Kivételesen valóban zanzásított hogyvolttal kell szolgáljak (amúgy sem olyan hejdejó ez a rész). A jövő hétre normalizálom a dolgokat remélhetőleg. Tessenek elnézni nekem.

A Kelowna felveszi a kapcsolatot a Földdel, hogy naquadriáért cserébe fegyvereket és vadászgépeket kaphassanak. Ugyanis a másik két nagyhatalom szövetségre lépett a Kelowna ellen. Ha nem kapnak megfelelő fegyvereket, használniuk kell a naquadriabombát. A kelownai küldöttség egyik tagja Jónás korábbi tanára és munkatársa (utolsó cylonunk), aki tudatja, hogy titokban ellenállást szerveznek, és puccsot akarnak végrehajtani a nép nevében, mert elegük van a háborús helyzetből. A kelownai elnököt azzal próbáljuk meggyőzni, hogy hozza nyilvánosságra a kaput, és figyelmeztessen a goa’uldra. Akkor talán összefognak.

Jónás professzora megpróbál elintézi egy találkozót a Föld és az ellenállás között. Elárulja, hogy titokban naquadriát csempészett az ellenállásnak, szép nagy mennyiséget. Mivel nem akarunk fegyvert adni a Kelownának (már egyszer megjártuk), a professzor szerint inkább neki segítsenek a puccsban, és akkor megkapják a készletet. Azonban a kelownai kormány felfedi a prof szándékait, aki egy katonától való menekülés közben kétemeletnyit zuhan. A Földre visszük gyógyítani, ahol Fraiser kideríti, hogy a prof a naquadriától skizofrén lett: az egész ellenállást és az üldözését is csak hallucinálta.

Carter nyomon követi a rejtett naquadriakészletet, amit aztán szépen ellopunk megmenekítünk. Jónás még utoljára megpróbálja meggyőzni az elnököt, hogy ne használják a bombát, mert ide fogja csalni a goa’uldokat. Miután elmegyünk, semmi hírt nem kapunk a Kelownáról, nem tudni, hogy használták-e a bombát. Jónás nem ábrándítja ki a professzort, közli vele, hogy a prof egy hős, amiért megmentette a bolygót. Vége.