Az epizód saját hogyvoltjával indítunk: Bree, Orson és Andrew, Andrew és a fiúk, Mike és a kóma – aztán felébredünk. Pontosabban Mike tér magához, itt hagytuk abba ugye a múltkor. És ki van jelen? Edie, csak hogy rögtön lehessen kavarni. A riadólánc: NoName nővér, dr. Craig, Ida néni, Lynette, Tom, Carlos, Gabrielle, Bree és a többiek – mindenki rögtön értesül a nagy hírről, csak Susan nem, mert épp fürdőzik Iannel.
A főcím után rövid történeti áttekintést kapunk a szeszcsempész, nőcsábász és lótolvaj Edward Sibleyről, akire ma már csak városalapítóként emlékeznek, és megtudjuk, hogy Danielle történelem-kiállításra készül az anyaggal; Andrewról pedig Bree eldönti, hogy az elmúlt hónapokban drámatáborban volt. Ez mégiscsak jobban hangzik, mint az, hogy ő maga hagyta ott az útszélen. Innen gyors ugrásokkal haladunk, Gabrielle kiárusítja Carlos cuccait, Lynette baseballt gyakoroltat fakezű fiával, Parkerrel, Susan pedig romantikus hétköznapokat tölt Iannel egy vidéki faházban.
Edie megtudja, hogy Mike-nak retrográd emlékezetkiesése (az egyszerűség kedvéért amnéziája) van, 2004-ben hiszi magát, és semmire sem emlékszik a beköltözése utánról. Na ebből lesz a kavar. A fakezű Parker kölyök meccsén aztán Lynette megvesztegeti Nickyt, az ellenfél dobóját, de egy túl sikeres ütés leteríti a korrupt kis fickót, és a zsebéből kikandikáló ötvenes miatt mindketten lebuknak. Az edző erre Parkert és Nickyt is kivágja a csapatból, Lynette-nek pedig ezúttal őt kell megvesztegetnie, ha látni akarja még játszani a fiát. És akarja, hiszen ezért szeretjük.
A Van De Kamp családban is zajlik az élet: a kiállításon Andrew összefut egy kedves ismerősével a „drámatáborból”, Orson pedig felvilágosítja a faggatózó Bree-t, hogy az illető úriember, dr. Keck azt csinálta Andrew-val, amit ők is szoktak egymással, csak Orson azért nem fizet (egyszóval dugtak). A megdöbbent Bree közben elkottyantja, hogy Mike magához tért, ez a hír pedig Orsonnak kellemetlen (biztos emlékszünk, ő gázolta el).
Bree aztán összehívja a lányokat – Susan kivételével, mert ő még mindig romantikázik –, és miközben mindhárman elálmélkodnak Carlos övön aluli hadviselésén (alsógatyában császkál a lakásban, csak hogy idegesítse Gabyt), arra jutnak, hogy Bree hallgasson a szívére: nyugodtan mondja meg Vera Kecknek, hogy a férje fiúkra bukik, ha úgy érzi helyesnek. Márpedig Bree persze hogy úgy. De előbb ugrunk.
Julie végre eléri Susant, és közli vele a jó hírt, mire a Susan persze pánikszerű menekülésbe fog Ian ágyából. Csak a néző tudja, hogy fölösleges a balhé, mert Mike-ot közben Edie vette a szárnyai alá, rendszeresen bejár hozzá a kórházba, fotókat mutogat neki, amelyeken együtt bazsalyognak, Susanról pedig azt meséli, hogy Mike már kétszer is szakított vele, ráadásul hazudós, és országos hírű lotyó, most is mással hetyeg valahol. Az a vicc, hogy a részleteket illetően még csak füllentenie sem kell.
Néhány mondat erejéig Orsont is látjuk, amint a kórtermen kívülről figyeli Edie-t és Mike-ot baljós tekintettel, de hozzá hasonlóan mi is megnyugszunk, amikor a kezelőorvos elmondja neki, hogy Mike semmire sem emlékszik az eltelt két évből. Ettől függetlenül biztos lesz még folytatása ennek a szálnak, úgyhogy csak figyeljünk!
Kedvenc latino családunkhoz ugrunk, ahol Gabrielle kicseréltette a zárakat, úgyhogy Carlos jobb híján fényes nappal betör a saját házába. Gaby persze erre számított, és kihívja a rendőrséget, hogy kajánul végignézze Carlos bilincsbe veretését. A terv akkor vall kudarcot, amikor az egyik frissen elvált zsaru megunja Gaby arisztokrata szövegelését a nők előjogairól és a bunkó férfiakról. Gaby erre felháborodottan meglegyinti a zsaru vállát (mint amikor egy legyet hessent odébb az ember), mire Carlos helyett őt vágják dutyiba hivatalos közeg elleni erőszak vádjával.
Utána végre folytatjuk az „árulkodós Bree” történetszálat: mindenki kedvenc vöröse bemószerolja dr. Kecket Mrs. Kecknél, a tisztes hölgy azonban közli vele, hogy régóta sejtette, hogy a férjének fiúszeretői vannak, de szándékosan nem akarta tudni a részleteket. Most viszont, hogy Bree megosztotta vele Andrew és dr. Keck történetét, hálából örömmel elújságolja neki, hogy a drága Danielle a nála húsz évvel idősebb történelemtanárral hál. És elnézést kér, amiért a hír mellé nem szolgált fel süteményt.
Lynette és Tom közben a baseballmeccsen beszélgetnek a magánéletükről és Tom álmáról, amit végre igazán nekiállhatna megvalósítani – bármi légyen is az –, a nagy megbeszélés közepette pedig lemaradnak Parker fiuk tényleg kiváló ütéséről. Már épp pánikba esnének, hogy mi lesz ebből, ha folyton le kell majd fizetniük valakit, hogy Parker játszhasson, amikor Parker elhasal, és kificamítja a bokáját: így már biztosan nem játszhat többet ebben az évadban. A látszat kedvéért szomorkodnak egy sort, de megkönnyebbülten néznek össze a srác háta mögött. Igazi szülők.
Közeledik az epizód vége, le kell zárnunk hát a másik három szálat. A legegyszerűbb: A Van De Kamp villában Bree kérdőre vonja Danielle-t a történelemtanár ügyében, mire Danielle kiviharzik, merthogy ő szerelmes a tanárba, és az is belé, és ehhez Bree-nek semmi köze. A végképp elkeseredett Bree-t Andrew vigasztalja meg („nem te vagy a legrosszabb anya: az a nagyi”), és rég nem látott anya-fia összeborulással veszünk tőlük búcsút.
A latino vonalon Carlos kihozza Gabyt a fogdából, és mivel szerinte nyilvánvaló, hogy idővel úgyis újra összejönnek, azt kéri, béküljenek ki most azonnal. Gaby tiltakozik, és a végső érvet is bedobja: „lefeküdtem Johnnal” (a kertésszel), mondja – mire a déli macsó egyszerűen megáll, és kihajítja Gabyt a kocsiból. Susan egy utolsó nagy balhé után – amellyel a kórház előtt faképnél hagyja a neki kvázi szerelmet valló Iant – beront Mike-hoz, és babusgatná meg becézgetné, de megtudja tőle, hogy nem emlékszik rá, és azt is hallania kell, hogy Mike még jó ideig nem is akarja látni. Mondjuk a jövő hétig biztosan.
A végére pedig az elmaradhatatlan tanulság: történelmet hamisítani nem is olyan nehéz, hiszen a történelem csak egy sor közmegegyezéses hazugság.
Facebook kommentek