A támadások óta most először fog újra ülésezni a kolóniák tanácsa. Roslin a nagy eseményt a helyi október huszonharmadikára, azaz a kolóniák napjára szervezi. Természetesen a tizenkét fős testület összes tagja odaveszett a cylonok húszmilliárd másik áldozatával együtt, ezért épp mennek a találgatások, hogy melyik világ milyen képviselőt fog küldeni a luxushajóra, ahol a gyűlést rendezik.

Az elnök és a kabinetje megdöbbenésére Saggitaron népe nem mást, mint Tom Zareket delegálja a tanácsba. Zarek az az ember, aki másfél hónappal ezelőtt a börtönhajón szított lázadást a komplett flotta és Laura Roslin ellen. Egyedül Apollo közreműködésével sikerült akkor rendet tenni a rabok között, azóta viszont Roslin mindenkinek kegyelmet adott, és a bolygója törvényei értelmében Zarek így visszakapta minden jogát a közügyekhez. Most egy kommünikét intéz a rádión a flottához, amelyben kifogásolja az elnöknő elitista, a szegényekkel nem törődő politikáját, és meghirdeti a változás programját.

Baltar épp a vérelemzésekből hátralévő hatvan évét farigcsálja, amikor betoppan Starbuck, és közli, hogy másnap indulnak a luxushajóra. A doki így tőle tudja meg, hogy a capricaiak megválasztották a képviselőjüknek, csak neki felejtettek el szólni róla. A tudós kétségbe is esik a megtiszteltetéstől, hiszen a vérképeknél már csak a politika unalmasabb, bár a mindennek megvan a maga előnye: a befolyásos emberekre buknak a nők.

Ahogy Tom Zarek megérkezik a luxushajóra, az összes riporter üldözőbe veszi, hogy lássák, hogyan üdvözli őt az elnöknő. Tigh ezredes az első, aki köszönti, viszont nem nyújtja a kezét, ellentétben a feleségével, aki saját bevallása szerint is Zarek-párti. Roslin egy feszültséggel teli pillanatban megrázza az exterrorista kezét és két halvány csókot is nyom az arcára, amihez férfi gratulál, majd diplomatikusan emlékezteti, hogy nem ő az igazi ellenség.

A küldöttgyűlésen, amit egyébiránt valami mormon sugallatra a Tizenkettek Kvórumának neveztek el az eredeti sorozatban, Zarek nem teketóriázik, rögtön a napirendi pontok ellen szólal fel. Kérvényezi az alelnökválasztás kihirdetését, hiszen ezt a tisztséget jelenleg senki sem tölti be a kormányban. Gondolat-Six nyomására Baltar támogatja az indítványt, amit így szavazásra bocsátanak, és el is fogadnak. Az egyik küldött máris beterjeszti Tom Zareket a pozícióra, ahogy az várható volt. Roslin hetvenkét órát hagy a jelölések beérkezésére, addig berekeszti az ülést. Na, erről fog szólni a mai epizód, nem az elnökválasztásról, ahogy a címadó azt elképzelte.

Az elnökasszony nagyon jól tudja, hogy a halálos betegsége miatt már nem sokáig maradhat a bársonyszékben, és az utódja mindenképpen az alelnök lesz. Nem engedheti meg, hogy egy egykori köztörvényes kezébe kerüljön a hatalom, ezért ráveszi az egyik rokonszenves régi kollégáját, hogy szálljon versenybe a tisztségért. A fickót Wallace Graynek hívják, és megoszlanak róla a vélemények, hogy álnok szemét-e, vagy szürke eminenciás, aki egymaga tartja működésben a flottát, amíg Roslin a cylonokkal van elfoglalva.

Eközben Zareket a riporterek aljas kérdésekkel bombázzák, de elhallgatnak, amikor az rávilágít néhány apróságra: nincs gazdaság és nincs pénz, mégis mindenki úgy végzi a dolgát, mintha mi sem történt volna. Itt az ideje, hogy szakítsanak az ábrándjaikkal, átalakítsák az életvitelüket, és a közösségként működjenek tovább, nem különálló egyénekként.

A hangzatos mondatok mögött Lee szerint csak hataloméhség áll, és ezzel a véleményével ki is vívja néhány saggitaroni haragját a luxushajó bárjában. Verekedés tör ki, amelynek eredményeképp egy becsempészett pisztoly is előkerül. A tulajdonosa egy Valance nevű figura, akit nyomban le is tartóztatnak, és megvádolják, hogy Zarek bízta meg Roslin megölésével. Starbuck és Apollo vallatására sem törik meg, így nem tudják bizonyítani a kapcsolatot a két férfi között, ellenben Zarek ezalatt összebarátkozik Ellen Tigh-jal, és megpróbál rajta és a kapcsolatain keresztül hozzáférkőzni az emberéhez.

A vágás után már holtan is találják Valance-t a cellájában, és nincs magyarázat arra, hogy ki és hogyan jutott be hozzá. Laura Roslin így továbbra is tarthat egy merénylettől, de elhatározza, hogy megnyeri az alelnökválasztást, így ellehetetlenítve Zarek törekvéseit. Ehhez azonban nem lesz elég a jellegtelen Wallace Gray, meg kell nyernie magának a pozőrt, a sztárt, a tudóst, Gaius Baltart. Hamar vissza is lépteti Grayt, aki csalódottságában köpönyegforgatónak és hátbatámadónak nevezi az elnöknőt.

Baltar épp kezd belerázódni a politikusi szerepkörbe, kitűnő interjúkat ad, plusz a mellékhelyiségben megkettyinti az univerzum utolsó riporternőjét. Roslin épp eközben találja meg, hogy rávegye az indulásra az alelnökségért. Nem kell sokat fényezni a dokit, hogy rábólintson a dologra. Kampányolni már nincs is idő, jönnek a választások, nem sokkal később pedig az eredményhirdetés. A tanács hatalmas feszültségek közepette végül 6-6 arányban szavaz, ilyenkor pedig az elnök szava dönt: a helyettese Gaius Baltar lesz.

Az esti ünnepségen Zarek gratulál Roslinnak, és megsúgja, hogy nem ő ölte meg Valance-t. Később vált néhány jelentőségteljes pillantást Ellen Tigh-jal, aki közben a férjét fűzi, hogy hagyják ott a Galacticát, ő már talált nekik nyugalmasabb helyet. Adama és Roslin viszonya konszolidálódni kezd, a parancsnok táncolni is fölkéri az elnökasszonyt.

Az atomsújtotta Capricán Helónak feltűnik, hogy a szőke nő (Six), akitől korábban Sharon mentette meg, még mindig ott flangál a bolygón, amiből arra következtet, hogy a cylonok tudnak embert klónozni. Delphi városába érve aztán megpillantja magát Sharont is, pontosabban egy másolatát a robotok között. Mielőtt azonban baj történne, jó Sharon lelövi rossz Sharont, ám ahogy összeáll a kép Helónak, rögtön menekülőre is fogja.