Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

Róma 1x03 - Bagoly a csipkebokorban

2008. július 02. 15:09 - aribeth

Atia mérges. Márpedig ha Atia agyvize felforr, a pokol legelvetemültebb démonai is nyüszítve menekülnek. Ott hagytuk abba a történetet, hogy Caesar seregestül átlépte a Rubicon folyót, ezáltal polgárháborút zúdítva a római polgárok nyakába. Ez még hagyján, nagyobb baj az, hogy kényes helyzetbe sodorta a rokonait, beleértve a nagyasszonyt, aki a feszültség levezetése érdekében matyóhímzést korbácsol az egyes számú rabszolga, Castor hátába. Ide a rozsdás bökőt, hogy Caesart képzeli a helyébe. Pompeius ezalatt a villájában dekkol, és nagy nehezen emésztgeti az átkelés hírét.

A deli sereg feltartóztathatatlanul halad előre. Caesar megbízza Vorenust, hogy egy lovascsapat élén derítse fel az utakat és védelmi erődöket egészen a városig. Jobb embert nem is választhatott volna, mint a keményvonalas köztársaság-rajongót, aki legszívesebben felrúgná önmagát, amiért részt vesz a polgárháborúban. Kedvenc mufurcunk érthető módon savanyúbb, mint valaha, ez még Caesarnak is feltűnik.

Niobe az epizód során lélekben megkergült pókként rohangál a falon. A dilemma tárgya: szeretem a férjem, vagy mégsem? Akarom egyáltalán, hogy hazatérjen? A kérdőjelek akkor kezdenek sokasodni, amikor meglátogatja egy vékonydongájú férfi, méghozzá nem más, mint a kisbaba apja. A fickó azért jött, hogy 1. lássa a fiát (Niobe: Jóvan, láttad, húzzá’ már.), 2. nagy romantikus beszéddel visszakönyörögje magát Niobe kegyeibe. Imádlak, cara mia, te is szeretsz engem, különben is, a férjed el fog patkolni a teljes sereggel egyetemben, hát mi kell még? Pont jókor toppan be a nagyobbik sarj, Niobe ettől azonnal magához tér, és elhessenti Rómeót. Vorena győzködi az anyját, hogy mondják el Vorenusnak az egész történetet, egy éve azt hitték, hogy meghalt, biztos meg fogja érteni. Ó, édes ártatlanság. Niobe ráparancsol, hogy kussoljon, mert Vorenus hirtelen haragjában előbb vágná el a torkukat, és csak utána kérne magyarázatot.

Az emlegetett véres kezű mumus a legkevésbé sem tűnik ijesztőnek, amint búvalbaszott fejjel kuksol a tábortűz mellett. Szegény embert annyira nyomasztja a döcögős házassága, hogy különös dologra vetemedik: képes kikérni Pullo véleményét. Úgy szereti Niobét, hogy érhetné el, hogy a nő ismét viszontszeresse őt? Istenem, hol egy zsepi. Váltunk. Atia estére bulit szervez, és tekintve, hogy a család az átkelés óta a népszerűségi lista alján tanyázik, nem ártana néhány testőr. Timon a megfelelő ember, majd ő szerez pár erős legényt. Igen ám, de a bérencnek kinyílt a csipája, a nagyobb kockázathoz magasabb ár dukál, konkrétan szeretne ismét beférkőzni Atia ágyába. Enyhe zsarolással el is éri a célját.

A csipet csapat belefut egy kisebb Pompeius-táborba. Vorenus moralizál egyet, majd megparancsolja az embereinek, hogy csak ellenállás esetén ontsanak vért. Még be sem fejezte a mondatot, amikor Pullo kivont karddal rohamra indul, és persze vele tart a teljes csapat. A tábor csupa frissen toborzott tizenévessel van tele, akik a lovasok láttán azonnal felveszik a nyúlcipőt. A támadás híre gyorsan eljut Pompeiushoz és a szenátorokhoz. Bármerről is nézik, csak három, kölykökből és Caesar veteránjaiból álló légiójuk van a város védelmére, ezért Pompeius úgy dönt, hogy taktikai visszavonulást hajt végre délre, és amint összeáll a saját, megbízható seregük, visszaveszik Rómát. Cato kikel magából, és megmondja a tutit: „Tehát ez nem megalázó vereség, hanem a győzelem egy ritka formája?”

Atiánál vacsorázik Servilia és Brutus, kiváló lenne a hangulat, ha a ház előtt gyülekező barátságtalan Pompeius-párti martalócok nem akarnák széttépni mindannyiukat. A szorongatott arisztokraták kezdenek pánikba esni, de egyelőre remekül leplezik. Atia dühös macskaként fúj Caesarra, Octavianus ügyeletes politikai zseniként megjegyzi, hogy Pompeius helyzete gyenge, Brutus pedig biztosítja a családot, hogy ők aztán soha nem fordítanának hátat Caesarnak. Az olyan pórias lenne.

Pompeius feleségével és annak gyerekeivel együtt útra kel. Úgy tűnik, jó vásárt csinált, Cornelia hűséges és eszes nőnek tűnik, ami jól jön e percekben, mert az ura teljesen el van varázsolva. A konzul elküldi az egyik emberét, Duriót, hogy pakolják ki Róma kincstárát. Ezalatt a csőcselék igyekszik betörni Atia házának kapuját. Az asszonyságnak aztán van vér a pucájában, siránkozás helyett csupán szárazon megállapítja, hogy kész szerencse, nem kell megvetett páriaként élniük, előbb erőszakolja és veri őket halálra a felhevült rablóbanda. Durio egy csapat katonával beszabadul a kincstárba, szorgosan cipelik az arannyal teli ládákat a szekerükre. Hajnaltájt elindulnak, és ekkor derül ki, hogy Pompeius elképzelései az arany hasznosításáról nem igazán egyeznek a katonák szándékával. Durio annyit sem mondhat, hogy habakukk, már átszúrt hassal hever az út szélén.

Katonáink az erdőben caplatnak, és díjnyertes beszélgetést folytatnak le, a nagy bugyizsonglőr Pullo mesterképzést tart udvarlásból. Miután az első tanácsa (kitépett, dobogó szív csokor virág gyanánt) nem nyeri el Vorenus tetszését, összefoglalja, mitől döglik a légy: beszélgessen sokat Niobéval, naponta áradozzon a szépségéről, akkor is, ha már vasorrú bába, végezetül felhomályosítja őt a klitorisz elhelyezkedéséről és funkciójáról.

A kincset elcsenő katonák már a városon kívül járnak. Felbukkan az úton egy fiatal lány, aki a banda láttán igyekszik úgy tenni, mintha a tájkép része lenne. Nem jár sikerrel, az egyik jómadár felrángatja a lovára, kérem szépen, így lehet olcsón rabszolgához jutni. Atia háza továbbra is ostrom alatt áll. Odabent a háziasszony az utolsó rabszolgáig lerendezi, hogy baj esetén ki kit fog a szenvedés elkerülése érdekében átsegíteni a túlvilágra. Octavia sérelmezi, hogy neki pont a zsarnok anyja jut, inkább más kését választaná. Abszurd veszekedés kerekedik a dologból, ismét kilyukadnak a „miért nem hagyod, hogy Glabiusszal éljek” témánál, végül a két lökött tyúk úgy üvöltözik egymással, hogy fel sem tűnik nekik, hogy a csőcselék már továbbállt.

Kedvenc mellékszereplőm, a korabeli híradó szerepét betöltő, tripla tokájú kikiáltó bejelenti a Fórumon, hogy Pompeius lelépett a városból, és utasítja a hozzá hűségeseket, hogy kövessék a példáját. Cicero, Scipio és Cato is útra kelnek, a menetüket szeméttel dobálja a nép. „Soha nem hagynám cserben Caesart” Brutus nyugalmát kikezdte a múlt éjszakai ostrom, no meg az, hogy a fél szenátus elmenekült a Rómából. Hezitál, mérlegel, végül úgy dönt, hogy szép dolog a barátság, de ő nem kíván egy bukott ügy lázadójaként kinyúvadni. Anyám, csomagolj, csatlakozunk Pompeiushoz. Ez eddig rendben, de a hűséges Pénelopé Servilia nem azért várt ennyi ideig szerelmetes Caesarjára, hogy aztán a célegyenesben megfutamodjon. Brutus tiltakozik, ahogy csak bír, hiszen ha a hadvezér elbukik, az anyjára csúnya sors vár, de a nő hajthatatlan.

Éjnek évadján Octavia kisurran a házból, megy az ő Glabiusához. A házi besúgórendszer tökéletesen működik, Merula, Atia személyi rabszolgája azonnal szállítja a hírt az úrnőjének. Atiánál betelik a pohár, és az épp rámászni készülő Timont a lánya után küldi. Hát, Timon nem egészen így képzelte az estét. A szerelmesek egy fogadóban enyelegnek, Glabius készül elhagyni a várost, az utolsó éjszakát még együtt töltik. A nagy búcsúzkodást követően Glabius egy sikátorban összefut Timonnal és az embereivel. Itt véget is ér a szépfiú földi pályafutása, Timon leszúrja szerencsétlent.

A várostól nem messze szépen fejlődik a két marha barátsága, a tábortűz mellett heverészve a csillagokról elmélkednek. Pullo egész jó asztronauta-alapanyag lenne. Reggel van. Most, hogy Pompeiuséknak se híre, se hamva, Caesar meg hamarosan kopogtat az ajtón, Atia hirtelen közkedvelt személyiséggé válik, jönnek is a talpnyalók védelemért kuncsorogni. Kiváló alkalom ez arra, hogy a család vagyonát gyarapítsák. Közben a szenátorok dicső menete az úton trappol. Cato aggodalmaskodik: hun van Durio és az arany?! Miből fogják fizetni a légiókat? Pompeius úgy tesz, mint aki hírből sem ismeri a pánikot, el is hajtja az öreget a fenébe a kényes kérdéseivel együtt.

A lovasbanda egy dombról a várost sasolja. Vorenus bajt szimatol: már rég bele kellett volna futniuk pár katonába, hová lettek a városvédők? Összetalálkoznak az úton az arannyal teli szekér utasaival, és megkérdik tőlük, hogy mi az ördög folyik itt. Pullo észreveszi a szekérhez kötözött rabszolgalányt, és abban a pillanatban vad csörömpöléssel előtör belőle a Kerekasztal lovagja. Amíg ő a rózsaszín felhőcskék idilli szférájában időzik, Vorenus kideríti, hogy Pompeiusék elhagyták a várost. A kamu hajcsároknak nem tetszik, amikor légiós azt kezdi firtatni, hogy mi van a szekéren, ahogy az sem, hogy a sarujuk alapján rájött, hogy katonákkal van dolga. Egymásra támad a két csapat, a sok ordítozástól halálra rémült ökrök meg elindulnak bele a nagyvilágba, magukkal vonszolva a lányt is. A tolvajok közül egyedül a vezér éli túl a csetepatét, ő sikeresen elbújik a fák között.

Atiánál a sokadik rajongója teszi tiszteletét, ő pedig nagy élvezettel emlékezteti kliensét az elhanyagolt kötelezettségeire. Hirtelen megzavarják az audienciát: egy szekeret toltak a ház elé, rajta a halott Glabiusszal. A felháborodott Atia el akarja vitetni onnan, de nem cselekszik elég gyorsan, Octavia észreveszi a holttestet. A lány összeomlik, Atia vigasztalja. Pár pillantásából kiderül, hogy gyanús neki az anyja, aki olyan sértett ártatlansággal tiltakozik, mintha maga is elhinné, hogy semmi köze Glabius halálához. Octavianus az ajtóból nézi őket, őt nem ejtették a fejére, egyértelmű, hogy átlát Atián.

Katonáink végre elérik a várost, és sehol egy árva őr… bizony, a köztársaság elbukott. Pullo nagyon unhatja már Vorenus kárálását, mert megjegyzi, hogy jé, ekkora szentségtörés történt, és a világ mégsem fordult ki a négy sarkából. Jobban érdekli a lány sorsa és hogy mi van a szekéren, de Vorenus nem engedi, hogy elmenjen. Belovagolnak a városba, elbaktatnak a szenátushoz, és kiszögelik Caesar hirdetményét az épület ajtajára. Az iromány szerint a hadvezérnek nem áll szándékában vért ontani, vagyont kisajátítani, az ellene fordulóknak pedig szíves örömest ad kegyelmet. Vorenus türelme idáig tartott: a megbízásnak eleget tett, Caesar elmehet a búsba, ő ezennel kilép a seregből. Kedves jelenet következik: Vorenus megfogadja Pullo tanácsát, elnézést kér Niobétól a korábbi viselkedéséért, megígéri, hogy megváltozik a kedvéért, és ha az asszony nem kér belőle, hajlandó harag nélkül távozni. Niobét eszi a lelkifurdalás, már majdnem bevallja az egész gyerekhistóriát, amikor a férfi azt tanácsolja, hogy felejtsék el a múltat. Ám legyen: a házaspár kibékül, a titok rejtve marad.

Don Pullo de la Mancha sebes paripáján vágtat, hogy kimentse a senyvedő hölgyet a sárkányok, akarom mondani, ökrök fogságából. Kiszabadítja a hullafáradt lányt, majd meglesi, hogy mi van azon a titokzatos szekéren. Az első láda tartalmától a földig zuhan az álla, a másodiktól már a szívroham kerülgeti. Szinte hallani, ahogy zakatolnak a fogaskerekek az agyában, a gondolatai a „gazdagabb vagyok, mint Midász király” és a „Jupiter kövére, engem ezért meg fognak nyúzni” víziók között cikázhatnak. E percben felzeng a távolban a sereg fanfárja, mire Pullo azonnal cselekszik: felkapja a lányt, magára terít egy köpenyt, és elrángatja a szekeret az útról. Caesar és Antonius pár méternyire haladnak el, de rá se hederítenek a katonára, aki az orruk előtt lovasítja meg a köztársaság vagyonát.

Címkék: róma
komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kerikak 2008.07.02. 15:48:12

de jó kis sorozat ez :))))

evicska 2008.07.02. 15:48:30

Gratulálok az összefoglalóhoz! Részletes és vicces, ahogy annak lennie kell.

dzsedi 2008.07.02. 16:57:54

szerintem is jó a sorozoat, az íráson meg jót rötyögtem

ne hagyd abba

Thomas Dantes 2008.07.02. 19:18:54

Amúgy miért ez a címe? Bagoly a bokorban...??? Ez mi akart lenni?

(de sok gondom van...)

Egyébként ma elmondták amiről múlt héten vita volt, hogy Vorenus a cohors első századosa...ma ezt mondta, vagyis tegnap

Count Adyn 2008.07.02. 23:57:45

A kikiáltó nekem is nagy kedvencem, nagy átéléssel teszi a dolgát, bármerről is "fúj a szél".
Meg a fiatal Octavianusnak vannak díjnyertes beszólásai még:D

EasyFriend 2008.07.03. 06:51:22

Jó a hogyvolt és a sorozat is. Pullo és Vorenus király karakterek. Meg persze Atia. :-)

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2008.07.04. 23:05:25

Eddig az össze róma hogyvolton szarrá röhögtem magam. Talán azért, mert a sztori marha jó és lehet választékosan köeülírni halatmas irónmiával és beszólásokkal? :)
süti beállítások módosítása