Egy sötét, elhagyatott épületben járunk. Az egykori Roosevelt Elmegyógyintézet ugyan le van zárva, a fiatalokat mégsem lehet távolt tartani, gyakran betörnek az épületbe kíváncsiságból. A helyi legenda szerint ugyanis az egykori ápoltak szellemei még mindig itt kísértenek – és ha itt töltöd az éjszakát, reggelre téged is megőrjítenek. Érdekelné a halált a sok gógyis szelleme. Úgy tűnik, mégis van pár bátor vállalkozó. Két helyi fakabát a betolakodók nyomába ered. Az öreg hamar rá is talál az idióta kölkökre, és hazazavarja őket. A fiatalabbik rendőr azonban vélhetően rossz helyre téved, mert bár nem látjuk, mi történik vele, az biztosan nem jó jel, ha az elemlámpád hirtelen lemerül és pár perc múlva gonoszan nézel és folyik az orrodból a vér… Valami minden bizonnyal történt odabent, mert a műszak után hazaérvén Walter, a fiatal zsaru se szó se beszéd fogja a pisztolyát és lelövi a csini kis feleségét. Jó éjt drágám.

Sam és Dean Apa után nyomoznak, de nem sokra jutnak. Hiába hívják végig az összes szellemvadászt, senki nem hallott felőle, és a naplójában sem találnak semmi használhatót. Sam-en már éppen kezd eluralkodni a hisztéria, mikor Dean mobilja megcsörren. Az üzenet egy ismeretlen számról érkezett és két szám áll benne: 42, -89. Biztos Apa küldte, hisz máskor is üzent már így. A koordináták pedig nem más helyet jelölnek, mint az illinois-i Rockford-ot. A helyi újság híreit böngészve Dean hamar rá is talál Walter sztorijára, amiből megtudjuk, hogy nem csak a feleségével, hanem saját magával is rövid úton végzett. Persze ez az egész nem lenne egyáltalán érdekes, ha Apa naplójában nem állna egy feljegyzés a Roosevelt Elmegyógyintézetről – rögtön a Wendigo mellett – hiszen már több gyanús észlelés és haláleset volt itt. Tehát Apa egy melót küldött. Dean már veszi is a kabátját.

Rockford-ba érve a helyi kocsmában találnak rá Walter társára, Daniel Gunderson-ra. Dean újságírónak adva ki magát próbál kihúzni pár részletet a zsaruból. Nem kell azonban sokáig a rámenős riporter szerepét játszania, mert feltűnik Sam, és kicsit talán túl hevesen kipenderíti „Nigel”-t a kocsmából, hogy hagyja már békén szegény rendőr bácsit. Az öreg persze bedől a kicsit ócska trükknek, és bár fél perce még egy szót sem volt hajlandó mondani az esetről, Sam-nek végül mindent elmesél: Walter Kelly jó rendőr volt, fényes karrier várt rá és a feleségével is jól megvoltak, már gyerekeket terveztek. Tehát vagy bekattant valamitől, vagy megszállta valami. Irány a diliház.

Másnap át is másznak a kerítésen, és a rendőr beszámolója alapján nyomozni kezdenek. A beszámoló szerint a déli szárnyban keresték a gyerekeket a tragikus éjszakán. Dean felüti Apa szellemvadász kisokosát, és újra átböngészi a feljegyzéseket (amik egyébként ide-oda vándorolnak a könyvben, mert most már nem a Wendigo mellett van ez az oldal, hanem egy hajtással arrébb, na mindegy). A régi történet szerint 1972-ben három gyerek tört be az épületben, és közülük csak egy élte túl az éjszakát: a túlélő beszámolója szerint két társa mintha hirtelen megőrült volna, majd gyújtogatni kezdtek. Mindez természetesen velük is a déli szárnyban esett meg. Ott lesz tehát a kutya elásva.

Fura, hogy bár továbbra is sokan beszökdösnek az épületbe, ’72 óta mégsem volt több haláleset. Talán azért, mert akkor jó erős vasláncokkal lezárták ezt a szárnyat (hogy benntartsanak valamit?), amit csak az elmúlt éjszaka vágtak át az okos gyerekek. Miközben Sam és Dean befelé haladnak a rejtélyes épületszárnyban, Dean kicsit szívatja Sammy-t a „halott embereket látok” sztorival és ez vicces. Egyelőre elektromágneses aktivitásnak nyoma sincs, viszont találnak egy szobát tele mindenféle extrém szerkezettel, amikkel egykor elektrosokkoltak meg lobotómiát végeztek. Mint Jack a Száll a kakukkban – véli Dean. Vagy ha már az őrült gyilkossá változtató szellemekről beszélünk, akkor mint Jack a Ragyogásban. Dean egy filmlexikon :)

Sam, ahelyett hogy az ügyre koncentrálna, megint Apa miatt kezd hisztizni, mert hogy ugye nincs itt, pedig titkon ebben bízott. Dean persze helyre teszi, hogy ha Apa azt akarja, oldják meg ezt az ügyet, akkor annak úgy kell lennie, majd utána folytatják a keresését. De addig is, ahelyett hogy itt bóklásznak, jó lenne többet kideríteni a déli szárnyról, kezdve mondjuk az egykori főorvossal Sanford Ellicott-tal.

Milyen szerencse, hogy Dr. Ellicott fia, James maga is pszichiáter lett, így Sam bejelentkezik hozzá konzultációra. Úgyis van mit kibeszélnie magából, amilyen hisztérika mostanában. A kezelés alatt sikerült mindent megtudnia az idősebb Ellicott-ról és a déli szárnyban történtekről is. Ott voltak a legdurvább betegek, a pszichotikusok, a közveszélyesek – akik 1964-ben fellázadtak: rátámadtak az ápolókra és egymásra, és átvették az irányítást a kórház felett. A lázadás során többen meghaltak, dolgozók, betegek egyaránt. Egyes holttestek nem is kerültek elő azóta sem, például a főorvosé, Sanford Ellicott-é sem. Remek, van egy csomó erőszakos haláleset és eltűnt hulla van, ami egy csomó dühös szellemet jelent. Éjszaka újra meg kell hát látogatni a gyógyintézetet.

Sajnos nem csak ők gondolják ezt így, hanem két újabb dilinyós tinédzser is. Gavin (az új repülő fiú a Hősökből) arra gondolt, hogy ez sokkal jobb randi helyszín, mint egy mozi, ezért hozta ide a csaját is. Kat nem annyira díjazza az ötletet, ezért inkább vár, míg Gavin kiszórakozza magát, hol máshol, mint a déli szárnyban. Kisvártatva meg is jelenik a háttérben egy női alak, akiben a barátnőjét véli látni az idétlen srác, ezért örömmel smárolja le a lányt – aki valójában egy rohadó arcú szellem. Gevin persze sikítófrászt kap.

Szerencséjükre azonban megérkeznek Winchesterék is, elemlámpával, shotgun-nal és EMF mérővel felszerelve. A mérő szinte kiakad, annyi aktivitást mér, és ezek az őrült szellemek elég rémisztőek. Sam is összeakad egy szétlőtt arcú bányarémmel, de Dean gyorsan megszabadul tőle egy adag jól irányzott kősó segítségével. Sam viszont furcsállja, hogy a szellemalak meg sem próbálta bántani. De akkor mit akart? Filozofálás közben rátalálnak Kat-re aki egy rozoga ágy mögött bujkál és be van rezelve, mióta Gavin sikítófrászt kapott. De a fiúja nélkül nem hajlandó elmenni, ezért a testvérekkel tart.

Sam talál rá Gavin-re, aki elmondása szerint egy női szellemalak elől futott, amikor elesett és bevágta a fejét. Sam kérdésére maga is meglepődve meséli, hogy a szellem nem akarta bántani, hanem megcsókolta és valamit súgni akart a fülébe – de azt már nem várta meg, hogy mit. Eközben Dean és Kat a folyosókon bolyongnak, mikor hirtelen egy kéz megfogja a lány karját és magával rántja egy szobába. Bármennyire is próbálja, Dean nem tudja kifeszíteni az ajtót és ezen Kat sikongatása sem sokat segít. Közben befutnak Sam-ék is, aki azt tanácsolja Kat-nek, hogy nézzen szembe a rémisztő szellemmel, aki ott lődörög körülötte, mert nem fogja bántani, csak mondani akar neki valamit. És addig úgysem szabadulhat ki.

És valóban: a szellem amint belesúghatta Kat fülébe a mondandóját, sértetlenül elereszti a lányt. A szellem üzenete: 137. Szobaszám! Míg Dean a megjelölt szoba keresésére, Sam kifelé indul a megrettent párocskával. Van itt azonban valami, az ápoltak szellemein kívül, ami nem akarja elengedni őket, így hiába is próbálkoznak az ajtóknál, nem juthatnak ki. Dean közben megtalálja a 137-es szobát, ami Dr. Ellicott egykori irodája volt. Rövid keresgélés után a doktor elrejtett naplója is előkerül…

A másik helyszínen váratlanul megszólal Sam mobilja: Dean hívja, hogy a pincében van, és ott van amit keresnek, siessen oda. Azért ez elég gyanúsan csapda-szagú, mert Dean az előbb még fent olvasgatott, de hát Sammy ezt ugye nem tudhatja. Kat kezébe nyom egy shotgun-t aztán már indul is a bátyóhoz. A pincében, pont ott, ahol Kelly rendőr is bóklászott korábban, azonban nincs senki – egy tébolyult szellemet leszámítva. ANYÁD, de megijedtem. Na, ez a fickó már nem olyan barátságos, mint a többi volt, Sam fejét kezdi szorongatni, és kék fényeket lövell bele, miközben azt hajtogatja, hogy csak segíteni akar neki.

Közben Dean újra az épületben sertepertél, ahol a két hülyegyerek kis híján beléereszt egy adag kősót. Miután már nem akarják lelőni, elújságolják, hogy Sam utána ment a pincébe, ahogy kérte. Dean nem érti, ő aztán nem telefonált Sam-nek, az tuti. Nyomás az alagsorba!

Lent egymásra lelnek Winchesterék, de Sam-nek elég eszelős a tekintete. Azt állítja, nem találkozott senkivel. Dean szerint Dr. Ellicott kísért itt, aki, mint a naplójából kiderült, a betegein kísérletezett. Éppen ellene lázadtak fel az itt ápoltak. A doktor ugyanis a dührohamok elősegítésével kísérletezgetett rajtuk: úgy gondolta, ha szabad utat engednek a dühüknek, akkor le is vezethetik azt. Persze a dolog nem jött be, úgyhogy a betegek mind csak egyre dühösebbek lettek, és végül fellázadtak és gyilkolászni kezdtek. Épp úgy, mint az idetévedt emberek is. Ebből Dean úgy véli, Dr. Ellicott szelleme még mindig ugyanazt csinálja az emberekkel, mint régen a betegeivel. Meg kell tehát találni a holttestét és elégetni a csontjait.

Sam ezt hülyeségnek tartja, hiszen a rendőrség sem találta meg soha a tetemet. De Dean olvasta a naplóban, hogy volt itt lent egy titkos laboratórium, és ha ő lett volna az ápolt, tuti itt végezte volna ki a jó doktort. Gyorsan meg is találja a rejtett ajtót, de Sam ekkor kimutatja a foga fehérjét: ráparancsol Dean-re, hogy húzzon el onnan, vagy ha nem, hát lelövi. Le is lövi. Igaz, csak kősóval, ami nem öli meg Dean-t, viszont kurvára fáj, ha mellbe lőnek vele.

Sam most minden dühét kiadja, hogy elege van már abból, hogy Dean mindig parancsolgat neki és mint egy hű kiskutya követi apjuk utasításait. Semmivel sincsenek közelebb Apához, mint fél évvel ezelőtt és különben is ő sokkal okosabb mint Dean, akit kedve volna megölni. Dean meg erre ad neki egy pisztolyt, hogy tessék csak. Gondolja úgy sem teszi meg, mégis csak a testvére, akit nem ölne meg a jó kis Sammy. Dehogynem, simán meghúzza a ravaszt. Szerencsére Dean nem olyan hülye, hogy töltött fegyvert adjon egy dühöngő őrült kezébe, így van ideje a meglepődött öcsit gyorsan kiütni, mielőtt tényleg kárt tenne benne.

Ezután elég hamar meg is találja Dr. Ellicott rohadó holttestét – érdekes, a rendőröknek ez évekig nem sikerült – úgyhogy jöhet a só, meg a benzin, meg a tűz. Csak sajnos még a tűz előtt jön a doktor és elkapja Dean-t is. Rövid tusakodás után azonban Dean nyer: előkaparja az öngyújtóját és odadobja a már besózott-belocsolt hullára, ami lángra kap és ezzel a doktornak vége.

Sam is magához tér, újra normális. A kisgyerekek hazamehetnek, Sam bocsánatért esd, Dean hamar le is zárja az ügyet, inkább aludni szeretne. Nemsokára alszik is, mint a tej. Annyira, hogy még a telefoncsörgést sem hallja meg. Sam kénytelen kell, felveszi hát bátyja telefonját, haló? APA!?