Íme az epizód, ami beindítja az 5. évadot, és sebességbe is kapcsolja ugyanazzal a lendülettel, tessék hátradőlni és élvezni, mert ez a 42 perc korrekt szakkifejezéssel élve PURE FUN. De először ismerkedjünk meg a hetibeteggel. Fiatal kínai hölgy, aki éppen szülőhazájában keresi a biológiai szüleit, mert Amerikában él örökbefogadott gyerekként. Az érdeklődés sajnos nem kölcsönös, mert amikor a valódi szülők szembesülnek vele, konkrétan a sikítófrász kerülgeti őket, és nem sok választja el őket attól, hogy két kis sárga folyót csorgassanak maguk alá, majd elhúznak a lehető leggyorsabban. Mindez egy Buddha templomban játszódik le egy tolmács jelenlétében, aki –hogy az elkettyent lányt egy kicsit jobb kedvre derítse- felbíztatja, hogy kívánjon a szobortól, hátha Buddhának éppen jó napja van. A dolog úgy működik, hogy az ember felemeli a Buddha szobrot, majd kíván egyet, és felemeli újra. Ha másodszorra már nem sikerül felemelni, akkor lehet izgulni, mert a kívánság valóra válik. Nagyon jól hangzik, hát még amikor tényleg nem tudja felemelni másodszorra, de a hatást kicsit rontja, hogy ezek után azonnal rohamot is kap, és vihetik egyenesen a világ másik felére a világ első számú diagnosztájához.

Aki éppen azzal van elfoglalva, hogy terelje a témát, valahányszor a csapata az apjáról érdeklődik. House apja éppen most halt meg, és igen, ezt csak így félvállról közli a sorozat, mert pont ennyire érdekli a dolog kedvenc dokinkat is, na ilyenkor kell minél több esetet az orra alá dugni, mert esetleg rá lehet venni némi munkára. El is kezdenek agyalni a hetibetegről, de a differenciálra nehéz odafigyelni két tényező miatt: 1. Foremannek megint sikerült a világ legocsmányabb nyakkendőjét leakasztania a szekrényből, és 2. a csapat minden alkalmat megragad, hogy House-ból valami gyászra távolról emlékeztető érzelmet csikarjon ki, nem értem, miért nem kezdenek valami egyszerűbbel, mondjuk a rák és az AIDS gyógyszerének egyidejű kifejlesztésével.

Megtudjuk, hogy House szívből rühellte az öregét, de hogy annyira sem méltatja, hogy a temetésére odatolja a képét, még tőle is sok egy kicsit, és ezen nem is fognak napirendre térni az epizód végéig. Közben megérkeztek a hetibeteg örökbefogadó szülei, és közlik a szupercsapattal, hogy kislányuk a lehető legváltozatosabb függőségektől szenved, és ha egy mód van rá, fogjanak minden bajt, amit találnak a piálásra, mert semmi nem hatott, amivel ők korábban rémisztgették. Hetibeteg házipatikájában édesgyökeret találnak, így House már zárná is le elegánsan az esetet: SARS vírusa van, arra kellett az édesgyökér, csak Kutner még nem jutott el erre pontra a kínai nyelvű kórtörténet lefordíttatásában.

Persze az ilyesmin gyakorlott House néző csak röhög, mégis mikor volt meg a diagnózis az első 10 percben? Ugyan már. Mindenesetre karantént rendelnek el, és oltanak mindenkit, aki érintkezett a hetibeteggel, ez azt jelenti, hogy Cuddy egy bazi nagy tűvel és jelentőségteljes mosollyal közelít House felé. Nem volt nővér, aki vállalta volna, hogy beinjekciózza, ezért van végül is főorvos a kórházban, le a gagyát House, de rögtön. Fordított szereposztásban eljátsszák a feledhetetlen második évados seggszuris jelenetet, és Cuddy arcára van írva, hogy a dolog minden percét élvezi. Ezek után hetibeteg rosszabbul lesz, de pont úgy, ami már kizárja a SARS-t, és különben sem lett senki más rosszul, mondja Kutner pont abban a pillanatban, amikor House összeesik! Csalódnék, ha nem Cuddy lőtte volna be valamivel.

Aggodalomra semmi ok, House hamarosan ébred, méghozzá egy mozgó járműben, beszíjazva az anyósülésen, és IGEN, az ő egyetlen Jimmyje mellett! Gyorsan elmorzsoltam egy könnycseppet, House persze pillanatok alatt összerakja, mi történt. Az ármány célja az volt, hogy House-t az apja temetésére juttassák, ahol még beszédet is kéne mondania, és Cuddy tudta jól, hogy ennek a véghezviteléhez nem mindennapi eszközök kellenek. Jimmy látszólag némasági fogadalmat tett, mert azon kívül, hogy „nem miattad vagyok itt, és ennek egy pillanatát sem fogom élvezni”, semmit nem mond, mi persze tudjuk, hogy ez csak kód a „szeretlek”-re, nem kell félteni őket. House gyors helyzetfelmérést tart, bot nincs, Vikodin elkobozva, de van ásványvizes üveg vizelettartási problémák esetére, és ócska szőnyeg arra az esetre, ha az üveget véletlenül ki találná hajítani az ablakon. Senki nem mondhatja, hogy Jimmy nem készült fel az útra.

Jimmy zsebéből hamarosan megszólal a Hanson nevű már majdnem a feledés jótékony homályába merült egykori fiúbanda fejből kiirthatatlan slágere, az MMMbop, mert ez a csapat csengőhangja, és House nagyon körültekintően választotta meg, ugyanis rövid úton az idegbajba tudja kergetni az embert, ha nem veszi fel minél gyorsabban. Csapat jelent, beteg mája összeomlott, de meg tudták menteni, egy vérrög volt a probléma. House hagyja, hadd agyaljanak ezen még kicsit, és inkább megosztja Jimmyvel azt az információt, hogy ha ő hívja, a telefon a Dancing Queenre csörög. Jimmy, ha ezen sem mosolyodsz el, nem ember vagy, hanem T-613-as.

House-nak sikerült a szőnyegtől is megszabadulnia, így kierőszakolt egy pihenőt, és Jimmy már éppen bilincsben kísérné House-t a klotyóra, amikor elköveti azt a végzetes hibát, hogy a kezébe adja a botját. Hopp, búcsúzz el a slusszkulcsodtól Jimmy, House nem beleverte a csatornába „egész véletlenül”? Micsoda szemétség, főleg úgy, hogy a kulcstartót még Ambertől kapta, próbálkozik Jimmy erőtlenül, de kár, hogy ez csak akkor lenne hihető, ha a beceneve VOLVO lett volna. Szerencsére Jimmyben egy McGyver veszett el, a csomagtartójában profi túlélőfelszerelés, 10 napi hideg élelem, és a Fiúk A Klubból összes évadának díszdobozos kiadása található. Így egy elem nélküli zseblámpából, pár drótból és egy hajtűből, -amit senki ne firtasson, hogy került a tulajdonába-, spéci horgászbotot eszkábál, ezt biztos valamelyik életmódmagazinból szedte. Közben szidja egy kicsit House felmenőit, és ha már szóba került a téma, arra próbálja ösztönözni haverját, hogy hazudjon az apja temetésén, mert az anyja nem érdemli azt, hogy tönkretegye az egészet. Tudjuk, House hogy viszonyul a hazugságokhoz, a maximum, amire tőle számítani lehet, hogy kedves anekdotákat fog mesélni, pl. azt, amikor az apja egy egész nyáron át nem szólt hozzá, csak cetliken kommunikáltak. Értem már, kitől örökölt ennyi melegséget és emberszeretet House. Jimmy eközben még mindig a slusszkulccsal szerencsétlenkedik, és ki is halássza, a játéknak vége, irány a temetés.

Hogy a hetibetegről sem feledkezzünk meg, kreál némi drámát maga körül, eltűnik! Csak a kórház udvarára szökött ki bagózni, értjük, most dupla piros vonallal aláhúzták, hogy a csajnak komoly függőségi problémái vannak. Kutner talál rá, és vesz vért tőle ebben a szép napsütésben, mert ő az ügyeletes jófej az epizódban. És ne felejtsük el, ő az, akinek lehet némi fogalma arról, min megy át a hetibeteg, őt is nevelőszülők nevelték fel, de nem is volt rossz, sőt kívülállónak lenni olykor egész király dolog. Ekkor történik valami kevésbé király, a hetibeteg vére ömleni kezd a vérvétel közben, már megint kénytelenek lesznek House nélkül kisütni valami okosat, márpedig ezen a téren eddig nem voltak túl sikeresek.

Foreman nosztalgiázik egy kicsit, és beavatja Szőkét és Szőkébbet a nagy eseményekbe, House le se szarja, hogy meghalt az apja, ez milyen gáz már, dumáljuk ki. Cameron azonnal rácuppan a guglira, kegyeleti ajándékot keres seggfejek még nagyobb seggfej hozzátartozói számára, mintha bármi köze lenne a dologhoz, Chase meg blazírtan megjegyzi, hogy ő a kis csokikoporsókat választaná. Azt is hozzáteszi, hogy nem veszi be House fene nagy közömbösségét, ennyire érzéketlen ember a világon nincs, és ha valaki, ő tudja, miről beszél, mert járt már ebben a cipőben. Hoppá, valóban, az ausszi apja meghalt még a második évadban, amitől ő annyira kizökkent, hogy meg is ölt egy beteget, pedig a legkevésbé sem bírta az öreget. Miért nincs több House vs. Chase jelenet mostanában, MIÉRT?

House és Jimmy újra úton, és vidám családi sztorikat idézgetnek, House éppen azt meséli el, milyen volt 12 évesen rájönni, hogy az apja nem a vérszerinti apja. MIVAN? Mivel Greg House alapból 5 Nobel díjjal született, 12 évesen apró jelekből simán összerakta, hogy nem lehet köztük genetikai rokonság, volt viszont a családnak egy barátja, akinek van egy jellegzetes anyajegye, pont olyan, mint House-nak. Néző erre azt mondja bingó, Jimmy azt mondja tagadás, House ezzel ringatja magát abba az illúzióba, hogy a diktatórikus faszkalap, akit egész életében utált nincs vele vérszerinti rokonságban. House-nak most lesz elege a hobbipszichológiából, a botjával tövig nyomja a gázpedált –minő véletlen- éppen egy rendőrautó mellett. Klasszikus roadmovie klisé következik, a haverokat lemeszelik gyorshajtásért, és Jimmyt már bilincselik, miközben csak szól az MMMbop. „Hogy s mint kedves csapat, mi remekül vagyunk, ettünk egy tacót, az idő szép, Wilsont meg most tartóztatják le, otthon mi újság?”

Simán belehallatszik a telefonba, ahogy Foreman szemöldöke a homloka közepéig szalad, de igyekeznek annyi információt átadni, amennyit csak lehet, arra az esetre, ha House-nak kivételesen nem csak a szája nagy, és ezt igen bölcsen teszik. Térfoglalást találtak a hasnyálmirigyben, ez akár tumor is lehet, és most telefonos segítséget kérnek, de gyorsan, mert telik a 30 másodperc. House nem is lenne House, ha képes lenne egyenes választ adni, éppen belekezd egy hosszú metaforába építési telekről, mert markológépről, aminek egész biztos értelme is lenne, ha be tudná fejezni még ebben az évszázadban, és nem pont most tépné ki a kezéből a telefont a helyi erő. Szívás, ő is és Jimmy is bilincsben, ugyanis Jimmy ellen letartóztatási parancs van az államban! Tele van meglepetésekkel ez az epizód, alig várom, hogy fény derüljön Jimmy titkos sötét kettős életére, amiben talán illegális szervkereskedelem, lányok futtatása és egy fehér nercbunda is szerepel mázsás aranylánccal és lakkcipővel.

Csapat is nagyon nagy szarban van, mert House ködös hasonlatából próbálják összerakni, mire gondolhatott, nagyon vergődnek az ártatlanok. Foreman azt mondja, hagyják a francba az egészet, és használják a saját agyukat a változatosság kedvéért, de nem megy, mert House tudta, és nekik ebből kell kiokoskodni a megoldást és kész. Foremannek elege lesz a három hülyéből, és ismét a két szöszihez szalad, akik látványosan unatkoznak, jó tudni, hogy ennyi az egészséges ember Princetonban. Chase szerint House hasonlata epekőre utal, és jobb lesz, ha hallgatnak rá, mert pont a múlt héten tette le a jósnő-vizsgát, ez volt az egyetlen, ami még hiányzott a gyűjteményéből. Ebben a pillanatban lép be Kutner is győzedelmes vigyorral, mert megjelent a villanykörte közben az ő feje fölött is, epekő lesz az! Chase arckifejezése megér egy képet minimum.

Ezalatt House és országos cimborája már a helyi sheriff irodájában gubbaszt, szól az MMMbop megállás nélkül, és Jimmy fejét elnézve rituális tömeggyilkosságot fog elkövetni, ha még egyszer meghallja ezt a számot ebben az életben. Sheriff rendkívül kíváncsi a sztorijukra, nála már csak a néző kíváncsibb, hiszen most derül fény a tévétörténelem legfurcsább férfibarátságának történetére. Hol volt, hol nem volt, még a Princeton Plainsboro kórház, Amber, Stacy és a 3 ex-Mrs. Wilson előtt volt egy orvosi konferencia New Orleansban. Ott egy este a bárban Jimmy kissé neheztelni kezdett a benga állatra, aki huszonötödszörre is képes volt ugyanazt a számot választani a zenegépben. Miután sem az udvarias kérés, sem az udvarias üvöltés, sem a kurvaanyázás nem hatott, Jimmy egy üveg viszkit vágott a tükörhoz a nyomaték kedvéért. Ez hatott. De sajnos a helyiek ebből azonnal hagyományt kovácsolták, és mindenki elkezdett poharakat hajigálni a tükörbe, és így Jimmyt, mint tömeges vandalizmus okozóját őrizetbe vették. És ekkor jött House, a megmentő, aki az egészből azt szűrte le, hogy az egész orvosi konferencián egy ember van, aki nem unalmas, az, aki értékes antik tükröket zúz be, és letette érte az óvadékot, hogy legyen kivel innia aznap este. Hát így ismerkedtek meg, szerintem maximálisan hozzájuk méltó módon.

Ezek után a sheriff inkább elzavarja őket, először is neki ciki ilyen szánalmas váddal bent tartani embereket, másodszor azért, mert ő az 54421246. ember az epizódban, aki úgy gondolja, hogy House-nak ott a helye az apja temetésén. Csapat most már újra telefonálhat, most éppen azt jelentik, hogy mégsem epekő a hetibeteg baja, ahogy gondolták, és 13-nak van egy ötlete, fecskendezzenek buborékokat a cisztába, és nézzék meg, merre mennek majd, mert az nagyon jó, és informatív lesz. OK, csinálják.

Jimmy közben sikeresen elfuvarozta haverját a temetésre, ahol megvárták, mert House mami nagyon is komolyan gondolta azt a gyászbeszédet. Jimmy látványosan izzadni kezd, de anyuka kicsit sem ideges, ugyan James, ismerem én a fiamat, tud ő, ha akar, nyugi. Kezdődik a temetés, House a 23. zsoltár alatt megmutatja Jimmynek a biológiai apját, akinek volt pofája eljönni a temetésre. Jimmy elismerően megállapítja, hogy House jól választott, állítólagos apuka pont olyan, mint Sean Connery, fő az önbizalom. (ez pedig azért királyság, mert így szépen kinyitották az ajtót egy jövőbeli remek vendégszerepléshez, remélem, kiaknázzák majd.) Jimmy még szurkál egy kicsit, figyelj House, odamentél az apádhoz azzal, hogy öreg, annyira utállak, hogy kitaláltam magamnak egy képzeletbeli apát és James Bondot választottam? Hát, én más szavakat használtam- mondja House, Jimmy álla a padlón koppan, House pedig elindul, hogy megtartsa szívhez szóló beszédét.

Tipikus House-stílben kezd, „az apám sosem tudott bánni az emberekkel, ezért lettem én is a társadalom számkivetettje”, stb., de hirtelen irányt változtat és SZÉP és JÓ dolgokat kezd mondani róla, és ez az a pont, amikor minden dörzsölt House-rajongó agyában eszméletlen hangerőn beindul a vészjelző. Jimmy is érzi a bajt, de csak akkor jön rá, mire készül haverja, amikor egy búcsúpuszinak álcázva House kicsippent egy kis DNS-t apuciból, mert ő ilyen nagystílű szemétláda. Amint Jimmynek sikerül kint tudnia haverját a helyiségen, azonnal arénázni kezd, cseszd meg, neked semmi sem szent, mire House visszavág, hogy Jimmy pontosan tudta, mire számíthat tőle, mégis elcipelte a temetésre, akkor mégis miért? És miért fordult el tőle, amikor elveszített valakit, talán azért, mert félt, hogy őt is elveszíti? Jimmy, össze vagy kötve egy életre House-zal, törődj csak bele, House ebben a pillanatban is azt ismételgeti megállás nélkül, hogy „ismerd el, ismerd el, ismerd el, ismerd el”, amikor Jimmy elkapja az első kezébe akadó üveget, és belevágja egyenesen a festett üvegablakba. „Még mindig nem unalmas” –mondja elismerően House, és jobban nem is érthetnék egyet vele.

Miután sikeresen kihajíttatták magukat a temetésről, House és Jimmy már némileg felszabadultabban sztorizgatnak egy büfében, arra is fény derül, hogy az ominózus első találkozásuk pont akkor történt, amikor Jimmy első felesége beadta a válópert. Telefonál a csapat is, szerintük szívbaja van a hetibetegnek, de ez House-nak ez nem áll össze, úgyhogy felhívja a tolmácsot, akivel a lány a Buddha templomba ment, hátha sikerül begyűjteni némi infót a szülőkről. Tolmács szerint félreértés lehetett a dologban, mert a szülők nagyon meggyőzőnek tűntek, amikor azt mondták, hogy nincs lányuk, konkrétan halálra rémültek. Na ez már végre valami érdekes, és egy kis szerepjáték Jimmyvel („középkorú kínai nő vagyok” –köszönöm, hogy hallhattam ezt a mondatot Dr. James Wilson szájából) be is indítja az agytekervényeket. A lány a 80-as évek elején született, amikor már élt Kínában az egykepolitika, és a kedves szülők meg akartak szabadulni a nemkívánt lánygyermektől. House már azt is tudja, milyen módszert alkalmaztak, tűket szúrtak a kisbaba koponyájába, a haja pedig elrejtette a bemeneti sebeket.

Durva, de túlélte, és ezzel együtt tudott élni egészen addig, amíg meg nem emelte másodszor a Buddha szobrot. Itt volt egy kis csalás, ugyanis a szoborban mágnes volt, hogy a hívők véletlen se kételkedjenek a kívánságok teljesülésében, ezért úgy van a szobor megbuherálva, hogy a 2. emelésre működésbe lépjen a mágnes. Az a mágnes sajnos a beteg fejében levő tűket is beljebb rántotta, bele a koponyába, és azok okoztak minden bajt! Sőt, az egyik tű gyerekkora óta a függőségekért felelős központot nyomta, így nem csoda, hogy rákapott minden szarságra, ne higgyék a nevelőszülők, hogy csak simán gyenge jellem, tájékoztatja őket Kutner.

Csapat most egy hétig bevonulhat a sarokba kukoricán térdepelni, hogy House többszáz kilométerről is megoldotta az esetet helyettük, ők meg megünneplik Jimmyvel felújított barátságukat. Ismét minden rendben van köztük, mert Jimmy bevallja, hogy most először érezte jól magát azóta, hogy Amber meghalt, és ezt ennek az elkúrt road tripnek köszönheti. House pedig elmeséli hogy megcsinálta a DNS tesztet, és ahogy azt már 12 évesen is kitalálta, valóban a Sean Connery hasonmás az apja. Wow. Itt az ideje egy kis haveri iszogatásnak, és itt most minden más sorozatban egy férfias ölelkezés következne, de itt House csak annyit mond, hogy „Wilson, az apám halott”, ami náluk tulajdonképpen pontosan ezzel ér fel.