Az ’Application Anxiety’című epizódban Roryra ismét rátör a Harvard-hiszti, ugyanis megérkeznek a jelentkezési lapok, éppen miközben ő meg Lorelai a TV történelem egyik legcikisebb revüműsorát bámulják. Rory szerint ez már kapásból rontja az esélyeit, de akkor pánikol be igazán, amikor az iskolai „Hogyan jussunk be Amerika nívós egyetemeire?” tájékoztatón a felvételi bizottság leírása szerint a tökéletesen alkalmatlan felvételizőről készült leírás pontosan Roryra illik. Vagyis: túllihegi, túlzottan nyomul, közhelyes esszét ír, a szobáját faltól falig Harvard relikviák borítják, más szóval klinikai eset, ismerős, igaz? A pech az, hogy az egyetemeken az ilyenektől sikítófrászt kapnak. Itt Lorelai sürgős közbeavatkozására van szükség, és szupermami remek ötlettel áll elő: szervez egy találkozót egy harvardi öregdiákkal, hadd lássa Rory, hogy egyszerű földi halandók képesek voltak már ezt végigcsinálni anélkül, hogy a vihogóban végezték volna.

Az öregdiáknál való látogatás elég tanulságos, először is a család 99%-a harvardi mintadiák volt vagy lesz, a lakás mini modern művészeti múzeum, belépés csak 130-as IQ fölött, és még ebéd közben is műveltségi vetélkedőt játszanak. Beteges nyilván, de inspiráló. Mr. Öregdiák pedig annyira el van ájulva a kisasszony képességeitől (Rory szerzett pár jó pontot azzal, hogy a házi vetélkedőbe is bekapcsolódott), hogy személyesen fogja megmondani a Harvard felvételi-bizottságának, hogy amennyiben nem veszik fel Rory Gilmore-t, baltás gyilkost küld rájuk.

Közben Lane is ezerrel pörög, bár mi ebben az új? Hát az, hogy most éppen azért, mert feladott egy hirdetést, hogy dobos keres rockegyüttest, ez általában fordítva szokott működni, de Lane Kimnek nem akadály. Miután a hirdetését 3 oldalról sikerült kb. másfélre redukálni (képes volt felsorolni az összes valaha létezett együttest, akiknek a zenéje inspirálta, egyem a szívét), már csak félig retardált alakok jelentkeznek, de az igazi még várat magára. Egészen addig az estéig, amikor az aktuális Városi Gyűlés után megjelenik Dave Rygalski, aki egyszerűen TÖKÉLETES. Mert: pontosan annyira mániákus zeneimádó, mint Lane, és legalább annyira ért hozzá, tökéletesen egyezik a zenei ízlésük, van egy király együttese, ami éppen dobost kerest, értelmes, jó fej, és nem utolsó sorban tök jól néz ki. Ilyen talán már nincs is, nem is csoda, hogy Lane már a beszélgetésük 2. mondatánál kvázi szerelmet vall neki. Ez így is van rendjén, mert ezzel belépett a képbe a sorozat történetének legösszeillőbb párosa szerény véleményem szerint, feledhetetlen törénetszál kezdődött most el, érdemes lesz odafigyelni rájuk.

Kezdjük is a ’One’s Got Class And The Other One Dyes’ című epizód ismertetését Lane-nel, mert sokkal több figyelmet érdemes a hölgy, mint amennyit általában kap. Rá az ’other one dyes’ rész vonatkozik a címből, ugyanis most ért el arra a pontra, hogy teljesen elege lett a Kim-rezsimből, és látványos kitörésre készül. A fő probléma az, hogy megtalálta a tökéletes együttest, és a tökéletes srácot, de egyikkel sem tud együtt lenni a Mrs. Kim-féle szabályok értelmében, az pedig, hogy beavassa az anyját az igazságba, szóba sem jöhet. A zenekar egyelőre a hangszerboltban tud csak próbálni minimál hangerőn, így a srácok érthető módon elégedetlenek. Dave-en kívül 2 tagja van a bandának, hasonlóan jó arcok ők is. Egyikük a rock & roll –életérzést véresen komolyan vevő, mindig laza, de igazából nagyon is jó szívű Zack, a másik pedig a basszgitáros Brian, akit kb. úgy kell elképzelni, mint azt az osztálytársunkat, akit mindig mindenki szarrá cikizett a gimiben, pedig neki voltak a legjobb jegyei matekból és informatikából. Brian a klasszikus geek, Zack pedig a klasszikus lazacsávó, de így poén igazán ez az együttes, pláne a jófiú Dave-vel, és a hiperaktív harsány Lane-nel kiegészülve. Tökéletes a banda összetétele, de a világhírhez vezető úton egyelőre elég komoly akadály, hogy úgy kéne próbálni, hogy még csak véletlenül se jusson a dolog Mrs. Kim tudomására. Erre reálisan kivitelezhető megoldást képtelenség találni, ezért Lane úgy dönt, ideje szembesítenie anyját a tényekkel, miszerint kicsi lányának nem az a legfőbb vágya, hogy beálljon apácának, hanem rockzenész akar lenni, ezért jelzésértékűen lilára festeti a haját. Merész húzás, de Lane Kim nem is az a beszari típus.

Irány a drogéria, ahol nem más az eladó, mint Jess hidrogén-cicababája, na ez nem hozza meg Rory kedvét a törzsvásárlói kártya vásárlásához. Lane pedig csak Dave-ről álmodozik, ahogy az sejthető volt, szerelem első látásra, hogy őszinte legyek, meg is tudom érteni. Lila hajfesték beszerezve, és iszonyú fájdalmak árán ugyan, de pár óra múlva már megszületik az új, felturbózott Lane Kim, hajmeresztő hupilila frizurával. Kb. 20 másodpercig sugárzóan boldog és elégedett, de nagyon hamar belátja, hogy olyan nincs, hogy Mrs. Kim túlélje a találkozást ezzel a séróval, tehát ha nem akar brutális anyagyilkosság miatt életfogytiglant, akkor azonnal el kell tüntetni a lila hajcsodát. Így hát Rory lesz visszaparancsolva a drogériába fekete hajfestéket venni. Ezen a ponton pedig már végképp nem bírja ki, hogy le ne üvöltse Jess agyatlan oldalkocsiját, amitől aztán a csaj még a nála megszokottnál is ostobább fejet vág, ami konkrétan ijesztő.

Közben Lorelai és Luke is kap némi feladatot. Lorelai-t felhívja az egyik anyuka Rory volt iskolájából, egyike azoknak, akikre ha kivégzőosztag elé állítják se képes visszaemlékezni, és ráveszi, hogy tartson előadást a suliban. A téma: vállalkozások, felelősségteljes munka, bla bla bla, szóval pozitív példát kéne mutatni a pályaválasztás előtt álló tizenéveseknek. Michel szerint közröhej, hogy Stars Hollow-ban a „sikeres nő” szókapcsolatról egyesek Lorelai Gilmore-ra asszociálnak, de vele nem kell törődni. Sőt, a sikeres férfi megfelelője nem más, mint Luke Danes; vagy csak azért kell őt is beszervezni, mert annyira jól mutatnak együtt, és az ilyesmit szeretik az emberek. Mindenesetre némi kényszerítő erő hatására Luke is megy előadást tartani – el lehet képzelni, mekkora lelkesedéssel. A dolog addig egész jó buli, amíg Luke egykori iskolai trófeáin, és atletizáló sötét múltját idéző fotóin lehet röhögni, csakhogy Lorelai előadása alatt a kamaszok bekeményítenek. A téma villámgyorsan a tinédzserkori terhesség felé terelődik, talán csak be kellett volna nyomni ezen a ponton a Papa Don’t Preach-et minden további kommentár nélkül, de Lorelai inkább nem kerüli meg a témát. Ettől aztán a szülői munkaközösség nem hány cigánykerekeket örömében, sőt testületileg mennek neki Lorelai-nak, aki nagyon visszavágásként a megaciki hajviseletüket és egyenkardigánjukat kezdi kicikizni. Innentől az eseményeket homály fedi, de azt hiszem joggal következtethetünk, hogy csak csúnyább lett a dolog, talán retikülök és tűsarkak is sérültek.

Zárásként Lane már fekete –igaz festett- hajjal vonul végig az utcán, Jess ostobenkó barátnője pedig nem mulasztja el megjegyezni neki, hogy Roryt szerinte kényszerzubbonyba kéne zárni, úgy nekiment az üzletben. Hát igen, le se tagadhatná, hogy a mellbősége nagyobb az IQ-jánál, ez az információ ugyanis Jesst eléggé felvillanyozza –érthető módon.

Az ’8 O’Clock At The Oasis’című rész a sorozat talán legjobb főcím előtti jelenetével indul: a kismamaklub átvette az uralmat a kávézó fölött, tele vannak különböző szarossági és nyűgösségi állapotban levő gyerekkel, és a csillárról is bébiköpet lóg. Nem nehéz elképzelni, mennyire van ettől Luke elragadtatva, hát még amikor az etetés is megkezdődik, és az egyik nő a lehető legnagyobb természetességgel kapja elő a tejcsárdáit. Az egy dolog, hogy ettől Luke halálra rémül, de az igazán vicces az, amikor Jess ebben a szent pillanatban állít be, és egy pánikszerű „jééézusom” után ugyanazzal a lendülettel viharzik vissza a lakás szoptatásmentes rejtekébe.

A Gilmore lányok pedig új szomszédot kapnak, méghozzá az Akadékos, Soha Nem Tudja Mikor Túl Sok Belőle típust, azt a fajtát, amitől minden ép eszű ember ordítva menekül. Mr. Újszomszéd kapásból beütemezi Lorelai-t, hogy locsolja a füvét meg a virágait, mialatt ő munkaügyben elutazik pár napra. A pasi modorával kb. annyira tesz jó benyomást a lányokra, hogy Lorelai már azon sem lepődne meg, ha a lakásban egy mumifikálódott anyát találnának. De nem, csak egy kissé bolondos, trópusi bárra emlékeztető nappalit, és a világ összes társasjátékát vagy 50 kiadásban, bár arról vitatkozhatunk, mi az ijesztőbb.

Közben Lorelai-t Emily beszervezi egy aukcióra, ahol Lorelai pillanatok alatt talál is valami kedvére valót: egy pasit. Miután 2 mondatot beszélgettek (igaz, elég jó 2 mondatot), meggyőződése, hogy a pasi nagyon jó fej, és ez csak fokozódik, amikor 2. randira már Bowie koncertre hívja. De ehhez előbb túl kell esni az első randin, ami valóságos földi pokolnak bizonyul. A pasi gyakorlatilag elkövet minden hibát, amit egy randin el lehet, beszédtémáinak 99%-át az autója és a munkája teszik ki, a maradék egy százalékban pedig borokat lötyögtet és szagoltat az illendőség határát súrolóan undorító módon. Kell még folytatnom? Férfi olvasók kedvéért egy kis kiegészítés: Nem. Érdekelnek. Minket. A. Kocsik. Le se szarjuk, mennyivel megy, milyen motor hajtja, hol gyártották, és egyáltalán. Egy nő számára 2 dolog lehet érdekes egy autóban: legyen képes a helyváltoztatásra és legyen szép a színe, de ezeknek egyike sem olyasmi, amiről egy randin akarunk beszélgetni. Ennél már csak egy dolog van, ami unalmasabb és irritálóbb, és az a borbuziság. Nem érdekel, hogy reduktív, vagy barikolt, és milyen szép átlátszó, ha gyertyafény felé tartom. Hogy egyáltalán honnan veszek ilyeneket? Pontosan onnan, ahonnan Lorelai.

Összefoglalva: az első randin kiderült, hogy az égvilágon semmi nincs ebben a pasiban, ami kicsit is érdekes lenne, és Bowie ide vagy oda, Lorelai képtelen lenne végigszenvedni vele még egy estét. A baj az, hogy Emily és a pasi anyja (akivel persze a sors kegyetlen fintora folytán kebelbarátnők) már teljesen ráizgultak a dologra, és Emily Gilmore-nak nem lesz egyszerű beadni, hogy ne álmodozzon közös unokákról.

Most éppen Rory a soros Mr. Akadékos Újszomszéd mintapázsitjának a locsolásában, és mivel elég nyilvánvalóan tudtukra adta, hogy mire visszajön, olyan legyen a pázsit, amiben még Bree Van De Kamp sem találna kivetnivalót, kicsit stresszes a dolog. Így hát Rory nem túl meglepő módon bepánikol, amikor képtelen elzárni a locsolót, és mielőtt a fű szétázna, segítségért rohan. Tökéletes dramaturgiai érzékkel pont Jessbe ütközik, akivel mostanában nem kifejezetten voltak beszélő viszonyban, de ez most nem akadály. Jess játszi könnyedséggel zárja el a csapot, hogy aztán mindketten csuromvizesen előadhassák a tv történelem legszexibb jelenetét két tizenéves között úgy, hogy egymáshoz sem érnek. Csak a szemeket figyeljék hölgyeim és uraim.

A ’Take The Deviled Eggs…’ című epizódban Rory meghívót kap Chris Sherry-ének bababulijára, amit elég kellemetlen lenne visszautasítani. Sőt, nem csak Rory kénytelen ott parádézni és még jó képet is vágni a dologhoz, de Lorelai is, akit Sherry gyakorlatilag kicsavart karral cibál be a bulira. Ami ott várja őket, az a klasszikus Gilmore lány-rémálom. Sznob, ostoba, részeg karrierista libák, erőltetett és idióta játékok, negédes édelgés, minden zöldben úszik (mert a zöld az új rózsaszín), és mindennek a tetejébe ott van maga Sherry, aki totál fogalmatlanul arról áradozik megállás nélkül, hogy Christopher az isten. Lorelai ettől persze kiborul, és bosszúból átrendezi Sherry szekrényét, de a rájuk tukmált kaszinótojásokat kénytelenek elvinni. Nem baj, jól fognak azon még jönni.

És itt érdemes betoldani azt az információt, hogy Jessnek új kocsija van. Bár a ’kocsi’ mint kifejezés talán erős túlzás ebben az esetben, maradjunk annyiban, hogy szerzett magának egy vasdarabot, ami gurul. Jess vezetési múltját tekintve a városlakók nem ugrálják körbe örömükben, de senki nem nyilvánít véleményt olyan stílusosan, mint Rory és Lorelai, akik a Sherrytől kapott kaszinótojásokkal jól megdobálják a kocsit, és el nem ítélhető módon baromira élvezik a dolgot.

A ’They Shoot Gilmores Don’t They?’ című epizód azt hiszem, sok rajongó véleménye szerint a 3. évad csúcspontja, pedig alapvetően egy 24 órás táncmaratonon játszódik az egész. Tipikus kisvárosi hülyeség ez is, de a 24 órás ébrenlét és fáradtság érdekes dolgokat hoz ki az emberből, a fölösleges szépítgetés elhagyása felgyorsít bizonyos eseményeket, és így az utolsó órákban válik igazán izgalmassá a dolog. De kezdjük az elején. A Gilmore lányok egy párost alkotnak, ami kicsit bizarr, de végül is tőlük egész aranyos, főleg amilyen klassz 40-es évekbeli swinges cuccokban parádéznak. Itt van Sookie és Jackson is, akik az egész maratont veszekedéssel töltik születendő gyermekeik számának és időbeli elosztásának témájában, nehéz friss házasnak lenni.

A versenyzőket Luke tartja életben kávéval, a Kim család erősen kacérkodik egy Köjál-ellenőrzéssel, ugyanis a világ leggyanúsabb szendvicseivel készültek, Kirk pedig komolyan rágyúrt a győzelemre, ő azért jött, hogy megvédje négyszeres táncmaraton bajnoki címét. A kihívó Lorelai Gilmore, lássuk, mire jutnak. A Stars Hollow-i tradíciók terén kissé még mindig szűz Dean is itt van, akinek ez élete első táncmaratonja, nem is panaszkodhat, mert elég emlékezetes lesz. Ő csendben drukkol Rorynak a lelátón, pomponokat szolidan lengetve, csakhogy beállít Jess is, méghozzá hidrogénezett oldalkocsija kíséretében, és le nem veszi a szemét Roryról –még a barátnőjével való smárolás közben sem. Micsoda pofátlanság.

Egy kicsit Lane-ről is, aki éppen a szendvicsosztás fáradalmait heveri ki, amikor befut Dave, de nem ám csak úgy felkészületlenül, hanem olyan profi mesével, hogy azt tanítani kéne. Először is agyondicséri Mrs. Kim ehetetlen szendvicseit, másodszor előadja, hogy a szülei éppen a templomnál várnak rá, mert ezek után odamennek, és ha nem lenne Mrs. Kim ellenére, a szüleinek is megmutatná az ő világbajnok szendvicseit, és még közbeiktat egy virágnyelven előadott randimeghívást is Lane számára. Ez bizony csillagos ötös Mr. Rygalski.

A drámák pedig ott kezdődnek, amikor már csak pár óra és pár végkimerülés határán vánszorgó táncospár van hátra a versenyből, és Lorelai cipősarka kitörik. Ide először is Luke kell, hogy helyrehozza, másodszor Dean, hogy elkapja Roryt, ha összeroskad. Luke és Lorelai között lezajlik egy elég jelentőségteljes beszélgetés a gyerekvállalásról (Sookie-ék kapcsán, jó ürügy), ez megint csak olyan pillanat, amikor lehet cinkosan mosolyogni. Rory viszont most jutott el oda, amikor már nagyon elege van mindenből, az anyjából, a maratonból, a magassarkú cipő feltalálójából, de elsősorban Jessből, aki még a 23. órában is megállás nélkül szúrja. És ezen a ponton már nem nagyon gondolja át, mi jön ki a száján, és hirtelen áradni kezd belőle a szó Jessről, a barátnőjéről, Jessről, alternatív helyszínekről, ahol Jessnek most dugnia kéne a csaját, Jessről, a bámulásról, és ha eddig nem említettem volna, Jessről is. Mindezt Dean karjaiban, és most már itt az ideje, hogy Dean is szembenézzen a helyzettel, miszerint Jess, mint faktor nem fog eltűnni az életükből, és inkább ő dönt úgy, hogy kiszáll. A táncból és ebből a kapcsolatból is, mert egyértelmű, hogy itt ő a fölösleges fél, és ezzel lelép.

Ezek után Rory Jess kedvenc helyén (a hídon, ahonnan Luke belelökte a tóba) mereng, amikor érkezik Jess. Pár szóból már értik egymást, igen, igaza volt Dean-nek, hogy itt kialakult valami, és most már tényleg csak egy akadály van, amit el kell tenni az útból. Jess megy, és gondosodik róla, és utána kezdődhet is Rory és Jess kapcsolatának első fejezete. Roryt kicsit sok érzelmi hatás érte a táncmaraton alatt, és amikor visszaér, akkor már csak arra van ereje, hogy anyja nyakába boruljon –és mivel a távozása miatt kiestek- kénytelenek hagyni, hogy Kirk körbetáncolja őket a trófeájával. Tökéletes zárójelenet.