Múlt héten a négy nerd barátsága sikeresen kiállta az első próbát, így elkerülték a valóságos földi armageddont, a szétszakadást. A szerelem azonban újra támad, mégpedig sunyi és alattomos módon, nem ott és nem úgy, ahogy azt épeszű ember el tudná képzelni. De mivel főhőseink sem éppen százasok, ettől lesz olyan nagyszerű az egész. Kezdjük is el, nézzük ki mivel tölti el a szabadidejét: Sheldon épp a penztarcarendelo.com-ot (szigorúan ekezet nelkul) szidja, amiért azok átverték őt, és egy rekesszel kevesebb hely van a tárcában, mint azt megígérték (Homárra vele!). Leonard erőt gyűjt a naphoz, ez a reggeli rituáléja elengedhetetlen, hogy elviselje Shellyt, nélküle már rég kárt tett volna magában és környezetében. Na és a többiek? Várjunk csak, ezek ketten vannak a lakásban? Na, ilyet is rég láttunk!

De nem sokáig áll fent ez természetellenes állapot, már jön is Raj és Wolowitz, előbbi egy laptoppal ölében, és ráadásul még társaságot is hoztak: a számítógép képernyőjén megjelenik Dr és Mrs Koothrapali, egyenesen Új-Delhiből, szép dolog a széles sávú internet. Gyors bemutatás, majd jön a brékingnyúz, tessék összegyűlni szépen: a Koothrapali szülők unokákat szeretnének, ezért megkezdték a szervezést a Gupta családdal, hogy a tavasszal összeadják a gyermekeiket. Ugye milyen jó hír, kicsi Raj? Csak egyetlen egy aprócska probléma merül fel: a szülők nem nagyon tudják, áldott jó fiúknak egy aprócska nyikkanás se bírja elhagyni a torkát női társaságban. Sebaj, azért vannak a jóbarátok, hogy az ilyen problémákon átsegítsék egymást. Érdekes epizódnak nézünk elébe, ezt már most látom.

Mivel a kollektív ötletelés nem vezet sehová (illetve csak a Hegedűs a háztetőn kedvenc jeleneteinek felidézéséhez), az ifjú Rajesh begurul és otthagyja a társaságot, azazhogy csak hagyná, mert közben üzenete érkezik, mégpedig az Lalitától, találkozni akar a drága. Elképesztő, hogy nyomul a kicsilány. Viszont ez egy újabb égető problémát vet fel: hogy a fenébe hívja vissza a lányt, hiszen a jelbeszéd nem nagyon működik telefonon keresztül. Az mondjuk nem jut eszébe, hogy alig fél órája videótelefonált az őseivel, szóval megoldható lenne a dolog, ha nagyon akarná. De szerencsére azért tartunk mi odahaza egy különbejáratú Howard Wolowitzot, hogy az ilyen problémákat megoldja: majd ő beszél Raj helyett, az akcentusa meg már-már olyan tökéletes, mint Martin Landau-é volt az Ed Woodban. Látjátok, első akadály letudva, randi péntek este nyolckor. Így kell haladni: csak lassan, egyszerre csak egy lépést előre.

A szenvedés eme formájának egyelőre vége (de vár még ránk borzalom, azt garantálhatom), érkezik ugyanis Penny, méghozzá egy jó hírrel: sikerült meggyőznie a főnökét, hogy beossza őt a bárpultba, ezért most azon dolgozik, hogy elsajátítsa a mixer szakma csínját-bínját, és ehhez természetesen szeretett szomszédaira is szükség lesz. Raj szeme felcsillan, rögtön alkoholba fojthatja a bánatát. Át is vonul a csipet-csapat Penny lakására, hogy megcsodálják a lány tudományát, ami tényleg lenyűgöző, tekintve, hogy még csak 1 napja csinálja. Pennynek ezért jó kedve van, de mint általában most is elrontja az állandó zavaró tényező: a Kockus Sheldonicus nevű, kihalás szélén álló állatfaj. Ő ugyanis csak egy diétás kóla mellett teszi le a voksát. Hát hülye vagy Sheldon, a 180 feletti IQ-d nem bírja felfogni, hogy most KOKTÉLT kell rendelni? Najó, akkor kér helyette egy Szűz Cuba Libre-t. Értjük ugye? Szűz Cuba Libre, azaz rum és kóla, rum nélkül...Te jóságos ég, én eddig is tudtam, hogy nagy az Isten állatkertje, de hogy ennyire? És aztán még ő sértődik meg, amiért Penny finoman elküldi őt a pi...ngvinek közé.

Raj közben elszopogatja a koktélját, és rosszkedve ugyan nem múlik, de legalább oldódik egy kicsit, és hosszas monológban elmagyarázza Pennynek, mitől is szar az élete. Na, mi a hiba a mondatban? Mielőtt átmennénk önjelölt Grétsy professzorba, és elkezdenénk nyelvtanilag elemezni a hogyvolt minden sorát, segítek: Raj elmagyarázza PENNYNEK! Igen, Raj megszólalt! Igaz, hogy egy kis alkohol kellett hozzá, de sikerült! Hip-hip hurrá, ezzel sikeresen megoldottuk a Lalita Guptával történő találkozás akadályait is: előtte el kell menni egy kicsit alapozni a haverokkal „Halál a májra!” jelszóval,, és menni fog minden, mint a karikacsapás. Csak aztán nehogy túl jól menjenek a dolgok. A biztonság kedvéért megbeszélik, hogy az étterembe mennek, hogy Penny rajtuk tarthassa a szemét, sőt, még a másik három barát is velük tart, nem sűrűn fordul elő ugyanis, hogy Raj kettesben találkozzon egy csinos nővel, és ezt ki akarják használni. Mondjuk velük se, de ez már mellékes...

Megkezdődik a randi is, Raj számára felhőtlenül, Lalita Gupta azonban úgy néz ki nem nagyon élvezi, hogy partnere nyelvtörőkkel fogja szórakoztatni egész éjszaka. Szegény Raj, még el se juthatott a „lelinóleumozom a Lenin-mauzóleumot” sorig, máris belé fojtják a szót. Úgyhogy új témát választ magának, most Lalita drasztikus súlycsökkenésének kitárgyalása van soron, ám valamiért ez se nagyon tetszik a lánynak. Istenem, te asszony, ez az ember 5 éve nem beszélt nővel, hagyd már egy kicsit kibontakozni! Közben befut Sheldon is, majd az ifjú párra ránézve rögtön leesik az álla: ez a lány nem más, mint Pancsali hercegnő! Na szép, nem elég, hogy Raj mocsokrészeg, még egy hercegnő ölébe is fogja engedni a Kis Vukot? Hát micsoda diplomáciai botrány lesz ebből?

De aztán Sheldon elkergeti a sötét fellegeket: a lány pont olyan, mint Pancsali hercegnő, a Majom és a Hercegnő című meséből. És nem, nem a felnőtteknek való meséből, amit Wolowitz is ismer. Szóval a történet dióhéjban: van egy fiatal indiai hercegnő, aki majom akar lenni, de minden majom csúfolja, mert nem úgy néz ki mint ők. Szóval ez egy ilyen rút kiskacsa sztori, női Johnny Weismüllerrel a főszerepben. És hát valamilyen okból gyerekkorában nagyon kötődött ehhez a meséhez, kitaláljuk miért is? Összegezve, Lalita Gupta a pontos hasonmása a könyvben szereplő hercegnőnek, ez pedig egy dolgot jelenthet: csoda történt, és a mese valósággá vált. Mondja ezt egy 180 feletti IQ-jú, minden irracionális dolgot csuklóból eltaszító Sheldon Cooper. Szépen vagyunk.

Nade, eksön van, Raj megunja a dumálást, és úgy dönt, bemutatja barátait jövőbeni nejének. BANG, rossz döntés, Sheldon ugyanis rögtön nekikezd az agymenéseinek, mesebeli bókokkal elárasztva a szépséges Lalita Guptát. És valamilyen okból a lánynak ez bejön, sőt még viszonyozza is.

Raj nagyon csúnyán néz, ebből még bunyó lesz, pedig én azt hittem, hogy ezek már hozzászoktak az osztozkodáshoz, voltaképp a Wiki is mind a négyük barátnője. Raj már készíti az öklét, Lalita meg kiakad, mi a fene folyik itt, Koothrapali, én nem vagyok a csajod, úgyhogy pofádat befogod, érdekel a fenéket az ősök tradicionális hozzáállása a házasság intézményéhez. És otthagyja a szerencsétlen Raj-t, méghozzá nem is egyedül távozik, hanem (dobpergés) SHELDONNAL! Mi van itt kéremszépen???

És Rajnak ráadásul még nem ért véget az este, be kell számolnia szüleinek a „nagyszerűen” sikerült randijáról, és hiába mond akármit Sheldon árulásáról, nem ér semmit. Én mondom, az indiai szülőket nem szabad felidegesíteni azzal, hogy az előre megtervezett házasságot tönkreteszed, még akkor se, ha csak azért voltál részeg, hogy szóba tudj állni a partnereddel. Közben hazaérkezik Sheldon, aki örömmel nyugtázza, hogy nem a legszerencsésebb dolog a barátaid csajával elmenni vacsorázni, de a legérdekfeszítőbb részről hallgat, mint a sír: mi lesz most? Csak nem lesz Shellynek egy indiai csaja? Na, micsoda gyerekek lennének ott. Aztán Leo csak kiszedi belőle az igazságot: jól érezték magukat, de nem fognak újra találkozni. És nem az a nagy kérdés, hogy miért nem, hanem hogy miért kéne találkozniuk... Na, ez már tényleg no comment.

Még egy dolog maradt el az epizód végéről: az édes bosszú. Penny ugyanis megelégelte a 8 epizód óta tartó Sheldon-féle agymenéseket, amik a koktélok körül csúcsosodtak ki, hogy eldöntötte: itt a visszavágás ideje, elvégez ő is egy pár kísérletet. Így Shelly az étteremben, Villám jelmezben egy szintetizátor mellett énekelve köt ki: néhány Szűz Cuba Libre mégse lett annyira szűz, mint kellett volna. Köszönjük Penny, ez jól esett!