Ott hagytuk abba legutóbb, hogy Cuddy mégsem lett örökbefogadó szülő, de helyette jött hozzá House, istenesen lesmárolta, majd gyáván elhúzta a csíkot. Ez egész pontosan a mostani (The Itch az eredeti címe, sajnos magyarul a többletjelentés visszaadhatatlan) epizód előtti iccaka történt, de mielőtt megnéznénk, House hogy éli meg a dolgot, vessünk egy pillantást az aktuális hetibetegre. Emberünket a lakása padlóján fekve találjuk egy csokor rózsa mellett, eszméletlenül, mentősök rátörik az ajtót, és már fuvaroznák be a kórházba, amikor magához tér, nap a szemébe süt és ettől olyan ideges lesz, mint House a zárva talált gyógyszertár láttán, üt vág, rúg, harap minden mentőst, akit ér, és visszamenekül a lakásába. Agorafóbia iskolapéldája első blikkre, ez izgi lesz.

Kórházban Cameron nagyban ecseteli a teamnek az imént látott jelenetet, és mindenféle teátrális párhuzamos gesztusokkal próbálja érzékeltetni, mennyire fontos, komoly és leginkább ÉRDEKES esetről van szó, idióták, ha nem vetik rá magukat azonnal. House inkább valami, jobban mondva valaki egész másra vetné rá magát a tekintete irányát elnézve. Cameron nagymonológjából nem sok jutott el hozzá, mert az iroda előtt sertepertélő Cuddyt leste gúvadó szemekkel. Eset várhat, House ugrik, Cuddy meg szemlesütve előadja az alsó tagozatos szerelmes diáklány magánszámot, nagyon aranyos. Baromi fontos aktáknak álcázott menükkel próbálja a kémlelő teamben azt a látszatot kelteni, hogy ők most KONZULTÁLNAK, miközben megköszöni House-nak, hogy nem vágta gerincre a tegnapi sérülékeny lelkiállapotában. Ne viccelj, én úriember vagyok, adja elő House, de világosabb nem is lehetne, hogy ZAVARBAN van, és igen, 4 évad és 7 rész kellett ahhoz, hogy eljussunk odáig, hogy ez a két nagyszájú, fondorlatos profi játékos csak hebegni és habogni tud egymás társaságában, ahogy mondani szokás, priceless.

„Mi volt ez?” a team első kérdése House-hoz, aki csak lazán annyit nyög be, hogy rámozdult Cuddyra, ő meg azóta nem bír magával. Egész jól tartja magát Főnöknéni ahhoz képest, hogy randidrogok hatása alatt áll, állapítja meg pikírten 13, és röhögne is mindenki, ha jól állna a kolleginának a cinizmus. Cameron csak az esetért kardoskodik, valami miatt nagyon fontos ez most neki, foglalkozott ő már ezzel a beteggel korábban is, és nyilvánvaló, hogy olyan elesett, védelmeznivaló figura hetibetegünk, aki azonnal aktiválja Cameronban a veszedelmes óvó-gondoskodó-fixáló gént. Megegyeznek abban, hogy ki kell váltani még egy rohamot a hetibetegből, hogy megtalálják, hol a baj, ez a remek ötlet Foremantől származik, amit House csak így kommentál, nem érdemes megpróbálni lefordítani: „The Formster and the Camster kicking in old school!”

Ilyenkor persze alap a házkutatás is, de ezt most kicsit bajos lesz intézni, mert ilyenkor optimális esetben a ház tulajdonosa nincs otthon. Kutner azt mondja, ne is próbáljanak meg hazudni a betegnek, hanem kérjék meg, hogy engedje be őket toxinokat keresni, mert nyilvánvalóan poszttraumás stressz hatása alatt áll, ne cseszegessék tovább. A helyzet ugyanis az, hogy a hetibeteg és a barátnője lövöldözés áldozata volt pár éve, barátnő nem élte túl, betegünk pedig el sem hagyta a lakását azóta.

House az irodájában alszik, Jimmy pont jókor érkezik, hogy House neki is elsüsse a „rámásztam Cuddyra és ő azóta nem bír magával” egysorost, az érdekesség az, hogy Jimmy egy pillanatra sem hiszi, hogy a dolog poén. „Végre!” –kb. ez van az arcára írva, és mint minden valamirevaló legjobb barát, részleteket akar. Lehetőleg szaftosakat, de House csak a szúnyogcsípésről képes beszélni, ami nem hagyta aludni egész éjjel. Több, mint tökéletes terep ez egy James Wilson adottságaival és ambícióival rendelkező önkéntes pszichológusnak, látni lehet, ahogy Jimmy tekintetében kigyúl a megszállottság fénye, és ragadozó módra csap le az önként kínálkozó zsákmányra. „Te azért nem tudtál aludni, mert Cuddyn járt az eszed, és hogy miért voltál olyan hülye, hogy nem mentél el a következő szintig, ne hadoválj nekem szúnyogokról, előlem pedig azért titkoltad el, mert sokat jelentett” és még mondaná tovább is, ha nem csörögne rá House-ra éppen ekkor a csapat, és ahogy House mondja, jobb a térerő, ha Jimmy nincs a szobában.

Kiscsapat már átkutatta a lakást, miután Cameron sikeresen beudvarolta magukat a hetibeteghez, csupa olyat mondott neki, amiktől House-t jobb napjain is elkapná az okádhatnék. Viszont semmit nem találtak, rohamot sem kapott a beteg, de ne untassák már a mestert ilyen információszegény telefonokkal, meséljenek valami olyat is, ami érdekli, pl. volt-e már Chase-Cameron eljegyzés? Új csapat még mindig nem szokott bele a ritmusba, mert részükről erre pár összeráncolt szemöldök és helytelenítő „nem kéne inkább a betegről beszélni?” a válasz, Cameron viszont rezignáltan válaszol, ő már tudja, hogy gyorsabban végeznek, ha hagyják, hogy House kiélje a kíváncsiságát. Nem, még nem jegyezték el egymást, össze sem költöztek, de minden éjszakát együtt töltenek és oltáriakat szeretkeznek, leginkább Chase ágyában. Pózokat is soroljam, vagy elég, ha adok egy youtube linket a best of házivideóinkhoz? –folytatná Cameron, de House-t sokkal inkább a miértek érdeklik. Elég régóta együtt vannak már, miért nem léptek szintet? Vagyis: „helló veréb, itt bagoly. Randa nagy fejed van. Csá.”

A betegről azonban semmi érdekes nem derült ki, hacsak az nem, hogy éppen a postájáért ment, amikor az első rohamot kapta. A külvilág ilyen apró kis szelete ilyen hatással volt rá, akkor hozzák be neki a külvilágot, és lássuk, mi történik, találja ki House, és ingatlanosnak kiadva magát beállít 3 lakásnéző családdal. Mekkora egy szemét, hetibeteg kezd is rögtön tikkelni, és jön a roham annak rendje és módja szerint, pontosan ezt akarta House. De várjunk csak, ez nem roham, hanem egy extra kellemetlen hasfájás, az pedig egy újabb tünet. Rájönnek, hogy részleges vékonybél-elzáródása van, amire a következő lépés vagy egy MR vagy egy műtét lenne, de egyik sem kivitelezhető kórházon kívül, márpedig a beteg a lakás elhagyásáról hallani sem akar. Ilyenkor kellenek a hamisítatlan House-os módszerek, egy kis manipuláció, egy nagyobb hazugság és egy közepes orvosi etika áthágás. Röviden és tömören a terv: mondjuk azt a szerencsétlen betegnek, hogy van egy kétes erkölcsökkel és vicces akcentussal rendelkező, de amúgy vérprofi ausszi sebészünk, aki szívesen megműti otthon is, majd az altatás után szállítsuk a kórházba, és műtsük meg úgy, ahogy az egyetemen is tanultuk, valódi steril körülmények között. Szó sem lehet róla, így visszaélni szegény kiszolgáltatott helyzetével, ágál Cameron, majd megegyeznek abban, hogy ha ekkora szemétségre vetemednek, legalább csinálják meggyőzően, hogy Cameron tudjon aludni éjszaka.

Jimmy ezúttal Cuddyt környékezi meg, a hogylétéről érdeklődik, és átlátszóbb nem is lehetne, úgyhogy Főnöknéni rögtön a lényegre tér. Minden remek, azt leszámítva, hogy smároltam House-zal, ótejóég Dr. Wilson, hát nem kihúzta belőlem, maga egy zseni. 1:0 a szexis főnökasszonynak. Cuddy folytatja, House csak egy nagyon jó barát (mekkora oximoron), akire egy elesett pillanatában támaszkodott. Ez mind szép és jó, mondja Jimmy, ő is támaszkodott már barátokra, igaz, nem úgy emlékszik, hogy a nyelve is bekerült volna a szájukba. 1:1. Ugyan már, kezdi Cuddy, majd hosszú nagymonológot ad elő arról, hogy mennyire nem működnének House-zal, éppen ezért nem is gondolt rá soha ÚGY, hiszen igaz, hogy az újdonság, az ellenségesség és a tiltott gyümölcs nagyon izgató tud lenni, és őrületeseket szeretkeznének a nap 24 órájában és soha meg nem unnák egymást, de előbb-utóbb elviselhetetlen lenne House bezárkózása és emberi kapcsolatra való képtelensége, úgyhogy hagyjuk. Majd ezek után jobban fog vigyázni a nyelvével. Igen, és mindez tökéletesen bizonyítja, hogy Cuddy soha nem gondolt House-ra ÚGY. Hoppá, hogy feljött 2:1-re az unatkozó onkológusunk. Különben meg az újdonság, ellenségesség és a tiltott gyümölcs akár jól is elsülhet, növeli az előnyét Jimmy. Ezek után Cuddynak sürgős adminisztrálnivalója támad.

Hetibeteg-rabló akció indul, közben Cameron arról faggatja Chase-t, miért nem alszanak néha nála is, egész biztos, hogy ezt pont ez a legmegfelelőbb alkalom megbeszélni? Annál is inkább, mert Cuddy ebben a pillanatban bukkan fel a folyosón (igen, a kórházi besúgóhálózat ismét lecsap!), és állítja le az egész műveletet. Megfenyíti a szöszi duót, nagyon csúnya dolog ilyesmit csinálni, House meg csak hallgat, és bámulja Cuddyt nagy szemekkel. Főnöknéni végül azt mondja, műtsenek, ha már behozták, lényeg, hogy a beteg gyógyuljon, és kiszúrja, hogy House megszállottan baszkurálja a kézfejét. Az a bizonyos csípés kezd elfajzani.

És már megint elkövették azt a hibát, hogy műtét előtt egyedül hagyták a beteget Cameronnal, mikor tanulják már meg, hogy ilyet nem lehet csinálni olyankor, amikor Cameronnak akár a legkisebb erkölcsi aggálya is van azzal kapcsolatban, amit művelnek? Cameronnak persze hogy fel kell ébresztenie a beteget, és közölnie vele, hogy a kórházban van, vagyis NEM OTTHON, de nem baj, mert nagyon vigyáznak ám rá, naná, hogy a beteg olyan idegrohamot kap, hogy kő kövön nem marad, ráadásul vérzik is embertelen módón, gratulálunk Dr. Cameron.

Persze ügyvédek és perek kilátásba helyezése a minimum ezek után, Cuddy pedig elveszi tőlük az esetet, és Cameron kikéri magának, hogy House ezzel miért nem vitatkozik. Mert jogos a döntés azért, igaz, hogy az ilyesmit nem szokása belátni, de most ki is billent a megszokott világából ami azt illeti. Chase szerint akkor ez ennyi volt, nem is baj, mert pont az ilyenek miatt hagyták ott House-t, és Cameron fontosnak tartja emlékeztetni, hogy ő igen, de az ausszinak nem volt választása, mert őt House kirúgta. Idén Cameron nem indul az Év Barátnője címért. Ezek után pedig visszamegy a beteghez, leígéri neki a csillagokat is az égről, ilyesmi többé elő nem fordul, House-t 10 kilométeres körzetébe sem engedi, és meggyógyítja; természetesen csak a lakáson belül.

Jimmy persze nem fejezte még be House aktuális lelkiállapotának kivesézését, jön, nagy levegőt vesz és belekezd, minden ellenállás hasztalan ilyenkor. House hiába is próbálkozik a „főnökkel nem jó kezdeni” dumával, mert Jimmy szerint ez zavarja a legkevésbé House-t a dologban, amitől igazán kitöri a frász az, hogy komolyan belehabarodhat ebbe a veszedelmes nőszemélybe, aki akár az igazi is lehet. Jimmy persze kitörő örömmel fogadná, ha ezek ketten végre belevágnának a nyilvánvaló világkatasztrófát elővetítő kapcsolatba, de House szerint csak azért, mert rájuk vetíti ki saját magánéleti kudarcait. Ez mekkora szemétség volt House, bár az igaz, hogy pillanatnyilag ezzel sikerült Jimmyt elhallgattatni.

Hetibetegnél beüt a katasztrófa, elviselhetetlenek a kínjai, hülyeség volt hazavitetnie magát, mert most már nem halaszthatják tovább a műtétet, úgyhogy kénytelenek tényleg megműteni az otthonában, sok szerencsét hozzá. Olvasólámpa, és hasonló kőkorszaki eszközök állnak rendelkezésre, Taub szó szerint a sötétben tapogatózik, vág egy kicsit itt, egy kicsit ott a látszat kedvéért, majd túl közel lóbálja az égőt a beteg beleihez, mire belobban az egész! A műtétet felügyelő ügyvéd úr tájékoztatása kedvéért azért House megjegyzi, hogy az ilyesmi teljesen mindennapos dolog, gyakorlatilag minden rutin műtét természetes velejárója.

Ezek után Cameron virraszt a betegnél, gyakorlatilag beköltözött, amit Chase ép ésszel képtelen felérni. Ha egyszer levették Cameront az esetről, akkor mit keres még itt, ahelyett, hogy vele szexelne éppen? Cameron papol neki kötelességtudatról meg felelősségről, és pont a legjobbkor jön, hogy a beteg visítani kezd, hogy nem érzi a lábát.

Jimmy taktikát változtat, és most a változatosság kedvéért Cuddyt környékezi meg, de előre leszögezi, hogy most nem kerítőnői minőségben jött, mielőtt Cuddy valamit hozzávágna. Ami azt illeti, azt akarja bevallani, hogy gyengéd érzelmeket táplál főnöknője iránt régóta, és tudja, milyen rossz ötlet, és nem is fair House-zal szemben, de szeretné elhívni Cuddyt vacsorázni, és szégyenlősen pironkodik is közben, Oscar-esélyes alakítás. OK, az ötlet remek, menjünk, lelkesedik Cuddy, vagy tudod mit Jimmy, inkább egyszerűen csak dugjunk. House irodája előtt lehetőleg, hogy véletlen se maradjon se semmiről. Jimmy állkapcsa nulladik típusú találkozást él át az iroda padlójával. Üzenet világos, legjobban teszi, ha ő ebből kimarad. „Jobb lesz mindenkinek, ha House és én nem gabalyodunk össze (még jobban)”, mondja Cuddy, majd némi kedves lehülyézés után egy cuppanóssal díjazza Jimmy esetlen közbenjárását.

Hetibeteget eközben Cameron tömi, ez a teszt része, a beleket kell majd vizsgálni endoszkóppal. Közben a rend kedvéért lelkiznek egy kicsit, Cameron annak rendje és módja szerint kijátssza a halott férj kártyát, és a hetibeteg máris közlékenyebbé válik. Elmondja, hogy ő már a barátnője halála előtt is ilyen volt, igazából a barátnő volt az egyetlen ok, ami miatt valaha is el akarta hagyni a lakását, amúgy tök jó ez így neki, mindenen megvan, amire csak szüksége lehet.

House elégedetlen a dolgok jelenlegi állásával, ami az esetet illeti, túl sok a dráma, túl kevés az előrehaladás, el kéne érni valahogy, hogy a beteg annyira szenvedjen, hogy ne legyen más megoldás, be akarjon jönni a kórházba. Elrendeli, hogy morfium helyett sóoldatot kapjon, a fájdalom remek motiváló tényező lehet, ő már csak tudja. Ezek után House-t látjuk, amint otthon levadászni készül gyilkos szúnyogját, egy ipari szúnyogirtó segítségével. (rajta feltűnő felirat, hogy csak szabad térben használható) Szúnyog támad, House csapkod ide is, oda is, gázra is többek között, ömlik a gáz, majd szikra lobban, és egy töredék másodpercnyi óbazmeg-élmény után robban az egész lakás! WTF! Persze, hogy csak álom volt, de annak elég beszédes.

Ezek után House bekönyörögné magát Jimmyhez éjszakára, gyilkos szúnyogok, rémálmok és a fejében zakatoló állandó „hülye vagy hülye vagy” kórus nem hagyja aludni, ez tarthatatlan. Jimmy viszont nehezen tolerálja, hogy a saját lúzersége miatt House őt nem hagyja aludni, és röviden tisztázza a tényállást: nincs ott semmilyen szúnyog, csak a saját agyad szopat, hogy végre lépj valamit az ügyben, mert igenis kell neked Cuddy, törődj bele. Úgyhogy vagy felemeled a segged és elmondod neki, és vele töltöd az éjszakát, vagy a képzeletbeli szúnyogoddal, de a Wilson menekültszálló kitette a zárva táblát. Jimmy álmából felkeltve is képes automatikusan analizálni, egyszerűen bámulatos.

Az üzenet nem ért át maradéktalanul, House a hetibeteghez megy, ha már úgysem tud aludni, hátha itt kisüt most valami okosat. Egyetlen teszttel sem jutottak semmire, a beteg mégis egyre rosszabbul van, sőt ebben a pillanatban szívrohamot is kap! House már kezdene örülni, végre vihetik a kórházba és vége ennek a nevetséges cirkusznak, de a túlbuzgó Cameron sikeresen újraindítja, francba. House most bánja csak igazán, hogy Cameron már nem az alkalmazottja, mert most kirúghatná. Egy pacemakert kéne beültetni a betegbe, és egyetlen egy sebész van csak a kórházban, aki képes erre a bonyolult feladatra, Dr. Robert Chase természetesen. Cameron megy hozzá könyörögni, de Chase már végképp elveszette a fonalat, Cuddy elvette tőlünk az esetet, akkor mégis mit pattogunk még rajta? Arról nem beszélve, hogy a kapcsolatukat is elég egyoldalúnak érzi, azért nem alszanak soha Cameronnál, mert ő ott mindig azt érzi, hogy a terhére van, még egy fiókot sem kapott nála. Jelzi, hogy jobb lenne, ha Cameron végre eldöntené, hogy mikrós pizzán kívül akar-e tőle valamit hosszú távon, mert nem fogja élete végéig üldözni. Jogos.

Eközben a beteg annak rendje és módja szerint rosszabbul lesz és iszonyú kínokat él át, de hát az hogy lehet, ha morfiumot kap, kérdezi Cameron. Hát úgy, hogy az nem is morfium, haha, mondja House. De igen, morfium, haha, mondja Cameron, mert előre felkészült erre a cselszövésre, és élből semmit nem adott a betegnek, ami House csapatától származott. Épp itt az ideje az aktuális House epifániának, és jön is annak rendje és módja szerint, a fájdalom oka valami olyasmi, ami a betegben van már hosszú ideje, konkrétan a pisztolygolyó. A támadója golyója szilánkokra robbant és beágyazódott a testébe, majd bomlani kezdett, és ólommérgezést kapott tőle. Meg tudják gyógyítani, akkor pedig ideje lesz eldönteni, hogy hazudik-e tovább önmagának, ugyanis a nagy francokat boldog ő az önkéntes izolációban, a rózsákat is a barátnője sírjához akarta vinni, egész egyszerűen gyáva szembenézni a külvilággal, az emberekkel, és az esetleges új kapcsolatokkal. Ha változtatni akar, és boldog akar lenni, akkor ne sajnálja magát, hanem tegyen érte, és ne higgyen a saját racionalizációinak. Tökéletes a jelenet, mert House beszéde egyszerre szól a betegnek, Cameronnak és önmagának is, lássuk, ki mihez kezd vele.

Következő jelenetben ajtók nyílnak, Chase-hez Cameron érkezik bűnbánó ábrázattal, és elmondja, hogy igen, hatással van rá a férje halála a mai napig, de nem fog elzárkózni tőle többé, és hogy ezt bizonyítsa, már ki is ürített Chase-nek egy fiókot. Egy nagyot. Chase arcán a változás varázslatos, ettől a mosolytól világok tudnának megjavulni, amit ezek után villant. Látjuk, ahogy Taubot a felesége visszaengedi a hitvesi ágyba, és a hetibeteg ajtót NYIT és láthatóan beszarva, de kilép. Ez mind nagyon szép, jó és reménnyel teli kép, de minket legjobban az érdekel, mit csinál House. Sajnálja magát, és gitározik, vagyis semmi új, de jön a szúnyog. Igen, a szúnyog valóban létezik, leszáll a kezére, és House életben hagyja, talán végre belátja, hogy vannak dolgok, amik ellen nem küzdeni kell, hanem együtt élni velük? Mindenesetre a következő mozdulatával ledobja a gitárt, kulcsot ragad, és botot hátrahagyva motorra száll, hogy elhajtson, egyenesen Cuddyhoz! Ahol aztán csak áll a csukott ajtó előtt, és a mit sem sejtő Cuddyt lesi az ablakból, és nem, még nem tudja meglépni azt az egyszerű lépést, hogy becsöngessen hozzá. Helyette lemondóan elsántikál, van, aki sosem változik?