Szerencsére most úgy jött ki a lépés, hogy ezzel a csomaggal pont le is zárjuk a 3. évadot. A soron következő epizódban (’Happy Birthday Baby’) Lorelai-nak születésnapja van, ami valószínűleg sokkal jobban felvillanyozná, ha nem állna jelenleg romokban a Szabadság Szálló. A tűz után nem sok maradt belőle, így válságstábot kell tartani, ahol hamar kiderül, hogy a lehetőségeik finoman szólva korlátozottak, ami a lakható szobák és a fallal, padlóval, tűzhellyel rendelkező vehető konyhák számát illeti. Ez az alapállapot egy olyan dolog felé tereli őket, ami amúgy rémálmaikban ne jöjjön elő, nevezetesen Bed & Breakfast kontinentális reggelivel, délután borozással, vegyüléssel, csevegéssel, hányászacskó készenlétben tartása erősen javallott. Egyelőre kénytelenek lesznek ebbe belenyugodni, mert szállodaként nem funkcionálhatnak, egyértelmű viszont, hogy ez az állapot nem maradhat sokáig.

Pár szót az ünneplésről is, ha már az egyik főszereplőnek születésnapja van. Luke ajándéka, hogy minden olyan ház körüli munkát megcsinál, amit Lorelai fel tud sorolni egy a/4-es papíron. Merész ígéret volt ez a részéről, mert az ilyes esetekben derül ki, hogy Lorelai Gilmore és a szerénység köszönőviszonyban nincsenek egymással. Rory a világ legnagyobb pizzáját, és kisvárosi keretek között elképzelhető legnagyobb partiját akarja anyjának ajándékba adni, de ez nem lesz egyszerű, főleg úgy, hogy a rugalmasságot és találékonyságot hírből sem ismerő pizzasütő és Kirk is részt vesznek a dologban.

A legextravagánsabb ajándékot azonban Richard tartogatja a lányának, egész konkrétan 75 ezer dollárt csúsztat oda neki, hát igen, születni is tudni kell. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez nem a szó hagyományos értelmében vett ajándék, Richard ugyanis befektetett a lánya nevében a születésekor, ami mostanra ilyen szép nagyra duzzadt. De 75 ezer dollár akkor is 75 ezer dollár, ami konkrétan 150 pár Jimmy Choo, ahogy ezt Lorelai abban a szent pillanatban ki is számolja.

A pénzből azonban nem cipők lesznek, nem is szigetet vesznek, ahogy ez az ötletbörze során felmerült, hanem Lorelai végre visszafizeti a kölcsönt (Rory chiltonos tandíjának az árát) szüleinek. Az időzítésén mondjuk lett volna még mit csiszolni, mert egészen pontosan a szülinapi torta tálalása után dobja be a nagy hírt és a csekket, méghozzá füligvigyorral, amit Emily személyes sértésnek vesz. Emily-nyelvre lefordítva ez ugyanis kb. azt takarja, hogy „baromira örülök, hogy végre megszabadultam a tehertől, hogy tartoztam nektek, engem ugyan a büdös életben többet nem láttok”. Újabb mosolyszünet a levegőben.

A ’Keg!Max!’ című epizód ismertetése előtt érdemes megjegyezni, hogy újra felbukkant a láthatáron Max Medina, a szexi angoltanár, akit Lorelai az esküvő előtt 2 nappal dobott. Konkrétan a Chilton bicentenáriumi ünnepségére érkezett (ahol Paris nagy nyilvánosság előtt bejelentette, hogy már nem szűz, és nem vették fel a Harvardra), és akkor ott a ruhatárban volt némi csókcsata is Max és Lorelai között. Lorelai azóta is próbálja kibogozni, hogy ez most mégis mit jelent, de az ominózis eset óta most először találkozik Max-szel. Ez úgy esik, hogy a Sirály Klub nevű szülői csoportosulás (aminek Lorelai elvileg tagja) küld egy szívhez szóló levelet, melyben némi burkolt fenyegetésbe és érzelmi zsarolásba csomagolva tudtára adják, hogy ha nem jelenik meg a következő ülésen, Rory nem érettségizhet. Az ülésen pedig ott van Max is, aki felháborító módon ugyanolyan közömbösen kedves Lorelai-jal, mint a tupírozott munkaközösséges banyákkal, és Lorelai ezt a tökéletes úriember viselkedést kikéri magának. Ha valaki smárolt Lorelai Gilmore-ral úgy, hogy nem járnak, az mutassa ennek az utóhatásait. Egy meglehetősen hosszú és kínos beszélgetésben aztán tisztázzák Max-szel, hogy egyszeri baleset volt a csók, nem fognak újra összejönni, akkor viszont jobb lesz, ha távol tartják magukat egymástól.

Közben Rory a szalagavatóra pörög, amit persze Jess-szel szeretne végigbulizni, csakhogy a jegyekkel akad némi komplikáció. Ugyanis annak, aki nem érettségizik, nem jár szalagavató-jegy, és az igazgató közli Jess-szel, hogy ő sajnálatos módon ebbe a kategóriába esik, mivel a minimálisan elvárt óralátogatást sikeresen alulteljesítette a Wal-Mart miatt. Pedig Luke bevetett minden meggyőzőképességét (nem használt), fenyegetőzött (nem használt), majd radikálisabb eszközökhöz nyúlt, ellopta unokaöccse kocsiját, hogy ne mehessen melózni, de akkor már késő volt. Jess nem érettségizhet, nincs szalagavató, és ezt nyilván űberciki lenne annak a Rory Gilmore-nak elmondani, akiért egymást öli Amerika három legnívósabb egyeteme, tehát egyértelmű, hogy Jess nem siet majd beavatni.

Ebben a hangulatban készülnek Lane bandája első hivatalos fellépésre, egy házibulira. A bulin mindenkinek kötelező poháralátétet használnia, a családi porcelán közelébe se lehet menni, az együttes a természetes izgatottság és a pánikroham között valahol félúton, befut a Lane-be totál szerelmes Yong Chui és Dean is az új barátnőjével, vagyis vérbeli fergeteg partinak ígérkezik a dolog. Azért előkerül egy irdatlan nagy söröshordó is, és ez tinisorozatban olyan, mint a színdarabok első felvonásában a falon lógó pisztoly, többet nem súgok. Az együttes közvetlenül a fellépés előtt némi Csinibaba-szerű válságot él át, mert még nincs nevük, és képtelenek a kérdésben dűlőre jutni, de egyébként hadd szóljon. Szól is, Zack valami csoda folytán nem tesz kárt a berendezésben a duplacsavarnak csúfolt ugráskombinációjával, Dave pedig erősen próbál nem kárt tenni Young Chuiban, aki megállás nélkül áhítatos-szerelmetes tekintettel bámulja Lane-t. Jess látványosan rühelli az egészet, pedig a söröshordónál elakadó szomjas banda istenként tiszteli, miután megnyitja a sörcsapot, és Rory is azon van, hogy felvidítsa, de minden próbálkozása hiábavaló.

Eddig termeltem a feszültséget, most már ideje kibontakoztatni a konfliktust, ami érik, lesz is belőle kettő. Először is Lane már nem bírja tovább Young Chui odaadó nyálcsorgatását, Dave-et is idegesíti a dolog, mert a kis szemét koreai orvospalánta egészen biztosan tisztában van vele, hogy kilométeres előnye van Mrs. Kimnél a vágott szeme miatt. Az első szünetben Lane a feszültség levezetése végett a söröshordóhoz fordul, le is dönt egészen pontosan másfél pohár sört, de ez egy 18 éves absztinensnél épp elég tud lenni. Lane hirtelen olthatatlan vágyat érez, hogy felhívja anyját, és közölje vele, hogy egy istenkirály bulin dobol éppen egy rockegyüttesben, most dobott be egy sört, és szerelmes Dave Rygalskiba, és vele akar menni a szalagavatóra, nem azzal a fatökű Young Chui-val. A baj az, hogy mindezt szóról szóra meg is valósítja, Dave csak végszóra érkezik, és ha Lane nem tárcsázott mellé, akkor másnap apokaliptikus hangulat lesz a Kim házban.

Kettes számú konfliktus: Rory annyit szenvedett a duzzogó Jess-szel, hogy rájött, ideje feladni a verbális kommunikációra való törekvéseit, úgyhogy át is térnek a non-verbálisra, az most úgyis sokkal jobban megy. Valóban, a csókolózásban Jess sokkal inkább partner, mint a bulizásban vagy a beszélgetésben, de hamarosan más irányt vesznek a dolgok, konkrétan ágy és kigombolódó öv a követező lépés, márpedig ezt Rory nem most és végképp nem itt akarja megejteni. Amikor ezt közli Jess-szel, ő nagy duzzogva kiront a szobából, nyomában a közben elpityeredő Roryval, és akármennyire is nem történt a szó klasszikus értelmében semmi, a dolog külső szemlélő számára kicsit sem néz ki jól. Főleg, ha ez a külső szemlélő bizonyos exbarát, és Jess képes a helyzetet még egy Dean-nek foghegyről odavágott bunkó beszólással is rontani, és ez az utolsó lökés. A kb. 2 évada érő Dean vs. Jess bunyónak most jött el az ideje, úgy kezdődik, hogy az egyik visszaüt, ahogy ez lenni szokott, de tulajdonképpen nem is lényeges, mert egyértelmű, hogy mindkettő jó ideje szeretett volna már odasózni a másiknak 1-2 embereset. És ebben a pillanatban végre érezhető a klasszikus házibuli-hangulat, tinilányok visítanak, berendezés törik, szoba átrendeződik, újabb spontán verekedő párok alakulnak, verekedőket bíztató és lecsillapító kórus is szerveződik, majd érkezik a rendőrség, és itt a vége. Rory ezek után legalább valami egyszavas magyarázatot elvárna Jesstől, de ő csak puffogva elviharzik, egy ház és egy kapcsolat romjait hagyva maga után.

A ’Say Goodnight, Gracie’ című epizódban Luke feladata a kár megtérítése, ez persze nem sokat javít a Jess-szel való kapcsolatán, ami a tanulás/munka fiaskó miatt már amúgy is elég bizonytalan lábakon állt. Kárfelmérés zajlik Kim fronton is, vagyis csak zajlana, ha Lane kapna bármilyen visszajelzést anyjától, hogy mi a véleménye kicsi lánya előző esti telefonjáról. Mrs. Kim azonban megközelíthetetlen jégkirálynőt játszik, és semmi jelét nem adja, hogy történt volna valami szokatlan. Hogy ez valami új módszer-e arra, hogy Lane-ben még jobban termelődjön a bűntudat, nem tudni, mindenesetre ha így van, sikeres. Dave viszont úgy gondolja, hogy nem kéne még feladni az arra irányuló tervet, hogy Lane-t elvigye a szalagavatóra, és mivel Young Chui együttműködésére nem számíthatnak, egyenesen odaáll Mrs. Kim elé és felvezeti a javaslatát. Na jó, tegyük hozzá, hogy öltönyt és nyakkendőt is húzott az alkalomra, sőt feltett egy glóriát is, mert tökéletes szentnek írja le magát („nem iszom, nem dohányzom, nem tévézek és nem játszom videójátékokkal, mert meggyőződésem, hogy sorozatgyilkost csinál az emberből”), de egyenesen kimondja, hogy szerelmes Lane-be, és el akarja vinni a bálba. Szép. Mrs. Kim erre egy ködös, feltehetően bibliai idézettel válaszol, a fiataloknak halvány segédfogalmuk nincs, hogy ez alapján most az igen vagy a nem irányába billen a vaslady, de Dave majd végez némi kutatómunkát.

Közben fordulat áll be Lorelai és Sookie szállodanyitási terveit tekintve, ugyanis a cukrászdás öreglány, aki a Szitakötő Szálló tulajdonosa, feldobja a mamuszt. Szenzációs nézni, ahogy lezajlik a lányokon a folyamat a „jaaaj ne, olyan aranyos öreg néni volt” –tól kezdve a „basszus, ez azt jelenti, hogy miénk a szálló!!! KIRÁLY!”-ig. A temetésen sikeresen ki is puhatolják, hogy mivel a néninek nem volt örököse, megvehetik majd a birtokot, és Rory szerint ezért az örök kárhozat vár majd rájuk, de Sookie és Lorelai azért ellejt egy győzelmi táncot a gyászmenetben.

Ami Jesst illeti, ő a nagyszerűen sikerült buli óta hozzá sem szólt Roryhoz, Dean viszont annál közlékenyebb, és nagy hírei vannak. Megnősül! Az a kis szöszi, akit beszerzett, talán több, mint búfelejtő, mert elveszi, és fülig ér a szája, Rory viszont villámgyorsan lelombozza mérsékelt lelkesedésével. „Mi lesz az iskolával, miért nem lehet még várni”, meg ilyenek, ami valahol jogos is, de talán az is közrejátszik Rory morcos reagálásával, hogy Jess jelenleg nem kommunikál.

Dave kemény éjszakán van túl. Ugyanis elolvasta az EGÉSZ Bibliát az éjszaka folyamán, hogy megtalálja Mrs. Kim idézetét, úgyhogy most itt áll az ajtóban ugyanabban az öltönyben, kilazult nyakkendőben, zilált hajjal, véreres szemekkel (bár mindez nem áll neki rosszul), de az idézetet nem találta, és most a kegyelemdöfésért könyörög. Mrs. Kim először is el van kápráztatva, hiszen a Bibliát egy éjjel alatt kiolvasni nem kis teljesítmény, neki is mindössze háromszor (!) sikerült, másrészt pedig az idézet Shakespeare, mert néha lazítani is szeret. Erre az információra Dave kis híján holtan esik össze, de nagy szerencse, hogy mégsem, mert Mrs. Kim elengedi vele Lane-t a szalagavatóra! Szigorú Kim szabályok mellett persze, de kit érdekel, hiszen elérték, amin egy teljes évadon át ügyködtek, ez a szál már heppiend.

Akkor itt egy másik, ami viszont kicsit sem áll jól: Jess. Jess apja, az a link szarházi, akitől sajnos jópár szerencsétlen gént örökölt, aki 18 éve „elmentem pelenkáért, majd jövök” végszóval távozott Jess életéből, most felbukkant, és látni akarja. Luke ezt az információt inkább nem osztja meg unokaöccsével, de persze kiderül, és mivel most amúgy is van kb. 4361223414-féle konfliktus Luke és Jess között, nagyon nem hiányzott még ez is. És kibukik köztük az a veszekedés, ami már nagyon érett, Jess végre kiböki, hogy kirúgták a suliból, de nem lesz hajlandó újrajárni az utolsó osztályt, Luke viszont választás elé állítja: vagy marad, de akkor tanul, vagy ha nem jár suliba, akkor mennie kell.

Hogy hogyan döntött Jess, az az utolsó jelenetből derül ki, amikor Rory a suliba tartva a buszon felfedez egy ismerős arcot, valami bazinagy könyvbe temetkezve. Jess most nem menekül, kénytelen kinyitni a száját, de továbbra sem hajlandó beavatni Roryt, hogy miért viselkedett tökéletes idióta módon. És ez így is marad, amikor Rorynak le kell szállnia, Jess egy „majd hívlak”-kal búcsúzik, de Rory azt nem szúrta ki, hogy ott volt Jess mellett a hatalmas csomagja, feltehetően az összes ingóságával.

A ’Here Comes The Son’ című epizódról egy dolgot érdemes elmondani, nevezetesen azt, hogy volt valakinek az a hiperzseniális ötlete (/szarkazmus), hogy ha már Jess olyan király karakter, akkor csináljanak neki saját sorozatot. Ezért küldték el Jesst egyenesen Kaliforniába az apjához, és készítették el a sorozat eddigi legérdektelenebb epizódját, és érték el, hogy az egyik legjobb karakter ne érdekeljen az új környezetében senkit. A spinoffból mindenki szerencséjére nem lett soha semmi, ami nem is csoda, mert egyetlen említésre méltó momentuma volt mindössze ennek a backdoor pilot-nak: ahogy Jess a maga fekete, morcos, bőrdzsekis lényével kiáll a tengerpartra és szemléli a tengert, körülötte hamisítatlan sunshine happy kaliforniai hangulat, az nem mindennapi látvány.

A Gilmore Girls számára Jess viszont még koránt sem történelem, de erről most többet nem mondok, hanem rátérek az évadzáróra, a ’These Are The Strings, Pinocchio’-ra. Mindenki Rory ballagására készül, de Sookie-nak és Lorelai-nak még arra is marad ideje, hogy a Szitakötő Szálló megvételét tervezgessék. Ez nagyon is aktuális, mert a Szabadság Szálló olyan szinten károsodott a tűzben, hogy eladják, a személyzet pedig szélnek van eresztve, tehát tökéletes az időzítés. Vagyis csak lenne, ha meglenne a vételár, de mivel Lorelai megkapta azt a helyes kis csekket születésnapjára, elestek minden tandíjtámogatástól, a 75 ezerből pedig csak annyi maradt, amennyiből a Yale-t lehet finanszírozni, szállóvásárlásról így álmodni sem lehet. Ez de szar helyzet, próbálnak a lányok nem kétségbeesni, de megoldásra csak Rorynak van használható ötlete. Anyját kihagyva a manőverből, beszél a nagyszülőkkel, és kölcsönt kér a Yale tandíjára, amibe Emily és Richard persze bele is mennek a saját feltételeik szerint, de hogy Lorelai mit reagál majd erre, abba jobb bele sem gondolni.

Elérkezik a ballagás napja, és Rory most már közli anyjával az új helyzetet, szerencsére az osztálytársak között, így nem lehet túl nagy hisztit rendezni, és mivel Rory kész tények elé állította anyját, Lorelai-nak nincs más választása, mint belenyugodni. Ja, meg megvenni a szállót, mert most már van miből. Kezdődhet is a ballagás, ahol Rory mondja a búcsúbeszédet, szülő, nagyszülők, de még Luke is könnyek közt, Sookie-nak pedig arra is maradt ideje az ünnepség alatt, hogy lefoglalózza a Szitakötőt. Királyság, ez egy új korszak kezdete, de azért van, ami a régiben marad, Emily pl. egy célzatos „találkozunk pénteken”-nel távozik. Rory pedig kap egy telefont, de mivel a vonal másik végén levő illető meg se szólal, ezzel egyértelműen elárulja kilétét. Rory kifakad, ha Jess nem beszél, majd beszél ő, és a fejéhez vág mindent, amit már korábban kellett volna, így nem lehet egy kapcsolatot kezelni, kommunikálni kell, majd azt is elmondja, hogy szerette, de ha Jess még erre sem tud semmit mondani, akkor vége. És Jess a vonal másik végén, a kaliforniai napsütésben csak hallgat.

Ha már az évad Lorelai álmával indult., akkor nagyon stílusos a végére egy Luke álmot betenni, gondolták a készítők nagyon helyesen. Előzmény: Luke és Nicole úgy tervezik, hogy egy hajót töltik a nyarat, amire Lorelai nem átall mindenféle kétértelmű célzásokat tenni, mert szerinte egy ilyen hajóútra az ember kizárólag azzal a céllal viheti a partnerét., hogy megkérje. A ballagás után viszont Luke-hoz belibben a kávézóba Lorelai, és sejtelmes mosollyal csak annyit kér, hogy ne jegyezze el Nicole-t. Egész pontosan ez az utolsó mondat volt Luke álma, és hogy ez mit jelent, vagy egyáltalán jelent-e valamit, azt majd a negyedik évadból megtudjuk.