Bár a mamája mindig mondta, hogy ne álljon szóba idegenekkel, Rose Tyler pont ezt tette. Ráadásul nem csak szóba elegyedett eggyel, hanem rögtön be is ugrott annak űrhajójába! Szerencséjére nevezett idegen - a Doktor - nem az USA-ban felbukkanó ufók közé tartozik, akik teheneket vágnak ketté, csúnya kísérleteket végeznek a földlakókkal, vagy felrobbantják a városaikat, hanem a vicces, sőt kimondottan készséges fajtába: konkrétan megkérdezi, hova vigye őt - előre vagy hátra az időben. Előre indulnak, és nem is kicsit, hanem nagyon: a világ végére. Na jó, odáig nem, mert a Doktor nem akarja, hogy a sorozat egyik régi forgatókönyvírója, Douglas Adams megharagudjon; csak a Föld megsemmisüléséhez viszi el a szőke lányt. Mert bár az emberiség mindent megtett, hogy idő előtt elpusztítsa szülőbolygóját, ez valahogy mégsem sikerült; a kék bolygó természetes úton, a Nap felrobbanása miatt szűnik meg létezni, úgy fél óra múlva.

Tulajdonképpen már korábban belezuhant volna a központi égitestbe, de eddig a műemlékvédelem mesterséges gravitációval a helyén tartotta, sőt, még a kontinenseket is visszatolta eredeti helyükre. Most viszont elfogyott a pénz, így kénytelenek lekapcsolni a műgravitációt, a szomorú eseményt pedig az Egyes Állás nevű vendéglátóipari egység fedélzetéről nézheti az, aki ki tudja fizetni. Plusz a Doktor és Rose. És naná, hogy ha ők ott vannak, baleset történik. Pedig még direkt be is mondták, hogy az állomáson tilos a fegyverek, a teleportáció és a vallás használata!

A fák bevonulása

A baj bekövetkeztéig Rose-nak sok dolgot meg kell emésztenie, úgy értem, azon túl, hogy szülőbolygója turistalátványosságként fog elégni. Például hogy nem csak a Gyűrűk urában vannak sétáló fák, hanem itt is, ráadásul az itteniek közül a nők buknak a férfi időutazókra. Ezen túl ajándékot is kellett volna hozniuk. Szerencsére a Doktor találékony: a tüdejéből származó levegővel ajándékozza meg a többi vendéget (erre a nagylelkűségre szükség van, hiszen a fák vezetője nagyapjának egy hajtását adta nekik, csinos kis cserépben!). A lány megörül, amikor bejelentik, hogy ember is van a vendégek közt, aztán kiderül, hogy "Lady Cassandra O'Brien Pont Delta Tizenhét" csak egy dobozban úszó agy, fémvázra kifeszített arcbőrrel kiegészítve.

Van bőr a képén - de mása nincs: Lady Cassandra O'Brien Pont Delta Tizenhét

Szegény Rose csak ekkor döbben rá, hogy túl messze merészkedett otthonról... Sajnos az önmagáért való aggódás annyira lefoglalja, hogy nem veszi észre, ahogy az állomás dolgozóit sorra legyilkolja néhány pók alakú robot, amit az egyik vendégcsoport hozott ajándékba. Ráadásul a Doktor se veszi észre ezt, mert őt az köti le, hogy rossz helyen parkoló kék dobozát elszállítják. Amikor meg elkezdene végre vele foglalkozni, a lány kommunikációs problémákba ütközik, amint megpróbálná elmagyarázni, hogy "az idegenek teljesen idegenek neki" (a Doktor meg a "honnan jöttél?" kérdésre nem tud értelmesen válaszolni, mondván "úgyse ismered a helyet"). Mielőtt teljesen összevesznének, az időutazó gyorsan aktiválja az univerzális roamingot Rose mobilján, ezzel percekre lefoglalva a szőkeséget. Aztán az állomás egyszercsak megremeg. Hoppá, ennek nem így kellene lennie!

Rose cseppet sem élvezi a turbó-szoláriumot

A Doktor azonnal nekiáll megnézni, mi történt, ez viszont flörtölésbe torkollik a rámenős fa-lánnyal. Rose-nak ez kicsit sok, "porozzátok be egymást, én megyek és beszélek Michael Jacksonnal", indul meg Lady Cassandra felé. Sajna benne se sok örömét leli: a kétdimenziós arc egyre csak szapulja az elkorcsosult emberiséget, magát nevezve az utolsó valódi embernek. Mikor Rose felhívja a figyelmét, hogy ő se ember, csak egy rosszkedvű ugróasztal, az is lepereg róla. Rose visszavonul duzzogni egy panorámaablak mögé, miközben a Doktor és a fa az alagsorban (a DW-univerzum egyik alapszabálya, hogy mindenütt van alagsor) azt próbálja kitalálni, mitől romlott el az állomás, ami elvileg elromolhatatlan. A Doktor meg is jegyzi, hogy egyszer utazott egy elsüllyeszthetetlennek mondott hajón, aztán egyszercsak ott találta magát egy rohadt hideg jéghegyen csücsülve, szóval neki csak ne mondják, hogy valami nem tud elromlani. A fa erre elárulja, tudja, hogy a Doktor fajának utolsó tagja, és nagyon sajnálja őt. Mielőtt a nagy elérzékenyülés közepette elkezdhetnének saját faiskolát alapítani, átjutnak egy bezárt ajtón, egyenesen a Csillagok háborúja egyik díszletébe. A díszlet az űrállomás RESET gombját rejti, egy mély üreg fölött húzódó híd túloldalán, ami fölött a nehezítés kedvéért pár bazinagy ventilátor pörög, hogy jól felszeletelje azt, aki át akar menni.

Sauron szeme 3D, avagy a Föld elég

A Doktornak nincs kedve játszani, de a helyzet kezd komoly lenni: az állomás napvédő pajzsai leereszkednek, és mindenki elkezd megsülni. Ráadásul a nagyteremben Lady Cassandra egy "régi szép ballada", azaz Britney Spears "Toxic" c. száma meghallgatásával akar búcsúzni a Földtől, a helyzet tehát egyre elviselhetetlenebb! Hamar kiderül, hogy a személyzetet kiiktató, majd a pajzsokat leengedő pókokat Lady Cassandra hozatta a fedélzetre, hogy az állomás pusztulása utáni kártérítésből be tudja magát fizetni következő plasztikai műtétjére. De ha már lebukott, gyorsan elteleportálja magát, csak előtte lekapcsolja a maradék pajzsokat is. A feszültség a tetőfokára hág, a hőmérséklet pedig szorosan a nyomában van, úgyhogy a Doktor kénytelen mégis nekivágni a ventilátorlapátok közt vezető veszélyes útnak.

A feszes arcbőr minősített esete

Erre a kalandra sajnos a csinos falány rámegy, amitől az időutazó még jobban bepöccen. Miután az utolsó pillanatban rebootolja az állomást, visszakapcsolja a pajzsokat, megmentve az ekkor még életben lévő vendégeket (köztük Rose-t), majd meghackeli a teleportot, ami azonnal visszasugározza a fedélzetre Lady Cassandrát. A némber előbb magyarázkodna, majd ügyvédekkel fenyegetőzik, de az állomás forró légköre gyorsan kiszárítja szó szerint túl feszes arcbőrét, és bár elkezd hidratáló kenőcsért esedezni, a Doktor nem ad neki. Egy pukkanás, és a kapzsi úrihölgyből csak cafatok maradnak.

Rose még kicsit szomorkodik azon, hogy az elégéstől való rettegés közepette nem volt ideje megnézni a Föld pusztulását, de a Doktor tudja, hogyan vígasztalja meg: hazaviszi 2005-be, Londonba. Sajnos ebédelni már nem tudja elvinni, mert nincs pénze, de még elmeséli, hogy ő az utolsó Time Lord, mert a népe elveszített egy háborút, és úgy elégett, mint a Föld a kettővel ezelőtti jelenetben. Rose szomorúan néz rá, majd együttérzése jeléül meghívja egy sült krumplira. Ezzel az anti-cliffhangerrel pedig a végére is értünk a résznek.

Képek: Doctor Who Image Archives, (C) BBC