Barna árnyalatos képpel nyitunk, egy kisfiú szalad a mezőn, és kiabál: fuss, meg tudod csinálni! Aztán színesbe váltva egy patikában termünk, a márnemifjú Indiana Jones-ról szakad a víz sorban állás közben. Bemondja a nevét (Darrin Call), de gyógyszert nem kaphat, hiába van szüksége van rá, hisz tovább vizionál, és idegesen gesztikulál, nyilvánvalóan nem savlekötőért jött. Kiabálni kezd, de nem egyértelmű, hogy a gyógyszerésszel-e, vagy a vízióban fel-felbukkanó agresszív férfiarccal, majd dühöngve lesöpör egy rakás vitamint egy polcról. A gyógyszerész a kezébe nyom egy zacskót, de Call tud olvasni, és látja, hogy ő nem azt kérte. Egy eladósrác - aki a közelben bontogatta éppen az új árut – érkezik, Call megpillantja a kezében a sniccert.

Ettől bevillan neki egy kép: kisfiúcska a barna árnyalatos világban egy kés pengéjével néz farkasszemet. Az eladósrác barátságosan próbál a vállához érni, ám ekkor Call (ellen)támadásba lendül, a sniccerrel nyakon szúrja a srácot, és a földre taszítja.

Ömlik a vér, Call kezében a sniccer, most egy hatvanas nő lép oda hozzá, és mint egy rossz unokát készül megfeddni Call-t (nézd, mit csináltál?!), válaszul kap egy szúrást a hasába, fekhet is gyorsan a srác mellé. Majd két férfi rohan oda, és bár az egyik hátulról lefogja Call-t, az elébe kerülőt azért sikerül még hasba szúrnia, a hátsót meg leráznia magáról. Ekkor érkezik a kilencvennégy és fél éves biztonsági őr fegyverrel a kezében, de Call sem hülye, elkapja a kezét, megtanítja célba lőni a számítógépre, majd két haslövés az őrnek. Ahogy az is a földre zuhan, Call még gyorsan hátba lövi, az előbb őt hátulról lefogó, de most már inkább csak menekülő pasast. Aztán kezében a pisztollyal és a sniccerrel eltotyog. Öt áldozat a második perc végéig, anyám, mi lesz még itt?!

Quantico-ban Morgan tűkön ülve (császkálva) várja Hotch érkezését. Rossi azt mondja, ha kevesli Hotch egy hónapos betegszabiját, mondja meg Hotch-nak. Erő azonban nem evett meszet, meg az állását is félti (de még jobban Hotch-ot a poszttraumás stressztől), Tapasztalat szerint tökmindegy, Hotch visszajön, mert vissza kell jönnie, és az egyetlen, amit mondani kell neki, hogy ne feledje: az egész csapat vele van. Morgan visszamegy a Zsibongóba, Rossi meg leveti a Bölcs Öreg álarcát, és gondterhelten sóhajt maga elé.

Reid nyögve ül egy székre a Cybertérben, és leparkolja mankóit, Garcia törődő kotlósként a fájdalmait firtatja. Reid az asztalon fellelt sütiből akar enni, de Garcia nem engedi, mert azt Hotch-nak hozta. Reid kiakad, hogy neki meg bibis a térde, és nem kap sütit? Tényleg vérlázító, de legalább kap nyalókát. Ők is lelkiznek egy kört Hotch-ról, végül Ész azt mondja, hogy a hosszú évek alatt, mióta ismeri a főnökét, egyszer sem látta pislogni. Huncutka sem, ezen szörnyülködnek is egy kicsit, majd Garcia azt kérdi, vajon Hotch a késelés közben sem pislogott? Reid szerint stratégiai okból valószínű, mivel a nempislogás tipikus alfahím-jellegzetesség. És ő Hotch helyében most nem lenne jól, de hát ő szokott pislogni. (Hahaha!) Fru-fru-s JJ érkezik lélekszakadva, Reid-ért jött, az összes TV-csatornán a gyógyszertári vérengzés megy, indulás Louisville-be.

Hotch is a híreket nézi otthon, mikor kopognak. Az övére csatolja a fegyverét, lekapcsolja a TV-t, kinéz a kémlelőn, kinyitja a biztonsági láncot, és beengedi Emily-t. Emily referál Call-ról, majd megpillantja az asztalon Foyet aktáját és fotóját. Hotch azt mondja, meg kell találni Call ámokfutásának kiváltó okát. Kéri Emily-t, hogy ne mozduljon, mert be kell élesítenie a riasztót. A kódot bepötyögve kérdi Emily-t, hogy készen áll-e, Emily visszakérdez, hogy és te? - és mindenki tudja, hogy ez nem a riasztóról szól. Csapat immár a gépen, az érkező Hotch-ot mindenki mosolyogva üdvözli. Call-nak látszólag nincs családja, egy ideje munkája sem, se jogsija, se kocsija, az ilyesféle ámokfutók meg szokták ölni magukat, de Call még él, ki kell deríteni, miért. Meg azt is, hogy az eladósrác kire emlékeztette, mert ugye ő volt az első a hullasorban. Látjuk Call-t ahogy zavartan az utcákat járja, és halljuk Hotch-ot, ahogy a gépen mondja: ez az ember dühös, fegyvere van, és bárkit megtámad. Főcím és idézet Hotch-tól: Nem kell sírkamra vagy szellemjárta ház ahhoz, hogy az embert kísértse valami. Az elme útjai a valós helyeken túlra vezetnek. - One need not to be a chamber to be haunted. One need not be a house. The brain has corridors surpassing material place. Emily Dickinson

A louisville-i őrsön Kevin Mitchell hadnagy igazítja el kollégáit Reid-del és JJ-vel a város lezárása kapcsán. Oszolj után ők hárman maradnak, és a gyógyszertári felvételeket megnézve gyorsan rájönnek, hogy Call-t minden támadó mozdulat előtt megérintette az áldozata. Szóval a támadás valójában önvédelem volt, Call befordult világában legalábbis. Emily és Rossi Call lakásán van, minden tüchtig, ez azért furcsa. A lakás 5 percre van a patikától, Call mégsem jött haza átöltözni, inkább véres gúnyában rója az utcákat. Nézik a precíz rendet: ha nem volt katona, talán valami intézetben tanulta ezt a pedantériát, akkor viszont rituálék szerint él, amit ma megtört, és a patikába ment, ahol három halott és két sérült maradt utána. De miért? Hotch a patikában a vértócsákat nézi, míg Morgan a gyógyszerésznővel beszél. Call csöndes vevő volt, évek óta idejárt ugyanis.(Csúnya madár, amelyik a saját fészkébe piszkít.) Nem adta ki neki a gyógyszert, mert korábban másikat szedett, de az is antipszichotikum volt, ám legalább 1 hónapja már nem szedte. Hotch leordítja a nő haját, hogy és mégis ezt mikor akarta elmondani? Mert ha egy téveszmés ember pszichotikus epizódban van, ez mindent megváltoztat. Morgan kérdi, akar-e beszélgetni, de Hotch rámorog, hogy inkább csak meg akarja találni Call-t. Egy perccel később pedig már Garcia áll a telekommunikációs szőnyeg szélén, amiért még nem nézte meg Call egészségügyi adatait.

Call már nagyon rossz állapotban és gyermekkori vízióktól üldözve nyit be Dr. Charles Cipolla (ez most komoly?!) rendelőjébe. A dokinál páciens van, Call-t ez nem zavarja, lerogy az ajtó melletti székbe, leveti ingét, és mondja az orvosnak, hogy kés volt NÁLA, és hogy Ő megint itt van. Az orvos azt mondja neki, hogy higgye el, hogy Ő nem bánthatja, ezt megbeszélték, amikor leállt a gyógyszerről, mert már jobban van. Call kínlódik, felpattan a székből, az orvos áll előtte, és kéri, hogy nyugodjon meg, de Call nem bír, újra erőszakot vizionál.

Call lakásán Emily azt mondja, hogy Call fegyvertelenül érkezett a patikába, ha bajba került, nyilván olyan helyre ment, ahol segítséget remél. Rossi hívja Garcia-t, hogy ki Call orvosa, Garcia megmondja, Hotch és Morgan már száguld is. Call eközben észreveszi, hogy véresek a kezei és a pólója is, erről megint gyerekkori víziók ugranak be, teljesen kiborul.

Leveszi a pólóját, az orvos gyorsan lekapja az ingét, és felajánlja neki, hogy vegye azt fel. A mindeddig csöndben parázó másik páciens ezt a pillanatot választja, hogy keresztülrohanva a szobán Call-t félrelökve az ajtóhoz jusson, csakhogy a lökés és az érintés újabb emléket hoz fel Call-nak, a sniccer villan, szúr és vág, az orvos kiabálva kéri Call-t, hagyja abba.

Rendőrök és Hotch-ék érkeznek a doki rendelőjéhez, ahol papírok a padlón, és két holttest, a doki ing és nadrág nélkül. Hotch bámulja a tetemeket, befut Rossi és Emily, Hotch annyit mond: Elkéstünk - és kirohan. A többiek észreveszik, hogy Call a saját kezeléséről szóló aktát vitte el, tehát nem gyógyszerért jött. Morgan Garcia-val beszél, aki alaposan utána nézett Call-nak, és az 1969 és 1975 közötti időszakból nincs semmi adat róla! Kint az utcán Hotch depizik, és önmagát hibáztatja, amiért nem vette észre a videón az ideges pislogást, ami az antipszichotikum-szedés velejárója. Emily rámutat, hogy más sem vette észre, de a főnökét ez nem érdekli. Később Csapat az őrsön, Garcia a vonalban: 1975. május elsején egy hatéves kisfiút találtak a semmi közepén. Nem beszélt semmit, és ez így maradt még egy évig, utána már Darrin Call volt. Mitchell hadnagy a táblára néz, és kérdi, mit jelölnek az évszámok.

Hát Call életútját, benne a háromszori Lousville-ből való elköltözéssel és visszatéréssel, ami arra utal, hogy nem tud szabadulni első traumájának elszenvedési helyétől. Kétszer volt elmegyógyintézetben Fayette-ben. Egyébként nyolcéves korától kezdve szedett mindenféle dilibogyókat, de ha az orvosa mégiscsak leállította a gyógyszert, talán valami nagy jutalmat helyezett kilátásba Call-nak, hogy elég motivált legyen. Emily azt mondja: az igazságot, ezért vitte el az aktáját a rendelőből.

Call egy járda szélén ülve az aktáját olvassa, benne szörnyű szavak: elutasítás, bántalmazás, trauma. Emlékek törnek fel belőle ismét, majd felkel, és elindul az egyik kertes ház felé. Az őrsön már Call gyermekvédelmis aktáját olvassák: a kisfiú erősen bántalmazott állapotban volt. Talán otthonról menekült el. A hadnagy elmeséli, hogy a hetvenes évek derekán feldarabolt gyerektetemeket találtak, az elkövetőt viszont azóta sem. Egy 12 éves fiú, Tommy Phillips 2 hét eltűntség után került meg, meg tudta mutatni, hová lettek eltemetve a többiek, akik közül párat nem is tudtak azonosítani, mert a gyilkos mésszel próbálta eltüntetni őket. A fiú szerint harmincas férfi volt a gyilkos, és piros pickup-pal járt. Tommy ma kb. 46 éves lehet, meg kell találni. Reid a régi aktákban megleli az áldozatok vágott sebeit, szerinte az eladósrác sniccere miatt borult ki Call a patikában. A gyógyszernélküliség az elnyomott emlékeket a felszínre hozták, az első hely pedig, ahová mehet, az árvaház, ahová 1975-ben került.

És tényleg ott is van Call, bekopog az ajtón. Egy nő nyit ajtót, Call mondja neki, hogy volt itt egy kedves ember, Mr. Cureton, őt keresi. A nő közli, hogy az illető már rég nyugdíjba ment. Call idegesen rákiált, hogy tudni akarja, hová ment. A nő ijedten kezdi összeterelni az udvaron játszó kölköket. Call az ablakban meglátja a tükörképét, de az hirtelen átváltozik a gyilkossá, újra vizionálja a futós emlékét. A házba siető utolsó fiút Call Tommy-nak szólítja, és cibálni kezdi. Rángatja a nő is, de kap a csuklójára egy érvet a sniccerrel, így Call el tud szaladni a gyerekkel. A háznál kicsivel később már sokan nyüzsögnek, a közelből elloptak egy kisbuszt, a hadnagy kezd tojni a profilozásra, össze is kapnak Hotch-csal. Aki Emily és Rossi kérdő tekintetére válaszul elmondja, hogy ha Foyet profilját alaposabban megnézték volna, kiderült volna, hogy nem volt értelme túlélőt hagynia. Nagy hiba volt, és Hotch nem akarja megismételni.

A fiú, Ryan, a kocsiban hiába kérleli Call-t, hogy engedje szabadon. Csapat újra az őrsön, bújják a régi aktákat: '73 és '75 között tűntek el a gyerekek iskolából hazafelé menet, 4 gyanúsított volt, de ma már egyik sem él. Garcia megtalálta Tommy-t: James Thomas Anderson néven él a szomszéd megyében. Hotch és Emily már ott is van nála, a férfi köti az ebet a karóhoz, hogy ő az egyetlen túlélő. Hotch az orra alá dörgöli, hogy nincs családja, és hogy masszív alkoholista, mire a férfi megtörik.

Elmeséli, hogy egy nap a mindig szótlan kisfiú segített neki kijutni a fogságból, de jött a gyilkos, elvitte őket a mezőre, ahol el akarta ásni Tommy-t, de ő az ásóval fejbe verte, és a kis Darrin-nel együtt futni kezdtek. Tommy átjutott a magas kerítésen, de a kisfiút utolérte a férfi. Akkor hallotta először és utoljára Darrin hangját, kiabált neki, hogy szaladjon, meneküljön. Hotch szerint ha Call szabadon járt-kelt, akkor nem fogoly volt. És a tükörkép, amitől délután megijedt az árvaháznál? Úristen - mondja Emily. - Call apja volt a hollow creek-i gyilkos! Csapat az őrsön, Garcia meglelte Call anyját: Doris Jarvis szülés közben halt meg, a fia életben maradt. A férje, Bill Jarvis egy gépműhelyt üzemeltetett a város szélén 1980-ig, számos ittas vezetésért lett lekapcsolva, piros pickupja volt, később feketére cserélte, és még mindig ott lakik, ahol akkoriban, cím megadva, nyomás! Jó is lesz, ha sietnek, mert Call a házhoz érve gyerekkori emlékét vizionálja: hazaér a bevásárlásból, az apja (dobókocka-tetkósan) vedel és tévézik a foteljében ülve, ránéz, és azt mondja: Késtél. Felnőtt-Call áll a szobában, az öreg apja ül a fotelben, Call előhúzza a zsebéből a pisztolyt. Az apja ránéz, és azt mondja: tudtam, hogy haza fogsz jönni - majd nézi tovább a TV-t.

A helyi zsaruk és a Csapat a ház előtt, mesterlövészek a szomszéd háztetőkön, a hadnagy nem feltétlenül élve akarja kihozni Call-t és az apját. Hotch mellény és fegyver nélkül megindul a bejárat felé, Morgan üvöltve rohanna utána, de Rossi lefogja (kemény meló lehet), és mondja, hogy meg kell bízni Hotch-ban. Odabent Call a könnyes szemű, rémült Ryan-nel együtt fogja a fegyvert, és mondogatja, hogy együtt meg tudják csinálni. Hotch belép, Call ráfogja a pisztolyt, kezdődik a lelki fröccs, lényege: ha lelövi az apját, sosem kapja meg a válaszokat. Odakint Emily kérdi: Mit csinál most? Rossi: Húzza az időt. Morgan: Mert nincs veszítenivalója. (Oké, ez most kiről szólt? Hotch-ról, vagy Call-ról?) Hotch kibeszélősót szervez, az öreg terel és tagad, Hotch megmutatja Call-nak, hogy az öreg a fotelből épp az iskola udvarára lát, nézi a focizó fiúkat mér évtizedek óta. (Anyám, de beteg!) Odakint a mesterlövészek lőni akarnak, de Hotch folyton útban van, de legalább egy gyors csellel kitolja Ryan-t az ajtón. Call kiabál az apjával: be kellett ülnöm veled a kocsiba, és ketrecben tartottad őket, velem égettetted el a ruháikat! Hotch felrántja az öreget a székből, legyen végre férfi, ha már a kisfiúk a gyengéi. Az öreg csak áll némán, Call le akarja lőni, Hotch meg kéri, hogy adja oda a fegyvert inkább neki. A kintiek három lövést hallanak, mindenki rohan be, Hotch már épp bilincseli Call-t, az öreg holtan ül a fotelben. Rossi kérdi, mi történt, Hotch rá se nézve mondja: nem tudtam megakadályozni – majd távozik. A ház előtt áll Emily, az érkező Tommy-t odaküldi Call-hoz. Megismerik egymást, Tommy bocsánatot kér, amiért elszaladt.

De Call nem haragszik, mert Tommy érkezése jelentette neki a kiutat, ő mentette meg az életét. Tommy benyúl a kocsiba, megmarkolássza Call vállát, megsimítja a fejét, majd újra a vállát, majd ahogy elindul a kocsi, Call az iskola udvarán játszó kölyköket nézi, és elmosolyodik. Hotch pedig idéz: Nincs olyan rettegett tanú, sem olyan félelmetes vádló, mint a lelkiiesmeret, mely ott lakozik minden ember szívében. - There is no witness so dreadful, no accuser so terrible, as the conscience that dwells in the heart of every man. Polybius

Quantico-ban Morgan megy Rossi-hoz. Megint Hotch-on vitáznak, pontosabban az öngyilkos magánakcióján. Morgan nem akarja végignézni, Hotch hogyan megy tönkre Foyet játékában. Rossi-nak nincsenek meggyőző érvei. Hotch-ot Emily kíséri haza, és folytatnak egy kétértelmű beszélgetést arról, hogy Call (persze, hogy Hotch) jól meglesz-e. Emily szerint legalább tudja, hogy nincs egyedül. Hotch szerint viszont nincs senkije. Emily elfúló hangon mondja, hogy de hát ott van neki Tommy, nincs egyedül. Hotch sóhajt, és hazaküldi Emily-t pihenni. Becsukja utána az ajtót, felrakja a biztonsági láncot, megáll a szoba közepén, és bámul maga elé.