Ezúttal nem visszaemlékezéssel nyitunk, hanem egyből belecsapunk a lecsóba. Egy évvel ezelőtt járunk, az indianai Burkitsville-ben. Hangulatos a kisváros, ahol a helyi étteremből egy párocska jön kifelé, akik eltévedtek, és egy szimpatikus család kíséri ki őket, útravalóul pedig egy szép nagy almáspitét kapnak. Még a leányzó megdicséri a pár férfitagjának tetoválását is. Jelentősége lehet, ha ennyire mutogatták. Persze a párocska autója lerobban, pont egy gyümölcsöskert előtt, ahová némi veszekedés után be is mennek, hátha a faházban segítséget tudnak kérni. Jól le is kritizálnak egy baromi nagy és baromi ronda madárijesztőt, aki ezen kicsit meg is sértődik, mert mozogni kezd, sőt a pár nyomába ered, aminek a vége sikítás, vér, halál. Soha nem kezdj éjjel a madárijesztővel.

Főcím után ott nyitunk, ahol az előző rész befejeződött. Winchester tesók alszanak, telefoncsörgés, Sammy ijedten szól a telefonba, apu az. Hol vagy, jól vagy, mit csinálsz kérdéssor elhangzik, apu pedig válaszolgat is. Jól van, és éppen azt a démont üldözi, ami Mary-t és Jess-t is megölte. Dean közben kapálózik, ő is beszélni akar Johnnal, de öcsi le se tojja a fejét. Apu nagyon nem akarja, hogy a fiúk őt keressék, persze ez meg Samnek nem tetszik, ezért Dean inkább kikapja a kezéből a telefont. Érdemes megfigyelni, hogy a faszacsávóból, hogyan lesz engedelmes jófiú, amikor John utasításokat ad neki.

A fiúk engedelmes gyermekként el is indulnak, apjuk utasításai szerint. Van három pár, akik az elmúlt három évben tűntek el. Mindössze annyi a közös bennük, hogy mind ugyanarra mentek át Indianán, és mind április második hetében tűntek el. És az is kiderül, hogy a sorozatban is éppen április második hete van. A testvérek elég csúnyán összevesznek a kocsiban, mert Dean menne nyomozni, míg Sam apjuk után indulna Kaliforniába, segíteni, levadászni anyjuk és Jess gyilkosát. Vagdossák egymás fejéhez a dolgokat, majd elhangzik Dean szájából, a Sammy, önző disznó vagy mondat, mert csak magaddal törődsz. Hát én ezzel mélységesen egyetértek. És a veszekedés vége az lesz, hogy Sam gyalogosan indul el, Dean pedig elhajt Indiana felé. Hoppá.

Dean megérkezik Burkitsville-be, és azon vacillál felhívja-e öcsit, végül úgy dönt mégsem. Találkozik az angyali mosolyú Scotty-val, aki a kis kávézó tulajdonosa. És Scotty ismeri a Led Zeppelint, mert amikor Dean John Bonhamként mutatkozik be, rávilágít, hogy az bizony a Led Zep dobosa. Azonban Scotty semmit nem tud az eltűnt párokról, legalábbis ezt mondja, én nem hiszek neki. Sammy pedig az esős országúton bóklászik, ahol belefut egy szöszikébe. Dean már a helyi barkácsboltban érdeklődik, ami azé a házaspáré, akik az epizód elején olyan kedvesen búcsúztatták a fiatal párt. Érdekes, hogy nem emlékeznek a tetovált karú fiúra, csak az unokahúguk Emily. Persze ez már az ő emlékezetüket is felfrissíti. Gyanús ez. Dean is eligazítást kér az autópálya felé, és útközben ki is akad az EMF nem is kicsit. El is indul abba a gyümölcsöskertbe, és bele is fut a madárijesztőbe, ami nappal még rondább. És ott van a karján a tetoválás. Több mint furcsa.

Vágás után Dean visszaérkezik a városba, és Emily-t faggatja, aki mesél is. A környékbeli falvak sorra mennek tönkre, az emberek elvesztik a földjeitek, csődbe mennek, míg Burkitsville-ben minden szép és jó. És kiderül, hogy most is van egy párocska, akiknek pont itt döglött be a kocsija. Épp Scotty próbálja rájuk tukmálni az almás pitét, amikor Dean belép. Scotty nagyon nem örül neki. Kínos próbálkozást láthatunk, Dean próbál elcsevegni a párral, akiket nagyon idegesít a srác, pedig még azt is felajánlja, hogy majd ő olcsóbban megszereli a kocsit. Még az sem válik be, hogy felveti azt, hogy bajuk eshet éjjel az utakon. A vicc az egészben, hogy még Dean is elismeri azt, hogy ha Sam bámulna rájuk a hatalmas boci szemeivel, egyből hinnének neki. Végül bátyust a seriff (aki az Elveszett Világ Melone-ja) kíséri ki szirénázva a városhatárig. Szívás.

Eközben Sam éppen azzal tudatosul, hogy másnapig nem tud Sacrementoba jutni. Már tárcsázná Deant, de a buszpályaudvaron megint összefut a szöszivel, akit Megnek hívnak. Hangulatos ebéd/vacsora közben még azt is megtudjuk, hogy a lány eljött a családjától, mert hogy azok rá akarták erőltetni az akaratukat. Samnek könnybe lábad a szeme, hát sorstárssal találkozott, vagy mifene.

De Deant sem kell félteni. Ahogy beesteledik, már hajt is vissza a városba, sőt egyenesen a gyümölcsösbe, ahol már a madárijesztő üldözőbe vette a párt. Szerencsére Dean időben érkezik, és kimenekíti őket. De legalább elérkezett a telefonbeszélgetés, amit annyira vártunk. Bátyó ecseteli Samnek a helyzetet, miszerint ez egy termékenység istenség, ami csak meghatározott időközönként eszik, és miután bemutatták számára az áldozatot, egy évig biztonságban lesz a termés. Ezután következik a könnyes rész, Dean megkéri öcsit, hogy nagyon vigyázzon magára, és járja a saját útját, ha az a jó neki. Kicsi hiányzik csak, hogy a szeretlek szó el nem hagyja szájukat (nem kell rosszra gondolni!). Mindketten könnyekig hatódnak, akárcsak a néző (legalábbis én).

Dean a helyi egyetemen kérdezősködik a pogány istenségekről, és egy szimpatikus professzor készségesen segít is neki. Még az is kiderül, hogy a madárijesztő egy ván, skandináv istenség, ami egy szent fából nyer életerőt. A professzor arca torzul, ahogy Dean egyre több dologra jön rá. És egyszercsak betoppan a seriff, és szépen kiüti Deant. Ebben a dologban mindenki benne van?

Szakadó esőben tanácskozik a város. Gyorsan tenni kell valamit, mert az istenség haragszik, a fák pusztulnak. Egyedül Emily nagybátyja érez némi kételyt és bűntudatot, és kiderül, hogy miért. Azért, mert Deant és Emily-t készülnek feláldozni az istenségnek, akiket gondosan be is zárnak a pincébe. Eközben Sam és Meg busza megérkezett, a lány nagyon hívja a fiút, uccu menjünk, gyorsan, de Sammy aggódik, mert hiába hívja bátyját, az nem veszi fel. El is határozza magát, nem apu után megy, hanem bátyót keresi meg inkább, mert felettébb gyanús, hogy már három órája nem veszi fel a telefont. A lány hiába győzködi, mégis megy.

Dean és Emily a pincéből próbál szabadulni, sikertelenül. Rövid beszélgetés, Emily semmiről sem tudott, de ismeri a szent fát, amit majd fel kell gyújtani. De már viszik is őket a gyümölcsösbe, ahol kikötözik őket egy-egy fához. Dean hiába próbál a seriff lelkiismeretére hatni, az nem enyhül meg, jóhogy le nem köpi. Lassan beesteledik, és lesik a madárijesztőt, hogy mikor mászik le a helyéről, és ez meg is történik. Lépések közelednek feléjük, a vér meghűl… és Sam előlép a fák közül. Dean még soha ennyire nem örült az öccsének, azt lefogadom. De elég a nagy boldogságból, futni kell, mert a ván már nincs a helyén. De nem megy ám ez ilyen könnyen. Emily nagybátyjáék, a seriff és mindenki körbeveszi őket, nagy fegyvereket rájuk tartva, márpedig innen ti nem mentek sehová. Emily már könyörög, hogy engedjék el őket, és ekkor meglepő dolog történik, Harley bácsit és kedves nejét vonszolja el az istenség. Persze a városiak berezelnek, futnak ezer felé. Úgy tűnik, hogy csak eddig voltak faszagyerekek.

Hajnalban az Emily-vel kiegészült Winchester fiúk megkeresik a szent fát, és meggyújtják. Ezzel a városnak végérvényesen annyi. Nemsokára már Emily-t teszik fel egy Bostonba tartó buszra. Sam úgy dönt, bátyjával marad, inkább együtt csinálják ezt végig. Dean valóban el is érzékenyül, de öcsinek muszáj elrontania a hangulatot.

Zárójelenetben Meg telefonoz, de nem akárhogy ám. Az autósnak elvágja a torkát, aki felvette őt a kocsijába, egy arany/réz edénybe csurgatja a vérét, és abban turkálva beszél valakihez, hogy nem sikerült a terv. Nahát.