Olyannyira az előző rész folytatásában vagyunk, hogy Thor és O’Neill párbeszéde pisi szünet nélkül, két mondat között lett elvágva. Szürke kis barátunknak ismét szüksége van a náluknál hülyébbekre, illetve a félig kész hajójukra, mivel ez elég fejletlen ahhoz, hogy a replikátorok rá se bagózzanak. Ugyanis az asgardok felállítottak egy csapdát a technobogaraknak. A Reese tekervényeiben talált gyülekezési parancs aktiválásával Hala nevű bolygójukra csalták őket, hogy egy berendezéssel időbuborékot hozzanak létre a bolygó körül, amiben tíz a negyedikenszer lassabban ketyeg az óra. Vagyis ami ott egy év, az normálisan tízezer. Ezzel elég sok időt nyerve maguknak, hogy megoldást találjanak a replikátor problémára.
Sam szerint zseniális ötlet volt, Jack szerint azonban nem annyira, hisz ha működött volna, Thornak most nem lenne egy lehetetlen küldetése a számukra. Ön, nyert Mr. O’Neill. Valahol szar került a palacsintába, és övék a megtisztelő feladat, hogy kiderítsék hol. Merthogy a gép nem aktiválódott, miután a kis szürkék evakuálták a népüket. A feladat tökegyszerű. Berepülni a replikátor bolyba, megjavítani a szerkentyűt, aktiválni, aztán időben és egy darabban elhúzni. Mondhatni séta a parkban.
A helyzet annyira komoly, hogy még O’Neill sem poénkodik. Szívesen passzolná a lehetőséget, de Thor szerint, ha a replikátorok mindent felemésztettek az ő galaxisukban, akkor jönnek ebbe. Ja, meg az egész asgard evakuációs flotta O’Neill válaszára vár, ha ez esetleg megkönnyíti a döntést. Amíg a csapat kifogásokat keres, addig Thor hazaröpíti a két hajót, és a felesleges utasokat kicseréli a parancsnokságról felsugárzott cuccokra. Nem kell sietni, gondolják csak át. Közben már indulnak is vissza, O’Neill majd útközben egyeztet a feletteseivel.
A parancsnokságon mindenki csak a fejét kapkodja, mert a fegyverek eltűntek, a hajón lévő emberek meg feltűntek. Itt-ott a bázison, mert Thornak arra is volt ideje, hogy mindenki megfelelő helyre sugározódjon. Jack haza holotelefonál, hogy a tábornok lebonyolíthasson egy hívást. Vagyis kettőt, ha az unkáival is beszélni akar. Carterhez már azzal a hírrel érkezik vissza, hogy nem fogadták el. Mármint nem a küldetést. Arra rábólintottak, megrendelték a csapattagok sírköveit, és szervezik a megemlékezést. Jack névjavaslatát nem fogadták el, hogy nevezzék Enterprisenak a hajót.
Carter várakozás közben már előre dolgozott. Thor megcsinálta neki az időmahináló gép vezérlőjét földi cuccokból, azzal játszott. (És mi van, ha a fejesek nem egyeznek bele a küldetésbe?) O’Neill a nagy izgalmakra megéhezett, megy is a raktérbe, amiből Thor éléskamrát csinált, és ahol Teal’c és Jonas már nagy lendülettel tömi a bucit, a kis szürke ugyanis elfelejtkezett a hűtőszekrényről. Jonas persze már mindent elolvasott a bogarakról, és lenyűgözőnek tartja, hogy egy ember alkotta gép alkotta játékból, világhódító veszedelem lettek. Teal’c is egyet ért abban, hogy alapvetően nem gonoszak. A közös fagyi zabálásnak – ami során jaffa barátunk először nem ad a sajátjából O’Neillnek, majd miután az ezredes lassan eszik, az övét is elveszi – Carter hívása vet véget.
Elérték a pontot, ahol Thor elengedi a kezüket, de előtte még közli, hogy érzékelőik szerint az idő időzítő időgép mégiscsak bekapcsolt, csak éppen fordítva. Vagyis a kaki, ami már kezdetnek is nyakig ért, most már biztos a plafont veri, mert a felgyorsult időben a replikátorok ki tudja mennyit fejlődtek. Hogy a helyzet ne legyen teljesen reménytelen, Thor és csapata kicsit felturbózták a hajót, hogy legalább az oda utat túléljék. Útközben Jack intenzív fegyverhasználati tanfolyamot tart Jonasnak. A bolygó körül letapogatja őket egy replikátor hajó, de rendben landolnak az egyetlen épület mellett. A felszínt mindenütt bogár alkatrészek borítják, az épületbe behatolva pedig kiderül, hogy űrtechnológia ide vagy oda, az asgardok is a jól bevált tégla és habarcs megoldásra esküsznek.
Carter szerint az időtorzító sértetlen, de mielőtt neki esne, megjelenik egy emberszabású alak, és a kilétük után érdeklődik. Mire O’Neill kapásból bemutatkozik, és még a címét is megmondja (USA Légierő, Föld). Az anyukája biztos nem tanította meg, hogy ne álljon szóba idegenekkel. A srác közli, hogy jönnek a többiek (SG-Lost crossover?), mire elő kerül még két nő és két férfi (a fiatalabb Helo), a vezető pedig közli, hogy fejezzék be az óraátállítást. A műszer nem egy napóra, Carter szerint sokáig tart aktiválni. Jack jó szándékúan tájékoztatja a jövevényeket a bolygó replikátor helyzetéről, mire az idős fazon közli velük, hogy ők is azok.
Több se kell hőseinknek, rögtön szórni kezdik az ólmot, de fegyvereik semmi hatással nincsenek az idegenekre. Mikor kilövöldözték magukat, előkerülnek a bogarak is, így kénytelenek az öregre hallgatni. Leteszik a fegyvert, a bogáremberek pedig kézfogással üdvözlik őket, majd a homlokukba tolt kezükkel belemásznak az agyukba. O’Neill a tudatalattijában megjelenő indítócsarnokban ácsorogva barkóbázik a főnökkel, aki már az írisz kódját is kiolvasta. Felidézi az ezredes emlékeit fia haláláról, majd a csillagkapun keresztül elindulnak a múltjába.
A csapat a hajón tér magához harminchét órával később. A „B” terv – gyanítom ezt az alapkiképzésen tanítják – egyenlőre az, hogy felrobbantják a hiperhajtóművet, de amíg erre készülnek, és amíg Jonas a tárgyalás lehetősége mellett érvel, a gépházban összefutnak Ötödikkel (a fiatal srác), aki átadja Első (az öreg) vacsorameghívását. Carter szerint meg kell tudniuk, amit lehet, Jack meg úgy is éhes, szóval elmennek. Az étvágyukat azonban elveszi, hogy az asztal replikátor alkatrészekből van, és időközben a házigazdák köre is bővült egy nővel. Bogár történelemóra következik. Rátaláltak a náluk fejlettebb Reesere, és nanorobotokból, még az időgép aktiválása előtt megalkották Elsőt.
A gépet ő állította le, majd kezdte a létszámuk növelésére használni, mivel továbbra is ez a céljuk, ami közben szerintük természetes, hogy az alacsonyabb rendű fajok kipusztulnak, hisz ez az evolúció. Reese hibáit elvileg már Elsőnél kiküszöbölték, de tovább csiszolgatták, hogy Ötös tökéletes legyen. Szerintük azonban gyenge lett, míg Jonas szerint inkább emberi. A csevegés végén kiderül, hogy csak azért tartják őket életben, hogy újra a fejükben kotorászhassanak, ami Ötösnek nem tetszik. Ő korábban sem tette, és szerinte társai már úgyis megtudtak mindent. Első azonban ragaszkodik hozzá, hogy ő is megtegye, és miután érdekes pillantásokat váltottak, Carter önként felajánlkozik a nem túl kellemes műveletre.
Ötös koponyába nyúlkálás helyett a sokkal barátibb homlok összeérintéssel hozza létre a kapcsolatot, ráadásul a saját tudatalattijába viszi Samet, mivel csak ott beszélgethetnek a kollektíva füleitől elzártan. Ez jó kezdetnek tűnik, szóval Carter rögtön a segítségét is kéri (anno Teal’cet is épp hogy megismerték), és mivel ebben az esetben a testvérei végeznének vele, így felajánlja, hogy menjen velük. Mindannyian a teremben térnek magukhoz, és addigra Ötös már meg is szerelte a gépet. Jacknek nem tetszik az ötlet, hogy a legoember velük tart, de nincs idő vitázni.
A gép időzítése után kb. öt perc míg a hajóhoz érnek és felszállnak, de ennyi idő alatt a többiek észrevehetik, hogy mi van. Mivel azonban Ötös jobban sprintel, mint ők, így abban maradnak, hogy ő indítja el a gépet, amit Carter öt – O’Neill titkos jelzésére kissé vonakodva valójában három – percre időzít. Megköszöni a segítséget, mire Ötös rákérdez, hogy ugye nem mennek el nélküle? Á, dehogy. Már éppen indulna utánuk, mikor megjelenik Első, aki tudja, hogy átverték a srácot. Ahelyett, hogy lenyomna neki egy fülest, érvekkel akarja meggyőzni, de Ötös annyira bele esett Carterbe, hogy mire hisz a tesónak, és megnézi az időzítőt, már csak azt látja, hogy 3, 2, 1, és szépen mind megállnak, ahol voltak.
O’Neillék időben elhagyják a gép hatókörét, de hiába teljesítették a feladatot sikeresen, a hajón elég fagyos a hangulat. Jonas és Carter a szemére vetik, hogy az emberségét használták fel Ötös ellen, de Jack szerint helyesen cselekedtek. A tekintete alapján azonban erről nem csak a társait akarja meggyőzni.
Facebook kommentek