Remélem, van elég óvóhely és pince Stars Hollow-ban, ugyanis tornádó közelít a város felé! Jess névre hallgat, nyomában pusztulás, felfordulás és síró tinilányok. És nincs menekvés előle, ugyanis Jess nem más, mint Luke unokaöccse, akit Luke sajátos humorú húga szabadít a városra, mondván, hogy ő már nem bír vele, vesződjön vele a nagybácsi. Jess dióhéjban: a klasszikus lázadó kamasz archetípusát képviseli, persze sokkal összetettebb és érdekesebb, mint amit a felszínen mutat, ő viszont gondosan ügyes rá, hogy felületes szemlélő csak egy bunkót lásson benne. Leggyakrabban használt kifejezése a „whatever”, pedig akadémiai szókinccsel rendelkezik, de úgy van vele, hogy ezt arra érdemteleneknek nem prezentálja. Ugyanis még csak 17 éves, de már több könyvet olvasott, mint Rory Gilmore, Hermione Granger és James Ford együttvéve. Ezt persze nem tudja róla senki. Még.

Luke-nak pedig fogalma sincs, mit vállalt, amikor családi kötelezettség címén az első szóra beleegyezett, hogy a srác meghatározatlan időre hozzá költözzön, úgy gondolta ugyanis, hogy 17 éves korára már mindenki túl van legproblémásabb korszakán. Ez tökéletesen példázza Luke Danes ismereteit a kamaszokról. Most majd tanul egyet s mást kínról és szenvedésről, előre sajnálom; a rajongók viszont csápolhatnak, ugyanis Jess személyében a sorozat egyik legkirályabb karaktere érkezik most a menetrendszerinti busszal.

Jess jövetele persze hatalmas újság, nyilván egy hétig címlaptéma lesz a helyi lapban is. Lorelai valami rejtélyes okból kifolyólag különösen lelkes, Jess viszont épp hogy csak nem hányja el magát az idilli kisvárostól, és úgy tűnik, ő az első férfi karakter a sorozatban, aki kicsit sincs oda Lorelai lehengerlő, de nagyon egyedi stílusáért, ami azt illeti, szóra sem máltatja. Lorelai viszont „segítő-anyai tapasztalatokkal rendelkező-barát” üzemmódra kapcsolt, és úgy dönt, rendez egy „Isten hozott Stars Hollow-ban, annyira nem is elmeháborodottak gyülekezete ez a hely, mint elsőre látszik” –estet. Luke, Rory, Sookie és Jackson részvételével, ahol utóbbi kettőnek sikerül pont azt az ijesztő kisvárosi lökött formát hozni, ami egy ilyen Jess-kaliberű lázadót kapásból menekülésre késztet. És most következik a fordulat, Jess találkozik az első emberrel Stars Hollow-ban, akivel képes szót érteni! Betéved ugyanis Rory szobájába, és miután végigjártatta vizslató tekintetét a tekintélyes méretű magánkönyvtáron és annak tulajdonosán, bebizonyítja, hogy képes kerek egész mondatokban is megnyilvánulni! A mérőműszer minimum hármas erősségű rengést érzékelt.

Lorelai és Jess barátkozási esélyei viszont erősen romlanak, amikor Lorelai rajtakapja a srácot egy üveg sörrel a teraszon. Lorelai a hegyibeszéd helyett az „ismerem a ’nem ért meg a világ, nyalja ki a seggemet mindenki’ életérzést, mert én találtam ki” –lemezzel próbálkozik, de Jessnél ez sem működik. Ez kemény dió lesz még Lorelai-nak is, de nem adja fel, úgy gondolja, hogy ha Luke nem boldogul a sráccal, majd ő besegít. El is kezdi fényezni, és már szinte ott tart, hogy Luke maga az Isten, és szobrot kéne állítani neki, utcát meg alsóneműmárkát elnevezni róla, amikor Jess leállítja egy olyan megjegyzéssel, amit Lorelai az életben nem fog elfelejteni. Konkrétan a fejéhez vágja, hogy ha ennyire pedálozik, akkor vagy naiv liba, vagy lefekszik Luke-kal, más mentség nincs az ömlengős rajongólány-rizsára, amit előadott. Rohadt genya egy húzás volt, de tény hogy érdekes volt látni, amint valaki ezt Lorelai Gilmore szeme közé mondja. Lorelai persze nem lát a méregtől, és az este megkoronázásaként még Luke-kal is összeveszik, akinek most lett elege Lorelai kotnyeleskedéséből. Egyszer az életben ő is át akarja érezni azt a felelősséget, amit egy gyerek jelent, és nincs ínyére, ha totál analfabétának állítják be a témában, még ha éppenséggel az is. Luke és Jess dühösen el, az ismerkedőest totális katasztrófa minden fronton. Talán egyet kivéve, de ez majd később kiderül.

Másnap a kedélyek még mindig nem a legjobbak, Lorelai konkrétan nem mer bemenni a kávézóba, a városlakóktól meg egyre csak jönnek a panaszok, hogy ez-az eltűnt, és az eltűnések rejtélyes módon Jess érkezősétől datálódnak. Olyasmikről van szó, mint a híd felújítására összekuporgatott pénz, meg egy kertitörpe, és Luke bár nagyon szeretné hinni, hogy Jessnek semmi köze az egészhez, a „higgy amit akarsz” reakció unokaöccsétől valahogy nem túl meggyőző. Lezajlik köztük egy hamarosan már tipikusnak mondható odavágott egyszavakból álló kommunikáció, amit két barátságtalan „fine!” zár, majd szó nélkül macsósan puffogva hazaindulnak. Mindkettő feje szépen egyenletesen füstöl, Jess pedig a következő percben megtapasztalja, milyen a Stars Hollow-i tó élővilága a fenéken, ugyanis Luke egy óvatlan pillanatban BELELÖKI UNOKAÖCCSÉT A TÓBA (arról a hídról, aminek a felújítására szánt pénzt Jess lenyúlta), és teszi mindezt anélkül, hogy egy pillanatra is lassítana vagy oldalra pillantana. Vitán felül a sorozat egyik legjobb jelenete, érdemes egymás után többször is visszatekerni, garantáltan üt minden egyes alkalommal.

Luke akkora iramban csörtet át a városon, hogy a következő pillanatban már Lorelai-ra ront, beszámol a történtektől és kikéri a véleményét az általa alkalmazott pedagógiai módszerről. Lorelai szóhoz sem jut, de gondolatban szerintem a levegőbe bokszolt, most mindenesetre Luke-ból ömlik a szó, és a jelenet béküléssel zárul. Lorelai-t holnap személyre szóló rétes várja a kávézóban, a világ rendje helyreállt.

Vagyis csak majdnem, Luke-ot ugyanis várja még egy neveletlen szemétláda otthon, aki képes volt telefüstölni a lakását, amit eddig Luke szó nélkül hagyott, de ennek egyszer s mindenkorra vége. Cigi repül ki az ablakon gyönyörű ívben, hozzávág Jesshez egy rakás hipnóziskazit meg rágót, és bejelenti az új rezsim kezdetét. Miszerint: a züllést, a lopást, a csavargást és lógásnak minden módozatát Jess azon nyomban elfelejti; ha maradni akar, Luke szabályai szerint kell játszania, melóznia a kávézóban, tanulni, leérettségizni és a „Stars Hollow példamutató polgára” címre pályázni. Jess mintegy válaszként egy szó nélkül Luke arcába vágja az ajtót, de én állítom, hogy eljutott a tudatáig legalább egy szikra abból, hogy a hegyibeszéd mögött az áll, hogy végre van egy rokona, aki nem szarja le, mi lesz vele.

Még egy fontos jelenet van hátra az epizódból. Jess ahogy elmenekült a szigorú nagybácsi üzemmódra kapcsolt Luke elől, egyenesen Roryba botlik, és ismét megmutatja, hogy ismeri az összetett mondatokat és az egy szótagnál hosszabb szavakat is, az eszem megáll. Érdekes módon Roryval szemben a mindent félvállról vevő tapló stílusát is parkolópályára állítja. Sőt előkapja a zsebéből Rory egyik könyvét, amit igaz, hogy elcsórt tőle, de azóta már el is olvasta (mint kiderül, nem először), és megjegyzéseket is írt a margóra, ami ha úgy nézzük vandalizmus, ha máshogy, akkor egész aranyos és intelligens gesztus. Rory az utóbbi nézőpontot képviseli, és erősen görbül a szája felfelé, amikor Jess a -nyilván tesztnek szánt- Twist Oliver utalását is vágja. És ez az a pont, amikor a néző tudja, hogy Dean napjai meg vannak számlálva, és szinte látja a ketyegő visszaszámlálót szegény srác feje fölött.

Ez volt a Nick & Nora/Sid & Nancy c. epizód, következik a Presenting Lorelai Gilmore, és a cím itt a kisebbik Lorelai-ra vonatkozik. Rorynak szerencsétlenségére sikerül pont egy olyan pillanatban beállítania nagyanyjához, amikor az ÖTYE pletykadélutánját tartja, pedig ilyenkor bölcsebb kilométerekre elkerülni a házat. Az öreglányok szája azonnal habzani kezd, és naná, hogy rárepülnek a cuki kis Roryra, és kinyilvánítják, hogy emberiségellenes bűntett lenne Emily részéről nem mutogatni tökéletes unokáját ország-világ előtt. Debütáns bál készül ugyanis, vicces nevén coming out, de nincs köze a melegek coming out-jához, pedig milyen poén lenne, ha AZ a coming out is hófehér habcsókruhában zajlana és legyezőtáncot kéne lejteni hozzá. Roryra ugyanis pontosan ez vár, és amikor közli mindezt Lorelai-jal, anyját kis híján újra kell éleszteni. És ez még nem minden, ugyanis a lányt az apja mutatja be a hagyomány szerint, tehát azt a balfék Christophert is hívni kell. Rory jó kislány, ha a nagyanyját ez az agymenés boldoggá teszi, ő bevállalja, annál is inkább, mert mostanában nem túl harmonikus a kapcsolat Emnily és Richard között, nem tudni miért.

A debütáns bál többeket érint, mint azt Rory elsőre gondolta volna, semmirekellő faszfej (=apa) beszervezve, de kell egy kísérő is persze, úgyhogy kezdhetik Deant trenírozni, meg a szmoking gondolatához szoktatni, nem beszélve a fehér selyemkesztyűről meg csokornyakkendőről. Kérdés, hogy van-e annyi roncsderbi a világon, amennyivel kárpótolható mindezért. Van. Plusz Rory két szép szeméért megtenne ő mindent, még Miss Patty táncóráját is elviseli, pedig nála kevesebb tehetsége a tánchoz talán csak Rorynak van. Közben Christopher is befutott, Miss Patty vetkőztető pillantásait állva bemutatja a fiataloknak, hogy kéne a táncparketten mozogni –Lorelai asszisztálásával- és nagyon kedves, nagyon jó fej, nagyon új autóval érkezett, éppen csak arról hallgat, mivel foglalkozik, és miért költözött Bostonba. Mi lehet a trükk benne?

Party time, elérkezett a debütáns bál, ahova Emily Richard nélkül jött, és majd szétveti az ideg, pedig ez elvileg az ő estéje lenne. Rory részéről jól sikerül a coming out (már ha azt a szót, hogy „jó” lehet olyan kontextusban használni, ahol habcsókruha, pukedlizés és gyomorforgatóan giccses szalagavatókat megidéző legyezőtánc is szerepel), majd befut Richard, és a családi bomba robban. Kiderül, hogy azért ingerült (sőt, mondjuk ki: bunkó) mostanában mindenkivel, még a feleségével is, mert a cége -ami az élete- nyugdíjba fogja küldeni záros határidőn belül. Emily részéről ez az infó csak egy „na és?”-t ér, Richard világa viszont ezzel darabjaira esik szét.

Afterparty Stars Hollow-ban, és végre kiderül, miért is költözött Chris Bostonba: összeköltözött egy nővel, akinek a kedvéért hajlandó megkomolyodni, munkát vállalni és Volvót vezetni. Aha, persze, csak éppen az nem az érettség netovábbja, hogy ezzel a bejelentéssel addig várt, amíg Lorelai annyira nem flörtölt vele, hogy már baromi kellemetlen volt. Húz is el Chris a városból újra, nem siet senki sem tartóztatni. A lányok pedig azt csinálják, amit minden bál után érdemes lenne megtenni: tömik magukba a hamburgert eltartott kisujjal a báli ruhájukban, Rory farmerdzsekit is húzott a sajátja fölé, és el kell ismerni, nagyon aranyos összeállítás. Öltözködésben Jess is újított, Luke ugyanis az egész epizód alatt azzal csesztette, hogy öltözzön fel a kávézóba normálisan, ami alatt ő azt értette, hogy hanyagolja a rituális öngyilkosságra buzdító, szívrohamot kiváltó emblémákkal díszített rokkerpólókat, Jess pedig szót fogadott. Olyannyira, hogy Luke KicsiÉnjének öltözve kockás flaneling-baseballsapka kombóban virít, sőt még nagybátyja mozdulatait is parodizálja. Tart ez egészen addig, amíg Luke-nak elege nem lesz belőle (vagy fél percig bírta, dicséretes) és fel nem rugdossa a srác pofátlan seggét a lépcsőn, na ez is egy páratlan pillanat.

A következő (Like Mother, Like Daughter) epizód iskolai témájú, arról van benne szó, hogy az iskolaigazgató kiszúrta, hogy Rory ebédszünetben az iskolatársaival való vegyülés helyett inkább olvas és zenét hallgat, de lehet ezért hibáztatni ilyen közegben? Il Duce szerint lehet, pedig valahogy én sem ülnék oda Paris Gellerhez ebédszünetben pasikról meg sminkelésről csevegni, kövezzen meg érte, ha mer. Ami Roryt illeti, őt kifejezetten utasítja, hogy barátkozzon ha jót akar, különben remete lesz belőle tarisznyával, hínárhajjal meg befonható hónaljszőrzettel, ennek pedig egyenes folyománya, hogy nem veszik fel a Harvardra. (látná csak a magyar bölcsészhallgatókat) Így Rory találomra leül egy asztalhoz, amiről kiderül, hogy a Chilton legbefolyásosabb nőegyletének az asztala (ami egyébként a legnevetségesebb dolog, amit valaha hallottam), és pont az az egylet, amiért Paris egy tetszőleges végtagját is levágatná, hogy bevegyék- számomra rejtély, miért. Paris addig rágja ezért Roryt, míg megállapodnak egy fegyverszünetben, és abban, hogy Rory majd megpróbálja bekönyörögni Parist a Hölgyek közé- merthogy így nevezik magukat, amiért szerintem minden normális helyen körberöhögnék őket, de nem a Chiltonban.

A vicc az, hogy lényegében ugyanezt a fejmosást Lorelai is megkapja Il Duce-tól, neki meg a hasonszőrű szülőkkel kell összebarátkoznia, ugyanis az igazgató szerint a Harvardon azt is nézik, hogy a szülő mennyire szociális, de szerintem ez az a pont, amikor már csak szívatja őket. A Harvarddal viszont viccelni nem lehet, ha ez kell, ez kell, Lorelai vasárnapi mosolyát magára erőltetve szambázik be a Sirály Klub ülésére (névadásban hasonlóan tehetségesek, mint a diákok), aminek nem más a vezetője, mint Mary Alice a Lila Akác Közből. Az aktuális téma a következő rendezvény, egy divatbemutató helyszínének megtalálása, és Lorelai nagy ügybuzgóságában (nyilván a „bejuttatom Roryt a Harvardra, bejuttatom Roryt a Harvardra” mantrát mormolva) elvállalja, hogy megrendezi a Szabadság Szállodában a bemutatót. Stílusosan ez nagyon sirály, már kezdik is fogalmazni a Lorelai Gilmore emberi nagyságát dicsőítő himnuszt, amikor Mary Alice bedobja a slusszpoént: a modellek ők maguk lesznek! Akkor ebből már részesüljön Emily is, gondolja Lorelai, hogy legalább valami jó is legyen neki az egészben, és Emily megszívatása mindenképpen a JÓ kategóriájába esik.

A divatbemutató teljesen flottul megy, Lorelai Luke-ot is elhívta kifutót szerelni, de hamarosan már átkozza magát ezért a tettéért, ugyanis Mary Alice nem túl áttételesen kifejti neki, hogy nem rúgná ki Luke-ot az ágyából. Na ilyen még nem volt, de ezzel egyelőre nem lehet foglalkozni, irány a kifutó, ahol Lorelai és Emily anya-lánya egyenruhában, talpig piros napközistanár-cuccban parádéznak, a Girls Just Wanna Have Fun dallamára. Emily komolyan veszi a dalszöveget, és annyira élvezi a dolgot, hogy abból akarva-akaratlanul lányára is átragad valami. A Sirályok pedig teljesen el vannak ájulva, milyen jól sikerült a rendezvény, Emily arcán az anyai büszkeségre már-már emlékeztető kifejezés terül el, de hogy ne legyen túlzottan sunshine minden, Mary Alice már rá is csatlakozott Luke-ra, micsoda ribanc. Lorelai később ezért a flörtölésre némileg emlékeztető tevékenységért lecseszi Luke-ot, aki egyrészt csak útbaigazítást adott Mary Alice-nek (és nem az ágyához), másrészt kimondottan élvezi Lorelai féltékenységre határozottan emlékeztető dühkitörését.

A Hölgyek pedig éjszakai programot szerveztek, emberrablást, az iskolába (ezen belül is az igazgatói irodába) való betöréssel, ők valahogy így képzelik el a beavatási szertartást, Rory viszont valahogy így képzeli el az elmebetegséget. Legyűrve minden ellenérzését, hagyja, hogy berángassák, majd persze megjelenik Il Duce, és jön a világraszóló lecseszés, amit már Rory sem áll meg szó nélkül. Megegyeznek abban, hogy a szocializáció nem minden esetben üdvös dolog, és talán anélkül is felvételt nyerhet az ember az ország első egyetemére, hogy beállna egy ostobenkó ribanc klubba. Ámen.

A The Ins And Outs Of Inns című epizódban 2 főszál fut végig, kezdjük a szállodással. Lorelai és Sookie teljesen komolyan gondolták, hogy belevágnak a saját szálló beindításába, éppen csak 2 hatalmas akadály jelentkezik már az elején. Az egyik az, hogy a kinézett birtok finoman szólva sem eladó, a magányos öregasszony tulajdonos ugyanis -akármilyen mézesmázosan is közli ezt velük- de tudtukra adja, hogy az a hely az övé marad, ha beledöglik és, és ezt sajnos szó szerint érti. Másik akadály, hogy befut a Szabadság Szálló tulajdonosa, akihez Lorelai-t érzelmi kötelékek szövik, ő adott ugyanis szállást és munkát neki, amikor az újszülött gyerekével együtt eljött otthonról. Egyrészt nem szívesen cseszne ki vele, másrészt ha ő kiszáll, a Szabadság Szállónak is annyi (mondja a tulaj), és mivel Lorelai gyakorlatilag ott nőtt fel, ez elég érzékenyen érinti. Most hogyan tovább?

A másik főszál Jesshez kapcsolódik, aki mióta itt van, valóban úgy söpört végig Stars Hollow-n., mint egy jobb fajta tornádó. Pedig nem tett semmi fajsúlyosat, a lopott pénzt is visszaadta, de mindenkinek csak baja van vele. Az teszi be végleg a kaput, amikor –egyébként zseniálisan kivitelezett módon- helyszínelési hullakörvonalat rajzol Taylor boltja elé az aszfaltra, még a jellegzetes „do not cross” feliratú sárga szalagot is elhelyezi. Szerintem ezért egyenesen ki kéne tüntetni, de Taylor átaludta azt a napot, amikor a humorérzéket osztották, és egyszemélyes bosszúhadjáratot indít Jess ellen. Luke családi kötelezettségből védi az unokaöccsét, Taylort simán elküldi a francba bármikor, a dolog akkor válik komolyabbá, amikor a bosszúhadjárat többszemélyessé válik. Taylornak annyira böki a csőrét az a körvonal, hogy összehív egy Városi Gyűlést „milyen módon szégyenítsük meg nyilvánosan és száműzzük Jesst?”-témában, de szerencsétlenségére Luke is befut a Gilmore lányokkal együtt, bele az egész kellős közepébe. Csak úgy záporoznak a vádak Jess borzalmasabbnál borzalmasabb bűntetteit sorolva: huhogott a táncórán, elmozdította a locsolócsövet, elvitte a kertitörpét, de Lorelai még ezeknél is tud rettenetesebbet mondani: „befolyásolni tudja az időjárást és ő írta a Glitter forgatókönyvét!” Na jó, ez az a lap, ami mindent üt. Hiába próbálta viszont zseniális humorával oldani a feszültséget, a tömeg Jess fejét követeli, Luke meg elküldi őket a búsba, kiáll a rokona mellett, ez olyan szép.

Pedig nem mondhatjuk, hogy felhőtlen lenne a viszonyuk., Jess továbbra sem erőlteti meg magát, ha nagybátyjával való kommunikációról van szó, igaz, másokkal még annyit sem beszél. Kivéve Roryt. Miközben Dean Jess posztmodern műalkotását vakarja le a betonról, Rory próbál Jessre hatni, hogy értékelje már, amit Luke tesz érte, mert az nem semmi. Azért kicsit az ő szája is görbül felfelé, amikor Jess megkérdezi, hogy ő viccesnek találja-e a körvonalat. A dörgedelmei pedig megértő fülekre találtak, Jess megjavította Luke kenyérpirítóját, és bár letagadja, de ez nála igenis mérföldkő.

A „Run Away, Little Boy” Tristan búcsúepizódja, ami kár, mert jó karakter, de most végleg távozik egy másik sorozatba, így az ügyeletes bunkó jópasi posztja itt megüresedik, na vajon ki tölti majd be? A Chiltonban a Rómeó és Júliát dramatizálják, és a tenerő Baz Luhrmann rajongó lehet, ugyanis át kell ültetni valamilyen szokatlan közegbe a sztorit, lehet modernizálni bátran. Ehhez képest Paris a hagyományos Erzsébet-kori megjelenítést választja, de náluk lesznek majd más extrái az adaptációnak. Először is alapból poén a csapat összetétele: Paris, Rory, a két ostobenkó liba (Louise és Madeline, a Bangles koncert szökevényei), a fiúhiányt betöltetni hivatott hivatásos lúzer Brad, aki Paris egy halkabb megnyilvánulásától is maga alá hugyoz, és persze Tristan. A szereposztás mondhatni adja magát, még Parisnek is be kell látnia, ha ötöst akar, Tristanra kell osztania Rómeó szerepét, mert vannak olyan szerepek, ahol elengedhetetlen kitétel a külső. Éppenséggel Júlia is ez a kategória, aki a csapat egyetlen naivája, Rory lehet csak, lehet írni a listát, kiknek lesz bajuk ezzel a szereposztással, hosszú lesz. Az első Rory, aki tudja, hogy a dolog előbb-utóbb Dean tudomására jut majd (főleg, miután Paris egy nem túl tapintatos húzással Stars Hollow-ba szervezte a próbákat), akinek nem ez lesz a kedvenc Rómeó és Júlia adaptációja, azt biztosra lehet venni.

Sookie közben Lorelai nevében is úgy döntött, hogy vége a felbontott eljegyzés utáni gyászidőszaknak, tessék szépen randizni, ahogy az valamire való egyedülálló anyához illik. Így Lorelai elmegy vacsorázni az üzleti suliban megismert szimpatikus sráccal, és a saját bőrén tapasztalja meg Hamupipőke esetét a tökkel, a báli ruhával, meg a másnappal. Ugyanis az, aki egy kellemes szerda esti vacsorán jó fej csoporttárs csinos zakóban, aki talán sikeres üzleti vállalkozás előtt áll, az másnap reggel a kávézóban egy éretlen kamasz hülye sapkában, South Parkos pólóban és két szülővel a nyakában. Jáj. Nappali fényben alig néz ki 20-nál többnek a srác, ez szép volt Lorelai, lesz miről beszélnie a városnak, most, hogy a Jess-téma kezd leülepedni. Luke viszont majd felrobban, és a másban annyira élelmes és körültekintő Lorelai képtelen észrevenni azt, amit szeles és figyelmetlen barátnője igen: Sookie teljesen jól látja, hogy Luke gorombaságának az oka, az, hogy ő szívesen randizna Lorelai-jal, miközben Lorelai ilyen suttyókra fecsérli az idejét.

A Stars Hollow-i színjátszópróbák nem sok jót ígérnek, és valóban, Tristannak már a próba előtt sikerül kiborítania Deant, a második felvonás tehát némi féltékenységi dráma és sértődött kivonulás, szinte izgibb, mint a kriptajelenet. Ráadásul Tristan mostanában zűrös napokat él, sikerült összeszednie két totálisan agyhalott havert, akikkel unalmukban kocsikat szednek szét és széfeket törnek fel. Márpedig ha a széfhez riasztó is tartozik, akkor az gyorsan maga után vonz olyan kellemetlen tényezőket is, mint a rendőrség és az eltanácsolás. Hát igen, ez az igazi tragikus lezárás, nem a kettős öngyilkosság, Tristannek távoznia kell a Chiltonból, méghozzá katonai iskolába (Dean legnagyobb örömére), Rómeó szerepét pedig (tessék kapaszkodót keresni) Paris fogja betölteni az előadáson, na ezt nevezem egyedi adaptációnak és kellőképpen abszurd lezárásnak! A Gilmore Girls-ben tökéletesen működik.