Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor Miss Marple 200 oldalon keresztül azon szöszmötölt valamelyik kevésbé épkézláb barátnőjével, hogy vajon ki tehette el láb alól az úrnőt – a féltékeny szobalány vagy a sármos inas? Felgyorsult világunkban az ilyen satnya ingerekre maximum egy álmos ásítást lehet elnyomni, de hát mit lehet tenni? Többen vagyunk és sokkal gonoszabbak is, kell a vér meg a testnedv minden mennyiségen. Las Vegasban szerencsére mindkettőből özönvíznyi akad, úgyhogy innentől kezdve nem lesz megállás: tocsoghatunk a hullákban és a furmányos bűntényekben.

A Pilot részben nem is ciciznek, rögtön három főszálon fut a nyomozás. Kezdő képsorainkban – minő meglepetés – las vegasi látképek és egy pisztolyt töltő kéz váltakozik, majd a narrátor elmeséli, hogy akkor ő most jól megöngyilkolja magát, és bumm! Következzenek a helyszínelők, akiket a kedves rendőr úr rögtön le is “nerd squad”-oz, megjelenik Grissom (akit hála Istennek végül még sem Scheinbaumnak hívnak), Brass és a kádban oszladozó srác, valamint megtudjuk, hogy Grissom entomológus (aki olyan ember, aki valamilyen érthetetlen oknál fogva rovarokat szeret piszkálni), Brass viszont egy egyszerű rendőr. Az oszladozó srácnál szerencsére ott van egy magnó, amire rámondta, hogy részéről akkor ennyi volt a földi pályafutás. Grissomék nem is restek, lejátsszák a fickó családjának, sőt még képet is mutogatnak, hadd legyen egy szép emléke róla anyunak. Anyu rendesen ki is akad, de mint kiderül, leginkább attól, hogy a diktafon nem a gyermeke hangját örökítette meg…. És jöhet a főcím, ebben az évadban még nem a klasszikus Who are you című számmal.

Következő közhelyes pillanatainkban megjelenik Holly, a következő CSI jelölt, betámolyog Grissom irodájába, amit bármelyik biológia tanszék boldogan elfogadna szertárnak, ráadásul leendő főnöke kicsit meg is ijeszti, majd elkér tőle egy pint vért. Nem jó ómen az első munkanapon.

Közben megismerkedünk Nickkel és Warrickkal, látszik, hogy kedves, egészséges fiúk, kellő mennyiségű versenyszellemmel megáldva, most éppen azon megy a fittizés, hogy ki oldja meg gyorsabban a következő ügyet, mert az 3. szintű helyszínelő lesz, az meg maga a paradicsom, mert több a fizu meg a szabadság, tán még egy extra csomag melegétel utalvány is jár vele.

Holly közben rosszul lesz a vérvételtől, Grissom kedvesen csokis szöcskével kínálja a hűtőből, amire Holly azért kicsit higgadtabban reagál, mint Kate Capshow a pankoti palotabeli szemlevesre. Hamarosan szegény lány Brass előtt végzi, aki irgalmatlanul lebassza azért, mert fel kellett vennie „anyu miatt”, aki a közlekedésieknél van (úgy látszik ez a nálunk szebb világban is befolyásos poszt) – szegény lány próbálja megvédeni magát, de nem nagyon megy. Brass ezt megfejeli egy kis huncutsággal, mert szerinte minden újoncnak kijár egy boncolás az első estéjén.

De mielőtt belevágunk a boncolásba, a frissen megismert Cathrine, Warrickkal egy újabb bűntény helyszínére megy ecsetezni. Apu, anyu, síró bébi és halott barát, aki állítólag a nőci régi, alkoholista ismerőse, akit befogadtak (milyen rendesek), de apu ideges lett rá, mert a fotelpárnára rakta a büdös lábát, elhajtotta, de az iszákos barátnak ez nem tetszett, vissza akart menni, ez meg apunak nem tetszik, úgyhogy inkább lelőtte. Persze a rutin rókák egyből szagot fognak – itt valami nem stimmel a halott srác kifogásolt odorú cipőivel, meg egyébként is, apunak ragtapasz van a lábujján – ez nem lehet véletlen.

Vissza a boncoláshoz, persze az új lányka hány, mint a lakodalmas kutya. Megint ezek a szörnyű szagok.

Nick közben egy hotelszobába megy, ahol egy igen hátrányos arccal „megáldott” úr ül, kistrikóban és bugyiban, és elszomorkodja a közegnek, hogy bizony rútul rászedte egy barna kislány. Elő az elemlámpával és már látszik is, hogy a pacáknak valami elszínezte a száját.

Holly a kiadós hányás után egy bolti rabláshoz megy ujjlenyomatot porolni, már megint nincs szerencséje, mert a bolttulajdonos némber pisztolyát lengetve fejti ki, hogy mennyire elégedetlen a hatóság munkájával, de szerencsére hamarosan megérkezik mentőangyal Cathrine és lerendezi a morcos matrónát.

Warrick elmondja a lövöldözős apukának, hogy valami nem kóser a vallomásával, mert nem ugyanúgy volt bekötve a faszi két cipője, apu módosít, hogy „Ja, akkor leesett róla, de visszadtuk rá.”, Nick pedig elviszi az öreg nyálmintáját Gregnek, de sajnos a csodamasina csak némi műfogsorragasztót mutat ki. Warrick megvizsgálja a cipellőt és hopp, talál is benne egy kis körömdarabkát, megy is Brasshoz, hogy keltse fel a bírót, adjon neki elfogatási parancsot, de Brass nem mutat hajlandóságot arra, hogy hajnali 4-kor hívást kezdeményezzen, ám közben bejön Grissom, hogy találtak az öngyilkoson levő ujjlenyomathoz személyt is, úgyhogy Brass mégsem kerüli el a hajnali telefonálást, de amilyen elvetemült csak Grissomnak kér letartóztatásit.

Nick ezúttal jobban jár, most egy kedves barna lánynak a száját vizslatja, aki vezetés közben elájult, de neki nincs elszíneződve az ajka. Azért elküldi egy kis kivizsgálásra, mit árthat az.

Warrick nem akarja, hogy elússzon a csodálatos kinevezése, ezért sompolyog egy kicsit Cohen bíró házánál. Szerencsére egy szemfüles szomszéd kiszúrja a kertek alatt kolbászoló világosban is sötét alakot és már ki is hívja a yardot, akik sziréna szóval megjelennek, és erre már a derék bíró is előbújik, aki nem tűnik a hajnali időpont ellenére mérgesnek, elküldi a rendőröket és alkut ajánl CSI Brownnak: megkapja a parancsot, cserébe tegyen neki 5000 dodót a Green Bay Packersre.

Közben megérkezik Grissomhoz az ujjlenyomathoz tartozó kéz, ami viszont egy igen ellenszenves fickóhoz tartozik, ő Paul Millander, még lesz hozzá szerencsénk későbbi epizódokban. Kimagyarázza magát azzal a frappáns ténnyel, hogy műkezeket gyárt, amit a sajátjáról mintázott, így tulajdonképpen tízezer bohókás amerikai birtokolja a lenyomatát, és ez hat.

Nick közben a kórházban van, ahol az orvos srác elmondja neki, hogy a barna hölgy már a hatodik olyan elájulós némbere, aki pénzért árulja rövid ideig tartó őszinte és mély barátságát és még bőrelszíneződése is van. Jaj, nem a száján, hanem a „cicigombján”. Nick be is látogat a lányhoz, hogy szemügyre vegye a melleket, a lány pénzt akar érte, de Nick elmagyarázza, hogy ez most nem az a szituáció - és fondorlatos módon rájön, hogy hogyan került a nő melléről a csúf bácsi szájába az elkábítószer.

Grissom elmondja az öngyilkosnak látszott srác anyukájának, hogy valószínűleg megölték a gyermeket, Cathrine pedig egy kislányhoz megy egy kórházban, akit molesztáltak. Nincs sok értelme a dolognak, maximum egy kis kötelező szívfacsarás.

Közben Brass kicsit ideges Warrickra, hogy felébresztette a jó Cohen bírót, ezért leveszi az ügyéről és elküldi, hogy pesztrálgassa Hollyt, egy betörés helyszínén. Warrick meg szépen otthagyja a lányt ujjlenyomatot venni, mert állítólag dolgai vannak meg egyébként is ott egy rendőr. Grissom közben átveszi a lábujjkörmös ügyet és elmegy apuhoz, hogy megpedikűrözze. Sajnos elkésett, mondja a srác, éppen pont most vágta le magának és sajnos le is húzta őket a klotyón (fúj….), de a jó öreg Grissomot nem lehet ilyen könnyen lepattintani, elő az UV-s elemlámpával és már látszik is a vécé mellé esett körmi a szőnyegen. A laborban meg persze kiderül, hogy pont jó körmöt talált meg, mert pont passzol a cipőbe törött darabbal (végül is 1:10-hez az arány, ha a manikűr kimaradt…). Fel is hívja Warrickot, hogy együtt örüljenek, Warrick meg persze éppen a fogadóirodában van, de utána odahajt Grissomhoz, hogy együtt vethessenek csúnya pillantást apura, amint éppen meseautóba rakják.

Holly eközben ujjlenyomatot próbál szerezni egy tárcsás telefonról, de ekkor beállít egy fickó, hogy mi a helyzet, mert most látott elhúzni egy rendőrautót. Persze rögtön látszik rajta, hogy nem a Szűz Mária vezette arra a lépteit.

Nick visszaadja a barna lánytól visszaszerzett javait az igen ronda faszinak, aki hű de nagyon megörül nekik. Majd együtt vígadnak helyszínelő barátaink Nick kinevezésén, amikor az ünneprontó Brass bejön, hogy közölje, jól lelőtték szegény Hollyt…. és ezek után persze Fortsetzung folgt…