Harminchat napja menekül a kis csapatunk az űrben, és senkinek se jutott eszébe tankolni. A tyliumnak hívott üzemanyagból már csak két ugrásnyi tartalék maradt, és eddig nem találtak lelőhelyet a környéken. Az elnök mindezt egy sajtótájékoztatón jelenti be, amit kénytelen félbeszakítani, amint kígyókat kezd el látni maga körül a pódiumon. Ezalatt Boomer és a partnere végre találnak egy tyliumércben gazdag telért egy aszteroidamezőben, csakhogy a cylonok már rárepültek, mint légy a szarra, és annyi vadászgéppel védik a bányájukat, amennyi elég lenne a teljes flotta leradírozásához.

Adama mégis úgy dönt, hogy lerohanják őket, elvégre kicsi az esélye, hogy ilyen közel találjanak máshol feltáratlan nyersanyagot. Starbuck minden epizódban másban bizonyul talentumnak, ezúttal a támadási stratégia kidolgozásába vonják be, hátha az őrült ötletei használhatóak valamire. A közreműködésével ki is dolgozzák a csodataktikát, amihez az elnök engedélyét kell kérni. A Raiderek figyelmét néhány civil teherszállító-hajóval akarják elterelni, míg a Viperek jól elpusztítják az aszteroida felszínén a katonai létesítményeket. Az egyetlen gond a tervvel az, hogy senki se tudja, hogy néz ki egy cylon katonai bázis, hát még egy tyliumraktár.

Baltarhoz fordulnak tanácsért, hiszen ő ránézésre képes megállapítani valakiről, hogy az cylon-e vagy sem. A tudósnak persze fogalma sincs, mit mondjon, eddig is csak bejöttek a tippjei. Megbeszéli a képzeletbeli barátnőjével, hogy elég, ha rábök valamire a térképen, a cylon isten majd úgyis vezeti a kezét. Hogy ő miért segítene kilőni a saját gyermekeit, azt Baltar sem érti, de mivel nincs jobb ötlete, így tesz. Találomra kijelöl három silót, amelyek felrobbantásával szerinte a kitermelt ércet megóvva ölhetnék le az ellent. Közben megtudjuk, hogy a kolóniaiak is Joule-ról nevezték el az energia mértékegységét.

Minden sci-fi sorozat alapkelléke a kigúvadó szemű, rikácsoló néger papnő, Roslin ezért is fordul most egy ilyenhez, hogy beszámoljon a súlyosbodó hallucinációiról, amelyeket már ébren is lát. Az asszonyság elmondja, hogy a kolóniák háromezer-hatszáz évvel ezelőtti vallásos tekercseiben előre megírták az egészet: az emberiség elhagyja otthonát, hogy egy haldokló vezető útmutatásával újjászülessen. A vezetőnek az istenek tizenkét kélgyó látomását küldik, figyelmeztetve őt az eljövendő dolgokra, ám ő már nem érheti meg a népe letelepedését.

Starbuck még mindig nem épült föl teljesen a lábsérüléséből, amit négy résszel ezelőtt szedett össze, ezért Lee fogja vezetni az osztagot. Mindenki aggódik, hogy mi lesz most, hogy nem a flotta legjobb pilótája vezeti a missziót, de az öreg Adama egy emocionális pillanatban átnyújt egy apjától örökölt öngyújtót a fiának, zálogul a csatából való visszatéréséig.

Megkezdődik a rajtaütés. Baltar látványosan idegeskedik, hogy vajon jól tippelt-e, bár nem kell sokáig aggódnia, ugyanis a cylonok nem dőltek be teljesen a csalinak. Igaz, a Raidereik nagy részét ráküldték a teherhajókra, de elegendő maradt így is, hogy megfékezzék a lesből támadó Viper-osztagot. Ezek után a teljes haderejüket a Galactica ellen fordítják, figyelmen kívül hagyva a csalikat.

Több se kell Starbucknak, működésbe lépteti az igazi csodatervét, és titkosított üzenetben értesíti Apollót, hogy "nyitva a hátsó ajtó". Erre az egyik teherhajóról leválik egy konténer, és előbukkan a második támadóraj, Leevel az élén. Mire elérnek a bányáig, sajnos minden mellékszereplő pilótát kilőnek, sőt, a rakétáik célzórendszerét is zavarják, ezért Leenek egy Skywalker-manőverrel egy alagúton keresztül kell megközelítenie a silókat.

Sikerül is kilőnie a Baltar által meghatározott célpontokat, a doki pedig megnyugodhat, helyesen tippelt. A silók felrobbannak, és magukkal viszik az összes katonai épületet, de a tyliumraktárak megmaradnak. A Galactica vezérlőjében önfeledt ünneplésben törnek ki az emberek, és Gaeta végre megölelheti Baltart, aki maga hiszi el a legkevésbé, hogy megint ráhibázott. Most, hogy Kara Thrace lett a flotta legjobb stratégája, kap egy ölelést az elnöknőtől is.

Lee visszatérése örömére elfogad Starbucktól egy szivart, és természetesen a kölcsönkapott öngyújtót használja hozzá. Apu örül, hogy visszakapja a családi ereklyéjét. Baltar elvonul egy fantáziavilágba Sixszel, aki meggyőzi, hogy az Úr segített neki kiválasztani a megfelelő célpontot. A doki végre belátja, hogy ő Isten eszköze az örök körforgásban. Mindez megtörtént már régen, és megtörténik újra.