Az utcán sétáló Miladyvel kezdünk, akit az erősen ittas Athos elkap és pisztolyt szegez a nyakához, most megfizetsz mindenért stílusban. Porthos berohan a laktanyába, siessetek, Athos valami nőt meg akar gyilkolni a nyílt utcán, barátai és Treville máris rohannak vele. Sokat azonban nem tudnak tenni, Athos arról hörög, hogy ez a nő gyilkos és a bíborosnak dolgozik, amúgy meg az ő felesége. Milady segélykérően néz D’Artagnanra, gondolj a szerelmes éjszakánkra, ments meg, könyörög. Dugtál a feleségemmel?!, dühödik be még jobban Athos, de akkor még nem is ismertelek titeket, védekezik a gascogne-i. Segítőkészen odaugrik a nőhöz, de ekkor Athos fegyvere elsül és D’Artagnan vérző sebbel hanyatlik a földre.

A magyar fordításban nem sikerült visszaadni az eredeti cím többértelmű jelentését, ami arra a sakk-kifejezésre utal, amikor a huszár leüti a vezért (királynőt). Az epizód ismeretében mindenki döntse el, hogy a „take” ige több tucatnyi jelentése közül melyik passzolna ide a leginkább, az ötleteket kommentben lehet jelezni. Anna királynéval kezdünk, valami kies feredőhelyen ereszkedik vízbe éppen, természetesen ruhástól, úgy jobban hat a gyógyvíz. Négy muskétásunk felügyel a biztonságra, közben vívnak és egymást ugratják, főleg D’Artagnan vadi új egyenruhája csípi a szemüket. Athos és Porthos gondol egyet, kirántják társuk mindkét lábát és kicsit végighúzzák a porban, ne legyen már olyan csillogó az az egyenruha. Aramis kevésbé aktívan pihen, őt inkább csak a madarak éneke érdekli.

Komor arcú muskétásaink nagydarab rosszarcút kísérnek hosszú kötélen Párizs utcáin, a rab leginkább egy Gormiti figurára emlékeztet. A Bastille közelében vörös gárdisták kerülnek elő, parancsnokuk, Trudeau kapitány át akarja venni a Labarge nevű rabot, a bíboros parancsára. Athos figyelmezeti, hogy a Gormiti nagyon veszélyes, de a pökhendi kapitány csak nevet ezen. De nem sokáig, mert Labarge a lovával együtt a földre rántja, majd kardot szerez és gyilkolászni kezdi a gárdistákat, Trudeauval az élen. A muskétásoknak együttes erővel végül sikerül lefogniuk és újra megkötözniük Labarge-t és bezáratják a Bastille-ba.

Igen helyesen a női nem kerül a mostani rész fókuszába és ez a poszt képeinek kiválasztását is befolyásolta. Ezúttal ugyanis a kardozós-üldözős vonal helyett „a nők helyzete a XVII. század első felében” tematikára felépített, remekül sikerült epizódot kapunk. Párizs utcáin nyitunk, szakállas embert támadnak meg valami rablók, Athos és Aramis épp arra lovagolnak és legyakják a tolvajokat, egyiküknek azonban sikerül elmenekülnie és magával viszi a szakállas táskáját. Pár utcával arrébb a királyi pár kocsizik, mindenhol ujjongó népek köszöntik őket, a tömegből egyszer csak előfut egy fiatal lány és felkapaszkodik a hintó oldalára. A sebesség miatt azonban nem tudja megtartani magát, a kerekek alá zuhan és szörnyethal. Porthos a halott lány összeszorított kezében a királynénak szóló kérvényt talál. Constance lép oda, ismerte a lányt, Therese Duboisnak hívták, arról viszont fogalma sincs, mit akarhatott a felséges asszonytól. Majd keresni kezdi másik társnőjét, Fleur Baudint, de az nyomtalanul eltűnt a tömegben.

Conspiratio ante portas, ármány és cselszövés a mai részben, némileg A vasálarcos című, szintén Dumas történetre épülő film (főszerepben Leonardo di Capribogyo) alapötletére épülve. Aramis és D’Artagnan lovagol kies vidéken, Richelieu megbízásából Párizsba kell vinniük egy bizonyos Agnes Bernard-t és Henry nevű kisbabáját. Duval atya viseli gondjukat, ám amíg a muskétások békésen poroszkálnak, három haramia tör be a templomba és megölik a papot. A gyilkosságnak szemtanúja egy idős férfi, aki a lépcsőfeljáró mögött bújt meg. A támadók a kertben felragadják a gyereket és éppen az anya legyilkolására készülnek, amikor Aramisék megérkeznek. Az egyiket lelövik, de a másik kettő a kisfiúval elmenekül. Hová vihetik, nyilván Párizsba, Aramis utánuk küldi D’Artagnant, találkozzunk a Bonacieux-házban, válnak el egymástól. Nem veszik észre, hogy eközben a rejtőzködő öregúr is elhagyja a házat és gyalog nekiindul a vidéknek. Aramis kikérdezi Agnest, akinek fogalma sincs, mit akarnak tőle és a gyerektől, ő mindig hűséges volt a férjéhez, Philippe-hez, aki nemrég meghalt. Agnes beszélni akar Duval atyával, de Aramis nem engedi be a templomba.

Ezúttal Porthos centrikus részt kapunk, ha jól számolom, mostanra már mindegyik főszereplővel foglalkoztunk behatóbban, lássuk, mit tudunk meg a rabszolga származású muskétásról. Másnaposan ébred az utcán, mellette egy hasonkorú ember, de még így is Porthos járt jobban, mert neki ugyan hasogat a feje, a másiknak viszont ilyesmire már nincs gondja: golyóval a fejében holtan fekszik. Járőr érkezik, akik rövid úton elvezetik és börtönbe zárják hősünket, aki a rácsok mögött megpróbálja felidézni az előző este eseményeit. Születésnapját ünnepelte baráti körben, Aramis fejéről a sokadik kör után is hibátlanul lelőtte a dinnyét, lehet, hogy apai ágon Tell Vilmostól származik? Később egyedül folytatta az ivászatot egy másik krimóban, ahol valami piszkos öregasszonnyal is beszélgetett, későbbi emlékei viszont már nincsenek az estéről. Hát, ez nem hangzik jól.

Versailles, dög meleg, a királyi pár illusztris vendéget vár, a Savoyai Hercegség uralkodóját, I. Károly Emánuelt, aki persze késik. A muskétások unják magukat, Porthos azon morfondírozik, elájul, csak azért, hogy történjen már valami. Aramis maga elé mered, Porthos szerint az öt évvel korábbi vérengzés jár a fejében, amikor muskétástársait Savoyában legyilkolták. Végre valami mozgás, de az nem biztos, hogy jó jel: a tetőről ugyanis észrevétlenül álarcos alak ereszkedik le és eltűnik a sövénylabirintus bokrai között. Megérkezik a hintó, csupa kátyú az út errefelé, adja elő a késés okát a herceg. Bíboros úr, láttam már egészségesebb kinézetű hullát, miért nem tölt több időt a szabadban?, bókol Richelieu-nek, kedves ember, na. A hercegné amúgy Anna királyné húga, puszi-puszi, ám ekkor a bokrok közül lövés dördül és az egyik savoyai testőr összeesik. Helyezzétek biztonságba a felségeket!, adja ki Treville az utasítást az őrségnek, muskétásaink meg berohannak a bukszusok közé.

Le Havre-ban nyitunk, ami a díszlet alapján inkább valami csatornára hasonlít, mint forgalmas kikötőre, de ezen ne akadjunk fenn. Már csak azért sem, mert muskétásaink egy most érkezett alakot követnek a kocsmába, Émile Bonnaire felfedezőt, aki egy másik dimenzióban és másik galaxisban Gaius Baltarként szívatta az emberiséget. Bonnaire mindenkinek italt rendel, a kocsma közönsége közül viszont mintha többen is rossz szemmel néznének rá, ez fel is tűnik Athoséknak. Sőt még két feketeruhás fazon is érkezik, ezek se koszorúslányok lesznek, az is biztos. Bonnaire a csaposlánnyal kezd flörtölni, erre előbukkan egy késsel fenyegetőző nő és ráveti magát. Pillanatokon belül bunyó kerekedik, minden rosszarcú Bonnaire-re hajt, most már a muskétások is kénytelenek közbelépni és kiszabadítják szorult helyzetéből. De csak átmenetileg, mert a következő pillanatban közlik vele, hogy a király nevében letartóztatják és viszik Párizsba.

D’Artagnanból az eltelt egy hét alatt muskétás lett, a kezdő képsorokban éppen valami párbajra készül ismeretlen ellenfelével. Athos jelt ad, a kardok összecsapnak, az ellenfelek keményen osztják egymást, de váratlanul megjelennek a bíboros vörös köpenyes gárdistái. Mivel a párbajozást törvény tiltja, Aramis kiadja a muskétások kissé módosított jelszavát: Mindenki magáért! Ők hárman együtt futnak és rejtőznek el, de D’Artagnant a lovasok körbefogják és letartóztatják. Viszik a börtönbe, ahol belökik egy Vadim nevezetű rosszarcú mellé.

A három muskétást és D’Artagnant tényleg mindenki ismeri, a mozgókép feltalálása óta talán ez a legtöbbet feldolgozott történet. Tucatnyi mozifilm és paródia, rajzfilm és bábfilm készült belőle, sorozat viszont csak egy-kettő. A filmek közül jónéhány emlékezetes alakítást idézhetünk fel, nekem a személyes kedvencem az 1973-as feldolgozás, abban is Michael York, aki talán a legjobb D’Artagnan és Raquel Welch, aki viszont a legszebb Constance. A Miladyk is jól domborítottak, elég felidéznünk Mylène Demongeot-t az 1961-es francia, vagy Rebecca de Mornayt az 1993-as amerikai feldolgozásban. Az M1 igazán fürge, mert a BBC-n idén januárban debütált sorozatot alig nyolc hónap késéssel hozta el nekünk. Vizsgálódásunk jelen tárgya igazi nemzetközi produkció: az eredeti szerző francia, a forgatás helyszíne Prága, a BBC székhelye London, a hogyvoltíróé Budapest. Sok a Dumas, Lajoskám, jut eszembe S. Péter barátom idevágó poénja, úgyhogy elég is a hosszú bevezetőből, térjünk a lényegre, azaz stílusosan szólva: vágjunk bele! Egy mindenkiért, mindenki egyért!

1630-ban járunk, zuhogó esőben két lovas érkezik egy útmenti fogadóba, apa és fia, Alexandre és Charles D’Artagnan Gascogne-ból. Amíg a fiú beköti az istállóba a lovakat, apja vacsorát rendel a fogadósnál és összeismerkedik a másik vendéggel, Michel Fournier-vel. A beszélgetés fő témája a magas adók, a D’Artagnanok éppen ezügyben akarják felkeresni a királyt, az ifjú XIII. Lajost. Váratlanul maszkos férfiak lépnek be, vezetőjük bemutatkozik, mint Athos, a muskétás és pisztollyal fenyegetőzve kéri a pénzeszacskókat. Fournier pisztolyt rántana, de a rabló lelövi, majd több lövés is dörren, amire Charles is felfigyel az istállóban. Két álarcos őt is megtámadja, de a srác rövid küzdelem után végez velük és rohan apja segítségére. Az öreg azonban szintén halálos sebet kapott és utolsó szava csak annyi: Athos. Az ifjú D’Artagnan elszántan néz a menekülő gyilkosok után.