Drága X-Faktor-hogyvoltot olvasó emberek! Elnézést, hogy a múlt vasárnapi táboros részt nem hogyvoltoztam le időben, de ha az égető időhiány nem is, de legalább az szolgáljon mentségemre, hogy rohadtul érdektelen volt a legjobb 24-be jutásról szóló adás. Tudom, hogy ez nem az a hű de vicces műsor, de táborozás révén, egy utolsó napi tábortüzes kvantanamerázós vágóképre azért csak rábólintottam volna, ha én lennék a gyártásvezető, de ilyen még csak nyomokban sem volt. Helyette azonban csak úgy potyogtak a könnyek, és hömpölygött a dráma a képcsöveken át. Az alábbiakban két bő bekezdés lesz a táborról, amit majd a most hétvégi Mentor házas balhé fog követni. Nosza a továbbra!

Ilyen demotiváló képet még életemben nem pipálta.

Na végre! Egy kis öröm az ürömben, hogy végre nem kell a gagyi, szar, magukat tehetségesnek képzelő, pedig aztán a hangképzéshez kurvára nem konyító embereket hallgatni, ahogy sorba égetik magukat. Ez itt már a tábor, ahol az eddig prónak tűnt amatőrök fognak természetes kiválasztódás, jelen esetben a mentorok fintorai (ezt levédetem és eladom Gesztinek) által továbbjutni, vagy az élő showba, vagy a feledés homályába burkolózó kis otthonukba. A kemény meló, a szolmizlás, és a mentorok lágyékának heves nyelvcsapkodással illetése előtt azért még megengedett a bulika. Mindenki le van ülve, mint az iszap, de jön a pánikrohamot kapott Valakinek a Valakije Ákos és mikrofonnal a kezében nyomatja a szarhadék, idegesítő hangulatfelelős szerepét, hogy gyerünk fiatalok, táncoljunk, bulizzunk. Valahol itt parancsolhattak rá a versenyzőkre a balta arcú RTL-es szekusok, hogy: Háromig számolok, kettőnél tartok! Tessék szépen táncolni, basszátok meg! Ebből a kényszeredett jó kis bulizásból volt egy 20 másodperces snitt, aztán máris a mentorokra fókuszálunk, akik bevonultak a hirtelen halál előcsarnokába és elfoglalták tisztes helyüket a pulpitoson.

Kis késéssel most megint le lehet borulni az X-Faktor-oltár elé, de csak a mosakodás végett, így is jobb később mint soha. Pláne, hogy az előselejtező végére csak betódultak a kretének, így lesz mitől örömre húzni a szánkat. A szokásos drámai zenei aláfestéssel körítve halljuk a mentorokat, akik most arról regélnek, hogy még így a negyedik X-Faktor szériában is igen erős a felhozatal, jó és rossz énekesekből egyaránt persze. A felesleges szócséplés helyett inkább gyorsan tessék rápislogni Alföldi tehetséget fürkésző arckifejezésére, aztán meg had jöjjön már végre a Fekete Pákó Trió.

Izomból rágyúrva a múltkor sérelmezett lagymatag fos hogyvoltra, most keményen belerántok a tutiba és megmutatom. (Amúgy nem kimondottan a műsorral van bajom, hanem azzal, hogy minek van ennyi tehetségkutató, amikor érdemben egyik sem különbözik a másiktól. Na meg az, hogy szerencsétlen idióták hiszik azt magukról, hogy egy énekműsorba trágya hanggal elmehetnek és lehet belőlük valaki.) A múltkori részek szebb pillanatait 1 perc 40 másodperces visszatekintőben letudjuk, és jön az ízelítő a mai adásból, melyben papírforma szerint jönnek majd a kínos és szívszorító pillanatok is. Az agresszívan alávarázsolt heroikus zene persze kissé búcsússá teszi, az amúgy is ósdi beharangozót, de hát, ez van. A mentorok elmondják, hogy mitől szép is ez a zsűrizős szakma, és nem, nem a pénztől, hanem mert váratlan pillanatokban ránthat érzelmileg a mennybe, majd taszíthat le onnan az ocsmány valóságba.