A ’Lost And Found’című epizódban Luke lakásán éppen végigsöpört a tornádó, ugyanis a gondos anyuci elküldte Jess minden tulajdonát, így most faltól falig dobozok, könyvek, cédék, könyvek, hajzselé, könyvek és férfi alsók burjánzanak minden mennyiségben, az őskáosz közepén pedig ott ALSZIK Jess. Nem is érdekelhetné a dolog kevésbé, Luke-ot viszont annál jobban bosszantja. Ezen a ponton már neki is be kell látnia, hogy ketten kinőtték a kávézó fölötti lakást, és némi bátorítás után (Lorelai részéről) elindulnak lakást keresni. Jesst természetesen ez a program sem villanyozza fel, valahogy így zajlik a dolog: „az a ház rózsaszín volt!”, Luke: „nem mindegy? Majd kifestjük.”, Jess: „Jó. Közben majd énekelgetünk.” Most minden második mondata ez, mert Jess ilyen vicces fiú. Luke ezek után viszonylag rövid idő alatt eljut arra a pontra, hogy ha Jess nem húzza el a belét, de azonnal, akkor leválasztja a fejét a nyakáról. Közben majd énekelget.

De Jessnek most úgyis mennie kell, mert dolga van: Luke, a gondos nagybácsi beszervezte, hogy tisztítsa ki Loreali ereszét terápiás jelleggel, amitől persze Lorelai ugrál a boldogságtól (/szarkazmus), de ez már csak így van, egy barátságban néha áldozatokat kell hozni. Rory előtte még anya lelkére beszél, hogy próbáljon a civilizáltra legalább nyomokban emlékeztető hangot megütni Jess-szel, egy anyát persze elgondolkodtat az ilyesmi, mégis miért olyan fontos ez a lánynak? Ráadásul Rory nem áll meg itt, miután Jess és Lorelai lezavartak egy baromi erőltetett, összesen 5 egyszótagú szóból álló „párbeszédet”, Jess is megkapja az ukázt: viselkedj, ha az anyámmal beszélsz, mert muszáj jóban lennetek. Miért, kérdezi Jess, vége van a világnak, ha valaki nem jön ki a szupernő Lorelai Gilmore-ral? Erre Rory összehord mindenfélét, Luke-ról, rokoni kapcsolatokról, a szociális viselkedés alapvető szabályairől, de érdemes megnézni, milyen mosollyal kezd neki Jess a melónak ezek után. Nem olyan hülye ő, mint amilyennek néha mutatja magát.

Közben Rory Dean tűrőképességét teszteli, elcitálta egy jótékonysági könyvvásárra, és ebből is látszik, hogy Dean megnyerhetné az „én pasija” díjat, mert még ezt is szó nélkül tűri. Közben persze nyilván a Gyűrűk Ura legjobb jeleneteit játssza le a fejében, mialatt Rory a Zabhegyező ötödik példányát vásárolja meg, de egyelőre ilyen kis kompromisszumokkal még működnek. A baj akkor van, amikor Dean kiszúrja, hogy Rory karkötője (amit tőle kapott) eltűnt. Most mindenki nyomja be a fejében a rewind gombot, és keresse meg azt a jelenetet, amikor Rory nem vette észre, hogy a karkötő a piknik közben esett le a mólón, Jess megtalálta, zsebre vágta, meg is vagyunk. Ezek után Stars Hollow fenekestül fel lesz forgatva persze, karkötő sehol, Dean egyre idegesebb, Rory pánikol, Jess meg tök nyugiban és a karkötő birtokában figyeli az eseményeket. A kis rohadék.

Lorelai már a szállodát is felforgatta, éppen az következne, hogy felszedi a parkettát, amikor Luke hangja üvölt a telefonba, és előad egy hamisítatlan Luke-szónoklatot arról, hogy egyedül képtelenség lakást választani, vagyis jöjjön Lorelai amilyen gyorsan csak tud. Megy is, és ha már ott van, kiélvezi a helyzet teljes komikumát, mert ő meg ilyen ördögi nőszemély. Az indiszkrét ingatlanos természetesen házaspárnak nézi őket, Lorelai meg rá is játszik, ahogy tud, Luke meg hihetetlen önuralmat gyakorlva még a harmadik „mucikám”-nál sem csapja le a fejét. Sőt, Lorelai rábeszéli Luke-ot a lakásvásárlásra, élénk fantáziája segítségével szemléletesen felvázolva a jövőt a mostani lakásában. Tény, hogy az, hogy egy nő sem fog lefeküdni Luke szimpla ágyába, ha közben Jess több hónapos hullája valamelyik dobozhalom alatt bűzlik, elég nyomós érv.

Lorelai arra ér haza, hogy Jess Rory szobájában őgyeleg, gyanús, roppant gyanús. Hát még amikor Rory a sikertelen városfelforgató misszióból hazaérve az ágya alatt találja meg a karkötőt. Lorelai persze azonnal tudja, hogy Jess áll a dolog mögött, éppen csak egy részlet nem világos neki, hogy mikor került hozzá a karkötő, de erről Jess készségesen felvilágosítja: ha ez Rory legféltettebb kincse, hogy nem vette észre, hogy két hete elvesztette? Na, ez egyike annak a nagyon kevés mondatnak, amitől Lorelai Gilmore befogja a száját.

Luke venné a lakást, csakhogy az épület Taylor tulajdona, és ez nagy baj, mert Taylor csak két centis füvet engedélyez a bérlőinek, és ennél veszélyesebb dolgok is elhangzanak, pl. az, hogy tervezi a kávézó melletti épület megvételét is. Luke így egy hirtelen agyrohamtól vezérelve megveszi a kávézó melletti épületet, nyilván, hogy 3 centis pázsittal borítsa be az egészet. Ezek után persze dühöng, de Lorelai ráébreszti, hogy talán mégsem ez a legnagyobb hülyeség, amit Luke valaha elkövetett, pl. most majd lesz hely Jessnek is, és ez el is vezet az utolsó jelenethez, amit én esküszöm, tanítanék. Jess éppen a posztapokaliptikus káoszra hajazó lakásban olvas (mi mást csinálna?), miközben üvölt a What A Wonderful World rockos feldolgozása, amikor beront Luke, egy szó nélkül előkapja a szekrényből a világ legnagyobb kalapácsát, egy oltári nagy lyukat vág vele a falba, majd átadja a kalapácsot Jessnek, hogy fejezze be, mert az lesz az ő szobája. Közben meg majd énekelgetnek. ZSE-NI-Á-LIS.

Ezek után az épületet katasztrófa sújtotta területté lehet nyilvánítani, mert ezerrel folyik az átépítés, még a következő (’There’s The Rub’) epizódban is. Ilyen állapotok mellett egyenesen extrém sportnak minősül beülni Luke-hoz egy kávéra, ugyanis szögek, faldarabok, kisebb-nagyobb épületrészek potyognak az ember fejére meg kajájába folyamatosan. Jess nagyon találékonyan már csak bukósisakban közlekedik, és roppant előzékenyen átnyújt Rorynak egy esernyőt. És ennek a srácnak ne lett volna gyerekszobája?

Lorelai és Emily pedig wellness hétvégére készülnek kettesben, és nem, nem gépeltem el semmit. Ez az abszurd helyzet Emily egy profi vezércselének köszönhető, Lorelai úgy mondott igent a hétvégére, hogy azt hitte egyedül lesz, Emily pedig a lehető legjobb pillanatban közölte, hogy megy ő is, amikor már nem volt visszaút. Így Lorelai most pakolhat füldugót, nyugtatót, meg egy töltött pisztolyt, mert ez nem lesz egyszerű.

Ez közben azt is jelenti, hogy Roryé a ház, és ő pont az ellenkezőjét tervezi, amit egy átlag tinédzser tervezne ilyen esetben: tévézés, mosás, zabálás pizsamában, de az ő kedve szerint, egyedül. És ezt teljesen komolyan gondolja. Dean-nek is magyarázhatja akár ítéletnapig, nem fogja megérteni mi ebben a jó, ahogy Rory agyáig sem jut el, hogy egy 17 éves srácnak egy üres lakás szülők nélkül egy éjszakára egy dolgot jelent, de annak semmi köze mosáshoz, zabáláshoz, pizsamához meg aztán végképp nem. De Rory tartja magát az elhatározásához, kezdődik a pizsamában zabálós este, ami aztán pillanatokon belül felborul, ugyanis először Paris állít be a teljes érettségi tananyaggal, utána meg Jess egy, a harmadik világ éhezésének megoldására is elegendő kajaszállítmánnyal. A helyzet kicsit kellemetlen, mert Rory egyiket sem hívta, de ha már itt vannak, nem hajítja ki őket, viszont így egész más jellegű lesz az esti program.

Közben Lorelai búcsút vett az agysejtjeinek kb. egyharmadától, ugyanis mióta megérkeztek a wellness szállóba, Emilynek be nem áll a szája. Az anyakirálynő úgy képzelte el a lányával való kötelékek szorosabbra fűzését, hogy az összes kezelésre menjenek együtt, egyetlen percet ne töltsenek külön, és közben levegővétel nélkül dumáljanak mindenről. Ettől persze Lorelai kis híján agygörcsöt kap, Emily pedig csak dumál, dumál, mint egy szófosós Duracell nyuszi. Az biztos, hogy a sorozat folyamán nem lesz még egyszer példa arra, hogy Lorelai Gilmore ilyen hosszú ideig csöndben maradjon, bravó Emily. Miután a masszás, és a szájtépés kellőképpen kifárasztotta őket, jöhet a vacsora. A wellness szálló menüje viszont olyan, ami még a reformkajáért számomra érthetetlen módon rajongó barátnőmet is súlyos bazmegelésre késztetné, tehát innen sürgősen lépni kell. Meg sem állnak az első helyig, ahol steak-et lehet enni, na, majd ez talán elősegíti az anya-lánya kapcsolat toldozgatását.

Rorynál is érdekes a helyzet, annál is inkább, mert Paris és Jess már vagy egy órája ugyanabban a helyiségben tartózkodnak, és még áll a világegyetem. Sőt, kedélyesen elbeszélgetnek (irodalomról, mi másról), kiderül, hogy Jess Jane Austent is olvasott (!!!), és már szinte túl jó lenne a hangulat, amikor beállít Dean. Így már kevésbé jó a helyzet, de Jess még képes rontani is rajta, ugyanis most különösen elemében van, változatosabbnál változatosabb szófordulatokkal és többszörösen összetett mondatokkal cukkolja Deant , aki csak fő a saját levében. Vagy annyira dühös, hogy képtelen megszólalni, vagy Jess mondanivalóját próbálja kibogozni, egyelőre nem lehet eldönteni. Amikor magához tér a sokkból, akkor persze számon kéri Roryn, hogy mi a frászt keresett itt Jess, ha őt meg elhajtotta, és ez egy olyan hülye helyzet, amikor az igazság nem hangzik meggyőzően. De most jön az, ami nem volt: Paris megvillantja páratlan zsenialitását, és besegít! Azt mondja, ő kérte meg Roryt, hogy hívják át Jesst, mert bejön neki. Ettől Dean egy pillanatra elfehéredik, valószínűleg elképzelte, milyen utódaik születnének, de úgy dönt, hisz Rorynak. Ez a fordulat pedig tökéletesen összehozza a lányokat, és végül is Paris az, aki itt tölti az éjszakát egy jó kis régimódi pizsamaparti keretein belül, most már hivatalos: this is the beginning of a beautiful friendship.

Emily és Lorelai estéje viszont nem meglepő módon totálisan elcsesződött, amikor az étteremben Emilyre rámozdult egy nyálas-hatvanas vén kujon. Hogy hogy lehet ez is Lorelai hibája, az csakis Emily Gilmore kifacsart agyműködésében nyerhet értelmet, mindenesetre csúnya összeveszés az este vége. De hogy a hétvége mégis elősegítse a kapcsolatuk ápolását, Lorelai ráveszi az anyját egy közös köntöslopásra, nagyszerű anya-lánya pillanat, remélem lefényképezték, hogy bekerülhessen a családi albumba.

A ’Dead Uncles And Vegetables’ című epizód azzal indít, hogy Luke antiszociális nagybátyja, akit az egész város egy emberként rühellt, meghalt, és Luke-nak kell intéznie a temetést. Ez elég sok nyűggel jár, több okból is. Először is Louie bácsi úgy akart temetkezni, mint Tutanhamon, az összes szir-szarját magával vinni a sírba focilabdáktól elkezdve a milliós tételszámű baseballkártyáig. Másodszor akkora paraszt lehetett az öreg, hogy senki nem akar elmenni a temetésére, harmadszor pedig az intézkedések közben valakinek vezetnie is kéne a kávézót. Ez utóbbira a Gilmore lányok önként vállalkoznak, Lorelai kötényt köt, kávézós szlenget használ, és baromira élvezi a dolgot, Rory pedig annyiszor rugdossa le Jess lusta seggét a kávézóba, ahányszor az szökni próbál.

Közben Sookie az esküvőjére készül, és az esküvői tervezgetésbe valahogy belekeveredik Emily is. Ez elég rossz hír Jacksonnak, ugyanis Emily Gilmore, mint esküvőszervező jelenléte a következő dolgokat jelenti: papírmasé gombákat, táncoló törtpéket, bangkoki tánccsoportot, a város átrendezését (ez mind komoly, nem én találom ki), a világ legnagyobb gyémántgyűrűjét, és az elképzelhető legdrágább esküvőt az elképzelhető legtöbb fölösleges, giccses baromsággal. Már ott tartanak, hogy Stars Hollow főterét nemes egyszerűséggel arréb viszik, amikor Jackson kéri Lorelai-t, hogy avatkozzon közbe. Lorelai komoly fizikai erőfeszítések árán leválasztja Sookie-t az internetről, ahol éppen valami dán zenekart próbál leszerződtetni, és jó barátnői rábeszéléssel véget vet az őrületnek. Emily ezt persze nem viseli túl jó, nem véletlenül vetette ő bele magát ennyire az esküvő-szervezésbe, tudja jól, hogy egyetlen gyermekének az esküvőjébe nem sok beleszólása lesz, hiszen nyilván a kávézóban tartják majd, a ketchuposüvegek között. MIVAN? Ezt kérdezi Lorelai is, Emily csak sejtelmesen mosolyog, és az „ugyan már anya Luke és köztem nincs semmi” –szónoklat akár meggyőző is lehetne, ha nem Luke kávézójának a pultja mögött adná elő Lorelai.

Eljött a temetés, amin csak Luke és Lorelai jelent meg, és valami hihetetlen jól mutatnak egymás mellett, de hamarosan befut a baromi hamisan játszó katonazenekar is. Végül is egész hangulatos lett, és ahogy visszaérnek a kávézóba egy zajos halotti tor várja őket, az egész város megjelent, de nem Luke, nem is Lorelai hívta őket, akkor ki? Rory szerint Jess a bűnös, aki csak annyit vall be, hogy jöttek az emberek, ő meg nem vágta be előttük az ajtót. A világért be nem vallaná, hogy tett valami jót a városét meg a nagybátyjáért, az ártana a jó hírének.

A ’Back In The Saddle Again’ című epizódban azt látjuk, hogy viseli Richard a nyugdíjas létet. Rosszul. Nála rosszabbul már csak Emily viseli, ugyanis legnagyobb bosszúságára Richard azt bírta kitalálni, hogy matuzsálemi autókat szerel, pont egy nyugdíjazott biztosítási ügynöknek való elfoglaltság. Egy iskolai project majd kizökkenti az unalomból, ugyanis Rorynak és tanulócsoportjának az a feladata, hogy alkossanak meg egy terméket, és a hozzá tartozó telejs üzleti –és marketingtervet, mindezt egy üzletember felügyelete mellett. Richard teljesen elemében van. Hát még, amikor Paris bedob egy zseniális ötletet. Richard és Paris olyan szinten egymásra találnak és spannolják egymást, hogy ha nem lenne Emily a képben, Rory komolyan aggódhatna, hogy Paris lesz a mostoha-nagyanyja.

Közben Dean kezd egyre furcsábban viselkedni, nem is tudom, hogy a kétségbeesett, vagy a megszállott jelzőt használjam, mindenesetre 14 telefonhívás 3 óra lefolyása alatt semmiképp sem a kiegyensúlyozott személiyésg ismérve. Mostanában semmi összezörrenés nem volt Roryval, valami miatt viszont mégis veszélyeztetettnek érzi a kapcsolatukat, ezért van folyton a nyakán, mossa le a kocsiját, és talán most jönne az, hogy kirabol egy bankot, hogy protekcióval benyomja Roryt a Harvardra, de Lorelai szerencsére leállítja. Jól érzi Dean, hogy baj van, csak éppen nem akarja megfogalmazni mi az, pedig egyetlen 4 betűs szóval könnyedén leírható lenne. Az epizód végére mindenesetre megszületik ez a konklúzió is, kérdés, mihez kezd most Dean, hogy végre hajlandó volt tudomásul venni, hogy ha tetszik, ha nem, Jess is benne van a képletben.

Ezek utén Dean nem a legjob kor utazik el a városból, különösen azt figyelembe véve, hogy a ’Teach Me Tonight’ epizód azzal indít, hogy Jessnek szüksége van némi korrepetálásra. Ugyanis ez a szerencsétlen annak ellenére, hogy a kisujjából kirázná a gimnáziumi tananyagot, úgy döntött, hogy derogál neki az óralátogatás, és a dolgozatírásra is csak olvasni jön be- azt is fél óra késéssel. Ezek után nem csoda, hogy az igazgató behívatja Luke-ot, és közli vele, hogy ha ez így megy tovább, Jess ki fog bukni, ami elég ciki, mert okosabb, mint az osztálytársai nagy része, de ha emellett ilyen link idióta, akkor ez van, és az sem segít, hogy közben lopja a suli baseball-labdáit, csak ő tudja miért. Luke-nak a logikus megoldása a helyzetre az, hogy korrepetálja Rory Jesst, ami nem is hülyeség, mivel talán ő az egyetlen élő ember, akit Jess valamennyire tisztel és elfogad. Lorelai persze nincs oda az ötletért, arra még várhatunk, hogy ő Jess Fanclubot alapítson.

A különórán Jess persze mindennel foglalkozik a tanuláson kívül, és sikeresen ráveszi Roryt egy kis éjszakai fagyizásra, majd kocsikázásra. Közben megint megmutatkozik az a bizonyos közös hullámhossz, és Rory annyira élvezi a csevegést, hogy a tanulás helyett ő is inkább az autózásra szavaz, aminek az eredménye az, hogy a következő jelentben már a sürgősségiről hívja Lorelai-t. Az történt, hogy egy öngyilkos hajlamú kisállat szaladt át az úton, amit Jess csak úgy tudott kikerülni, hogy kocsi felcsavarodott az első póznára. Rory csuklója megrepedt, a kocsi totálkár, de még ennél is több kárt szenvednek ezek után a szereplők közti kapcsolatok. Lorelai nem lát a méregtől, és elindul, hogy ezer apró darabra tépje Jesst. Sajnos Luke nem a legjobb hangulatában találja így, és Lorelai agya eldurran, mindenért Luke-ot hibáztatja, és a dolognak olyan randa összeveszés a vége, amit elég hosszú folyamat lesz kiheverni. Jesst talán életében először tépi a bűntudat, és Luke nem üvölt vele, nem cseszi le, de közös megegyezéssel felülteti az első buszra, ami elviszi Stars Hollow-ból. Ezt a napot a városiak nyilván nemzeti ünneppé fogják nyilvánítani, de az biztos, hogy sokkal unalmasabb lesz az élet Jess nélkül.

Nekem pedig még van egy tartozásom felétek, a neve Kirk. KIRK, így csupa nagy betűvel, a sorozat egyik legeredetibb karaktere, akiről elítélendő módon eddig nem írtam, pedig mindannyian tudjuk, hogy megérdemli. Kirk a város ügyeletes csodabogara és hülyegyereke, de ez a leírás túl szegényes róla, ő egy olyan figura, aki ott van mindenhol, 251 helyen dolgozik egyszerre, mindenhez ért, mindent megcsinál, persze a maga sajátos módján. Idióta szokásait már számolni sem érdemes, de az összeset a lehető legnagyobb természetességgel adja elő, az a típus, akit nem hívnál meg a szülinapi bulidra, de vígasztalhatatlan lennél, ha elhagyná a várost. Valószínűleg Kirk az, akiről Dr. Gregory House megalkotta azt a mondást, hogy „szeretem az idiótákat, minden városnak szüksége van egyre.” Na, Stars Hollow-nak ez Kirk. Azért pont most hoztam szóba őt, mert nagy pillanatai vannak ebben az epizódban, ugyanis megrendezésre kerül az éjszakai filmfesztivál, amire a Gilmore lányok választanak filmet. Kirk nagy komolyan elmeséli nekik, hogy komoly filmrendezői ambíciói vannak (kérdés, hogy milyen ambíciói nincsenek?), készített is egy rövidke, kicsit profán, de ízléses művészfilmet, amit ha lejátszanának a filmfesztiválon, örökre leköteleznék vele. A Gilmore lányoknak persze nem kell kétszer mondani, a filmfesztiválon pörög az „A Film By Kirk” (mert ez a címe), ami egyszerűen leírhatatlan, tessék a linkre kattintani MOST, kötelező anyag, kikérdezem. Ez a film a tökéletes esszenciája annak a jelenségnek, ami KIRK néven fut a Gilmore Girlsben.