Egy szép, napsütötte délelőtt Mr. President két Monica Lewinskyval és két férfival a nyakában sétálgat a Fehér Házban, miközben a világ folyásáról tájékozatják. Ő azonban a globális történések helyett szívesebben foglakozik az épület dekorációival, mondván ez az első napja. Ez azonban rajta kívül senkit nem érdekel. Ha ezt a melót akarta, mért nem olvasta el a munkaszerződés apró betűit, ahol leírták, hogy se szabi, se alsógatyában pöcsvakarás a hűtő előtt. A Vezérkari Főnök már várja az Ovális Irodában, de az elnök először is – zokniban a címeres szőnyegen állva – élvezni akarja a pillanat varázsát. Mivel azonban ezt a melót valószínűleg nem órabérben fizetik, Francis (a Vezérkari Főnök így haverok közt) két másodperc múlva közli, hogy a pillanat elmúlt.
Aztán a kíséret lelépése után belevágna a cheyenne-hegyi program felvázolásába, de az elnök félbeszakítja, hogy már tájékozatták a titkos műveletekről. Ilyenről biztos nem, feleli Francis, majd röviden összefoglalja a lényeget, mely szerint a helyzet az ugye, hogy van ez a Csillagkapu nevezetű idegen eszköz, amin idestova hét éve szaladgálnak át, és rutinszerűen haragítanak magukra rosszarcokat. Az elnök örül, hogy ilyen vicces emberekkel fog együtt dolgozni, akik első nap így megtréfálják, de mikor Francis – aki az arca alapján sosem nevetett – közli vele, hogy ez nem a kész átverés, döbbenten huppan a székébe.
A főcím után pedig felháborodva rúgja be Kinsey alelnök (a kurva életbe) irodájának ajtaját, és vonja kérdőre, amiért nem szólt neki az egészről. Amaz azonban hihetetlenül módon a harmadik mondatában már le is alázza a CSKP vezetését, és üti a vasat, hogy mindenkit le kell váltani. Szerencsére az elnök nem csak humoros, hanem normális ember is, és rögtön leszereli, hogy ha kell a támogatása, akkor győzze meg. Hoppá baszki, Kinsey nem erre számított, az látszik az arcán. Az első nap gyorsan el is szaladt a küldetés jelentések olvasgatásával. Az elnök – egyébként Henry Hayes, mert ha jól figyeltem a részben nem hangzik el a neve – nem győzi kapkodni a fejét. Szerinte egy nap felrobbantása remekül mutathat az önéletrajzban.
Kinsey kirohanása egyelőre pont a várttal ellentétes hatást váltotta ki, Francis pedig teljes mértékben a CSKP vezetése mellett áll. Szerinte az alelnök a bezáratás helyett mostanra már inkább át akarja venni az ellenőrzést a kapu felett, ahogy azt egyszer már meg is próbálta, de akkor Thor fellépése elég jó ütőkártya volt Hammondék kezében. A szakadár NID-sekkel nem tudták kapcsolatba hozni, de a Nagyfőnök – hangosan gondolkodva – azon kezd aggódni, hogy vajon honnan származhattak a kampány pénzek. Másnap Kinsey Richard Woolseyt bevetve igyekszik meggyőzni az elnököt a saját igazáról. Még jó, hogy ő meg a védelem képviselőjeként meghívja Francist, akinek úgy tűnik nem kis önuralmat kell tanúsítania, hogy ne tépje ki az aktakukac gigáját.
A genyók nem szaroznak, nagyon becsületesen Hammond tábornokot kezdik kritizálni, hiába jelzi Francis, hogy úgy lenne ildomos, ha az illető megvédhetné magát a vádaktól. Rögtön a Dr. Janet Fraiser halálához vezető mentőakciót veszik elő, mondván meggondolatlanul egy csapdába küldte az embereit. Aztán a tábornokról rögvest ugranak is a CSK-1-re, akik Woolsey szerint hanyagok, meggondolatlanok, és nem tiszteleik a szabályokat. Az elnök azonban közli, hogy a mellébeszélés helyett jó lenne, ha végre valami bizonyítékot is elé tárnának, nem csak a szájkarate menne a nagyszőnyegen.
Először is ugye ott van, amikor a bázis lezárása után a CSK-1 megszegte a parancsot, és magánakcióba kezdett. Az nem számít, hogy megmentették a bolygót, akkor is bűnösök. Aztán ismét megtagadták a parancsot, mikor szupermant játszottak, és átszöktek egy goa’uld hajógyárba. Ráadásul idegen befolyás alatt voltak, nem is utoljára. Carter őrnagyba beleköltözött egy tok'ra szimbióta, megszállta egy idegen entitás. Dr. Jacksont egyszer egy tucat idegen tudat kerítette hatalmába, ráadásul egyszer meg is halt, és magasabb létsíkra emelkedett. Teal’c, az ellenség exkatonája teljes bejárással rendelkezik a legtitkosabb létesítménybe, mikor egyszer már agymosás hatására elárulta a földieket. O’Neill ezredes pedig már többször betegedett meg idegen fertőzéstől, kísérleteztek rajta, manipulálták az emlékeit, és egyszer még egy földönkívüli adatbázis is a fejébe töltődött.
Az elnök szerint mindez nagyon szép, és bár nem érti miként lehetséges, de neki úgy tűnik, hogy az említettek elég jól boldogulnak a kifogásolt helyzetek feldolgozásával. Woolsey szerint azonban már annyiszor kompromittálódtak, hogy az lenne a minimum, ha nem engednék őket újabb küldetésekre, de jobb lenne egy új szabályokra alapozott teljes átszervezés. Kinsey érzi, hogy nem jött össze az áttörés, amiben reménykedett, és biztos nehezére is esett csendben maradni, így a szünetben megint elkezd nyomulni. Aztán jól pofára esik, mikor helyre teszik, hogy a játszótér nem az övé, csak beengedték a homokozóba.
Második menet. Woolsey újult lendülettel fejti ki, hogy Hammond tábornok és a CSK-1 számtalan alkalommal bizonyították megfelelő ítélőképességük hiányát, mikor idegen technológiát áthozva, nem egyszer kockára tették a bázist, és az egész bolygót. Tavaly pedig a másik dimenziót felfedő berendezés hatása túl is terjedtek a CSKP falain. Francis szerint az idegen technológiák kezelése magával vonz bizonyos kockázatot, de Woolsey szerint pl. az Avenger vírus túl nagy kockázat volt. Ráadásul kiforgatja a katona szavait, és úgy állítja be az incidenst, hogy Hammond tábornok hagyta a saját fegyverüket ellenük fordítani.
Ezután azzal kezd érvelni, hogy az érintetteket személyes érzelmeik befolyásolják a döntéseikben, mert például Hammond tábornok volt olyan rugalmas és pár botfegyver lövés miatt nem záratta be az íriszt a tűz alatt érkező CSK-1 előtt. Vagy ott van Dr Jackson, akinek a felesége és egy közeli barátja is gazdatest lett. Teal’c a családja és a jaffa kapcsolatai révénkönnyen manipulálható. O’Neill ezredes és Carter őrnagy személyes kapcsolata pedig kihat a munkájukra, hiszen Dr. Lee jelentése alapján az őrnagy meglehetősen szeszélyesen viselkedett, mikor az ezredes eltűnt. Francis szerint ez semmit nem bizonyít, de Kinsey szerint a sorok közül kiolvasható, hogy több van köztük sima barátságnál. Mondja ő, közben fogadnék rá, hogyha az elején öt perccel később törik rá az ajtót, akkor már Clintonosat játszott volna a titkárnőjével.
Az elnök megunja a sárdobálást és berekeszti a megbeszélést. Amit Kinsey önelégülten teljes győzelemnek könyvel el, és este már ünnepi italozás közben köszöni meg Mr. Woolsey munkáját. Az aktakukac szerint azonban az elnök inkább a CSKP oldalán áll, mire Kinsey megjegyzi, hogy vagy így vagy úgy, de ő fog nyerni. Másnap Francis elmondja az elnöknek, hogy nem lenne jó most nagytakarítást tartani, mert bár eddig sikeresek és szerencsések voltak a goa’uldok ellen, Anubisz sokkal hatalmasabb elődeinél. Az aszteroidás és a kapu robbantós támadását elhárították, de a Rendszerurak legyőzése után ismét a Föld lesz a célpont. A szuperkatona sereg, pedig több mint kihívás lesz, és legjobb esélyük, ha a CSK-1 a helyén marad, hogy megtalálhassa az Elveszett Várost, amit a felemelkedett ősök hagytak hátra valahol.
Sajnos azonban az a helyzet, hogy – eredményeik elismerése mellett – a hibáikért, de leginkább, hogy Kinsey a jövőben ne tegyen neki minden lépésnél keresztbe, az elnök kénytelen lesz tenni valamit Hammondékkal. Az alelnök gyanús kijelentésének hatására Mr. Woolsey ijedtében gerincet növesztett és egy titkos találkozón tájékoztatja a Vezérkari Főnököt, hogy érzése szerint túl nagy bizalmat szavazott munkáltatóinak, mert Kinsey valószínűleg olyan csúnya, rosszemberekkel állhat kapcsolatban, akik talán egy merénylettől sem riadnak vissza. Mire azt a választ kapja, hogyha ez a helyzet, akkor legyen találékony és kerítsen valami bizonyítékot.
Ezért aztán Woolsey első útja Coloradóba vezet, mert úgy gondolja, Hammond tábornoknak lehet valami bizonyítéka Kinsey ellen, másképp hogyan ülhetne a helyén, mikor pár éve hirtelen nyugdíjba vonult. És nem is téved, mert ugye annak idején Jack – Maybourne segítségével – leleplezte Kinsey és az NID kapcsolatát, hogy sakkban tartassa a politikust és visszahelyeztethesse a zsarolással eltávolított Hammondot. Bár a tábornok nem bízik Woolseyban, azért átadja neki az információk másolatát, amit ő továbbít is az elnöknek azzal a reménnyel, hogy az alelnök anyagi támogatása a kampányban kerül majd túl sokba. Illetve, hogy a történelem majd megmutatja, hogy helyesen próbált cselekedni. Mire az elnök csak annyit kérdez, hogy a történelem kitől hallható verziója?
Facebook kommentek