Részemről ez volt minden idők leggyomorforgatóbb Hannibal epizódja, pedig volt már egy-két cifra rész, dez a mostani valami eszelősen elmebeteg lett. Nem lennék Bryan Fuller lelkivilága, na.  Ott kezdjük, ahol múltkor abbahagytuk, azaz végre kiderül, hogy Will hogy menekül meg a halál torkából, azaz Hannibal körfűrészének halálos érintése elől. Hát úgy, hogy a firenzei zsekák pont jókor antréztak, gyorsan leütötték Lectert és Willel együtt bezsákolták, hogy így dupla pénzért leszállíthassák Vergernek. Jack sajnos megszívja, ő lesz az alibijük, Lecter utolsó áldozata, már látnának is neki körfűrésszel az ő koponyájának is, de akkor két golyó kiiktatja a bőrkabátos gonosz rendőröket. Chiyo átballag a szomszéd háztetőről és elcseveg Jackkel, aki készségesen átadja a Verger kúria pontos címét, csak szedje ki a bénító injekciót a nyakából. Ő innentől leszarja, nem fogja megakadályozni semmiben, hisz elvileg halott ember. Akkor ok, Chiyo már megy a Pézsmapatkány farmra.

Lecter úgy botorkál hazafelé, mint én 18 évesen hajnali ötkor a győri Bridge-ből a Bem téren át paréj részegen. Leszámítva a patakvért meg azt, hogy én nem lógattam ki senkit az ablakon. R.I.P. Rinaldo Pazzi. A csudálatos firenzei tereket, utcákat, kis közöket beragyogó hajnali narancssárga fényeket követve Hannibal megérkezik a kúriájába és egy forró fürdő után kiül az ablakpárkáynra lerajzolni a view-t. Bedelia a szokásosnál is nyogodtabban kezeli a helyzetet. Hannibal nem is érti, de amikor kiderül, hogy a nő nem megy vele sehova, nem menekül tovább, akkor már leeseik a tantusz. Úgy sem marinálódott eleget a kényes ízlésének, majd még visszajön érte, hogy aggként amolyan idősek otthonás menzás tápiókapudingként megegye a pszichiáterét.

A Balatont megkerülő nosztalgia gőzösre hajazó vonaton zötykölődő Willt és Chiyot látjuk, akik Hannibal által megnyomorított kis életükről diskurálnak. De elég vontatottan ám. Az alaposan megfontolt és indokolatlanul sok hatásszüneteket hagyó mondatok konzekvenciája, hogy Chiyo nincs annyira ráfeszülve a gyilkolászásra, hisz nem magát látja maga előtt, amint Mischa Lecter gyilkosát egy lerágott madárcsonttal újra és újra megöli, hanem Willt. Hoppáré! Kiderül még az is, hogy Chiyo már árvaként találkozott Hanniballal, akinek akkor már se anyja, se apja nem volt. Olyan volt, mint egy oroszlánkölyök. Az oroszlánkölykök meg felnőnek ugye és vadállatok lesznek, tapint ár a lényegre Will. Úgy van. Erre jön egy tanulságos anekdota, amit rá lehet húzni Will és Hannibal kapcsolatára, hogy vannak csigák, akik túlélik valamilyen madár emésztését, amelyek így a bestia gyomrában a fél világot beutazva találkoznak újra a természettel. Ezzel párhuzamosan Hannibal egy kis csigát és konyakot prezentál Bedeliának. Naná, hogy Willről beszélgetnek, aki épp a meghasonlás útján agonizál.

Pár csodásan lassított felvételen keresztül megkapjuk, ahogy egy jól irányzott golyó teljesen átrendezi a Dr. Bloommal beszélgető Dr. Chilton pofáját, majd a kiloccsanó agyveleje egy kicsit átszínezi a falat. Na, persze nem hal bele, hisz Hannibal arra utazik, hogy a puszta lét ajándékával nyomorítsa meg ezeket az embereket. Dr. Chilton a még randább arcú Mason Vergerrel beszélget, mint pszichológus a pácienssel. A doki ledobja a sminket, Mason meg a maszkot, így már face to face beszélgethetnek, oszt ki is derül, hogy innentől nincs több agykúrkászás magas órabérért, Masonnek valaki olyanra van szüksége, aki ennyire nyíltan nem akar belemászni Hannibal teátrális kivéreztetésébe, illetve nem akarja kisajátítani magának ezt az élményt, mert Chilton a vérdíjként kitűzött egy milkára hajtott csak, na meg arra, hogy a saját elmegyógyintézetébe költöztesse Lectert. Abból nem eszel - mondja Mason.

A múltkori katakombás dolog után Hannibal már Firenzében borozgat Bedeliával. Jó volt őt újra látni, mármint Willt? - kérdezi a nő. Hellyel-közzel, de azt mondta, hogy megbocsát. A megbocsátáshoz két ember kell, olyan ez, mint a társas tánc, a tennis, a szex vagy a szerelem. Maradjunk a szerelemnél, hisz ez egy látens férfi barátság, ugye, csak épp az anal intruder marad el. Cak így FYI jegyzi meg Bedelia: el fognak ám kapni, Hannibal. Azt sejtem, hogy az esti vacsora menü már fejben megvan, de azt is tudod, hogy hogyan fogsz kikecmeregni ebből a hónaljig érő pöcegödörből, amit magad szartál tele? – kérdezi Bedelia, majd hozzáteszi – Mert én már tudom, hogy mosom tisztára magam.  Na, azt majd meglátjuk. Még visszatérnek Willre, aki Hannibal megérzésének megfelelően saját, litván otthonában próbál valami nyomot keresni.

Will lassan, fegyverrel előre kommandózik Hannibal házában. Ez a véres éjszaka lesz, az előző évad utolsó része, amikor Lecter hasfelmetszőként nekiállt Will kibelezésének. Szóval, Will ott csoszog a házban, remegő térddel halad a konyha irányába, amikor meglátja a spájzból kifelé szivárgó vért. Aztán Abigailt is megpillantja, aki ott nyünyörög egymagában. Will álla nagyot koppan. Ő itt? Hogy? Nem tudta mit csináljon, így becsicskult és Hannibal utasításait követte, abból baj nem lehet, ugye. Hannibal is megérkezik, Willel letolnak egy kisebb féltékenykedős szerelmi nyüglődést, mire Hannibal magához öleli Willt és gyomorba szúrja. Minden múlt és jövőbeli esemény ide vezethető majd vissza, ide amikor eltört a nagyi teás csészéje, ide, amikor Will énje meghasadt, ide, amikor Hannibal is más ember lett, ide, amikor Abigail Will szeme láttára meghalt. Még akkor is, ha Will behaluzza Abigailt a kórházi ágyon nyöszörögve, mert Hannibal sebészi pontossággal vágott, hogy Will életben maradjon, de Abigail már ne, ezzel is arra kényszerítve Willt, hogy magához csalogassa.

Egy vagány motoros lazán szlalomozik a párizsi utcákon, mire megérkezik egy impozáns épület elé. Leparkolja a paripát, leveszi a bukót, nahát, nem Will Graham feszít a divatos motoros bőrdzseki alatt, hanem Hannibal. Páváskodik egy sort valami bálon, odalép hozzá egy figura, meghallgatja a panaszcunamit az ünnepelt íróról, majd egy pezsgős üveg nyakának művies lecsapása után Hannibal már a motoron ülve várja, hogy köszönhessen a vacsorájának, vagyis a nagy csinnadrattával ünnepelt egyetemi profnak, aki kissé spiccesen baktat el mellette, de egy köszönést azért visszaböfög. Hannibalnak ennyi elég, elhajt az éjszakába. A prof is hazatér, de a bejáratnál megint Hannibal helózik vissza neki… Lágy muzsika, forró vajon sercegő máj, vörösbor. Egy nő magas sarkúban tipegve karistolja végig a prof házát, a klasszikus zene hallatán mosolyra húzódik a szája, de az asztalnál a számára hót idegen Hannibal majszolja éppen a kedvesét, majd a falatot lenyelve csak annyit mond: Bonsoir.

A legutóbbi részben Jaxy keményen rendezte a dolgokat és csúnyán helyre tette Rémrendest, de bőven akadt olyan elvarratlan szál, például Frankie szökése, ami miatt pörgésben maradtak az események. A nyitás persze ehhez képest óriási kontraszt, mindig elbűvölő, ahogy Jaxy a gyerkőcökkel éli a teljesen átlagos életet. Szokásos montázs, Rémrendes és Strici kávét kortyolgatva fektetik le a kapcsolatuk alapjait (előbbit nyilván Jaxy terve miatt kicsit felzaklatta, hogy megismerje Strici fiát), Hellboy az oroszoktól informálódik Frankie-ről, Dokinő meg rájött, hogy a házassággal már hivatalos kapcsolata van a bandával, ez meg nem biztos, hogy annyira jó, ha Ottót akarja látogatni. Sebaj, azért még egyszer bepróbálják. Sebhely viszont él, indulhat a hajtóvadászat Frankie után.

Kaptunk pár repicuccot az AXN-től a Titkok és hazugságok örvén, tetszik tudni, ez az a sorozat, amiben egy jóravaló családapát, akit Ryan Philippe alakít, azzal vádol Juliette Lewis, hogy megölt egy kisgyereket, akiről meg kiderül, hogy... Szóval nem egyszerű sztori. A kérdés, amivel kehet nyerni, ez lenne:

Mi a foglalkozása Ben Crawfordnak (Ryan Phillippe) a Titkok és hazugságok c. sorozatban?
A, rendőr
B, tanár
C, szobafestő

A válaszokat a hogyvolt kukac gmail pont com címre kellene elküldeni, a tárgyban legyen benne, hogy JÁTÉK. Van rá három napunk, azaz péntek du 17:00-kor zárjuk az urnákat. És hogy mit lehet nyerni? 

Egy AXN-es ajándékcsomagot és két SONY fülhallgatót, ilyet:

És ha nem menne a válasz? A hogyvót segít. Itt vannak.