Eljött hát végre ez a nap is, búcsút intünk kedves kockáink első évadának, és ha visszagondolunk, boldog egy éven vagyunk túl. No de korai még a szép pillanatokra emlékezni, mert addig vár még ránk 20 perc felhőtlen röhögés és fizikakorrepetálás (aki korábban tudta, mit jelent a Schrödinger macskája kifejezés, kérem kéztartással jelezze). Vágjunk is bele a közepébe, vagy akár mondhatnám kínaiul is ezeket a szavakat, de inkább nem teszem, mert Sheldon tanul mandarinul szabadidejében, nem én. A szituáció roppant egyszerű: úgy érzi, hogy kedvenc kínai éttermében átvágják, és ezért beszélni akar a szakáccsal. És hogy máshogy, kínaiul. Mert az amerikába települt kínaiak ilyen prüdek, hogy nem tanulnak meg angolul, bezzeg minálunk még az utolsó Lehet piaci árus is tökéletes magyarsággal mondja hogy "sok, kici, olcó".

A nyelvtanulást Leonard érkezése szakítja félbe, de nincs ideje feldolgozni lakótársa újabb őrületét, mert hatalmas robajlással kivágódik az ajtó, és egy acsargó szörnyeget lép be rajta: Penny az, és igazán dühös. No nem kockáékra, az övék a többi 364 nap az évben, most épp a pasija van soron, aki közben ex lett, egyelőre meg nem nevezendő okból, és most is csak azért jött, hogy a paraszt után hajítsa az iPodját az ablakból. És a szétválás okaira is hamarosan fény derül: az egoista állat kitett egy aranyos kis posztot a szexuális életükről a blogjára. Például hogy Penny szereti ha parkban, liftben vagy a Subwayben csinálják. No, Wolowitz már rá is cuppant a világhálóra blogot keresni, Leonard pedig eltűnődik, hogy az előre betanult három Penny-nyugtató módszer közül melyiket válassza, de mire magához tér, a lánynak már se híre se hamva, csak Howard eszeveszett lihegése töri meg a csendet: szegénynek felugrott a pulzusa 180-ra.

Közben befut Koothrapali is, most már józanul, és büszkén mutogatja az új iPodját, amit most talált a ház előtt az utcán. Ez azért már Leonak is sok, ezért úgy dönt, kellemesebb társaságot keres, és megpróbálkozik beszélni Pennyvel. Akinek persze mindenhez van kedve, csak bájologni nem, de azért beengedi szomszédját, legalább van kinek kiöntenie a lelkét. Miért mindig én fogom ki a leghülyébb pasikat, biztos velem van a baj, mostazonnalidenekemháromkilóédességet, satöbbi, satöbbi, gondolom ismerjük az ilyen beszélgetések lefolyását, a vége azonban nem épp megszokott: a titkos hódoló annyira örül szerelme felszabadulásának, hogy inkább visszaküldi az exéhez egy második esélyre. Bennem tényleg kezd érlelődni a kérdés Leonard nemi hovatartozása iránt. Mondjuk benne is, szóval inkább nem bántom szegényt.

Főhősünk letörve ballag haza szerény hajlékukba, és hát nem nagyon tudja jól érezni magát, hiába a fergeteges társaságnak, olyannyira elrontja a bulit, hogy már Sheldon is idegesítőnek tartja Leot. Ez pedig azért nagy szó. De hogy ne tartson tovább a szomorkodás, Penny is hazaérkezik a kapcsolat rendbetételből, de nem épp olyan hangnemben mond köszönetet Leonardnak, ahogy azt a jóízlés megkövetelné, itt vajon mi történt? Leo már szalad is utána, hogy megtudjuk a mocskos részleteket: a pasas már rég egy másik nő ölében keresett megnyugvást lelki bajaira. Ez azért már Pennynek is sok volt, a lány jelenleg a teljes kiborulás szélén áll, és mit tud erre neki mondani Leonard? Mi lenne, ha eljönnél velem randizni?

Jól hallottuk! Ez a hat szó, így, ebben a sorrendben alkotja azt a gyönyörű nyelvi szemantikai egységet, amelynek elhangzására idestova 17 rész óta vágyakozunk, és most hirtelen megtörtént. Csak úgy, semmi előzmény nélkül. Egy kis zavart magunk elé motyogás következik, erre azért Penny se számított, aztán végül kimondja a válaszát: IGEN! A nézőtér őrjöng, mi már szaladunk is a pilot óta a hűtőben porosodó pezsgőnkért, ezt is megértük végre. Ezek ketten randizni mennek, mindenki boldog lesz, megszületnek végre a szuperokos és szuperszép gyerekek, hogy 40 évvel később tökéletességük által nyomorba taszítsák az emberiség kevésbé perfekt tagjait, akik földalatti mozgalomba szerveződve küzdenek majd a gaz Hofstadterek elnyomása ellen. De jó kis spinoff lehetne ebből, szerintem holnap elküldöm a scriptet a Sci-Finek, hátha berendelik a Caprica vagy a Warehouse 13 helyett.

Másnap reggel Sheldon még mindig a mandarin nyelv szépségeivel ismerkedik, ezt a jó mulatságát szakítja félbe Penny egy egyszerű halálra ijesztéssel. Nincs jó napja Shellynek, nem elég, hogy nem megy neki a kínai, még alsógatyát is kell cserélnie plusz az elkövetkező 10 percet az általa olyannyira szeretett Penny társaságában töltheti. A lány ugyanis aludt egyet a dologra és hát kétségei támadtak. Hát cseszd meg Penny, téged tényleg arra tanítottak, hogy ünneprontó legyél? Szerencsére kapunk a nyakunkba még egy kis Sheldon őrületet, ülőhelykereséssel kombinálva, szóval nem egyszerre szakad a nyakunkba Penny elmúlt heti gondjainak teljes repertoárja. A lány azért belekezd, biztos nagyon nyomják már a lelkét a bajok, és ekkor Shelly szelhangzik az epizód bölcsessége: Schrödinger macskája!

Szóval a gyengébbek kedvéért Sheldon tart egy kiselőadást erről a négylábú kedvencről meg a nem sok jót ígérő nevű gazdájáról. A lényeg rövden, hogy 1935-ben a Schrödinger nevű fizikus előterjesztett egy olyan kísérletet, hogy egy macskát  bezárt egy dobozba, és mellé tett egy véletlenszerű időpontban kiszabaduló mérget. És ameddig a dobozt ki nem nyitják, nem tudhatják a megfigyelők, hogy a méreg kiszabadult-e már, és hogy él-e még a macska. Szegény Penny nem nagyon érti, mi köze van ennek mindenhez, legalább annyira kezd ideges lenni, mint Leo az első nem-randijuk alkalmával, de Sheldon folytatja: úgy kapcsolódik ez az egész kettejükhöz, hogy amíg Penny nem randizik Leonarddal, addig nem tudhatja, hogy fog elsülni a dolog. Zseniális levezetés, miért nem lehetett volna ezzel kezdeni?

De Sheldon se ér rá egész nap Penny műveltségét javítani, valamikor neki is dolgozni kell mennie, ebédnél pedig a Peonard (vagy Lenny) páros másik tagja is rácuppan: benne is kétségek támadtak a randi iránt. Mi van, ha rosszul sül el, és akkor soha többé nem reménykedhet abban, hogy egy szép napon Penny az övé lesz?  Sheldon persze igaz baráthoz híven ismét segít, mégpedig két szóval: Schrödinger macskája! És Leonard a homlokára csap, hát persze, ez neki eddig hogy nem jutott eszébe! Eszem-fantáziám megáll. Ezzel rövidre is van zárva a társalgás, Sheldon mehet is bemutatni mennyit nem tanult meg a kínai nyelvből, Leonard pedig elkezdhet készülődni a ma estére.

Amikor is szépen kirittyentve várja, hogy álmai nője elkészüljön, kicsit se érzik zavarban magukat, Penny még a  "lehet hogy beszélnünk kéne először" kártyát is beveti, de persze Schrödinger és az a bizonyos macska ott ólálkodik a lakás minden szegletében, úgyhogy Leonard a tettek mezejére lép: és megcsókolja Pennyt!

Ez pedig egyértelműen meggyőzi a lányt, A MACSKA ÉLETBEN VAN, lehet menni vacsorázni. Hurrá! És hova máshova, mint Sheldon kínai éttermébe, ahol épp a fent nevezett küszködik, hogy megértesse magát a tulajjal, persze nem sok sikerrel. Az ifjú pár megérkezik, majd fülét-farkát behúzva menekül a helyszínről, innentől az este csak egyre jobb lehet. Itt ér véget az első évad, de Jim bácsinak köszönhetően nem kell sokat várnunk a folytatásra, mindössze egyet kell aludni, hogy megtudjuk, mi lett pontosan a cicus sorsa...