Jackson és Susan elsőként Mike-éknak jelentik be, hogy összeházasodnak. Katherine eufórikus állapotba kerül, Mike-ot láthatóan mellbevágja a dolog. Az eljegyzési partira méretes ajándékkal érkeznek - nyilván az extatikus Katherine választotta -, Mike meg azzal a bejelentéssel, hogy ő is megtalálta végre mi a jó abban, ha élete szerelme férjhez megy máshoz: nem kell tovább asszonytartást fizetne. Uh, banyek, erre nem gondoltam, kap a fejéhez Susan. Nemkülönben Jackson, amikor ál-menyasszonya a sarokban sutyorogva bejelenti, hogy sajna mégsem tud ál-hozzámenni, de van egy jó híre: oké, hideg van Kanadában, de azért mégsem egy Irán. Végül az ál-vőlegény bánatos kutyatekintetének hatására Susan végül elhatározza, hogy beavatja Mike-ot a Nagy Jacksonmentő Akció részleteibe, hátha továbbra is hajlandó lesz állni a cehhet.
Mike ezzel kapcsolatban egyelőre nem mond semmit, viszon taz események hatására másnap reggel feleségül kéri Katherine-t, aki most már tényleg csak sikkantgatva képes beszélni az örömtől. Erre nem betoppan Susan Mike-ot keresve a falházasság sztorijával! Katherine oszt-szoroz, gyorsan lejátssza magában a Mike nem fizet- Susan nem házasodik-Mike nem vesz el engem rettenetesen hangzó forgatókönyvet, és sietve közli, hogy ő majd elintézi a dolgot a pasival. A csipet-csapat nagy pechjére a Katherine által csak félretett telefon végén mindezt kihallgatja Dave, akinek kapóra jön a nagy önleleplezés, mivel már halálra parázta magát azon, hogy vajon mit fog mondani Jackson a tűz estéjéről rendőröknek, ha egyszer végre megtalálják. És ez előbb-utóbb bekövetkezik, ha hirtelen a szomszédba házasodik ez a hülye festő. Dave közbelép, így aztán hiába sunnyog Katherine azzal, hogy Mike nevében bevállalja a további havi apanázs fizetését, az esküvő reggelén jönnek a bevándorlásiak, és szépen felvirágozott menyasszony ide, mindjárt esküvő oda, bezsuppolják a vőlegényt.
Juanita nem ismeri a kettős mérce kifejezést, pedig igazán hasznos lenne például akkor, amikor hiába követel magának egy vacak baldachinos ágyat, miközben Gabrielle épp vadiúj, mások féléves fizetésébe kerülő vázáját ölelgeti elégedetten. Gaby szerint Juanita túlságosan beképzelt, ezért nemcsak ágy nincs, de nevelési célzattal másnap becipeli a helyi ingyenkonyhára önkéntesnek. Részéről persze kösz, de a fehér kiskoszümjéhez sajnos nem megy a kondér. Összefut viszont egy régi teniszklubos ismerősével, aki szintén nem önkéntesként van ott - hanem hajléktalanként. Biztos elitta a nagy házát meg a Tiffany-porcelánkészletét, morfondírozik Gaby otthon Carlosnak. Esetleg elbingózta, próbál még valami durva lehetőséget találni a számára teljesen érthetetlen rejtélyre.
A hirtelen szegénység kérdésköre annyira foglalkoztatja Gabrielle-t, hogy másnap újra átcsörtet a sorbaálló homleszeken, és Jajj, úgy izgultam, hogy nem talállak itt felkiáltással lecsap a lecsúszott ex-Tiffany-tulajra. Szerencséd van, még mindig szegény vagyok, jön a lakonikus válasz. Nagyszerű, örül Gaby, akkor most 100 dollárért szépen mondd már el, hogy mi történt. Alkohol? Drog? Aha, mondtam én, hogy szerencsejáték! De nem, kiderül, hogy a csaj férje beteg lett, ugrott a jó állás, elfogyott a biztosítás, lassan felélték a Tiffanyt, aztán mire a csóka meghalt nem is maradt semmi. Ennyi. Gaby meghökken, de aztán eszébe jut, hogy hoppá, ők is szoptak, amikor Carlos vak volt, de keményen dolgoztak, és tessék, csak ott van megint az a félmilás váza az asztalon. A csaj szerint viszont akkor igyekezzen is megbecsülni, mert ki tudja meddig ilyen mázlista.
Középkorú Tom állást keres, és az egyik interjún elhangzik a Twitter kifejezés. Amiről ő asse tudja eszik vagy isszák. Kész. Vége. Ezzel hivatalosan is az őskövületek közé soroltatik. Megrogyott önbecsülését Lynette a nála bevált Edie-módszerrel próbálja helyretenni. Lelkesítőnek szánt Ugyan, te Tom Scavo vagy! felkiáltására azonban a bizonyos Tom Scavo egy értetlen és?-sel reagál. Aztán Susanék partiján összefut egy régi évfolyamtársával, aki őskövület/bácsi helyett sokkal inkább a főiskolás Clive Owennek tűnik. Diéta? Fitnesz? Őssejt? tippelget Tom Kövület irigykedve, és azonnal tudni akarja a titkot. Aztán még ott, helyben eldönti, hogy ő is plasztikáztatni fogja a fejét, mert ez lesz ám a megfelelő felkészülés a twittert vagy mit ismerő kis ugribukrik ellen.
Tudod mikor? - hűti le neje, amikor értesül a nagy tervről - egyrészt nincs pénzünk ilyen hülyeségekre, másrészt a pasik egyre jobban néznek ki, ahogy öregszenek. Kövület Tom azonban szokatlanul kemény és eltökélt, másnap időpontot kér a sebésztől. Lynette kétségbeesetten agyal azon, hogyan beszélje le férjét a dologról. Aztán megtudja, hogy van egy plasztikázott kollégája, aki kb. a hiányzó láncszem Donatella Versace és szegény Michael Jackson között. Bruce, a könyvelésről este már Scavoék kanapéjukon ücsörög, és a sebésze számát ajánlgatja. Az elképedt Tom tudni is akarja a biztonság kedvéért, de Joker kisöccse sem tántorítja el a beavatkozástól. Lynette végül szívhezszóló szpícset vág le az együtt öregedés szépségéről, meg arról, hogy azok a ráncok Tom arcán neki az életük emlékei, amit nem akar elveszíteni, még akkor sem, ha ezen múlik öregecskedő férje állása. Na, ez végre hat.
Karl komoly akciótervet gyárt Orson kisemmizésére: egy kis kreatív könyvelés itt (remek ötlet, bólogat Bree), egy kis titkos bankszámla-nyitás ott (ez jó, mosolyog elégedetten Bree), meg egy kis házkirablás amott (prffff, köpi vissza az épp bekortyolt viszkit sokatlátott ügyvédje képébe Bree). De nem neked kell csinálni - csitítja már az ötlettől is kiakadt kliensét Karl - van egy uncsitesóm. Bree hallani sem egy betörésekre szakosodott uncsitesóról, így Karl előáll az ultimate megoldással: intézzék a betörést ők maguk. Fogadjunk, hogy dögös vagy símaszkban, szeplőske! - teszi hozzá pimasz vigyorral. Bree felháborodottan tiltakozik a B-terv ellen is, mire Karl, a meggyőzés nagymestere szemléletes képet fest neki a jövőről: a Bree fél vagyonából remekül élő Orson új, fiatal macája hamutartónak használja a kedvenc antik vázáját, na? Egyértelmű, hogy egy ekkora taplóságot bármi áron meg kell akadályozni. Bree konstruktív üzemmódba váltva javasolja, hogy semmiképp ne felejtsék el betörni az ablakot, hogy igazi betörésnek tűnjön majd.
Az önbetörésre Susanék eljegyzési bulija tűnik a legalkalmasabb időpontnak. A páros a hátsó ajtón keresztül hatol be a házba - alapos lábtörlőhasználat után, az úrinő szerint ugyanis attól, hogy betörők, még nem kell koszosnak is lenniük, pláne, ha frissen van tisztítva a szőnyeg. Eltérő személyiségük rablási technikájukban is kijön. Bree a sikkesség nevében finoman elrendezgeti a kandallón maradt díszeket, Karl meg vadul rángatja a fiókokat és söpör le mindent, ami az útjába kerül. Ebből lesz is némi elméleti vita arról, hogy mi a fontosabb: az ösztönök kiélése vagy a neandervölgyi státuszból való kiemlekedés. Karl érvelése látszólag lepereg Bree-ről, titokban azért élvezi, amikor egy pöccintéssel ripityára töri Orson Az év újító fogorvosa díját.
Már csak egy dolga van: a buli utáni hazatéréskor hihetően kell elsuttognia a megrendült "Úristen, minket kiraboltak!" mondatot. Szegény Orson egyből vad esküdözésbe fog, hogy nem ő volt, másnapra meg arra jut, hogy nyilván lesújtott a karma a kleptomán időszakáért cserében. Bree kicsit másképp látja az összefüggést a lopkodás és a betörés közt, de inkább bősz törölgetésbe menekül. Attól azért kicsit megroggyan, hogy Orson csak azért, hogy a kedvébe járjon, újragyártatja kedvenc tárgyát, a szintén a betörés áldozatául esett velencei maszkot. Lehet, hogy mégsem olyan rémes ez a férj és ez a házasság? - bizonytalanodik el Bree. Karl nem kezdő, tudja, hogy a váló nőknél eljön ez a fázis, két jól célzott mondattal, meg egy meglepően őszintének tűnő bókkal helyrerakja Bree-t, aki végül nem visszakozik. Orson viszont véletlenül tudomást szerez a raktárról, ahol meg is találja az elopottnak hitt cuccokat. Lesz még itt botrány ebből a raktározásból.
De majd csak tavasszal, a TV2 ugyanis egy nem túl nézőbarát húzással hosszú álomra küldi a sorozatot jövő héttől. Az évad utolsó két epizódját jelen állás szerint márciusban láthatjuk majd.
Facebook kommentek