Spartacus egy fából tákolt alkalmatosságon ébred rémálmából, a ludus gyengélkedőjén. Tiltakozása ellenére, megfosztják hajkoronájától. Lucretia az egyik kiürült víztározót nézi, és amikor Batiatus megérkezik hangot ad aggodalmának a szárazság miatt, amely már jó ideje sújtja Capua-t. Az se nagyon tetszik a nőnek, hogy férje oly sok pénz kifizetett a trákért, hiszen abból a pénzből, rengeteg vizük lehetne. Miközben beérnek a hálófülkéjükbe, a nő folytatja aggályainak felsorolását. A trák szerinte alig él és előbb száll sírba, minthogy megtérüljön az érte kiadott összeg. Batiatus azonban bizakodó. Megosztja nejével a jó hírt, hogy a legátus rövidesen látogatást tesz náluk. Bár Lucretia nem érti, hogy miért kellene ennek örülni, Quintus gyorsan felvázolja a tervét. Majd a szolganőik kis rásegítése után, szenvedélyes szeretkezésbe fognak.

Spartacust eközben, a ludus őrei, belökik egy földalatti helységbe. A látottak alapján nyilvánvalóvá válik, hogy a gladiátorok itt szoktak lazítani és tisztálkodni. Az egyik olajos testű fickó seperc alatt beleköt hősünkbe. Crixus az, akit veretlen gallként ismertünk meg az első részből, mint Batiatus legjobb emberét. A gall, meztelen valójában, Spartacus elé áll és közli vele, hogy márpedig itt ő Jani. A húgyszagú trák pedig jobban teszi, ha meghúzza magát, és sírva elvonul a sarokba, amíg szépen van dolga. Azért megtudunk Crixustól néhány hasznos dolgot is. Spartacus azon kérdésére, hogy mégis hol van, a gall elárulja, hogy Batiatus vendégszeretetét élvezi most. Mesterük, Capua egyik leghíresebb lanistája, más néven gladiátorképzője. Megismerkedünk a ludus jelentésével is, miszerint ez egy betanító iskola. A hely, ahol az egyszerű férfiakból isteneket kovácsolnak. A rövid gladiátor 1x1 után, a gall még kicsit helyre teszi az új fiút. Sparti öcsém, te csak egyél, pihenj, nyalogasd a sebeidet, és ha visszanyerted az erődet, a földbe verlek, mint a cölöpöt.

Másnap reggel, már Spartacust és öt társát látjuk, felsorakozva a ludus udvarán. A gladiátorok az újoncokat szidják, mint bokrot és közben gyilkos tekintettel méregetik őket. A kiabálók hirtelen elcsendesednek, ahogy megjelenik a színen egy tekintélyt parancsoló külsejű férfi, Doctore. Azonnal kiderül, hogy ő a gladiátorok igazi kiképzője. Majd elmondja, amit ilyenkor szokásos. Mind Doctore, mind a pár perccel később, az erkélyen megjelenő Batiatus szavain érződik, hogy nem először hangzanak el ezek a ludus falai között. A hatásos bevezetők után máris a főhős kerül terítékre. Doctore rámutat arra tényre, hogy bár a trák négy harcost is legyőzött az arénában, mindez semmiség. Ezek csak Solonius gyengén kiképzett emberei voltak. Ellenben, ha Spartacus bármelyik itteni gladiátorral ellen küzdött volna, a feje már rég nem lenne a helyén. Hogy mindezt szemléltesse Crixust jelöli ki ellene. A trák azonban makacsfajta, és nem hajlandó felvenni a lába elé hajított gyakorlókardot. Pláne, hogy még mindig ezen a ráaggatott néven szólítják. Doctore azonban gyorsan helyre teszi az engedetlen rabszolgát az ostora segítségével, és közli vele, hogy a neve és az élete olyan, amilyennek ők akarják. Mivel Spartacus továbbra sem hajlandó harcba szállni, Doctore úgy dönt, hogy a fakardot egy gladiusra cserélteti, és hátat fordít neki.

A tráknak több se kell és megpróbál rárontani. Ekkor érkezik Crixus, aki csak az alkalomra várt. A megviselt trák ezután nagyon gyorsan rádöbben arra, hogy bár a külvilágban remek harcosnak számított, itt nem tud semmit tenni, az ereje teljében lévő, és az ő számára teljesen idegen harci stílust bemutató gallal szemben. Miközben Spartacus többet van a földön, mint talpon, Doctore, általa szemléltetve, elmagyarázza a többi mazsolának a gladiátor harc alapjait és szabályait. Mivel Spartacus belátja, hogy semmi esélye, alattomban az épp háttal álló Crixus felé dobja gladiusát. A gall egy villámgyors mozdulattal hátrafordul és kivédi a feléje száguldó vasat. A penge azért így is eltalál valakit. A következő pillanatban az egyik mazsola átvágott torokkal rogy a „megszentelt földre”.

A villámló szemű gallnak több sem kell, és földre teperi ellenfelét. Doctore egy utolsó esélyt ad hősünknek. Eközben a megadást és annak feltételeit magyarázza el új tanítványainak. Spartacus azonban ezzel sem kíván élni. Inkább bezúzatná a fejét. Feltéve, ha Batiatus ezt hagyná. Azonban, mint tudjuk, a dominus elég sok pénz perkált ki, ezért a makacs trákért. Ezt elmondja a feleségének is, aki nem érti, hogy hagyhatta életben Spartacust az után, hogy megpróbálta megölni a legjobb emberét. A kulcsszó még mindig Glaber. Tudjuk meg a dominustól. A holnapi látogatása sem lehet véletlen és nagy valószínűséggel kapcsolatban áll a trákkal. A dominus távozása után, Lucretia még nézelődik egy kicsit és összeakad a tekintete a gallal. Nocsak!

Harci edzés és egyéb izzasztó dolgok mellett a dél hamar elérkezik. Ez még egy ludusban is, ebédszünetet és egy kis pihenést jelent. A kaja azonban a szőke és bongyor újonc arcáról leolvasva, botrányosnak tűnik. Kedvenc trákunk valószínűleg ezért nem is eszik semmit. Vagy csak vigyáz az alakjára. Ezt nem tudjuk meg. Azt azonban igen, hogy bongyorka, polgári neve Varro. Mert, hogy ő, tényleg polgár, méghozzá római. Vagyis eddig az volt. Míg el nem jött ide önként gladiátorkodni. Varro elmondja, hogy a játékfüggőség vitte a tönk szélére, majd azon is túlra. Asszonyát és kisfiát hátrahagyva állt be Batiatus szolgálatába. Legalább kettő évet kell itt lehúznia, ahhoz, hogy minden adóssága rendezve legyen. Mikor a trák bolondnak titulálja emiatt, Varro azzal válaszol, hogy akkor épp a legjobb társaságot választotta. Doctore rövid megbeszélést folytat a dominussal, amelyben kifejti, hogy nem túl kielégítő az újak teljesítménye és ezekből a szánalmas emberekből nehéz lesz bármilyen gladiátort faragnia. A főnök azonban nem kér szolgája nyavalygásából és azzal lépteti le, hogy a legátus támogatásának megnyerése után, lesz pénz jobb emberekre. Addig ezekkel kezdjen, amit tud, vagy zavarja le őket a bányákba. A dominust, a házába belépve, egy uzsorás fogadja, azzal hogy tartozása lejárt és ideje volna ezt rendezni. Batiatus még egy kis haladékot kér és kap, azzal a kikötéssel, hogy a Vulcanalia fesztivál utáni napon kell fizetnie. Természetesen így tarozása is emelkedik harminc százalék uzsorakamattal.

Mazsoláink még a nap nyugtával sem pihenhetnek. Súlyos gerendákat cipelve róják köreiket a ludus gyakorló terén, egészen másnap hajnalig. A hat újonc elcsigázottan csatlakozik, kipihent a gladiátorok közé, hogy egyenek végre valamit. Spartacusnak és Varronak nincs szerencséje. Barca ugyanis még azelőtt a földhöz vágja az ételt, hogy hőseink ehetnének belőle. Ekkor lép a trák mellé, egy sánta tag. Ashur elmondja, hogy ő itt a mindenes és eközben egy kenyeret nyújt neki. Spartacus azonban csak bizalmatlanul méregeti, és rákérdez, mégis mit akar tőle. Ekkor a sunyi képű szír megosztja vele, hogy fogadásokat is bonyolít, és örömmel venné, ha a trák ellen fogadó Crixus elvesztené a feltett összegét. Ezzel talán kicsit visszavenne az arcából is. A főhős így már elfogadja az felkínált ételt, és megy, hogy megossza Varroval. Azonban mindkettejük arcáról hamar leolvad a mosoly, amikor Spartacusért katonák jönnek és elhurcolják.

Hősünk ismét rácsok mögött. Rövidesen az is kiderül, hogy miért. Glaber megérkezett, hogy meglátogassa kedvenc dezertőrjét. Újra szóba kerül a trák engedetlensége illetve az édes kis felesége. Spartacus erre dühödten követeli, hogy engedje el az asszonyát. Glaber azonban leinti, hogy azt tesz vele, amit csak akár. Legyen ez a büntetése azért, hogy nyíltan megtagadta legátusa parancsát, és veszélybe sodorta pozícióját a szenátus előtt. Spartacus ekkor megtörten arra kéri, hogy akkor inkább vegye el az életét és cserébe engedje el Surát. De Glaber felhomályosítja, hogy az életére ugyan hiába alkudozik, az szolgaként, már nem sajátja. Ha a legátus azt akarja, bármikor véget vethet a trák életének, csak füttyentenie kell Batiatusnak. Spartacus halálvágyát hallva, Glaber úgy dönt, nem szerzi meg neki még ezt az apró örömet sem. Inkább élni hagyja, hiszen a halál túl gyors lenne, had szenvedjen. Mielőtt elhagyná a cellát, odadobja a trák lába elé, a korábban Sura combján lévő, lila szegélyű fekete szalagot. A főhős, mint a fuldokló kap utána, hiszen mostanra már csak ez maradt az egyetlen kapocs, ami összeköti őt a feleségével. A legátus örömmel nyugtázza, hogy a trákot végre térden látja, ahogy kell. Batiatus szinte remegő szájszéllel várja Galbert. Abban bízik, hogy ezzel elnyeri az áhított pártfogását. A római azonban csak annyit vet oda neki, hogy a trák többé nem érdekli, neki pedig sürgős dolga van Rómában.

Eközben, két emelettel feljebb, Ilithyia szánakozva fitymál mindent maga körül. Visszautasítja és közönségesnek tartja a neki kínált étkeket és bort. Utána nyafogni kezd amiatt, hogy milyen szárazság és por van Capuában. Nem érti, hogy miért történik ez, hiszen nem ér véget úgy nap, hogy ne hallaná a város lakóit, esőért fohászkodni az istenekhez. A domina úgy véli, hogy talán vétkeztek valamiben és ezzel megsértették őket. Ilithyia erre pajzánul elmosolyodik, és azt mondja neki, hogy ő mindennap megpróbál ilyen „valamikben” vétkezni. Lucretia jobban is teszi, ha elhátrál a közeléből, hiszen Jupiter bármikor villámmal sújthatja. A domina szerint azonban, a főisten nem tudná eldönteni ki is legyen a célpontja. Ténymegállapítást nyer tehát, mindketten, minta példái a valódi római nőknek. Csevejüket Doctore lentről beszűrődő erőteljes hangja zavarja meg. Glaber neje kíváncsian lép ki a Batiatus ház erkélyére, amely a ludus gyakorló terére nyílik.

A domina kérdésére, miszerint járt-e már valaha ludusban, Ilithyia elárulja, hogy eddig még nem, de mindig is vágyott rá. A csillogó szemű és mohón mosolygó szőke pedig afelől érdeklődik Lucretiától, hogyan bír együtt élni ezzel a lármával, bűzzel. Nem tart-e attól, hogy egyszer csak ezek az állatok megvadulnak, és vérre szomjazva kitörnek? Lucretia azonban csak mosolyog, a képtelen felvetésen. A kiképző iskola már generációk óta fenn áll. Szavai mögött ott rejtőzik a ki nem mondott kérdés. Ugyan mitől változna ez meg? Ilithyia ekkor hirtelen a gyerek témát veszi elő és a domina arcán látható, ezzel fájó pontra tapintott. Ugyanis még nincs utódja a Batiatus háznak. Ekkor a szőke száját elhagyja egy újabb szemtelen félmondat. Azt hittem egy nő a te korodban… Lucretia azonban elismerésre méltó önuralomról tanúskodik. A helyében én itt már rég lecsaptam volna a nagypofájú szőkét. Glaber épp jókor érkezik és véget vet a kellemetlen beszélgetésnek. Magához szólítja nejét, aki búcsúzásképp egy csókot ad a dominának.

Spartacust kieresztik a rácsok mögül és visszakísérik a gyakoroló térre. Doctore egy másik mazsolát jelöl ki edző partnereként. Kerza, egy tömzsi, kopasz fickó, akit könnyen be tud azonosítani az ember. Homlokára a „Szökevények” szó van tetoválva. Kerza néhány új dolgot tanult a főhős távollétében és azokat ügyesen be is mutatja, a maga alatt lévő trákon. Spartacus észreveszi a távozó Glabert. Kerza kihasználja ellenfele figyelmének lanyhulását és egy erősebb ütést helyez el az arcán. Több se kell hősünknek és minden dühe, amely Glaber miatt összegyűlt benne, most a kiskopaszon csattan. Félredobva az aréna béli harcmodort, egyszerű kocsmai verekedők stílusában, Spartacus alaposan helyben hagyja a másikat. Talán meg is ölné, ha Doctore nem lép időben közbe. A medicusnak kell összevarrnia Kerza szeme alatti nyílt sebet. A dominus a gyengélkedő előtérben dühöng és közben az isteneket káromolja. Nem elég, hogy a legátus semmibe vette, most még a nyakába kapott egy eszét vesztett trákot is. Pedig milyen nagyszerű harcos lehetne belőle az arénában, ha valahogyan megtudná zabolázni. Doctore elgondolkodik ezen, és elhúzza Sura szalagját. Elmondja gazdájának, hogy Spartacus küzdött ezért a holmiért, amikor elhurcolták a küzdőtérről. Batiatus rájön, hogy ugyanezt a szövetdarabot látta a legátus kezében is, amikor megérkezett. Így gyors döntésre jut és a trákot a dolgozó szobájába viteti.

Mielőtt előadná valódi mondandóját, elmeséli, hogy jött létre ez a ludus. Batiatus nagyapja úgy vélte, hogy nem létezik értéktelen ember. Hitte, hogy még a legalantasabbak is elérhetik a becsületet és a dicsőséget. Ez a hit, pedig apáról fiúra szállt tovább. A lanista, olyan dolgokat is képes meglátni az emberben, amelyekről az illető azt hitte, hogy az már rég kiveszett belőle. Ezután rátér a lényegre, és rövidesen kiderül Batiatus számára az, amit már sejtett. Spartacus feleségét, Surát, a legátus ragadta el. A nő pedig most egy szír rabszolga kereskedőnél sínylődik. Ekkor a dominus felteszi az ötvenmilliós kérdést. „Mégis mire lennél képes a szeretett nődért? Ölnél is akár érte?” Spartacus szemrebbenés nélkül felel. „Bárkit, aki közénk áll.” „Hány embert? Százat? Ezret?” „Megölném mindet.” „Akkor tedd ezt, az arénában. Küzdj értem és elődeimért. Bizonyíts! Juss fel a csúcsra és szerzed vissza a nőt, akit elveszítettél. Teljesítsd ma este a végső próbatételt! Becsülettel és alázattal! Szólíts dominusnak és segítek összehozni benneteket.” Azzal a trák kezébe nyomja, a számára oly sokat jelentő szövet darabot.

Az újoncok és a képzett gladiátorok mérkőznek meg egymással a végső próbatétel során. Egy vékony palló, mindössze ennyi a mozgásterük. Elsőként Varrot és ellenfelét látjuk. Varro ügyesen küzd, és végül kiharcol egy döntetlen. Ez már elég ahhoz, hogy átmenjen a próbán. A következő egy Marcus nevű fickó, aki ellenfelének Barcát kapja. Karthágó fenevadja egy csapással elintézi az óvatlan duhajt, aki többet nem kel fel. A gladiátorok harsány röhögése kíséretében vonszolják odébb a hulláját. Spartacus, mit ad Isten, ismét Crixust kapja ellenfelének. Doctore jelt ad, hogy kezdhetnek. Spartacus azonban csak áll ledermedve. A gall nem vár tovább és inkább ráront a trákra. Hősünk támad és védekezik, ez azonban kevésnek bizonyul a képzett Crixus ellenében. A kardját gyorsan elveszti, de cserébe kap néhány sebet.

Batiatus számára, aki Lucretiaval egyetemben az erkélyéről figyeli az eseményeket, csalódást keltő a trák teljesítménye. Ezért engedélyt ad Crixusnak, hogy kivégezze. Ám ekkor meglepő dolog történik. Sura szalagja, amelyet Spartacus még a harc kezdetekor ejtett el, ott hever a gall talpa alatt. Spartacus pedig utolsó esélyeként kihasználja a kínálkozó alkalmat. Amikor Crixus lendületet vesz, hogy lesújtson, a trák kirántja alóla a szövetdarabot. Az egyensúlyát vesztett gall, súlyos puffanással zuhan le a homokba. Valószínűleg komolyabban megüthette magát, mert szinte mozdulni se tud. Spartacus leugrik hozzá, és most ő készül arra, hogy megölje ellenfelét. Azonban Batiatus megállítja. Átment a próbán. Spartacus felnéz az erkélyen álló, elképedt férfira és közben leereszti kardját. Immáron elismeri gazdájának a férfit és dominusnak szólítja. Az epizód utolsó jelenetében Spartacus eskütételének lehetünk szemtanúi.
„Az életed most már jelent valamit. Esküdj hát meg nekem! Ismételd el a Sacramentum Gladiatorumot!”

„Alávetem a testem, az elmém, az akaratom, mesterem, Batiatus parancsainak, a ludus dicsőségéért. Esküszöm, hogy égethetnek, megláncolhatnak, verhetnek, vagy kard által meg is ölhetnek, azért, hogy becsületem kimutathassam az arénában.”

„Üdvözöllek a Testvériségben!”