Alig telt el egy hét, máris visszatérnek kedvenc kockafejű nerdjeink, ismét alaposan felforgatva az egyszerű földlakók (a.k.a. Penny) életét. A négy kvantumfizikus Leonardék nappalijában készül a mindent elsöprő, péntek esti szuperbulira (természete egyelőre rejtély marad, de én a Halo 3 partira tippelek). Az asztalon pedig ötemeletes magasságban tornyosul a thai kaja, persze mogyoró nélkül, mert Howard attól felpuffad. Sheldon, csak hogy megint megmutassa, mennyivel okosabb mindenkinél, rögtönzött egyetemi szemináriumot tart a thai gasztronómiáról, könyörgöm, lője már le valaki, mielőtt a villák után a kanalak őstörténetére is sort kerít!

Szerencsére megérkezik Penny, aki egy kisebb szívességre akarja megkérni a fiúkat (Leonard, aki még mindig a nemesebb testrészével gondolkozik, ha Pennyről van szó, már itt igent mond).  Másnap jönnek ugyanis a bútorszállítók, és valakinek át kéne vennie a cuccot, mert ő nem lesz itthon. Nem tűnik valami nehéz feladatnak, de szerintem azért meg fog gyűlni vele a bajuk. Leonard azért még bepróbálkozik Pennynél azzal, hogy meghívja egy közös Superman-maratonra, nyilván arra számítva, hogy a lány majd elámul, milyen nagy …öööö… képregény-gyűjteménye van a srácnak. A dolog még jól is elsülhetne, azonban a Sheldon Cooper nevű hátráltató tényezővel még egy 180 feletti IQ-jú kvantumfizikus se képes számolni. Sheldon tehát folytatja az imént elkezdett eszmefuttatását, ez alkalommal azonban Superman és a fizika alapvető törvényei az előadás címe. Ilyen esetekben Penny agya is gyorsan kapcsol, helyesen látja meg, hogy egyetlen megoldás maradt csupán: a menekülés. Nos, randi elbaltázva, sőt, a fiúk még a lakásból is kizárják magukat, nem indul jól ez az este.

Másnap rögtön a bútor megérkezésével nyitunk. Leonard és Sheldon sikeresen átveszik a bútort, és amilyen szerencsétlenek, persze, hogy ott hagyják őket a szállítók a földszinten. És mivel a lift évek óta nem működik, így a fiúkra marad a negyedikre való felcipelés problémája, ami tekintve, hogy se daruskocsival, se csigával, se kisportolt felsőtesttel nem rendelkeznek, egy rendkívül hosszadalmas folyamatnak ígérkezik. Gyúrni kéne, vazze’! De nem kell nagyon aggódni, azért hívják őket szuperzseniknek, mert már meg is találták a leggyorsabb módszert: ledöntik a lépcsőre, majd ketten feltolják. No kéremszépen, Ross Geller „DÖNT! DÖNT! DÖNT!!” technikája kutyafasza ehhez képest, úgyhogy jópár órával, és néhány törött ujjal később megfáradt hőseink büszkén jelenthetik be: a küldetést sikeresen végrehajtották! (Tapsvihar.)

Azonban a nap igazi meglepetése még csak most következik: Penny lakása ugyanis egy kicsit rendetlen. Sőt nem is ez a jó szó rá, a Mandelbrot-féle komplex számok halmaza, na, az a rendetlen. Ez már maga a káosz! És ez a rendszerető, maga körül mindent felcímkéző Sheldont teljesen kiborítja (végre már nem csak ő kerget őrületbe minket). Szerencsére ott van a legjobb cimborája, hogy elrángassa, különben Sheldon addig maradna, amíg minden egyes tárgy a helyére nem kerülne, és amíg a müzlik nem rosttartalom szerinti növekvő sorrendben sorakoznának a polcon.

Hajnali negyed három: Leonard motoszkálásra ébred. No, neki se kell több, összeszedi minden bátorságát, és fellebbenti magáról a szörnyű titkot: ő valóságban nem más, mint Leonard Skywalker, a Jedi-rend ősi védelmezője, Anakin Skywalker unokaöccsének az unokabátyjának a volt szobatársa. Játék-fénykardját előrántva fel is kerekedik hát, hogy rájöjjön, mi kelthetett ekkora zavart az Erőben. Mi pedig már sejtjük, hogy valószínűleg a gonosz Darth Sheldon ténykedése áll a dolgok mögött. A mi kis retardál kockánk ugyanis úgy döntött, hogy az éjszaka leple alatt kitakarítja azt a kuplerájt.. És ez alkalommal Sheldon megállíthatatlan: még arra is sikerül rávennie Leonardot, hogy segítsen neki!

Másnap reggel fáradtan, de büszkén köszöntik az első napsugarakat hőseink. Eszmecseréjüket azonban egy hatalmas „Rohadtéletbe!” kiáltással szakítja félbe az ébredező Penny, láthatólag észrevette a tíz apró különbséget a lakás aktuális és előző éjszakai helyzete között. Át is jön leordítani két kockafejet, Leonard láthatóan nem veszi valami jó néven, hogy élete szerelme szóba se akar állni vele. Még mielőtt mélységes depresszióba zuhanna, gyorsan át is zavarja az ötletgazdát bocsánatot kérni, ami nem épp a legjobb ötlet, ismerve Sheldon életre történő rálátását. És igen, a szerencsétlen pár mondat után villámgyorsan kerítőnői szerepbe lép át, amivel csak még jobban sikerül elásniuk magukat a lány előtt.

Pár órával később, Penny még mindig dühösen rohangál a folyosón, össze is fut Koothrapalival, aki még mindig nem bír megszólalni női társaságban (szerintem születésekor még sírni se mert, amikor meglátta, hogy az anyja is egy szobában van vele). A lányt ez az apró bökkenő nem nagyon érdekli, kiönti neki a szívét, lelkének minden kínját-baját, amit Raj véletlenszerűen generált mimikával és bólintásokkal fűszerez. Penny azért a végén meggyőzi saját magát, hogy túlreagálta a dolgot, és köszönetképp még egy öleléssel is megjutalmazza Rajt, akiben munkálkodni kezdenek a fajfenntartási ösztönök, gyorsan el is fordítja hát az ágyékát a lány felől.

Odafent a lakásban érkezik Koothrapali, hogy beszámoljon a történtekről, sőt, Wolowitznak még az ölelést is bemutatja, csak aztán nehogy Howardnak kelljen elforgatnia a csípőjét. Nos, ezt inkább nem akarjuk megvárni, ezért Leonarddal tartunk, aki úgy dönt, bocsánatkérő levélben mondja el a szomszéd lánynak, mennyire sajnálja a dolgot. Penny azonban rányitja az ajtót, így kénytelen szemtől szemben FELOLVASNI neki a fizikatudományi párhuzamokkal teletűzdelt irományát. A lány érzi közeledő vesztét, ezért inkább gyorsan megbocsát, és egy hatalmas öleléssel és puszival újra helyreállítja a folyosó békéjét, majd elválnak. Leonardnak pedig úgy megörül, hogy izgalmában még a lakás zárt ajtaja se tűnik fel neki, bár az is lehet, hogy jövő hétvégén Copperfield-eset játszanak a fiúkkal, és ő csak megpróbált kisebb akadályokon edzeni a Kínai Fal előtt.

Szóval újra kitört a béke, a fiúk át is vonulnak Pennyhez, hogy összerakják a lapraszerelt bútort. Közben azonban egy elháríthatatlan probléma tárul eléjük: az útmutató minden, csak nem elég egyértelmű. Na, a svédeknek ezért nincs űrprogramjuk. Így kénytelenek átvenni az irányítást az összeszerelés felett, ami nem sok jót ígér: fél perc alatt meg is álmodnak egy folyékony nitrogénnel hűtött, tökéletes helykihasználtságú médiacentert. Az más kérdés, hogy Penny ezalatt már rég összerakta a cucc nagy részét, sőt, még egy instant sztriptízt is beígért a fiúknak, ha csak egy pillanatra is ráfigyelnek. Erőlködése hasztalan, itt kérem komoly munka folyik. A fiúk gyorsan le is lépnek a MÉH-telepre alkatrészekért, nem is sejtve, hogy mire visszaérnek, Penny már teljesen kész lesz a bútorral, sőt, még a vetkőzésről is lemaradnak. Hiába, szörnyű ez a kockaélet…