Az utolsó adás egy nagy szeressük egymást gyerekek volt, mindenki mosolygott és sírt, főleg örömkönnyeket persze, és ha jobban megnézzük, csak Fanni volt gyökér, de hát tőle nem vártunk mást, ugye. Robin nyert, mert a Dennist utálók tábora inkább rá adta le a voksát. Hogy aztán Dennist az excsaja családja agyonverte-e a villa előtt vagy nem, majd a Blikkből biztos kiderül.

Az élő adás azzal kezdődik, hogy kapcsolnak a villába, ahol megy a visszaszámláló óra a tévén, és amikor lejár, megjelenik rajta Tóth Gabi melltartó nélkül, egy fekete ruhában, és azt üvölti, hogy itt a lét a tét, és közben jobban recseg a mikrofonja, mint Lukácsé az első hivatalos Tankcsapda-bulin a berettyóújfalusi kultúr színháztermében. Mögötte (nem Lukács, TóthG mögött) a Tha Shudras bazsevál különösebb meggyőződés nélkül, abban viszont biztos vagyok, hogy ha lesz VéVéNyóc, a főcímdal áthangszerelve, ebben a formában fog megszólalni. Gabi végigüvölti a nótát, majd balra el, jön Lilu egy kurvajó aranyszínű miniben, tanárnős konttyal és Bencussal a karján, kezdjük a finálét, csicskagecik. Jó, ezt nem mondja sajnos. A közönségben ott az egész banda, mínusz Zsu, biztos volt valami vidéki haknija egy gavallérral.

Laci szemet vetett Attila nadrágjára, amelyet egy kockázatos akció során igyekszik lenyúlni, miközben néhányan őszi legyeket megszégyenítve kókadoznak a kanapén. Először párnapajzzsal felvértezve ront rá a zuhanyrózsával támadó, gatyáját „spártai harcosként” védelmező áldozatra, majd Anettel és Robinnal kiegészülve, szódásszifonnal ostromolja a fürdőszobát és a nézők megmaradt agysejtjeit. Attila letaknyossihedernímandozza a csapatot, majd kislányosan visongós, spriccelős ütközet veszi kezdetét, amelynek végén Anett a jakuzziban landol.

Utóbbi másnap reggel a Robin iránti szerelemtől mámorosan alig tudja kimondani a zuhanyozni szót, a fiú érzései pedig olyan acélosak, hogy „már szinte várja, hogy ismét mellé bújhasson”. Illusztrációként megtekinthetjük, ahogy Robin a mosógépek előtt romantikusan himbálja kedvesét. Attilát zavarja is, hogy mindketten „láthatóan boldogok”, a „csöpögős, ragacsos, negédes métely” elől inkább Lacihoz menekül egy kellemes Dennis-analízisre. Odakint aztán a vártnak megfelelően kemény bölcsességek hangoznak el: a „párbaj nem az udvariassági formákról szól”, itt egy „komplett egzisztencia a tét”, és nem szabad nézni a nemeket. Laci issza a mentor szavait, de mielőtt teljesen megrészegedhetne, Robin zseniális dramaturgiai érzékkel bukkan elő, hogy közölje: nincs mosogatószivacs. Attila kénytelen ellenőrizni a helyzetet, miközben Anett villamesteri felelősségéről pampogva követi. Aztán a szivacs állapotáról kezdődik érdekfeszítő vita, az álláspontok eltérőek abban az ügyben, hogy életben kell-e még tartani, vagy a súlyos károsodásra („mintha lehányták volna”) tekintettel jobb neki, ha hagyják méltósággal elmenni. Robin jó papucsként felajánlja, hogy a krízis ellenére elmosogat.

Erről van szó, kéremszépen. Amikor már csak a végtelenített csicskag*cizés, meg Komisz kényszeres faroklóbálása töltené ki a műsoridőt, fel kell tuningolni a vellát néhány recyclingolt arccal, és máris jön a szerelmes turbékolás, a taktikázás meg a manipuláció, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Ott tartunk ugye, hogy beköltöztek a régi vellalakók, és a kiválasztás előtti bulikán meg is tesznek mindent, hogy felkavarják az állóvizet. Elsőként Iza tesz fel nagyon célzatos kérdéseket a fiúknak. Szerintetek ki itt a legerősebb? Nem Plasztik, azt ugye tudjátok? És azt, hogy nálunk egy aranyszabály volt, hogy senki, de SENKI nem juthat el párbaj nélkül a végjátékba, ha Aurálió farka lerepül helikopterezés közben, és Viki reggelijébe esik, miközben Zsófika páros lábbal toporzékolva üvölti, hogy „ezt nem hiszem eeeel”, akkor sem? Ez persze zene Laci füleinek, ezt ugatom én is, én már háromszor voltam kint, Plasztik meg csak újabb és újabb zsírpárnákat növeszt itt a különböző implantátumai köré a legnagyobb lelki nyugalomban. Ezt Robin úgy érzi, hogy azonnal meg kell osztania az érintettel is, és már rohan is a két Plasztikhoz, de itt be kell iktatnom egy zárójeles gondolatot, mert a leginkább kiélt, ötvenes prostira hajazó Szandika mellett Dóri szinte bájos, babaarcú szépségnek tűnik.

Az utolsó hétbe léptünk és rutinos VV nézők már tudják, hogy a műsor ilyen tájt leledzik a moslékos vödör legalján. Már nem segít a konfliktusok bejátszása, nem segítenek a szabadtéri programok, sőt még az se segítene, ha valaki a csillárról lógva hányná telibe a kamerákat. Csak egy módon lehet menteni a menthetőt, ha beküldenek néhány érdekes karaktert az előző szériákból. Ez történt tegnap és egy érdekes utolsó kiválasztás.

Bencével indítunk, ő meg egy kis szavazásra hívja a nézőket: Kire tenné a jelet? A szavazás csak azért érdekes, mert sokat megmutathat abból, hogy a nézők éppen kivel szimpatizálnak. Aztán ugrunk a kecóba, ahol éppen Kazaltól búcsúznak el a lakók. Kazal fejét stílusosan egy mini szolihoz erősítették, hogy valami ellensúlyozza a sötétséget. PVC kezdi, és valamiért nem hajtja el az anyjába, hanem viszonylag értelmesen búcsúzik. Robin dettó, de azért finoman beszól, hogy ő még mindig itt van, Kazal meg ugye… Nyálas retorikája semmit sem változott és az sem vált előnyére, hogy megnyerte a párbajt, mert még fölényeskedőbb, mint általában. Jön Komisz, aki láthatóan meg „le van ülve, mint az iszap” és „fogalma sincs, hogy milyen rendezvényen van”, csak, hogy az ő fordulatait használjam. Kifejti, hogy mennyire szereti Boglyafejűt, főleg a haját, meg a seggét. No, meg persze a belsejét is. Hát, azt tényleg lehet is.

Ahogy Lilu a nézőket, úgy én is tengermély tisztelettel köszöntöm az olvasókat. Elfogulatlan reggelre virradtunk. A lakók egészen a szakadékig hajtották a bulibuszt. Lesz itt sírva vigadás, paréj részegség, könnyes búcsúzkodás és véres végrendelkezés. Az utolsó hétre se tud kifulladni a lakókat éltető önpisztítás.

A párbaj előtti utolsó este szokásos eszem-iszom dínom-dánom a program. Már csak a félig üres Sprite-os flakonokat látjuk, meg azt, hogy a 21 éves egyetemisták agyi szintjén Robin és Laci élőben átírja a világhírű WellHello zenekar rakpart című számának sorait.

Kisiklott a Tündérfalvi Express A párbajt megelőző pillanatok általában nem szoktak túl veretesek lenni, mindenki fejben már a stúdióban van, agyal, hogy hogyan is kell alanyt állítmányt egyeztetni és erősen trenírozzák magukat, hogy még véletlenül se csicskagecizzenek élő adásban. Most se volt ez másként: taktikázással higított wannabe gyónás plusz garázsrádiózás a menü a nagy happening előtt.

Az a taktika, hogy nincs taktika

Az egyszerű, de svájci óramű pontossággal működő tervet Fanniék vallják: Tündérfalvi kimegy, cukiskodik, higgadt lesz, oszt visszajön, annyi. Laciék persze leégetik a taktikázás erőgépét: két hatalmas stratégájával megálmodják a Chuwbacca védelemnél is profibb és feddhetetlenebb érvrendszert, amivel csont nélkül kipaterolhatja Fannit a villából.

Lássuk be, ahogy közeledünk a játék vége felé, egyre nehezebb dolga van a szerkesztőknek, mert kevés ember, kevesebb hülyeséget beszél. Bár ez se igaz teljesen, mert ebben a szériában nem panaszkodhatunk az ostobaság fájó hiányára. Mindenesetre én ma nem írok regényt, viszont kárpótollak benneteket egy (sixx kollégától megirigyelt) fiktív képregénnyel.

Lilu nyit, és vajon mi lesz a mai műsorban? Hát, ami még sosem volt: veszekedés. Nyálas az amerikai nap keretében tequila estet tarthatott. Persze feladat is volt hozzá, egy urnából kellett kihúzni cetliket, amire egy-egy tulajdonság volt írva, ezt adhatták oda valakinek a lakók. Volt itt minden: öntelt, elkényeztetett, érdekember, alattomos, amit Nyálas következetesen ALAPTOMOS-nak ejtett. Jézusom, már megint fakult a lexikális tudása. Az ő érdekében remélem, hogy kiesik holnap, mert még egy hét és kezdheti előröl az általánost. Szépen mindenki megkapta a magáét, előjöttek az ezerszer hallott, vélt és valós sérelmek, éppen csak szülőzésig nem fajultak a dolgok. Hogy mi lett a tequila sorsa, azt sajnos sűrű homály fedi.

Nem ezt az összefoglalót fogják benyújtani nemzetközi Emmyre az RTL-nél, az nagyjából borítékolható, hiszen történés nem sok volt benne, viszont annál többet acsarkodtak egymásra a lakók, akik már kezdenek nagyon komolyan kikészülni a játékban. Ja, és volt tudósklub megint, pompás eredménnyel.

A jelmezkölcsönző “fiatal férfi” szekciójából hacukát választó Bencus után a lakók azzal nyitottak, hogy egymásnak beszóltak. Igen, ez volt a feladat: nyíltan kritizáld társaidat, amiből pompás kis üvöltözés alakult ki, mert mióta a tradicionális bajor sísapkát viselő Dóri úgy döntött, hogy levedli magáról a Bugyitlan Teó-jelmezt, és úgy tesz, mint aki mindig is a játékban volt, keményen kioszt mindenkit és azért pont őt emelem ki, mert a többiek eddig is az aranyéremért indulhattak a csicskagecizés-versenyben. A nap szava a “bellül”. A vitatkozás egyébként nem túl érdekes, ugyanazokat a problémákat, sérelmeket emlegetik fel, mint eddig, Dóri meg köhögve szolgáltat az egészhez aláfestő zenét, és terjeszti a bacilusokat. A legviccesebb pillanatokat megint Fanni hozza, ez a bebokszolt fejű bennszülött szerep eleve adja a röhögést, ugye.

Fokozódik a helyzet, dúl a harc az önző és önzetlen villalakók közt, szaporodnak a beleállásra váró konfliktusok, Edina hiányzik, Dóri köhög, Laci pedig végre kiviheti azt, akit a legjobban rühell. Kiderül, hogy kié lett a jobb videoklip, és hogy mit csinálna Fanni és Dennis, ha oroszlánok lennének. Nagyjából ugyanazt, amit most.

Hideg a víz a fürdőben, és Fanni hiába próbálja énekével felmelegíteni, nem jön össze. Laci egy közepesen súlyos depressziós lelkesedésével áll hozzá az eljövendő nagy harchoz, amelyben immár Edináért is fog küzdeni, ami megduplázza erejét és hitét. (Bár én az iskolában úgy tanultam, hogy ha a nullát megszorozzuk kettővel, az még mindig nulla marad.) Lassan nő a bajusza és büdöseket fingik, miközben Robin olyan bájos kárörömmel kortyolgatja mellette a kávéját, hogy már szinte megkedvelem. Hamarosan meghallgathatjuk, milyen tanácsokat fog Laci magasról leszarni, a villalakók ugyanis elmondhatják kihívással kapcsolatos véleményüket.  Fanni kezdésként durván megfenyegeti bánatos villatársát azzal, hogy a saját gondolatait fogja elmondani, majd olyan bölcsességekkel bombázza, hogy: „a te kezedben most nagy súly van”. Laci valószínűleg próbál másra gondolni, mondjuk egy jó kis kamera és anyuka nélküli közösülésre Edinával. De lehet, hogy csak nyitott szemmel alszik. Fanni szerint ő lesz a kihívott, mert Laci nem csinál segget a szájából. A monológ végén a megszólított a szemét dörzsölgeti, ebből látszik, hogy még él. Fanni úgy véli, Laci és Dóri jelenlegi jó kapcsolata „ál-puszipajtás téma”. Utóbbi pont annyi energiát fektet a konzultációba, mint amennyi szükséges: azt csinálsz, amit akarsz, szevasz.

A kontinensek hetén is a wannabe ataktikázás az úr. Három hónap összezártság után nehéz egy sima hétköznapot ugyanazzal az öt emberrel érdemben eltölteni, akiket napi 24-ben lát és gyűlöl az ember. Látszik a lakókon, hogy egész nap ellenének magukban egy kis zugban és simán kibekkelnék a játék végéig, csak ne kelljen ugyanazokkal az emberekkel ugyanazokat a felesleges köröket futni. Na, ezért volt feladatnak kiadva pár játék.

Belöktek a villába egy hordozható szerencsekereket, ami a milliós tételek meg a csőd felirat helyett a körcikkelyekben olyan félmondatok szerepeltek, mint „A legnagyobb szégyen itt…”, „A legnagyobb fájdalmam az…” és hasonlók, amit értelem szerűen a lakóknak kellett befejezni. Ennél a játéknál végérvényesen is kiderült, hogy a „nem okozok nagy meglepetést” az új „Dikk”.  Fanni szerint a legnagyobb szégyen az volt, amikor leköpte Dennist. Dennis szerint a legnagyobb szégyen Laci maga. Laci legnagyobb fájdalma az, hogy Robin rátette a jelet és miatta lett végül a legendás szerelmesek párbaja. Ez utóbbiból kialakult egy már betéve ismert cicaharc. Nem okozok nagy meglepetést: nem lett békülés a vége.