Walter szupermackója nem használ, másrészt pedig mert Tyler, a gyerek vigyorogva szorongatja a táskát, és szépen megkéri az ifjabb Bishopot, hogy ugyan álljon már elő a kocsijával, aztán húzzanak innen a rákba. Aki már a főcím előtti rendőrös jelenetnél nem sejtette, hogy a gyerek a hunyó, az nem néz elég Fringe-et.

Az elfogott „gyerekrabló” (Ganxsta felrobbant a kocsival) szavai alátámasztják azt, amit megtudtunk, azt állítja, hogy végig ők voltak a túszok, a telefonban is csak azt mondták, amit a kölyök a szájukba adott. Peter ezalatt maga is megtapasztalja, hogy Tyler egy igazi kis szemétláda, akit a legkevésbé sem érdekel, hogy Peternek (vagy neki) baja esik. Vissza az MD-be, Olivia rámászik Nina képére: mi ez már, hogy egy vezető tudósuk gyereke képes másokat irányítani a tudatával, mert hogy nem véletlen, az tuti. Nina csak a vállát vonogatja, Tyler apja a repüléssel foglalkozik, bár most hogy mondja Livvie, valóban együttműködik a gyógyszeresekkel, ugyanis a gondolatokkal irányított röpzik pilótáinak valami mentális fokozót adnak. Hogy, hogy nem, apuka bevallja, hogy egyszer vitt haza a szerből további tesztelésre, Tyler tehát rátehette a mancsát. A kölyök eközben tömi magába a pez cukorkát, és akaratlanul is elregéli Peternek, hogy az egész arról szól, hogy az apja nem szereti, nem tartja elég okosnak, szóval pontosan Peter szakterületéről.

Walternek máris összeállt a kép. Tyler pubertás korban van, tehát egyébként is fokozottabban fogékony a tudatbefolyásoló szerekre, plusz a kóros figyelemhiányra felírt bogyó lehetővé teszi, hogy az egyébként számítógépekre kitalált szer emberekre is hatásos legyen. Mérgében majdnem nekiugrik apukának, Olivia alig tudja visszatartani. Peteréket lemeszeli egy zsaru, pechére, ugyanis a gyerek rögtön ki szeretné nyírni. Szerencsére Peter nagy nehezen meggyőzi, úgyhogy egy rövid „lelőlek, de nem is, de mégis” játékot követően leüti a járőrt. A nemzetbiztonságiak már megint bekavarnak, miután Oliviáék félig megoldották az ügyet, szeretnék őket lepattintani róla, mert csak. Ráadásul Peter hiányában Walter is leblokkol, és csak Olivia és Nina hathatós együttműködése árán sikerül kicsikarni agyából egy aprócska ötletet. Astrid száguld be a szobába: átvizsgálták Tyler számítógépét, és a gyerek meglehetősen érdekes dolgokra keresett rá a neten. Mielőtt még az egyszeri néző fantáziája elkalandozna holmi a német kakapornó és bőrruhában korbácsot lengető dominák birodalmába, gyorsan jön is a következő jelenet, amiben kiderül, hogy halott nők után kutatott. Az se jobb…

Néhány kattintás, és már elő is kerül egy cikk egy bizonyos Renee Daviesről, aki Tyler anyja. Apu nagy nehezen bevallja, hogy a volt felesége elég durván rajta volt a drogokon, mikor Tyler csecsemő volt, néha hetekre felszívódott, aztán egyszer nem is jött vissza. Apu úgy gondolta, az lesz a legjobb, ha azt mondja a gyereknek, hogy autóbalesetben meghalt. A történet folytatását magától Tylertől tudjuk meg, aki éppen meghitt vacsorát költ el Peterrel egy sztiprtízbárban. Úgy egy hónapja a kölyök megtalálta az anyakönyvi kivonatát, amiből megtudta az anyja nevét. Egy kis nyomozás, és máris kiderült, hogy anyu nem hogy nem halt meg, de Marylandben él, ahol drogtanácsadó, vagy mi. Peter tovább kérdezősködne, de Tyler megunja a cseverészést, majdnem egy kést döfet Peterrel a saját lábába, aztán már indulhatnak is tovább.

Walter elkészült a ketyerével, ami mágneses energialökettel kitörli néhány pillanatra Tyler agyát, amitől ő összezavarodik, és talán még hány is. Ez az idő talán elég lesz, hogy elkapják. Na de én ezt most nem értem. Egy távcsöves puska, meg egy kábítólövedék nem ugyanezt az eredményt hozná? A mamakereső kirándulás célba ér, nagy az örömködés Tyler, és a megrökönyödés az anyuka részéről. Hát még, mikor beállít anyu jelenlegi férje. Peter azon nyomban felpattan, előkapja a stukkert és a fickóra fogja. Befut Olivia és Broyles, utóbbi azonban meglátja, hogy Peter az új férj fejéhez szorítja a pisztolyt, úgyhogy betöri az ajtót, és sokkolóval felrázza kicsit a hangulatot. Ezzel csak azt éri el, hogy Peter feléje fordul, és őt lövi le. Jön a fogócska, Peter és Tyler jobbra el, Astrid és Walter balról be. Mindenki kocsiba pattan, aztán Walter elsüti az agytörlő masináját. Tyler kikapcsol, ezt észlelve pedig Peter gyorsan félrerántja a kormányt, és egy villanykarónak vezeti az autót.

Mindenki boldog, Tyler eszméletlen, Peternek púp nőtt a homlokára, Broylesnak meg széttépték az ingét. A kölyök képessége elmúlt, miután kiürült a szervezetéből a szer, Walter és Peter pedig elmerengenek Peter anyjáról. Végül Nina levelet ír William Bellnek, amiben kifejti, hogy a Penrose-Carson kísérletek tovább folynak, és az egyik Tylerrel jó eredményeket értek el. Azért az „egyikkel”, mert még van belőle minimum négy, akikre mind egy-egy MD-s doktor felügyel. Zárásként Nina leszögezi, hogy Bellnek igaza volt, a tudatirányítás lehetséges, a kísérletek sikeresnek tekinthetők.