Régi adósságot kezdünk el törleszteni, a sorozat 100. jubileumi része alkalmából ugyanis visszatér a hogyvolttal az Egyszer volt, hol nem volt. Utoljára ott hagytuk abba, hogy a csapat Sohaországba ment Henry után a második évad végén. Volt némi barangolás Pán Péter botanikus kerttel keresztezett birodalmában, majd a visszatérés után a testvéri féltékenységtől zöldülő Zelena részei következtek. Egy fél évad erejéig átruccant Arendelle-ből a királyi család, hogy utána visszatérjenek leforgatni a Jégvarázs 2-őt. A Sötétség királynői közben beavászkodtak a városba, és Rumpi mestertervének köszönhetően Sötét Úrnőt csináltak Emmából. Az elmúlt félévben pedig Camelotban és Storybrookban meccseltek a felek, amíg Hookot Emma meg nem ölte, hogy utána a városka hősei lemasírozzanak az alvilágba. Tömören ennyi, itt kapcsolódunk be a történetbe, ha szeretnétek hogyvoltot a hiányzó részekről, kommentben és közösségi oldalakon tessék kifejezni a népakaratot, és meg fogunk hajolni előtte. Kezdjünk bele!

Emma a sárga bogarában ébred fel, és gyanúsan szemléli a körülötte kissé furcsa világot. Neal ébred fel mellette, mint Bobby a Dallasban, de ez most kivételesen az alvilág, ahol a nosztalgia az egyik legfontosabb alapérzés. Baelfire mindenesetre figyelmezteti, hogy ha lehet, ne menjen tovább, mert ez nem egy retúrjegyes program, és nem úgy fognak alakulni a dolgok, ahogy azt Emma elképzeli. A Megmentő megkéri volt kedvesét, hogy segítsen megmenteni neki az újabbat, de az elmagyarázza neki, hogy az alvilág a befejezetlen ügyekkel bíró lelkek gyűjtőhelye, és ő nem tartozik közéjük. Megint megpróbálja lebeszélni, de nem sikerül, úgyhogy marad a puszi és az örök szerelem, majd lelép a bogárból.

A második évad utolsó epizódja a tengeren kezdődik, ahol Hook Kapitány a régi szerelméről készült rajzot nézegeti, lelki társa, a PirosSipkás pedig gyengéden támogatja. Például odamegy hozzá azzal hogy : „Szép csaj vót ez, ugyi?”A tengeri medvék érzékeny empata állatok, a taplófélék családjából. Érdekelne, hogy a rajzot maga Hook készítette-e.. az olyan titanikos lenne. Őket viszont a kihalászott fiúcska érdekli, aki láthatóan nem e világból való, és lehet, hogy a Valakihez tartozik, és az gáz. Hook szerint nem gáz, mert ő mindenben látja az üzleti potenciált, lehettek volna ezek haverok is Rumpival.

A cuki kis Rumpifi érkezésével nyitunk. A paszulyszem egy olyan világba reptette, ahol nénik nevetgélnek, hintók vágtatnak, és a jobb sarokban ki van írva, hogy London. Persze ő ezt onnan a keretből nem látja, hanem csak kiabál a papája után. Vannak azok a szőlőszemű nagyon bamba kiscicák, engem egy olyanra emlékeztet Rumpifi. De amúgy tényleg bírom.

Hook kapitány világosban szereti csinálni. Óh, már többen kérdezték! mondja Naomi. Hetibeteg munkát ajánl. Hookie, anélkül hogy rákérdezne mi az, kinyilatkozza, hogy a krokodilja legyilkolásával a kielégülés olyan fokára emelkedett, amit se sötétben, se világosban még sose. Persze a két arc egyből megmutatja az egészségben és 2 plusz harisnyás lábbal cirkáló Zálogost, amitől a kapitány megint morcos lesz, és végighallgatja az ajánlatot. Mert ez a páros tudja, hogyan kell kiiktatni a varázs-teremtményeket, és csak annyi kell cserébe, hogy Kamion Fatert segítsen előkeríteni Regina karmaiból. Hook helyében én most nagyon sok mindent gondolnék erről a sakkpartiról egyszerre.

Henri kékhabos szülinapi tortát fúj – bizonyára Cicigombóc készítménye. A háttérben a nagy család tapsol, mégpedig Gold boltjában. Már egy ideje figyelem, hogy Gold boltjában random biciklik lógnak, bizonyára arra utalva, hogy itt is mindenki haza akar menni, mint íti. Oly valószerűtlen az egész, már eleve attól, hogy mindenki együtt van, hogy Regina évadvégi álma villan be, tuti ez is az lesz, vajon ki az álmodó. Ja, Regina nincs is jelen. Gold meg varázspálcát választ a fiúval, megmutatja hogyan kell használni, azaz porcelánná változtatja Henrit, és szilánkokra töri a botjával. Hiszen nem hagyhatja, hogy a fiú legyen a végzete. És ezzel fel is ébred az ágyában, ahogy sejtettük.

Az hosszú esőszürke élet után kapjuk az arcunkba a szivárványt: vietnámi papucs, sörösüveg, pancsivíz, thai lány az ágyban – jessz, ez a stúdió Phuket, ahol Motorkió épp durván a seggére ver a dollárkötegnek, amit legutóbb láttunk a kezében. Lévén, hogy előbb-utóbb a szigetvilágban is eljön a 8.15, Motorkió felébred, majd rémülten konstatálja, hogy mostantól egyetlen napon sem fog bal lábbal kelni, nagyobbik baj, hogy az a lába fából lesz. Milyen jó, hogy Motorkió khmerül is tud. És milyen kár, hogy a nőcikéje nem látja fának a lábát.

A múltkori rész után teljes hangulatváltással indulunk: egy kamionsofőr tanítja csomózni a kisfiát az erdőben, tábortűznél. Már régen kaptunk új gyerekszereplőt, úgy hiányzott is. Senkit nem zavar, hogy setét iccaka van, és olyan storybrooke-trademark nyákos esős idő, ők békésen üldögélnek tundrakabátban a trendi narancsszín járgány mellett és még csak most készülnek enni. Kamion Fater egy kimondottan szardarabnak kinéző kulcstartó-félét ajándékoz a kisfiúnak, amit saját maga készített gyerekként. A megajándékozott kommentálja is, bejön nekem, hogy ez a kis srác őszinte.

Szelíden pörgő szélmalom-kerekekkel nyitjuk ezt az ellentmondásos és nem vidám epizódot. Az ifjú molnárlány a kocsma-jóga egyik kiesett versenyzőjét ébresztgeti, az apukáját. A címszereplő molnárlány arcán fiatal kora ellenére sok plasztikai sebészeti félsiker látható, de nem ettől lesz szomorú a helyzete, hanem hogy egymaga kell betalicskázza a palotába a liszteszsákokat. Már az első percekben felfigyelhetünk rá, hogy az összes eddig látott nehéz sorsú fiatal leánnyal ellentétben, ez a hölgy egyetlen percet sem tölt szenvelgéssel, apuci cumisüvegét falhoz baxa, és egymaga elintézi a talicskázást is. Eddig nekem tetszik.

Kislány-Hófehérke puncsos minyonnak öltözve, Velázquez-ért kiáltó testtartással tipeg Ragyogó Nádszálkisasszony anyukájához. A piros bútorkárpit-ruhát nagyon feldobja a 30 centis gyémánt szegély, és láthatjuk, hogy nemcsak szép mindenki, hanem jóságos is, valamint tökéletes. Oly édesek mindketten, hogy egyszerre kell betoljam az egész napi inzulinomat, nehogy cukorkómába essek.

A nap, amikor SzegényRumpi megkapja a behívót az ogre-háborúba. Rumpi boldog, Milla aggódik. Millát értem, Rumpit kevésbé. Konkrétan azt nem értem, miért kell egy egész háború ahhoz, hogy a bátorságot bizonyítani lehessen. Meg azt sem, hogy mitől lenne könnyebb új életet kezdeni háborúból visszatérve, mint bármelyk nap, rögtön felkelés után. Olyan jól fizet a baka-élet arrafelé? Vagy PTSD-vel érdemesebb családot alapítani? Vagy csak én vagyok pacifista? Mindegy, érzem, hogy ez az epizód sokmindenre fog magyarázattal szolgálni.

És íme, Mana-hatta, Gold, Emma és Henri. Emmanak végre leesik, hogy az elszakadt fiú nem számít az apukája látogatására.