Krómarti továbbra is remekül hozza az FBI ügynök szerepet, bár kicsit ront az összképen, mikor egy kis havazós játékgömböt tanulmányoz elmélyülten. Épp egy iskolaigazgatót kérdez a 2007-ben beiratkozott tanulókról, de hiába állítja nagyon meggyőzően, hogy sosem szívott még marihuánát (pedig azt megnéznénk), hivatalos engedély nélkül nem kaphat választ. Ez bizony rossz hír az igazgatónak, akinek olyan hamar kitekeri a nyakát, hogy megijedni sincs ideje. Krómarti megköszöni a segítséget, majd maga kezdi tanulmányozni az adatbázist. John kiabál a mamának, hogy el fog égni a kaja, majd miután a Törökkel kapcsolatos telefonálgatásból visszatérő Sarah már csak a romokat találja a sütőben, Pinokkina is megjegyzi, hogy kb. 20 perce kész volt a cucc. Nagyon okos, kár, hogy arra nem programozták be, hogy az efféle vészhelyzetekben ki is vegye az eleséget a sütőből. Hiába, a legtökéletesebb technikában is bőven lehet hibát találni.

Cameron azonban nem csak emiatt gyanús, hanem a Derek által szobájában talált chip miatt is, ami tulajdonképpen a T-888-as agya volt, és senki nem vágja, hogyan értelmezhette a gépleány a „semmisíts meg minden alkatrészt” utasítást ilyen sajátosan. Állítása szerint a kütyü létfontosságú információkat tartalmaz a megboldogult terminátorról, amik még jól jöhetnek a kis családnak. Hm… Sarah és John aggodalmas arcot vág, Derek pedig büszke magára, amiért bemárthatta az antipatikus műnőt. Ha már úgyis megvan a chip, John megpróbálja leolvasni mindenféle okos ketyerékkel, Cameron meg segít. Mókás dolgokat látnak, többek között azt is, hogy a T-888 olyan barón be tudott épülni az emberek közé, hogy még felesége is volt, aki ráadásul LELKIZNI próbált a „párjával”. A terminátort polgári „életében” Vicknek hívták, és a memóriának köszönhetően egykori címét is hamar megtudják. John ezt tovább adja anyunak, aki már nem egészen biztos benne, hogy Derek sejtése nem igaz arról, hogy Pinokkina árulta el a menedéket.

Cameron barátnénkkal nyitunk, aki csini egyenruhában behatol egy erőműbe, és a turbinák egyikét gyors és biztos mozdulattal tönkrevágja. A keletkező káoszt kihasználva a rendőrség felé veszi az útját, ahol könnyedén besurran a bizonyítékok raktárába kicsit nézelődni. Sarah mama a lélekről filózik, majd Derek állapotát méri fel. Utóbbi nem szereti, ha alvás közben hirtelen megbirizgálják, de azért nem harapja le az asszony fejét, csak néz keményen. Mivel Dimitri még szabadon lófrál, és az is lehet, hogy már mexikói vakációját tölti édes kettesben a Törökkel, ideje ráállítani valakit. Cameron lesz erre a legmegfelelőbb, elvégre ezek a gépemberek nagyon jók a nyomozásban, és MINDENKIT MEGTALÁLNAK. A robotleány hamarosan haza is érkezik, de a megsemmisített T-888 kezét sajnos nem hozza magával, azt ugyanis az FBI őrzi. Sarah kiadja a parancsot fiának, miszerint „ma nem lesz suli, drágám, mert gépkacsót keresünk”. John tiltakozik, mert stréber, Cameron viszont szívesen lóg. Mivel Dimitri húga balettot oktat, príma alkalom tárulkozik arra, hogy Pinokkina ellazítsa merev tagjait, és közben kicsit körbeszimatoljon a sakkmester családjában.

Sarah a los angelesi rendőrség nevében telefonál az FBI-nak, hogy információt szerezzen a kézről, de nem jár sikerrel, mivel azt Ellison lenyúlta, és szépen le is tagadja, hogy ilyesmit talált volna. Ejnye. Az ügynök otthon Best of Sarah Connor videókat nézeget, van köztük diliházi szobát amortizálós, a gépek eljöveteléről monologizálós, illetve a kötelező őrjöngős-nyugtatós show. Ezután Ellisonunk előveszi a hűtőből a robotvégtagot, és úgy tűnik, hogy elgondolkodik a Sarah által mondottakon. Fel is keresi a nő egykori „lakóhelyét”, hogy többet tudjon meg a szökés körülményeiről, és nem is sejti, hogy a bolond asszony eközben az ő lakásában kutakodik. Dimitri tesója, Maria megdicséri Cameront a balett órán, de figyelmezteti, hogy a felsőteste kissé gépies (höhö), valamint, hogy nem szabad elfelejteni, hogy a „tánc a lélek titkos nyelve”. Pinokkina nem vágja, hogy miről van szó, de azért megjegyzi. Mariát egy maffiózó-szerű alak faggatja oroszul bátyja hollétéről, mert Dimitri állítólag tartozik neki. (Sakkozó, balett-táncos, rosszarcú bűnöző… kíváncsian várjuk a további orosz embertípusok felbukkanását.)

Charley Derek igen rosszul kinéző sebeit próbálja ellátni Sarah és Cameron asszisztálásával, utóbbi a sérültnek nagyon nem tetszik, kiabál is, hogy távolítsák el a közeléből a hazug gépribancot. Cameron maradna, de Sarah kizavarja, Johnt pedig Charley küldi el a kocsihoz némi életmentő cuccért, így az egykori pár kettesben maradhat, leszámítva a kezük alatt vérben tocsogva agonizáló idegent. Váltanak néhány jelentőségteljes pillantást, de egyelőre a kapcsolati gondok hosszasabb elemzésére nem kerülhet sor. Derek közben a jövőbe tekint vissza, ahol Kyle tesóval üldögélnek valami földalatti búvóhelyen más ellenállók, és egy -feltehetően háborús illusztrációként szolgáló – szakadt, kisgyermekes asszony társaságában. Úgy tűnik, Derek a domináns testvér, kissé szkeptikusan viszonyul Kyle sztorijához, miszerint ő megszökött a Century munkatáborból a nagy Connor vezérrel együtt. Az is zavarja kissé, hogy Kyle a Johntól kapott Sarah Connor képet szorongatja álmodozó tekintettel.

A pihenésnek hamar vége, fel kell menni körülnézni. Odakint apokaliptikus állapotok uralkodnak, mindenhol roncsok, szemét, épületmaradványok és még sötét is van. Néhány robot azonosítatlan, ellenben bazinagy tárgyat húz maga után. Kyle előremegy, közben e levegőből lőnek rá, aztán egyszercsak eltűnik. Derek hiába kajabál utána, nem kerül elő, helyette egy rosszarcú gépember kapja el a torkát. Közben a jelenben Charley kiszedte belőle a golyót, és elmeséli exmenyasszonyának, miféle csúnyaságokat hallott róla, miután lelépett. John ezalatt Cameront teszteli, hogy mennyit tud az ő családi kapcsolatairól, a lány meg szépen felmondja a Reese tesókról birtokában lévő infókat, mint hülyegyerek a bemagolt szöveget, de láthatóan nem érti a dolgok személyes vonatkozásait. Ez van John, az ő vállán nem sírhatod ki magad. Sarah fájdalmas arccal kéri Charley-t, hogy próbálja megérteni, milyen bonyolult okok álltak a szökése mögött. Egy rövidke, nem túl jelentős jövőbe tekintéssel később a pasas már mindent tud, és próbálja feldolgozni a gonosz gépekről, meg ember alakú robotokról szóló sztorit.

Üdv mindenkinek, ismét itt a világ egyik legelcseszettebb családját bemutató tévésorozat, amiben Sarah Connor és pöcsfejű gyermeke, John a jövőbe ugrottak egy kislány terminátor társaságában, hogy elkerüljék a) a világvégét, b) a Sarah-ra leselkedő rákos daganatot, c) egy Krómarti nevű igen elszánt és makacs terminátort. Eddig az a és b pontok nagyjából mintha működnének, de Krómarti feje átjött az időkapun, a teste meg elvolt addig egy szeméttelepen, míg időben a fej utol nem érte. Az előző részben a fémvázra ráhűlt az emberbűr, és már szeme is van, meg arca, olyan, mint egy magyar nevű színésznek. A többit az előző hogyvoltokból tessen kisakkozni, a terminátor címke a legjobb barátunk.

Krómarti növesztett magának fejet, kezet, lábat, pöcsöt, ráncs arca lett, mint Brad Pittnek a Benjamin Buttonban, de szeme, az nem lett neki, így elvette attól a tudóstól, aki a testet gründolta neki 20 liter vérből. Mert ez így megy. Connormama egy nálánál cirka húsz évvel fiatalabb csávóval flörtölt, majd felgyújtotta a házát, mert nála ez a násztánc része. Cameron és John iskolába ment, és kábé ennyi. Azt azért szeretném megkérdezni a kedves címfordítótól, hogy az eredeti, "Heavy Metal" cím, az mér nem volt jó? Félreérthető talán? Mindegy, legalább nem "Veszélyes nehézfémek kalandorai az időviharban" lett belőle, örüljünk ennek is.

Egy orvossal kezdünk, aki csak nagyon rövid ideig diktálhat kórtörténeteket a diktafonjába, mert rátör KrómArti, és kiválaszt magának egy arcot valami adatbázisból, hoppácsak, ez a Deadwoodból az a csávó, aki az egyik szerepben megölte Vad Billt, aztán meg visszatért, mint degenerált, perverz geológus. Király, jó arc, illetve csak lesz, mert a doki dolga az lesz, hogy embert faragjon KrómArtiból. John otthon kuksol és síratja az előző részben öngyilkosságot elkövetett szőke iskolatársát. Az önsajnálatot Cameron szakítja meg: KrómArti itt van, és ezt onnan tudja, hogy egy koltran-szállítmány (tudja a fene, hogy kell betűzni, jó lesz ez így is) érkezett valahová, amiből őt és a kis kollégáit építik majd a gépek egyre. Sára csak nevet rajta, szíjjellőttem a fejit a múltban, Pinokkina, ne stresszelj. De Pinokkinának van egy videója, amin rajta van KrómArti feje, amint átjön az időviharon.

Naszóval. Sarah, John és Cameron (ez utóbbi a metállédi) elugrott a jövőbe, mert a múltban Skynet rátalált a kölyökre, és fémvázra húzott élőszövetet küldött az elpusztítására. A jövőben egy cseppel jobb a helyzet (mert nem tudják, hogy KrómArti is átjött a zidőgépen), de tényleg csak egy fokkal, mert itt is vannak Terminátorok, de azok nem Johnra vadásznak, hanem mindenféle, a jövőből visszaküldött katonára, akik meg azért vannak itt, hogy megtalálják és elpusztítsák a Skynetet. A meccs állása: Vasemberek - Emberek 4-0.

Sarah kisé orrhangú narrálásával nyitunk: az elmegyógy és intézetben egyfajta fétise alakult ki neki az atombombát feltaláló tudósok iránt, fene a gusztusát, Oppenheimer vagy Teller nem volt egy matyóhímzés. Meg is mutatják a sok tüsténkedő tudóst, akiket az álomban Sarah mind kinyír, de azok felkelnek, átalakulnak Terminátorrá, és lövöldözés következik, majd ébredés. John hoz neki kávét, és együtt nézegetik a halott katonáktól elhozott cuccokat, erre a háttérben megjelenik a bikinis Cameron, aki ezt követően kisminkeli magát, mert ember akar lenni, egyem a kis szívét Pinokkinának. Sarah az iskola alaprajzát mutogatja, és menekülési útvonalakat tervezget, paranoia rulz.

Rendes főcímmel kezdünk, höjj, alkatrészek forognak veszettül a háttérben, hegedűn nyomja alá egy megtévedt konzis a feszültségkeltő zenét, a nyikhaj John Connor meg összeszorított szájjal lépdel a kamera felé - miközben a muter kissé hitetlenkedő hangon narrál, hogyaszongya a fiam majd egyszer, a jövőben nagy ember lesz, és elvezeti a népet a Megváltásba. Azt már nem teszi hozzá, hogy az eddig látotttak alapján erre annyi esélye van, mint Gaskónak az Év embere díjra, de mindegy, a hangsúlyból értünk mindent: Sarah Connornak nagyon kemény élete van. A főcím végére az alkatrészek összeállnak egy Terminátorrá, és Cameron testőrrobotnő villogós kék szeme is megvan, már a macskám is képben.

Az előző rész hogyvoltja után visszaugrunk egy kicsit, egészen pontosan az utolsó, időutazós jelenetre, ahol a forgatókönyvírók összeszorított szájjal hugyozzák szembe önmagukat a sorozatban először de nem utoljára, hiszen KrómAri okos kis buksija is átjött ám a zidőgépen, nem csak az élőszövet. Hogy akkor Connor-klánnak és Cameronnak miért kellett sztriptízt rögtönözni az autópályán, az nem világos - én ebből azt szűrtem le, hogy a pilot után maguk a készítők sem hittek a folytatásban, így leszarták ez a kis apróságot. Tegyünk mi is így, és az innentől előforduló böszmeségeket csak említés szintjén érintsük, felesleges a vérnyomáscsökentő gyógyszert ilyen marhaságokra elpazarolni.

A sorozat rendes címe Terminátor - Sarah Connor Krónikái, de ezt címben akkor sem írjuk le, ha agyonvernek minket, szóval maradt a rövid verzió. A sorozathoz különösebb előtörténet nem szükségeltetik, de a biztonság és az elmúlt húsz évet valami nagyon szigorú diktatúrában eltöltő olvasók kedvéért eláruljuk, hogy Sarah Connor elpusztította a jövőböl jött, saját magára és kedves fiára vadászó összes Terminátort (2 db) és a miheztartás végett egy testőrrobotot is (1 db), valamint azok összes szanaszétszórt alkatrészét (3 db), mert nem akarja, hogy a robotok által belengetet "életre kel Skynet, a mesterséges intelligencia, és úgy dönt, hogy az ember csak idegesíti mint olyan, így kinyír mindenkit" történet megvalósuljon. És most menekül és bújkál, tinigyermekével együtt álnéven él az Isten háta mögött, de a biztonság kedvéért keményen készül az Ítéletnapra. Pilot lévén ez hosszú hogyvót lesz.

A fentieket és egy érdekes fejtegetést az anya-gyermek kapcsolatról (ami nem mellesleg egy külön előadás támája lehetne bármely pszichiátriai intézetben) maga a címszereplő, Sarah Connor narrálja fogcsikorgatva, miközben egy elég szakadt dzsipet (furgont? SUV-ot?) hajt kies tájakon át. Sarah nem az a Sarah, aki a mozifilmekben volt, ott Linda Hamilton alakította, itt meg Lena Headey brit színésznő, tessék megszokni, és kommentekben nem baszlatni az új asszonyt. Sarah egy iskolához érkezik meg, ahol John éppen a könyvtárban firkál valami füzetbe, berohan érte, és mindja neki, hogy MOST, de a menekülés egy járőrkocsiban ér véget, mert a zsaruk ott várják őket az ajtóban. A bilincsbe vert Sarah a kocsiból kitekintve meglát egy Vasembert, ahogy rosszul szabott dzsekijében közelít a kocsik felé, és lefejeli a mellette ülő rendőrt, kirúgja az ajtót, magával rángatná a gyermeket is, de mindhiába, mert a gép szétlő mindent, ami a szeme elé kerül, autót, rendőrt, kocsit, épületet, kisnyulakat. Aztán Johnt is, így már tudjuk, hogy ez csak egy rossz álom, mert hát az egyik főszereplő csak nem halhat meg az első percben. A (rém)álom vége az, hogy bekövetkezik a világégés, a háttérben helyes gombafelhő, a fémvázról leolvad a hús, és... ébredés. Ütős kezdet, na.