Olivia nem viseli túl jól Charlie halálát, de úgy gondolja, most már egyedül is boldogul, úgyhogy visszaviszi a bowling-cipőket Sam Weissnek. Sam persze rögtön látja, hogy valami baj van, szóval a kezelés tovább folyik. Sam szerint Oliviának most arra van szüksége, hogy lefoglalja magát valamivel, így felír neki valamit egy papírlapra, és sejtelmesen csak annyit mond, reméli, hogy Oliviának nincs kifogása a vörös szín ellen. Ha én lennék a nő helyében, a púpom is tele lenne a vörössel, annyiszor látta mostanában a villózások miatt, de Livvie kemény, mint a kő, és nem ellenkezik.

Aktatáskás férfi száll ki egy liftből, aki a változatosság kedvéért nem kopasz, ám rá különösképp illik az „ész a fontos, nem a haj” frázis, tekintve, hogy az előbbiből nem sok van neki. Vagy legalábbis elég fura egy fickó. A kollegák nem fogadják jó hírekkel, a főnök be van rágva rá, ám a férfi meg sem hallja, többeket is démonfejjel lát maga körül. Szinte berobog a főnök irodájába, aki máris rákezd a „ki foglak csinálni” oltásra, de nem túl jókor. Greg Leiter benne látja minden poklok urát, a szarvas ördögöt. Aktatáskát ragad hát, és addig püföli vele a vezér fejét, amíg el nem rángatják onnan, akkor pedig hátborzongatóan remegni kezdenek a szemgolyói.

Peter és Walter végre átköltöznek az új házukba, Walter rögtön ki is sajátítja magának a nappali felét, mondván, ő ott fog aludni – de persze kizárólag alsógatyában, nehogy kínos helyzetbe hozza Peter esetleges hölgy látogatóit. Astrid érkezik, avatóajándékokat hozott a legénylakásba, Walternek valami cipófélét, Peternek pedig a táskás gyilkos aktáját. Leiter nem emlékezik semmire a történtekből, ám az esetről van videofelvétel is. Még ki sem pakoltak, Bishopék már pakolhatnak is össze, irány Seattle. A kórház előtt Olivia elkéri a piros pulóveres taxisofőr névjegykártyáját, ha esetleg még fuvarra lenne szükségük, aztán bemennek az épületbe. Leiter az eset után tizenhat órát aludt egyhuzamban, mintha bedrogozták volna, nemrég sikerült felébreszteniük. Épp csak egy pillantást vetnek a leszíjazott férfira, Walter valamiért visszakozik, ő nem szeretne bemenni hozzá. A kihallgatás így az idősebb Bishop nélkül kezdődik, Leiter állítása szerint semmire nem emlékszik azutánról, hogy leparkolt az irodaépület garázsában addig, hogy a földön fekszik és lefogják. Pontosabban mégis, mintha álmodott volna, az iroda tele volt démonokkal, és a főnök volt a vezérük. Eddig jut a mesélésben, mikor hirtelen rohama lesz, néhány másodperc alatt teljesen megőszül, aztán meghal.

Walter megvizsgálja a testet, és arra a megállapításra jut, hogy Leitner akkut végkimerültségben halt meg, amit ugyan embernél még sosem dokumentáltak, de a patkányoknál előfordul. Szeretné hazavinni a laborjába, hogy alaposabban is megnézze, ám mikor Peter nemet mond, hiszen Seattle-ben is minden szükséges felszerelés adott, végül bevallja, mi baja van: Walter szerint a város bűzlik, és az elmegyógyintézetre emlékezteti őt, ezért szeretne hazamenni. Cashner ügynök lesz a dajkabácsi, neki kell hazakísérnie Waltert, amíg Peterék lefolytatják a nyomozást. Walter a holttestet is viheti, Olivia megköszöni a helyi doktor közreműködését, aztán vet egy pillantást a piros nyakkendőjére, és elkéri tőle a névjegyét, hátha lesz még kérdésük. A következő állomás Leitner felesége. Peter a polcokon sorakozó könyvekből rájön, hogy a fickónak alvásproblémái lehettek, és mikor rákérdez, az asszony beismeri, hogy a férje régebben alvajáró volt. Miután többször is arra ébredt, hogy a konyhában főz, felkeresett egy specialistát, aki kigyógyította, és Greg Leitner már fél éve tünetmentes volt. Olivia az orvos nevét és címét kéri el, Peter pedig Leitner álomnaplóit.

Walter annyira bezsongott a repülőúttól, hogy még azon melegében fel akarja vágni Leitner hulláját, amint megérkeznek a Harvardra, még az sem hatja meg, hogy majdnem éjfélre jár az idő. Csak azt tudnám, mit keresett Astrid éjfélkor egy tök üres laborban? Na mindegy, Walternek elég csak egy pillantást vetnie a testre, és rögtön feltűnik neki, hogy a nyak hátulján sebészi öltések nyoma van, márpedig annak nem szabadna ott lennie. Úgy látszik, ez egy ilyen este, alvás helyett Peter inkább Leitner álomnaplóját olvasgatja, majd rögtön átszalad a lefekvéshez készülődő Livvie-hez a hírrel, hogy nem talált semmit. A pasas 8-10 órát aludt esténként, nincs értelme, hogy kimerültségbe halt bele. Viszont érdekes apróság, hogy amíg rémálmodott, mindig démonokat látott. Olivia egy durva alvajárásra gyanakszik, de Peter szerint nem ez a helyzet, az alvajárók általában nem agresszívak. Mikor Olivia rákérdez, honnan tud ennyit a témáról, Peter bevallja, hogy gyerekkorában őt is lidérces álmok gyötörték, melyekről Walter segítette őt leszokni egy mantrával, ami ugyan nem akadályozta meg az álmokat, de elérte, hogy Peter később ne emlékezzen rájuk. Nyolc és tizenkilenc éves kora között nem is emlékezett egyetlen álmára sem. A meghitt beszélgetést egy telefon zavarja meg: új eset.

Walter könyékig túr Leitner agyában, de megéri, ugyanis egy számítógépes chipet talál a férfi középagyában, pontosabban a látódombban, ami az agy álmokért felelős része. Gyors telefon Peternek, aki ellenőrzi az új áldozat nyakát, és meg is találja rajta a műtéti heget. Broyles Nina segítségét kéri az ügyben, aki már köpi is ki a választ: a műszer egyfajta biochip, mely úgy működik, akár egy pacemaker; egy külső számítógép figyeli az álomaktivitást, és ha szükséges, jelet küld a látódombba, és mélyalvásra készteti az agyat. A Massive Dynamicnek véletlen van is egy aktája a feltalálójáról, mert régóta figyelemmel kísérik a munkáját. Olivia és Peter elmennek a feltalálóhoz, Dr. Laxmeesh Nayakhoz, aki nem is tagadja a chipeket, sőt, elmondja, hogy a kutatás miatt még 80 ember agyában van ehhez hasonló szerkezet. Bemennek Nayak irodájába a névsorért, ám a helyiséget addigra felforgatták, a páciensek minden adatát tároló szervert pedig elvitték. Még jó, hogy mindent lementettek egy külső szerverre is. Nayak átadja Oliviának a jelszót, majd a névjegykártyáját is, miután Livvie vet egy pillantást a férfi kabátján lévő vörös kis márkajelre.

Peter rájön, hogy mivel a chip a látódombra kacsolódik, ami egyben a mozgást is befolyásolja a szerkezet tudatirányításra is kiváló lehet. Talán azért történnek ezek az esetek, mert valaki a tudatirányítással kísérletezik, és így tökéletesíti a módszert. Walter osztja a véleményét, de persze csak akkor tudhatnák biztosra, ha elvégeznének egy kísérletet… Peter rögtön átlát a szitán, és megígérteti Walterrel, hogy nem gyűjt diákokat a kísérlethez, amibe Walter – mivel éppen ekkor sétál be a laborba Cashner ügynök – kéjes vigyorral bele is egyezik. Olivia pityereg kicsit Charlie halála miatt, Peter meg zavartan gyűrögeti a lapot, amire Nayak és a nővérek összesen 26 beteget tudtak összegyűjteni a 82-ből. Hát ez így sovány lesz, emberek. Mindenesetre az a terv, hogy begyűjtik és chiptelenítik őket. Közben valaki a doktor asszisztensének segítségével belép az ellopott szerverre, véletlenszerűen kiválaszt egy fiatal nőt, aztán aktiválja a biochipjét. A lány épp egy étterem konyhájában dolgozik, mikor a sült oldalasok helyére angolosan elkészített emberi kezeket vizionál, aztán kést ragad.

Cashner ügynök indulna vissza Seattle-be, ám búcsúzóul Walter még megszagoltat vele egy lombikot. Meglátszik, hogy Cashner csak beugró a Fringe osztálynál, mert épp csak egy kicsit tétovázik, mielőtt mélyet szippantana a cuccból. Az ügynök kiterül, Walter pedig fütyörészve kezd felkészülni a műtétre. Nayak eközben fáradhatatlanul szedi ki a betegeiből a chipeket, míg Olivia és a nővérek még mindig a maradék ötven pácienst próbálják összeszedni. Olivia telefonja csörög, Sam hívja, kérdezi, szorgalmas kis méh volt-e Livvie, és gyűjtötte-e a névjegyeket. Igen, hallatszik a válasz, aztán jön a játék: Oliviának minden névben be kell karikáznia két betűt, aztán a kijött betűkkel anagrammázzon. Livvie még akkor is csak pislog maga elé, mikor ismét megcsörren a telefon. Ezúttal Broyles az, az emberei elmentek volna a külső szerverhez, de azt addigra lepucolták, ráadásul jelszót használtak, szóval belső munka lehetett. Nayak tagadja, ő megbízik az embereiben, mind jó ember. Jön a hír az újabb esetről, a szakácslány kinyírt egy fickót, mielőtt megőszült és meghalt volna. Nayak döbbenten áll a történtek előtt, aztán beugrik neki, hogy az asszisztense ma nem ment be dolgozni, és a telefonját sem veszi fel.

Olivia és Peter kiszállnak a helyszínre, ám Zachnek csak a hulláját találják meg, Dr. Nayak pedig egy levelet az irodájánál, amiben azzal fenyegetik meg, hogy ha mond még valamit a szövetségieknek, úgy jár, mint az asszisztense. Cashner ügynök kiterítve fekszik, szerencsére még ép aggyal, ugyanis Walter az utolsó pillanatban rájött, hogy elég csak a chipre rákötött elektródákat tenni a férfi fejére, a jelek úgy is eljutnak az agyba. Be is izzítja a leginkább Horn Gyula mára már klasszikussá vált, fejre szerelhető mászókájára emlékeztető szerkentyűt, amit az előző évadban már többször is volt szerencsénk megcsodálni. Alig indul be a gép, Walter máris a laboron átgaloppozó zöld unikornisokat lát, és majd összevizeli magát a gyönyörűségtől. Nayak megmutatja Peteréknek az üzenetet, mondván, fogalma sincs, kitől jöhetett, majd a páros távozása után telefont ragad, és rámondja valaki rögzítőjére, hogy odaadta az üzenetet az ügynököknek, most már reméli, abbahagyja ezt az egészet.

Walter telefonál, és beszámol Oliviáéknak az iménti repüléséről, majd beismeri, hogy tévedtek, a chip nem lehet tudatirányításra használni, ám mások álmába való kukkolásra annál is inkább. Rögzítenek minden egyes érzékekkel kapcsolatos információt, és ezt továbbítják az adó felé. Márpedig aki ezt töményen fogja, annak nagyon durva tripben lehet része. Walter szerint, aki ellopta a szervert, annál mostanra erős függőség alakulhatott ki, konkrétan a rabjává vált, hogy más álmait szipkázza ki. Peter erre felkapja a fejét: Leitner álomnaplója szerint a férfi az utóbbi időben egyáltalán nem álmodott, márpedig ha a chip ellopja az álmokat, a szervezet nem tud pihenni, ebből fakadhat a hirtelen bekövetkező végelgyengülés. De a java még hátravan: a chip képes álomszerű állapotba kapcsolni az éber agyat, amikor az elme nem tud különbséget tenni álom és valóság között.

Kocsi curükk, vissza a hotelbe. Oliviának eszébe jutott, hogy az apja alkoholista volt, és mikor ivott, mintha egészen más személyisége lett volna. Szerinte minél nagyobb a függőség, a két személyiség – a józan és a kábult – közötti szakadék annál nagyobb lehet. Összehasonlítja a Nayak által írt pácienslistát a halálos fenyegetéssel és bingó! Nayak maga a főgonosz. A doki hazaér, lehallgatja a saját magának hagyott üzenetet, aztán már indul is az alagsorba, hogy beizzítsa a lopott masinát. A random választás most egy pilótára esik, aki történetesen épp ezekben a percekben száll fel. Nayak repül, a pilóta is, egyenesen neki egy hajónak. Ráadásul a másodpilóta hiába próbálja leállítani, a fickó arctalan masszának látja, ezért odasóz neki egyet a poroltóval. Peterék az utolsó pillanatban futnak be, Peter próbálja leállítani a szervert, de mivel nem jár sikerrel, Olivia szétlövi a gépet a fenébe. De legalább most nem a szerencsétlen monitort lőtték, ahogy más filmekben szokták. A kapcsolat megszakad, a pilóta magához tér, és az utolsó pillanatban felrántja a gépet, ám Nayak agya teljesen kisült, a jó doktornak meszeltek. Eset után Peter elmondja Livvie-nek, hogy a gép maximumra volt csavarva, és szerinte Nayak álom-túladagolással akarta megállítani saját magát, véget vetni a gyilkosságsorozatnak.

Olivia ellátogat Charlie sírjához, majd a kocsijába visszaérvén anagrammázni kezd. Hogy, hogy nem, a bekarikázott betűkből pont kijön, hogy „nem lesz baj”. Az a mondat, amit az akkor még vadidegen Charlie először mondott neki, mikor Olivia zöldfülűként részt vett élete első razziáján.  Livvie elsírja magát. Kisfiú alszik, majd felpattan a szeme. Az apja ül az ágya szélén, aztán hirtelen megragadja a gyereket és kirángatja az ágyból. Peter felébred a rémálmából, vele szemben a kanapén Walter aggodalmas tekintettel méregeti. „Beszéltél álmodban” mondja, mire Peter elmeséli neki a szobát, és hogy Walter is ott volt. Walter a folytatásról kérdez, de Peter nem tud, vagy nem akar felelni. Walter arca egyszerre rémült és megbánó.