Jó lett volna ez a rész, de valahogy mégsem. Gavin szelleme a hilltopi erdőkben kísért, Morgant piszkálja a jelenés: tudod hogy mi bánt, öreg, az hogy neked kellett volna nyakon szúrni, nem a kiskölyöknek – a feka csak ingatja a fejét, puska kellett volna b*azmeg, majd nekiront, de addigra csak a levegőt szurkálja - mérgében riadót fúj Hilltopnak. A kommunában már készen állnak a harca, a Király nem engedi Henrynek (ki?) hogy háromévesen velük menjen embereket gyilkolni, aki nyilván megint valami bajt fog okozni. Az asszony, aki az Office Phyllisének keményebb, apokalipszisi ikertestvére lehetne Siddiqet cseszegeti: oszt' vágtál már le végtagot azon a híres egyetemen? Tudsz egyáltalán lőni? - és így tovább, de a srác visszaolt hogy ha takaróhajtogatáson kívül mást is rábíznának, tán meg tudná oldani, szóval a károgás hallgatása helyett inkább segítene, ha egy mód van rá.

Mindenütt jó, de a legjobb itthon, igaz-e, Dwighty fiam – mondja Negan, miután egy kis rekesz sörrel beállít a srác óljába. D persze elismeri, kicsit sztorizva arról hogy mit csinált az évad felében elmúlt néhány napban a környéken – a vezér feje közben egy tanulmány, nekem mindig az jön le erről a csávóról hogy mérföldekről kiszagolja a bullshitet és kristálytiszta számára, ha az adott mese bűzlik, de azért ráhagyja, jóvan, igyál egy sört aztán haladjunk, sok dolgunk van, a többiek már könyékig túrnak a zombibélben odakint. Be is bizonyosodik a gyanúm, ugyanis a férfi hiába akar elmotorozni a naplementébe megnyomni Hilltopék vészcsengőjét, Simon betessékeli az anyósülésre. A sminkeken legalább most nem spóroltak.

Ismétlés a tudás anyja! - mondja mindig a drága jó Nagypapám, hát így van ez Apokalipsziséknál is - indításnak felgörgetjük a már régen ködbe veszett kinek a pap-szálat: Gabrieléket ugye Frizura szöktette ki a Megmentők fogságából pár résszel ezelőtt, hogy Carson doki vissza tudjon térni az otthonába, bábáskodni Maggie 8 évad múlva megszületendő gyerekénél. Eljutott az infó a Megmentőkhöz is, így most mindenki a két szökevényt keresi, míg Alexandria teljes lakossága pár méterrel arrébb láthatatlanul sétál a Hilltop felé. A két emlegetett szamár azt se tudja, merre van arccal:

MICHONNE

Búsan brummog a nagybőgő, ilyen szomorú dallamok tán csak Frodóék pokoljárását kísérték a mordori kertek alatt. De van ám oka Grimeséknak is az orr lógatásra: legnagyobb fiuk odalett, az otthonukat porig égették, az új lakók személyében néhány zombi ténfereg csak az utcákon, jó lesz kitalálni valamit, mielőtt a dinasztia hanyatlásba torkollik. Michonne megtalálja a festékes kéznyomokat, szipog párat felette, majd némi hentelés után útnak erednek párjával a Hilltopba. A csaj már a kocsiban kinyitná a búcsúleveleket, ekkor veszi észre hogy Carl Negannak is írt, Rick viszont ennél fontosabbnak tartja jelenleg, hogy újra behozza az eddig rettentő ingerszegény és teljesen érthetetlen szálat: bizony, szemétemberek in dö hauz! Azaz csak egy rakás zombi, mert miután a seriffék bejutottak a telepre, az „ajtó” nyitásával beindítottak egy csapdát, és a helyet elözönlik a járkálók. Főcím.

Több mint két hónap zombimentes pihenés után újra itt van a seriff párás tekintete, ami egy olyan jövő felett úszik, melyben mikulás szakállban parádézva, jobbján a már legalább 5 éves kislányával (bár ezt ugye sosem tudni, Judith kortalan) és Jerryvel kuncog a zöldségágyásban. A valóságban persze a napon izzadva Michonne-nal ásnak valamit, gyanítom Karesz sírját, de ha bárki azt hitte volna, hogy a sorozatban átlépnek olyan fontos hogyvoltokat, mint Carl megharapása majd az ezt követő véget nem érő kálvária, azzal közlöm hogy TÉVES, és de igen, az egész rész erről fog szólni, gyászos hangulat, halk hegedűszó.

A képek sötétségéért elnézést, oprendszert váltottam, még ismerkedünk.

Úgy ám, itt a félévadzáró, majdnem egy teljes órán át csodálhatjuk a kedvenceinket, meg Ricket. Vágjunk is bele: ott hagytuk abba, hogy a seriff megrökönyödésében is könnyezve hívja a srácokat, akiknek ott kellene lenniük az őrspotokon, de nincsenek. Jön a flashback, jó, hát így könnyű egy órásra megcsinálni egy részt ha a korábban már felvett jeleneteket vágod bele, na de a lényeg hogy miután ismét meghallgathattuk Dr.Carl életvezetési tanácsait az apjának, Rick ismét a jelenben masírozik a Menedék előtt, Fufruval és csapatával az oldalán. Az ablakokból azonnal rájuk engednek egy sorozatot, mire főhősünk felpillant és kinyögi hogy „lőjünk mi is egyet-kettőt, aztán visszavonulás”, a szemétembereknek már csak a hátát látja, meg a port amit felvertek a fejvesztett menekülésben. Szerencsére a Carol-Jerry páros épp a közelben üdült eddig, így pont beviharzanak csikorgó kerekekkel és megmentik a seggét.

Hát ja, kb a címadóval ki is merül az epizód tartalma – nem akarok senkit lehúzni, de tekintve hogy nyakunkon a félévadzáró, kicsit összekaphatnák magukat az írók - viszont arról se feledkezzünk meg, hogy a sorozat már nyolcadik születésnapját ünnepli, ezért sajnos nekünk is engednünk kell az elvárásokból, mert lássuk be, arra kicsi az esély hogy részről részre izzadva vizslassuk a képernyőt izgalmunkban így közel egy évtizednyi Walking Dead után. Na lássuk, miből élünk: Rick sántikál tova, a Királyság gyászol, Maggie meg nem tudja, agyonlője vagy ingyen etesse a Hilltopba hozott újabb éhes szájakat, a szeméttelepen meg nem tudom, mit csinálnak, valószínűleg semmit, a legnagyobb izgalom hogy valaki kopog a kapun.

Rick még mindig a dobozában izzad, mikor rányitják a fedelet és kivetik a cella sötét bűze után a napfényben fürdő Fufru elé, egy fotózásra. A seriff egy szál alsógatyában, a majdnem kibukkanó herékkel, hátrakötözött kézzel is méltóságteljesen húzza ki magát: na, most akkor csatlakoztok vagy sem? Fufru válaszra sem méltatja a viccet, mert ezt csak annak szánhatta, kattint párat a polaroiddal, majd Rick mehet vissza a félhomályba.

Na, aki abba a hitbe ringatta magát a hetedik évadban, hogy ennél lassabbra már nem vehetik a storylinet, annak jó reggelt kívánok: a sorozat készítői ismét megmutatták hogy van még ott, ahonnan ez jött.

Visszatérünk valahová a múltba, ahol Gabriel Atya istene házában osztja az oltár előtt az Úrnak, hogy egy gondolat bánt engemet, az évadokon át tartó, hosszas, haszontalan szereplésem után az értelmetlen haláltól kímélj meg. Váltás az évad első részére a másik oldal szemszögéből, Gregory júdásozik ugye a Megmentőknél, az előadása nagyon gyenge, Dwight annyira unja a banánt hogy ki is megy rágyújtani, Negan is tisztában van vele hogy ez a csávó a saját anyját sem tudná rávenni semmire, nemhogy a hilltopi bagázst arra, hogy működjenek együtt.

"Szerintem egy vékonyfaszú politikus vagy, aki azt próbálja felmérni, melyik lyukon könnyebb bejutni."

Jön egy faszi, nekiáll borotválkozni a tükör előtt, és első ízben le sem veszem, hogy Ezékiel Királyt látom, kendőben. A kezdeti percek a csatába indulás előtti buzdításról szólnak, de mikor épp elkezdenék elégedetlenkedni, hogy az eddig eltelt három rész vontatott lassúsága és többször bevágott puffogtatásai után a fene beléd te éhenkórász, te angolnabőr írógárda, hogy megint ezzel húzzuk az időt – na ekkor vált a jelenet a jelenre, ahol a Király titánként tör elő a ráboruló testhalom alól.