Nem szépítem, nem ez a sorozat legélvezetesebb epizódja, sőt, de nézzük a jó oldalát, volt már rosszabb is. Hetibeteg ezúttal egy 71 éves kutatóorvos, méghozzá nem is akármilyen, egyike azon kevesek kivételezett társaságának, akiket még Greg House is tisztel, már ezért simán bekerülhetne a Rekordok Könyvébe. Egereken folytatott kísérletezés közben rosszul lesz, nem kap levegőt, csapatunk megkapja, ezt a koreográfiát már jól ismerjük. Kezdődhet is a diagnózis. Vagyis kezdődhetne, ha a csipet csapatot jelenleg nem kötné le az esetnél jobban House botja (nem is próbáltam nem kétértelműen megfogalmazni), kikerekedett szemekkel bámulják, hogy a Bot és a lábfájdalom is visszatért, és valószínűleg azt találhatják merre fussanak, mert hogy a fájdalmait és az ezzel járó feszültséget rajtuk fogja levezetni a mester, arra fogadhatnak.

Páciens bajára két gyanúsított van, elég nagy ágyú mindkettő: szív vagy tüdő, a módszer egyszerű: terheljük az egyiket, ha felmondja a szolgálatot, akkor tudjuk, hogy azzal van baj. Terheléses EKG bebizonyítja, hogy a bűnös nem a szív, a tüdő viszont megtelik folyadékkal, ami fájdalmas és körülményes, tehát csak a baj van vele, és a beteg rövidre is zárná a további diagnózist: engedjék meghalni és kész. Na, ez pont olyan döntés, ami House és csapata munkáját nagyban hátráltatja, tehát egyértelmű, hogy le se szarják majd, és úgy tesznek mintha meg se hallották volna, Greg úgyis süket az egyik fülére.

House végre ellátogat a sorozat legjobb komikus pillanatainak a színhelyére, amit én már baromira hiányoltam, igen, klinika jön, hurrá! Jöhetnek is a pomponoslányok, és ami azt illeti jönnek is. Dokink olyan szituációba keveredik, ami tipikusan csak vele történhet meg: a beteg 17 éves csini lánya szégyentelenül flörtöl vele, és Háznak naná, hogy nincs ellenére a dolog. Közel 30 év korkülönbség meg hol számít már a mai világban? Mielőtt azonban a tinilány magára rántaná House-t az egyes vizsgálóban, jön a klasszikus ünneprontó karakter (naná, hogy Cameron) belépője, mégpedig azzal a hírrel, hogy nagy bajok vannak a hetibeteggel. Nem lepődtünk meg.

A probléma az, hogy ha ő most haza akar menni, hogy lassan és fájdalmasan haljon meg, az több szempontból sem buli, mert egyrészt Ház nem kapja meg a rejtvényének a megoldását (ami mint tudjuk lételeme), másrészt neki is kellemetlen a lassú kínhalál, ez a klasszikus lose-lose szituáció, ezt természetesen Házdoki sem mulasztja el közölni vele. Sőt, alkut ajánl, ha már annyira meg akar halni szerencsétlen beteg, ráér azzal holnap is, addig meg adjon nekik 24 órát, ami alatt annyi tűt szúrnak át rajta amennyit csak tudnak, és a világ összes tesztjét lefuttatják rajta, hátha rájönnek, mi a baja. Hülyének is megéri, nem? Bele is megy a beteg, ami jó, most kezdődhet a 24 órás diagnózis-maraton, mindent bele csapat, Ház addig hazamegy haza aludni, hogy másnap kipihenten baszogathassa őket, amiért nem találtak semmit.

Ahogy azt sejteni lehetett, az idő lejárt, és az éjszaka sajnos nem volt a legproduktívabb, gyakorlatilag nem találtak semmit, lehet, hogy Cameron komolyan mondta, hogy gruppenszexszel töltötték az éjszakát, és nem csak poénkodni próbált? Mindenesetre tény, hogy úgy néznek ki, mint a mosott szar, ahogy azt a fissen vasalt House tapintatosan meg is jegyzi, és kialvatlan csapatának újabb teszteket ír elő, hogy továbbra se unatkozzanak, majd közli, hogy akkor ő most ledőlne egy kicsit az irodában. Ezért a mondatért a team megajándékozza egy egységes ’egyél szart és dögölj meg’ –nézéssel, ami annyira tökéletes, hogy szabadalmaztatni kéne, meg is mutatom:

Most ért el az epizód arra a pontra, amikor totális elakadás van, még Jimmy sem talált rákot, amit időnként jolly jokerként be lehet vetni, friss és új ötletek kellenének, de mivel azok nincsenek, próbáljunk ki valami régit: régi jó blöff sosem kopik meg. Függönyt fel! Greg nagyszabású Brodway musicaleket kenterbe verő színielőadással eljátssza a páciens, de még csapata előtt is, hogy enged végre a beteg akaratának és átsegíti a túloldalra egy kis morfiummal. Foreman és Cameron már húzza is a kondenzcsíkot, annyira féltik az orvosi engedélyüket, Chase azonban marad (!), mert ő annyira rendes tanítvány, hogy még ehhez is asszisztálna, ki is járna neki ezért egy osztályfőnöki dicséret, ha nem bazinagy kamu lenne az egész úgy ahogy van. House ugyanis nem mást akart, mint kómába juttatni a beteget, mert úgy legalább nem ugrál és nem pofázik, vagyis annyi tesztet csinálnak rajta, amennyit nem szégyellnek, és olyan tempóban, ahogy ők akarják, így kell ezt!

Cameron persze veri a nyálát, hogy ez milyen csúnya rossz dolog volt, de a vicc az, hogy gyakorlatilag nem tudja eldönteni, hogy most hozzá kéne segíteni a beteget a kegyes halálhoz avagy sem. Hát igen, a kor legnagyobb koponyái máig vitáznak a kérdésen, majd pont Allison Cameron örök négyes tanuló fogja megválaszolni. Mellesleg tényleg baromi idegesítő, hogy egyszer ezt mondja egyszer azt, de tulajdonképpen bármit csinál House, azzal neki baja van. House elintézi pár szóval a hisztérikát, hogy ne zavarjon sok vizet amíg Chase-t és Foremant megbízza egy végbéltükrözéssel, ha már úgyis azt csinálnak a kómás beteggel, amit akarnak.

Épp itt volt az ideje, hogy a dolog Cuddy tudomására jusson, aki roppant meglepő módon nem üvölti le House fejét, nem osztja be életfogytig tartó klinikai ügyeletre, nem vele mosatja ki az ágytálakat, de még csak ostort sem csattogtat, kérdés, hogy miért. Vagy mert még mindig bűntudata van, hogy hazudtak Háznak, vagy mert tudja, hogy a dokinak igaza van, de Cuddyt ismerve kb. a kettő keveréke. House meg csak nem száll le a „terhes vagy-e” témakörről, most komolyan, van valami félnivalója? Dokinéni ezerrel tagad, és közben még arra is van energiája, hogy elmondja, mennyire sajnálja House lábát. (Meg ezzel együtt az egész emberiséget is, mert tudjuk, hogy ha Háznak fáj, hamarosan mindenkinek fog.)

A tesztek további dolgokat zártak ki (pl. nem lupus, jelenkezzen, aki ezen meglepődött), de a megoldáshoz semmivel sem vagyunk közelebb, viszont hogy kreatív szempontból ne vesszen teljesen kárba ez a nap, House feltalált egy új sportot botja, és óriás teniszlabdája igénybevételével.

Beteget közben már fel is vágták, általában ezt csinálják, amikor már végképp nincs ötletük, és ilyenkor jönnie kell valami fordulatot hozó ötletnek, természetesen jön is: House észreveszi, hogy a beteg érzékelése valahogy nem OK, egyik testrésze reagál fizikai ingerre másik meg nem. A baj az, hogy ez olyasmi, amit kómás betegen nem lehet vizsgálni, fel kell hát ébreszteni, ami azt jelenti, hogy megint nyafogni fog, jaj nekünk. Ahogy azt sejteni lehetett, nem is zendít rá az Örömódára, amikor rájön, hogy Ház ahelyett, hogy engedelmesen kinyírta volna, inkább kómába ejtette, és kísérleti nyúlnak használta, pedig ha belegondolna, rájönne, hogy van ebben némi irónia. Sajnos a betegnek nagyon nincs humorérzéke, és továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ne teszteljék, hanem csak simán öljék meg, pedig már látótávolságban a célszalag, mert ugye rájöttek, hogy az idegekkel van baj, egy kis minta kéne a bőréből, semmi más. Cameron majd megszerzi, akit House most úgy rángatott, mint egy marionettbábut, rájött ugyanis, hogy az állandóan morális kérdéseken menstruáló alkalmazottját azzal lehet döntésre kényszeríteni, ha megmutatja neki, hogy a beteg közel sem olyan édibédi ártatlan kis plüssnyuszi, amilyennek hiszi, mert bizony amellett, hogy zseniális orvos, kisbabákon kísérletezett, és ez szerintem is elég randa dolog. Cameron –ahogy arra House számított- úgy berág rá, hogy megtépi, méghozzá szó szerint, ami nekünk most nagyon hasznos mert így meg is van a teszteléshez szükséges bőrminta.

Mialatt a csapat a mintát vizsgálja, House-t legújabb rajongója látogatja meg, a klinikán megismert tinilány, aki őszintén szólva enyhe psszichopata jeleket mutat, de talán a megfelelő combhosszúság, életkor és kosárméret elegendő kompenzáció egy kis telefonos zaklatással szemben, nem? Próbálok férfiaggyal gondolkozni, de a jelek szerint House-nak is hasonló frekvencián mozognak az agyhullámai, a tekintete meg valahol az egyenlítő alatt, amikor a lány elriszál előtte a farmeréből hangsúlyosan kilógó piros tangában, és pontosan ez az, ami meghozza az e heti epifániát!

Piros a kulcsszó, ő ebből ugyanis meg is fejtette a dolgot, ne kérdezzétek hogyan, a pasi zseni és kész. Kongó vöröset fecskendeznek a mintára, ami bebizonyítja az amiloidózist (előre látom a kommenteket, hogy ez nem is így van, akinek van orvosi diplomája majd kijavít), méghozzá a halálos fajtából. Ez nagyon rossz hír lenne, de ha jobban megnézzük: House megtalálta a rejtvényének megoldását, vagyis megvan a heti kielégülés, ami pedig a beteget illeti, nem azt erőltette 43 percen keresztül, hogy meg akar halni? Így lesz a lose-lose –ból win-win.

Másnap reggel House vicces csomagot talál az asztalán, a Zaklató/Csinibaba küldött neki egy Fresno szépségeit bemutató naptárat (állítom ő látható mind a 12 fotón), azzal az üzenettel, hogy már számolja a napokat a 18. születésnapjáig, amikor Greg House úgy megdughatja, hogy még. Na most már végképp nem tudok férfiaggyal gondolkozni, nekem kezd ijesztővé válni a dolog. Cuddy pedig beállít a hírrel: hetibetegünk meghalt az éjszaka, van-e alibid House? Doki csak néz, és rá van írva az arcára, hogy ehhez tényleg semmi köze, viszont már tudja, hogy kinek van.

Vágás, Cameron ül a kórház kápolnájában vörösre sírt szemekkel, ami mindent elárul, és mivel képes volt végre meghozni a döntését az eutanáziával kapcsolatban, mestere őszintén büszke rá. A tanítvány végre tanult valamit, ez mindenképpen sikerélmény, de ettől még nem lesz kevésbé nyomasztó az epizódzárás. Jövő héten vidámabb vizekre evezünk.