Az eheti epizód központi témája a szörny, mint olyan, épp ezért kapunk is belőle dögivel. Kezdetnek megint bepillantunk Olivia kiccsaládjának kulisszái mögé, melynek keretében Liv néni mesét olvas a kislánynak, akinek sosem tudom a nevét, míg anyu a mosást végzi. Csörög a telefon, Peter az, Olivia lelki szemei előtt máris levitáló holttestek rémképe jelenik meg, aztán jön a hideg zuhany: Peter Rachellel akar beszélni. Sőt, mi az, hogy beszélgetni? Rachel úgy kuncog és kacarászik a kagylóba, mint egy bakfis kislány az első randiján! Olivia csak néz, a zöld szemű szörny meg a sarkon leskelődik. A feledhető nevű kislány hisztizni kezd, úgyhogy folytatódik a mese, melyben szintén egy szörny próbálja befalni a főszereplő mackót. Kislány kerekre nyílt szemekkel pillog Liv nénire: ugye szörnyetegek a valóságban nem léteznek? Olivia megnyugtatja, hogy nem, pedig az Aliens óta jól tudjuk, hogy nagyon is vannak.

Zöldek törnek be egy állatkísérleti telepre, és bőszen szabadítgatják az állatkákat, közben nem veszik észre, hogy beindítottak egy néma riasztót. A fickó, akit hajnalok hajnalán riadóztatott a mobilja, rögtön útra kel, de már késő, a természet gyermekei már mindent kiforgattak, egy fia állat sem maradt, max pár csótány a szekrények mögött. De jaj, a gazemberek benyitottak az utolsó szobába is, és kiszabadították A Szörnyet. Hogy mi az, azt nem tudjuk meg, mert az ilyen lények az első két áldozatokat mindig fal mögül kapják el, nehogy láthassuk őket, de még arra is ügyelnek, hogy amikor a harmadiktól ötödik áldozat autóval menekül, ügyesen az árnyékokban mozogjon. Lényeg a lényeg, a riadóztatott emberke és a négy zöld földi pályafutása véget ért.

Walter fület növeszt omlettben, Peter meg majdnem megeszi, ezért pipa, szóval a Harvardon minden úgy megy, ahogy menni szokott, mikor befut a hívás. A sebek alapján Walter megállapítja, hogy egy egész állatkert támadt a fiatalokra, vagy ha mégsem, akkor nyakig vannak a szarban. Ezután jön a nagy áttörés, Olivia talál a kocsiban négy üdítőspoharat, csakhogy csupán három holttest van. Még szerencse, hogy Peter járt a műszaki egyetem mellé, mert rögtön észreveszi, hogy az üdítőket a suli melletti olcsó büfében vették. Beindul az úthenger, Olivia iskolába megy! De legalábbis az egyik áldozat lakásába, a suli mellé, ahol az ex-lakótárstól megtudja, hogy a srác sosem volt az a nagy hangú, inkább eljárogatott a gyűléseire, meg plakátokat ragasztgatott. És szerette az állatokat. Nos, az állatok viszont nem szerették őt, legalábbis egy bizonyos, ami szinte teljesen kibelezte. Az alaposabb vizsgálatot követően Walter még vagy öt újabb állatfajtát felsorol, ami gyanúsítható, majd talál egy fullánkot, hirtelen elmélázik, és kapkodva elrohan. Mivel már az első perctől mindenki tisztában van fele, hogy Walter kísérletezett már hasonlóval (mindig szokott), erre nem is fecsérelnék több szót.

Mivel szörnyet jelentettek, az erdőben sintérek bukkannak fel, de csak addig hadonásznak a hülye, lasszós botjukkal, amíg egy kígyófarok vissza nem hadonász nekik. A sas-pterodactyl-oroszlán-vipera állat ismét lecsapott! Közben Olivia csak nem tudja tartani a száját, és mindenképpen fel kell emlegetnie az előző esti telefonhívást, mire Peter mosolyogva közli, hogy csak egy szám címét vitatkoztak, és Peternek sikerült kiderítenie, azért telefonált. Hogy ez milyen édes sztori! Olivia is szinte elcsöppen a gyönyörűségtől. A sintérhez befutott telefonhívás valahogy felkeltette Charlie figyelmét is (ne kérdezzétek, én már úgy az ötödik rész környékén elvesztettem a fonalat, hogy ő konkrétan mit is csinál az FBI-nál), úgyhogy szól Oliviának, hogy ott találkozzanak. A szuperügynök persze nem várja meg a főhősnőt, egyedül kutatja fel a gyanús zajok forrását, már csak egy nyikorgó padló kellene valahova, meg jótékony félhomály, és felkerülne a cseresznye a klisé-habcsók tetejére. Persze minden úgy alakul, ahogy a nagykönyvben meg van írva, Charlie megtalálja az egyik sintér hulláját, mire elrakja a fegyverét!!! Ezt így tanítják az FBI akadémián, kérem szépen? A kígyófarok megint lecsap.

Charlie főszereplő, és mivel az amerikai sorozatokban főhősök csak a lehető legritkább esetben halnak értelmetlen halált egy random epizód random percében, így aki arra tippelt, hogy életben maradt, az nyert. Mindenesetre A Szörny őt is megbökte a fullánkjával, amitől Walter megint bepörög, és végre bevallja a csapatnak, hogy feltehetően egy többféle állatfajból összetákolt Frankenszörnnyel van dolguk, melyet génterápiával hoztak létre. Peter szerint lehetséges egy ilyesmit létrehozni, habár a sejtkilökődés miatt elég valószínűtlen. Közben Astrid is hasznossá tette magát, és utánanézett az első szörnytámadás környékén lévő állatkísérleti laboroknak, így Olivia útja Dr. Swifthez vezet, aki egy ilyen létesítményt vezet. A fickó persze tagadja, hogy behatolás történt volna, de egy gyakorlott tévénéző tudja, hogy egy nyomozás során nem random emberekkel találkoznak az ügynökök, meg hát a szeme sem áll jól, szóval biztos saras. Ez főleg bebizonyosodni látszik, mikor Swift nem engedi a kíváncsi Oliviának, hogy házkutatási parancs híján alaposabban is körülnézzen a laborban. Olivia visszamegy a Harvardra, és valami fogódzkodót kér Waltertől, amivel rábizonyíthatják Swiftre, hogy időnként genetikával is kísérletezik, nem csak parfümökkel, ám a doki inkább mindent kipakol: már megint az ő kísérleteit folytatta valami beteg barom. A bájos csevejnek az vet véget, hogy az első áldozatok egyikéből több száz lárva sorjázik elő; Walter szerint a fullánkban voltak a peték. Visszakanyarodva tehát a bekezdés elejére: hogy miért nem nyírta ki Charlie-t A Szörny? Mert felcsinálta, azért!

Az említett férfiú épp lefekvéshez készülődik a feleségével, mikor Olivia jön az örömhírrel: gólya szállt el a kémény fölött, csakhogy a százasikrek nem épp a szokványos úton jönnek világra, hanem az ember mellkasán keresztül. Walter egy gyors ultrahangos vizsgálattal a kis kukacokat is látja, biztos fiúk lesznek. A „szülésig” alig tizenhat óra maradt. Walter először méreggel próbálja elpusztítani a lárvákat, de ezzel csak azt éri el, hogy Charlie veséje gallyra megy, a picik vígan lubickolnak tovább. A következő ötlet az, hogy mivel a lárvák paraziták, ha Charlie-ba beleoltják A Szörny vérét, a kukacok majd azt hiszik, valahogy az anyjukba kerültek, és öngyilkosok lesznek, vagy mi. Ezzel csak egy a bibi, hogy kellene hozzá A Szörny, és nemkülönben a vére. A sorozatos szörnyjelentésekből Olivia kiókumlálja, hogy a beste a csatornarendszerben közlekedik, és már indulna is a békésen úszkáló fonottkalácsok közé, mikor felhívja őt a rész elején látott srác, akinek eszébe jutott, hogy az ex-lakótársa mindig egy Jonathan Swift nevű, szintén állatbolond fickóval lógott együtt. Hoppácsak, Jonathan persze Dr. Swift fia, kibújt a szög a zsákból, a doki mindent be is vall, többek közt azt is lediktálja Oliviának, hogy milyen állatokból kotyvasztotta össze A Szörnyet.

Másnak ez az adat értéktelennek tűnhetnek, de nem úgy Walternek, akinek rögtön megakad a szeme a denevéren. A denevérek immunrendszere rendkívül egyedi, így az ő DNS-ükkel megakadályozhatták a kilökődést, és így létrehozhatták a hibridet. Ezenkívül van egy másik hasznos tulajdonságuk is: mindenekfelett óvják az utódokat. A csudacsapat (mínusz Astrid) fog pár ágyú méretű pisztolyt, amíg senki nem néz oda, Walter zsebre vágja a mérges fiolát, amit Charlie-nak is beadott, aztán jöhet a mehet, irány a csatorna. Míg ők odalent várakoznak egy vödör lárvával, Charlie eldrámázgat egy kicsit, felhívja az asszonyt, aki elmesél neki egy nagyon szar viccet, majd megkérdi hazaér-e vacsira. Nem tudja, feleli Charlie, a nézők pedig meghatódva pillognak. Walter elmegy hugyozni, de ez csak a csel volt, mert igazából kizárja Oliviáékat, és vetíti az évszázad legszarabb tervét: megissza a mérget, majd hagyja, hogy A Szörny faljon belőle, így őt is megmérgezi. Jesszusom, és ez az ember feltalált egy teleportgépet! Azért B-tervnek megemlíti, hogy ha véletlen életben maradna, a Harvardon van ellenszer.

Az öreg császkálni kezd a csatornában, míg a klasszikus „plafonról csöpögő nyál” jelenet keretében megláthatjuk végre A Szörnyet teljes valójában. Úgy fest, akár egy elcseszett dinoszaurusz; azt hittem, ezek után valami ütősebbet kapunk. Az utolsó pillanatban befutnak Peterék is, majd a nagy zűrzavarban Walter lepuffantja Denvert. Innen már minden megy, mint a karikacsapás, ellenszer bead, vér kikever, Charlie-t beolt, ultrahang bekapcs, lárvák haldokolnak, mindenki heppi! Zárásul látjuk, hogy Charlie hazatér, és hozzábújik az asszonyhoz, Olivia szintúgy hazamegy, ám lefekvéskor felkapcsolva hagyja a lámpát, hiszen „szörnyek pedig igenis vannak!”