Csillagidő: 41255.6. Az Enterprise egy M-típusú bolygó körül kering, amit eddig még nem volt ismert a Csillagflotta számára. Aki esetleg nem tudná, az M-típusú bolygó azt jelenti, hogy M-egint egy olyan bolygó, amit kolonizálhatunk és reméljük, hogy nem ütközünk olyan kellemetlenségekbe, mint például őslakosok, meg ehhez hasonló bosszantó apróságok. Ez a bolygó a mérések szerint kellemes klímával rendelkezik, és a monitoron látszik, hogy tengerei is vannak. Kiváló, egy nyaralóbolygó! Picardék is épp last minute utasokká készülnek átvedleni, csak előbb Riker felderíti a helyet. Apartmanok, éttermek... A legénység fele hawaii ingekben és szörfdeszkával a hóna alatt tolong a transzporter állomás előtt. Doki nénink is már egy jó ideje rágja Magashomlok fülét, hogy engedje le az embereket, mert nagyon fáradtak. Ekkor érkezik Egyes olyan mosollyal, hogy a kapitánynak pont ekkor kellett volna legnagyobb fokozaton elmenekülnie a bolygó közeléből.

Riker szerint gyönyörű minden odalenn és senki sem kérdezi meg, hogy miért vetkőzött le alsónadrágig. Vöröske szerint a gyerekeknek nagyon jót fog tenni, ha lemehetnek oda. Na, ezt majd magyarázhatod a bíróságon. Yar és La Forge úgy zizegnek, hogy lassan kiesnek a tér-idő kontinuumból. Végre megtudjuk, miért. A bolygón élők szokásainak és törvényeinek elemzésekor kiderül, hogy egyszerű szabályok szerint élnek és a szégyenlősség nincs a szótárukban. Hát ezért vigyorogtak annyira. Odalenn mindenki mindenkivel... Data érzéketlenül megszakítja a kitágult pupillával előadott visszaemlékezéseket azzal, hogy az érzékelők szerint valami van a hajó jobb oldalánál, de az arrafelé random módon kilökött emberek sem láttak semmit és neki sem ütköztek semminek. Tascha szerint nem számít, csak egy jelentéktelen kis hiba. Látszik, hogy nagyon szeretne visszamenni és tulajdonképpen az sem érdekelné, ha egy ötven hajóból álló ellenséges flotta állomásozna mellettük.

Picard még utoljára megkérdezi Egyest, hogy szerinte biztonságos-e visszatérni a bolygóra. Jean-Luc, mégis mit vársz, mi lesz a válasz? Á, dehogy, teljesen emberi kinézetű lányok futkosnak odalenn, hiányos öltözékben, mégis mit csinálhatnánk itt? Inkább menjünk sakkozni egy ferengivel! Ezek után az első csapatba beosztja Wesleyt, aki persze úgy vigyorog, hogy a kameramant öt méterrel hátrább kellett tolni, hogy a gyík fogain kívül más is beleférjen majd a képernyőbe. Egyébként figyel egyáltalán a kapitány, amikor jelentenek neki, vagy a legújabb hajkefe szetten jár az esze, amit nemrég rendelt? Hahó, odalent olyan állapotok vannak, amihez képest egy római orgia a niceai zsinathoz hasonlít. Kis csapatunk lesugárzott a felszínre és a helyiek, akiket Edonak hívnak, már futnak is elérjük. Hát, itt valóban éhen halnának a szabók. Na, meg a nepperek, mert mindenki olyan, mintha a nap huszonnégy órájában folyamatosan be lenne állva. Az egyik hölgyemény, Rivan már tapad is Rikerre, míg annak párja, Liator Troit üdvözli. Szegényen látszik, hogy kifutna a világból, viszont Tascha nagyon szívesen veszi az ölelést. Igen, ők már ismerik egymást. A végén még Worfnak is kezd megtetszeni a bolygó.

Rivan megkérdezi, hogy mit szeretnének, tanácskozni vagy játszani. Riker képes nem érteni a játék szó értelmét, de amikor elmondják neki, már újra idétlenül vigyorog. Liator végül eléri, hogy Deanna is mosolyogjon, de rájönnek, hogy egy elefánt is van velük. Wesley névre hallgat. Akkor mégis tanácskozás lesz. Itt jött el a pont, amikor mindenki meg akarta fojtani a gyíkot. Sokáig tartott! A tanácsterem messzebb található, és van még egy szabály. Itt mindenki futva közlekedik. Tényleg olyanok, mintha reggel intravénásan kapnák a kávét. Végre találnak három Wesley-korú gyereket, két fiút és egy lányt, akik a felnőttekhez hasonlóan nincsenek túlöltözve. Miután kilökték a ballasztot, Rikerék bemennek egy nagy épületbe és mindenki kap egy társat magának. A többit nem mutatják. Eközben odafönn a hajón Data nem talál semmiféle érzékelő hibát. Geordi szerint valami árnyék lehet. Androidunk megállapítja, hogy csak félig anyagi természetű. A képernyőn viszont nem látszik semmi. Data üzenetet küld ki és a próbálkozása bejön, mert egy lebegő űrállomás képe jelenik meg. La Forge a vizorjával alaposan megvizsgálja és kijelenti, hogy olyan, mintha nem is lenne ott. Na, ez így jó játék lesz.

Az állomásról egy szappanbuborékszerű tárgy jön ki és elkezdi átvizsgálni a hajót, majd magáll Picard előtt és megkérdezi, hogy mi céllal jöttek. Picard felteszi a békés céllal jöttünk, csak ismerkedünk lemezt. Az idegen figyelmezteti őket, hogy hagyják békén a gyermekeit. Feltehetően azokra gondol, akik odalenn vannak és szintén a gyermekeken gondolkodnak, illetve, hogy Gerald Durell egyik színes karakterét, Creech kapitányt plagizáljam: nem biztos, hogy tervezik a gyermekáldást, de a próbálkozásban mégis sok örömüket lelik. Majd a gömb megáll Data előtt és adatcserét szorgalmaz, amely végbe is megy az android homlokán keresztül. Közben úgy tűnik, hogy teljesen megszakadt a kapcsolat a hajóval. Riker és Troi elindul megkeresni Wesleyt. Ezalatt Tascha megtudja, hogy nincs bűnözés a bolygón, Freud nyilván tudná a választ, hogy miért, A bolygó törvényei szerint csak egyféle büntetés van az összes bűncselekményre: halál. Azt hiszem, ilyen szabályok mellett impozáns Parlamentünk üres folyosóin csak a takarítónők bolyonganának. Yar és Worf teljesen lesápad és elrohannak megkeresni Wesleyt.

Gyíkunk viszont eddigre már bajba sodorta magát és összetört néhány virágot egy virágágyásban. Mire kikászálódik belőle már ott is vannak a rend éber őrei, akiket itt közvetítőknek hívnak. Rikerék és Yarék is befutnak a helyszínre, ahol summás ítélet születik. Van beismerő vallomás és vannak szemtanuk, az ügy tiszta, jöhet a büntetés. (A fejemben James Brown I feel good című száma ismétlődik.) Az egyik közvetítő már lépne Wesley felé, de Riker a földre viszi és a Yar-Worf kettős a fézereket is előkapta. Az Enterprise-on Data még mindig a gömböt egyensúlyozza, mint egy cirkuszi fóka. Vöröske sem tud mit csinálni vele, de aztán a gömb felszáll és eltűnik. Beérkezik a felderítő csapat hívása, amiben tájékoztatják a kapitányt, hogy valószínűleg eggyel kevesebb adag vacsorát kell ma megrendelnie. Magashomlok úgy dönt, hogy lesugároz a felszínre.

Rivan és Liator összehasonlító jogtörténeti előadást tart Picard közreműködésével a halálbüntetésre, mint jogintézményre nézve. Sebaj, egy hosszú éjszaka után úgyis szívesen szundít egy kicsit az ember délután. Jó, vége is van. Nagyon tanulságos volt. Liator megjegyzi, hogy nyilván elvihetnék erőszakkal a fiút, mire a kapitány sajnálkozva bejelenti, hogy az Elsődleges Irányelv ezt nem engedi. Megtudjuk, hogy napnyugtakor ki kell végezniük Wesleyt, de addig nem esik bántódása. (A zene átvált Sade It's never as good as the first time című dalára.) Picard nem is fogalakozik tovább a fiúval, viszont az állomás nagyon érdekli, és arról kérdezget. Persze a helyiek azt hiszik, az istenükről beszél. Data közben magához tért és mindenképp beszélni akar a kapitánnyal, aki közben megkéri az egyik edoit, hogy azonosítsa számára az űrállomást. Mikor legközelebb látjuk őket, már a hajó fedélzetén császkálnak a vendéggel és összefutnak az aggódó anyukával, Beverleyvel. Kapitányunk egy kettétört tégla érzelmi szintjén közli, hogy később foglalkozik az üggyel. Nagyon rá van kattanva arra az űrállomásra.

Amikor megmutatják neki az objektumot, a szöszi térdre esik és katatón állapotba kerül, egy értelmes szót sem lehet kihűzni belőle. Szegény úgy remeg, mint egy centrifugáló mosógép. Statiusi mondás, miszerint a félelem szülte az isteneket a földre, itt úgy tűnik, épp fordítva van. Ekkor mennydörgésszerű hang követeli, hogy juttassák vissza Rivant a bolygóra és a kinti valami is fényesebb lesz és közeledni kezd az Enterprisehoz. Természetesen az utolsó pillanatban - Picard kommunikátora segítségével - a vendéget lesugározzák a felszínre és az űrállomás távolodni kezd. Picard Vöröskével a nyomában átszáguld Datahoz, aki érdekes dolgokat mesél neki a kinti dologról. Ez tulajdonképpen egy hajó, ami több valóságban egyszerre létezik és utasai a környező naprendszereket sajátjuknak tekintik. Az edokat pedig védik és elhitetik velük, hogy ők istenek. Nekem ez kicsit olyan tamagochisnak tűnik. Mindent tudnak az Enterpriseról és a Föderációról. Ha Picard meg akarja szegni az elsődleges irányelvet, nagy valószínűséggel támadni fognak. Beverleynek könnyek között, ráadásul Data elemezgetni akarja az érzéseit és ez beteszi a kaput. Ráordít és elrohan. Hát, ez nem könnyű helyzet.

Picard és Data folytatják a beszélgetést és bizony, a helyzet tiszta. Vajon a kapitány kockáztatná-e ezer ember életét egyért cserébe? Úgy tűnik, Magashomlok nem jó ómen a Crusher családnak. Doki néni érkezik és engedélyt kér, hogy lemehessen a felszínre. Picard hozzájárul, és együtt elindulnak, de még előtte biztosítja arról, hogy nem enged, hogy a fiának baja essen. Mikor megjelennek a felszínen Rivan hozzájuk rohan és közli, hogy biztosan Picard is isten, mert ott látta az égen a másik istennel együtt. A kapitány felsegíti a térdelő szöszit, bár gondolom, számára az a pillanat, melyben istennek nyilvánította egy szép nő, ráadásul ennyi ember előtt, örökké emlékezetes marad. Wesleyt bekísérik a közvetítők. Az edoiak kérik, hogy tiszteljék a törvényüket és engedjék meg a büntetés végrehajtását. Picard nehéz helyzetben van. Tisztelnie kell a helyi törvényeket az Elsődleges Irányelv alapján, de azt sem hagyhatja, hogy a legénység egy tagját kivégezzék és még nem is beszélt a fent keringő másik járműről, ami egy tüsszentéssel szétkapja ez Enterpriset, ha valami nem tetszik neki.

Kapitányunk viszont döntött és elviszi a fiút. Az egész csapat összeáll, és Picard kiadja a parancsot a felsugárzásra. Aztán várnak. És még mindig csak állnak. Nem történik semmi. Ez nagyon ciki, az edoiak fetrengnek a röhögéstől, majd közlik, hogy istenük nem engedi a szökést. Közben a hajóról jelzik, hogy a rendszerek rendben vannak, de mégsem tudják működtetni őket. Vöröske szerint igazságtalan lenne bántani a fiát, mert nem figyelmeztették előre a törvényekre. A közvetítők szerint nem mentesít az, hogy valaki nem tudja a szabályt. Pedig milyen kiváló kifogás lehetne! Nem szabad elvenni az adófizetők pénzéből, hogy villát építethessek magamnak? Tényleg? Ezt nekem senki nem mondta! És yachtra sem lehet? Picard megpróbál hatni a fenti hajóra és bár nem biztos benne, hogy hallják, elmondja a monológját. Nem lehet igazságos az a hely, ahol abszolút törvények vannak, mert kivételek mindig vannak. Riker kontráz: az igazsághoz józan belátás is szükséges. Biztos vagyok benne, hogy a fenti idegen hajón megrémültek, hogy tovább fogják folytatni a közhelyhullámot és visszakapcsolják a transzportert. Mindenki biztonságban megérkezik a hajóra és az szép lassan elhagyja az orbitális pályát. Záró gondolatként még ennyi év távlatából is remélem, hogy a forgatókönyvíró vagy a rendező, aki ezt az adults only világot elképzelte, megoldotta súlyos magánéleti problémáit a feleségével. Good luck, Mr. Gorsky!