Strand búcsúcédulátvideót készít a hátrahagyottaknak, ha ezt látjátok, meghaltam – mondja, majd felkeresi Salazart, aki pont úgy fogadja, ahogy gondolta: a köztük lévő egy köbméter levegőt kitöltve egy csőre töltött puskával.

Bár valami olyasmit mondtam a testvérsorozat végén, hogy az öcsi ötödik évadából már valószínűleg kiszállok- aztán újrapörgettem, mi is volt a negyedik évad végén, és rájöttem hogy a Walking Deaden az ötödiktől a nyolcadik évadig csak bosszankodtam, szóval néhány rossz rész miatt nem szabad elkaszálni egy sorozatot, így a fióka mégis visszatért a fészekbe – meg is nyitom a szezont.

Két kiskölyök őzre vadászik az erdőben, viszont a durrogtatásra egy walker is előkerül a bozótból. A nagyobbik kieresztené rá a tárat, a puska viszont beragad, így az utolsó percben egy kis repülőgép száll el felettük, melynek egy leszakadt darabja kettészeli a zombit, így a srácok megmenekülnek. Tovább sétálva látják az égő helpboxokat, meg hogy a repülő atomjaira esve hever a völgyben – a füstből pedig a sértetlen Alicia kúszik elő: ”semmi baj, segíteni jöttünk” felkiáltással bezavarja a kölyköket a gépbe, ő meg a propeller egy darabjával abálni kezdi a zombikat - mintha a Rambo 9-et néznénk.

Eljött ez is, vége a negyedik évadnak, és amint olvashattátok egy múlt heti posztban, se cliffhanger, se semmi, de abból cserébe volt bőven.

Nyilván nem dőltünk be annak, hogy Al kicsekkolt, a tősgyökeres TWD fanok egyébként is tudják hogy amíg nem láttad a holttestét, ne higyj el semmit – szóval a csaj megvan, lefutotta a zombikat és jutalmul ezért egy tévés furgont talál az egyik parkolóban, felszerelve mindennel amire a riporterkedéshez szüksége lehet. Al szemében kipörög a jackpot, kulcs ugyan nincs hozzá, de előhúzza a jó öreg drótos trükköt – én olyat még egyszer nem láttam filmekben hogy ez nem működik, hanem a vezeték úgy megrázza az egyszeri szerelőt, mint Krisztus a vargát - ezúttal viszont mégsem jöhetett össze, mert egy rendőrkocsiból száll ki végül, ahol jön FW maga előtt toloncolva a már zombeer (sajnálom.) Guyt.

Folytatódik az élő közvetítés a tetőről, Ahonnan Nincs Kiút: Al továbbra sincs meg, Morgan továbbra sem tudja, hogy menekülnek ki innen, Beer Guyból előtör a cinikus énje a harapás mentén, amit egyébként jobban bírok, mint a sör fontosságáról dünnyögő hippit. Mindeközben Aliciaék valóban Strandékat találták meg, a whiskeynek mondjuk már a seggére vert az öregfiú, de a parton háton heverészéssel nem lőttem mellé a multkori előrevetítésben. Megszólal a walkie, az Al-t kereső June az, hééé, jó hogy hívsz, anyukám, épp most futottam bele John haverodba, igaz elválaszt minket a víz, de nyugi, legalább már megvan mindenki – mondja Alicia. A jó hírek özönét Morgan hugyozza ketté az egyébként nem mellékes infóval: nem mondhatom meg, hol vagyunk, nem biztonságos az őrült feka nő miatt, de cserébe nem megyünk innen sehová, csapdába ragadtunk. Alicia biztosítja a bandát, mindenki nyugodjon le a picsába, jövök és megmentelek titeket!

Azt hittem, várni fognak ezzel az utolsó előtti részig, de korábban elpuffogtatták végül hogy Filthy Woman hogyan vált egy kedves, törődő feleségből kiégett, érzelmektől mentes őrültté, úgyhogy lássuk, hogyvolt.

Közúti baleset, nem is akármilyen: az anyósülésen lévő faszit átvitte gyomortájon a szalagkorlát – igen, FW (a becsületes nevén Martha) férje az, mellette az asszony nyugtatja, hogy mindjárt jön valaki és segít nekik. Amint a mondat elhagyja a száját, jön is egy autó, majd egy pillantásra sem méltatva a bajba jutottakat, húz is tovább, később még egy, majd még egy csinálja meg ugyanezt. Martha összeomlik, majd a zizegő lépteket hallva felcsillan a remény a szemeiben, de csak egy zombi az, segíteni nem fog, max harapni egyet a seggetekből. Agyonveri a járkálót, visszaül a férfi mellé, annak kezd leesni hogy itt bizony nem lesz megmenekülés – ez a másnap reggeli szájszagú hörgésben teljesedik ki, mikor Martha arra eszmél hogy a hitvese vizenyős szemekkel rúgkapál az arca felé.

40 percnyi pörgés a klasszik mókuskerékben, aztán jön apu ökölbe szorított keze.

Ugyanott tartunk ahol abbahagytuk a múlt héten, June-ék szétváltak a kamionos tesóktól és keresik Quinnt, aki ugyebár már kikötött zombiként pocol az IMDB-n csak „Filthy Woman”-ként aposztrofált őrült feka nő által vezetett, Al-tól megfújt furgonban. Beer Guy meg Sarah ismét a sörről beszélnek, közben egy zombi mocorog a bokorban, Beer Guy a tolószékes Wendelltől kérné a pisztolyt, nono fiacskám, az nem úgy megy, mondja a férfi, tudom én ezt kezelni. Előkap egy tükröt, a zombi mögötte jön, jön, majd amikor kartávolságba ér, a tolószék hirtelen átalakul a Vastrónná, és felökleli a halottat – Sarah meg agyonszúrja.

June épp lemeríti Al kamerájának az aksiját azzal, hogy John-ról nézi párás szemmel a felvételeket, amiken róla beszél, aztán susogni kezd a bekapcsolt adóvevőbe a férfinak, hátha meghallja lemerül az is. Vágóképek perceken át, ahogy Al és ő a prérin dekkolva, a felmentősereget várva elfogyasztják az összes tartalékukat, mire a harmadik nap környékén végre megreccsen az adóvevő.

Mindeközben Morganék megállnak a 27-es kilométermérföldkőnél, a bevonulásuk maximálisan megfelel az apokalipszis-beli Mad Max - Fury Roadnak, mutatom:

Morgan nem találja Aliciát a viharban, talál helyette egy kamiont, aminek a vezetőfülkéjét ugyan nem tudja kinyitni, de a hátulját igen: tele van a két résszel korábban már látott „Vidd el ami kell, hagyd itt ami nem” dobozokkal. A boxok minden földi jót tartalmaznak, van víz, proteinszelet, vaníliás is, csokis, így miután emberünk meguzsonnázott, leheveredik ejtőzni kicsit – álmából aztán egy hörgéssel kísért kaparászás riasztja fel. Ajtó kinyit, szúrás a fejbe, körülnézés, anyádhogykerülök ide – de nem élete top3ban lévő másnapjainak egyikén vagyunk, hanem Mississippiben egy benyakúton. Jó messzire fuvintott az a tornádó, apukám.

Nos, ha a hogyvoltírást egy cetlin is le lehetne hozni, ez a töltelékrész tökéletes iskolapéldája lehetne: egy kétszereplős, egyhelyszínes, végtelenül vontatott minidráma. Értjük mi, hogy kell kicsit húzd meg-ereszd meget játszani, de az ilyen részek totál kitörlik a a negyedik évad remek indítását – na de nem puffogtatok el mindent az első mondatban.

Alicia talál egy elhagyatott házat, illetve nem teljesen üres, négy zombi pörgeti odabent, úgyhogy csak miután őket legyakta, mehet a beköltözés. A nappaliban talál pár fényképet, melyekből kiderül hogy az imént véglegesen a halálba karmaiba lökött emberek az itt élő család voltak, néhány éve még vígan hemperegtek a fűben – offtopic: egyébként a sorozatban azt sosem értettem, hogyan történhet meg hogy egész családok a házukba zárva halnak meg, egyszer-egyszer ok hogy éhenhalnak/meghal az egyik éjjel és mire csörög az ébresztő, sorban megharapott mindenkit, stb, de ahhoz képest meg túl sok ilyennel találkozunk-. A vihar még mindig tombol odakint, így Alicia kicsűri a családi fotókat a halottak mellé, aztán a beázott pince vizében slattyogva pont talál egy üvegnyi szöget amivel beszögeli az ajtókat, a munka végeztével leülne falatozni, amikor zajt hall odafentről.

Ugyanaz a maréknyi ember van most is a főszerepben, mint az első évadban. Nem úgy indulunk neki az új szezonnak, hogy pár, eddig teljesen ismeretlen embert akarnak bemutatni. Az van, hogy a csapat egyik fele szeli a habokat egy motorcsónakon, hogy eljussanak a yachtra, míg Travis, Madison, Chris és a muter holtteste a parton dekkol és vár az éppen gyönyörűen lenapalmozott Los Angeles festői hátterében. Megjelennek a zombik is, de azon túl, hogy sikerül az idő közben visszatért motorcsónak propellerével leszántani az egyik elő halott arcát, és ezzel az anyasorozatot is felülmúlta kreatív zombigyilokban, nem történt semmi, sikeresen kihajóztak, na. És akkor innentől formabontó hogyvoltba csapunk át, és inkább valami karakterelemzésen belül ábrázoljuk az adott rész cselekményét, amit amúgy egy mondatban el lehet intézni: Tenkes kapitánnyal tutajuztak az óceánon, aztán a főnök elkezdett nabazmegelni...