Egy kis előzmény: Ford ugye véletlenül bedrogozódott egy lidérc által, aztán a fél arca lidérces lett, szupererőt is kapott, SzuperForddá vált, de aztán felkente a dokit a falra, és így GonoszSzuperFord lett. Lelépett Atlantiszról, és lidércenzimet gyűjtögetett. Aztán Sheppard sarokba szorította, erre beleugrott egy dárda szippantójába. Azóta nem láttuk.

Most egy erdőben járunk. Általában erdőkben vagy az ugróban kezdünk, fő a változatosság. Egy titkos találkára igyekszünk ős-duracell reményében. McKay ki van akadva, hogy elszakítják a tudománytól, mert így nem tud egy csomó fontos dolgot csinálni (pl.: egy újabb naprendszert felrobbantani). Valakik megunják a szövegét, és lidérckábítókkal lelövik a csapatot. Aztán utazunk egyet a kapun keresztül.

Amikor magunkhoz térünk, meglepődve tapasztaljuk, hogy egy egész takaros étkezőasztalnál ülünk, csak megkötözve. Az egyik fickó, aki elrabolt minket, megkérdi, hogy ha kikötöz minket, ugye nem támadjuk meg. Á, dehogy. Valaki a háttérben felnevet. Nahát, még ér valamit a földi humor. Na vajon ki nevetett fel? Na ki? GonoszSzuperFord, úgy ám. Ronon rögtön harci üzemmódba kapcsol, de a kötél remek eszköz a Rononban élő Chuck Norris megfékezésére. Na de nézzük, mit akar Ford.

Ősös rész jön, mert már rég volt. Kicsit darabosabbak leszünk, mint a szokásos. Hihetetlenül meghitten kezdünk: két tudós sakkozik, Ronon meg távolról figyel és zabál. Aztán jön Weir és mondja, hogy ezt sakknak hívják. Itt jön egy félreértés, de szóra nem érdemes, szóval térjünk át McKay-hez, aki szól Weirnek, hogy valamit látnia kell. Nos igen. Feltűnt az Aurora nevű ős hadihajó! Az Aurora felderítő küldetésen volt. Amikor beraktuk az ős-duracellt, a város visszahívta a hajókat. Mikor ér ide? 42 millió év. Ráadásul kapu sincs a közelébe. Tehát nem marad más hátra, mint a Daedalus. Coldwell már rinyál, ez a fickó egyszer-egyszer elmehetne Heightmeyerhez, ráfér. Mindenesetre Weir rendesen helyben hagyja verbálisan. Megyünk az Aurorához!

Amint odaérünk, egy másik hajót is érzékelünk. Mily meglepő: egy lidérc felderítő. Kilőjük. Túl egyszerű volt. Na de ez ráér, nézzük meg a hajót. Hogy is mondjam... Van az a sorozat, amiben hulladékból szoktak járműveket kreálni. Na ez annak az űrváltozatából kerülhetett ide. Rendesen kaphatott a háború alatt. De azért nézzük meg belülről is. Űrruha föl, átsugárzunk. Odabent igencsak érdekes dolgot találunk. Több száz sztáziskamrát. Mindegyikben egy élő őssel. Bingo!

Ott hagytuk abba, hogy a retrovírusos Ellia megsebesítette Sheppard-öt a karján. Már viszik is Atlantiszon a gyengélkedőbe. McKay is belátogat egy szálkával az ujjában, mondanom sem kell, az utóbbi szörnyűségesebb kínokkal jár. Carson ellátja Sheppard sebét. Illetve csak próbálja. Ugyanis a sebhely eltűnt! A doki csodát lát, de a feje mély szegletében elzárt mini tudós kitör, és csak azért is elvégez pár tesztet. Addig Sheppard bármit csinálhat. Először jól kifárasztja Ronont. Sprintelnek össze-vissza a városban, de Sheppard olyan, mint a duracell-nyuszi, az istenért sem akar elfáradni. Közben az egyik doki hoz pár eredményt Carsonnak. Nem éppen rózsás a helyzet.

Sheppard következő delikvense Teyla. Megint azt a kétbotos harcizét művelik, ami nagyon látványos, főleg most, hogy Sheppard nem végzi a földön 2 másodperc alatt. Ráadásul még el is dobja az egyik botot. Aztán a falhoz szorítja Teylát, és lesmárolja! Ejha, Casanova! Mindketten meglepődnek. Mi is. A zavart helyzetet a doki menti meg, aki hívatja a gyengélkedőbe Sheppard-öt. Ott megtudjuk, hogy megfertőzte a félkész retrovírus. Nem tudni, mit fog tenni az alezredessel, de ő mindenesetre kifejezetten jól érzi magát. SzuperSheppard van születőben?

Az egészét nézve duplarész jön, és ami itt történik, az nagyban meghatározza a második évad végkimenetelét. Meg részben a negyedikét is, de az még messze van. Tájékoztató jellegű hogyvolt következik.

Este van, egy újabb középkori típusú bolygón járunk, az utcán senki sincs, mindenki bezárkózott. Bemegyünk egy kocsmába, ahol mindenki jól megbámul minket. Nagy nehezen megvendégelnek. Nem sok idegent látnak errefelé, pláne nem este. Sheppard meg is kérdezi, hogy miért, de egy szakállas fickó félbeszakítja. Kedvesen megjegyzi, hogy húzzunk el innen sürgősen. De a kocsmatulaj nem enged el minket, mert már három hónapja nem jött el valami, és valószínűleg mostanában fog. Az a valami pedig a Daimos. Egy lény, ami embernek néz ki, mégsem az, és ráadásul kiszívja másokból az életet. Ismerős?

Begyorsítunk, zanzásítunk. Megtudjuk, hogy tíz éve valami lezuhant itt, a hegyekben. Elmentek a roncsokhoz, és megtaláltak pár haldokló lidércet. Nem kockáztattak, és megölték őket, aztán elégették a testeket. Viszont nem látta senki, de egy életben maradt. Az erdőben él, 3 havonta eszik, két éve a szakállas fickó, Goran fiát is elvitte. No problemo, kinyírjuk a rohadékot. Ugrunk is az erdőbe. Ronon, a fővadász-nyomkereső-bosszúálló vezet minket. Teyla érez valamit, de ez nem olyan, mint lenni szokott. Ronon közben kiszagolta a lidércet, ami elkezd futni. A bökkenő csak az, hogy nem éppen lidércnek nézett ki.

Kezdem azt hinni, hogy Sheppard erősen elhagyta valahol az SZTK-keretes szemüvegét. Vagy igen súlyos csőlátásban szenved. Most is repülünk az ugróval éppen egy bolygó mellett. McKay bizonygatja Rononnak, hogy küldetés előtt ne egyen. De Ronon kemény gyerek, a gyomra is kemény, egy fél tehenet megeszik naponta. Sheppard közben vezet, ergo kinéz az ugró nem éppen kicsi ablakán. Mint anno a viharos résznél Teyla, most Ronon szól az alezredesnek, hogy kismillió roncs van előttünk. És Sheppard meglepődik. MEGLEPŐDIK! Szerencsére ez után a malőr után nem lehet panasz semmire.

Szóval a roncsok valaha kaptárhajók voltak. Valami jól elbánt velük. Megyünk is a bolygóra. Állítólag a Dorandaiak lakják, hozzájuk jöttünk, de sehol senki. Teljesen romos és kihalt minden, de McKay gyenge energiajelet észlel. Egy épületből jön, rajta egy óriási ágyúval, ami mindent megmagyaráz. Azért vannak kaptárcafatok a bolygó körül, mert ősök lakták a bolygót. Szeretjük az ősös részeket. Bemegyünk az épületbe. Odabent minden poros, van pár konzol, mint Atlantiszon, és van pár hulla, ami nincs Atlantiszon. Nem tudni, hogy a lidércek ölték-e meg őket. McKay életet lehel a gépekbe. Felmerül a kérdés, hogy miért csak ez az épület maradt épen. Ezt már Atlantiszon vitatjuk meg.

Szállunk az ugróval. Az újdonsült Ronon első küldetése ez, keményen feszít a sárga bőrkabátjában. Meg is pillantunk egy kis füstöt a távolban. A hely, ahonnan jön, erősen hasonlít egy külvárosi csövestelephez. Ronon kemény gyerek, belekóstol az első bográcsban található löttybe. McKay-t a hányinger kerülgeti, de Ronon szerint az ünnepi fogás is eltörpül mellette. A meghitt hangulatot egy kis nyílzápor szakítja félbe. Ronon lábát átfúrja egy. Aztán megjelenik pár fickó, akiket nem válogattak be egyik Mad Max filmbe sem, és robbanó lövedékes csúzlikkal kezdenek lövöldözni. Mi is visszalövünk, Ronon közben kioperálja egy laza mozdulattal a nyilat. A harcot egy kifejezetten ronda CGI-t hordozó űrhajó zavarja meg, így a csapat el tud menekülni az ugróhoz. Aztán közli a hajó az ugróval, hogy kövessék a városig.

Egy elég modern városba megyünk, amit Olesianak hívnak. Egy nem ronda néni, bizonyos Marin üdvözöl. Megtudjuk, hogy azok a fickók rabok voltak, és egy szigeten élnek, ami ugye a börtön. Alcatraz másképp. Mivel a kapu a területén van, Olesia teljesen önfenntartó, nem kereskedik. Elmegyünk a góréhoz, akit Magiszternek hívnak. Nagyon tetszik neki az atlantiszi technológia, nekünk is az övé. Neki is elhazudjuk, hogy Atlantisznak vége, még időben kimenekültünk. McKay-t nem hagyja nyugodni, hogy a lidércek hogy engedhették őket ilyen magas szintre fejlődni. A Magiszter közli, hogy a lidércek nem zaklatják őket. Mivel a kapu a szigeten van, a lidércek beérik a rabokkal. Cseles.

Igencsak humoros egy epizód ez, nézzük: először is egy lidércek által lerombolt vidéken járunk, túlélők után kutatva. Legalább a fél atlantiszi katonai kontingens itt van a bolygón, óriási mordályokkal, robbanószerekkel, svájci bicskával, csúzlival, és az „ultimate weapon” Shepparddel. Aztán ott van McKay és Carson, aki egy szőke G.I.Jane társaságában a kapu felé halad. Kiderül, hogy McKay-nek randevúja lesz! Vannak még csodák. Mindezt a csaj árulja el. McKay szokás szerint duzzog, és próbál alfahím lenni, amikor a néni csendkirályt int. Egy dárda közeledik! Elkezdenek rohanni, a csaj arrébb löki a dokit, de őt és McKay-t beszippantja a dárda. A kapu aktiválódik, menekül a fattyú. Sheppard keményen a kapu elé áll, hátha megijeszti a lidércet.

Zúgnak a fegyverek, de a tűzijátékot Lorne használja el, amikor rálő egy aknavetővel. Mellé. A doki ordít, hogy McKay-ék a hajón vannak, de Sheppard közli, hogyha meglóg a dárda, kiderül, hogy Atlantisz nem semmisült meg. Végül leszedik. Nem sok minden marad belőle. Carson van a legközelebb a roncshoz. A dárdát vezető lidérc ott haldoklik benne. A doki szeretetszolgálatos múltja és jelene miatt felajánlja, hogy segít neki, de Sheppard a 80-as évek akciófilmjein edződött, úgyhogy kinyírja a lidércet. Carson megorrol rá, mert csak a lidérc tudta, hogy lehet kiszedni McKay-éket. Sheppard szerint Zelenka is megoldja. Hát hogyne.

Új főszereplő, GonoszSzuperFord, kezdünk. Egy erdőben járunk, Lorne őrnagy és egy tudós Jancsi ás Juliskát játszik. A tudósnak összefut a nyál a szájában, hogy micsoda virágokat találni errefelé, Lorne meg inkább lövöldözne. Tökéletes összhang. Megtudjuk, hogy itt bitang erős a napsütés, nem éppen használ az amúgy is romló egészségünknek. A mókának azonban vége lesz, amikor egy lidérchullába botlanak. Ezzel bizony valami/valaki nagyon elbánt, úgyhogy Lorne lefújja a virággyűjtést, irány a kapu. Aztán felnézünk a fára, és kit látunk, na kit? GonoszSzuperFordot!

Atlantisz. Mint azt tudjuk, a doki imád lidérchullákat macerálni, szóval ezzel is rekordidő alatt végez. Bizony kivágták az enzimzacskóját. Ez bizony Ford fortélya. Sheppard már indulni is akar a bolygóra. Coldwell becsatlakozik hozzá egy kis „nefelejtsdelkiafelettesed” beszélgetésre, és közli vele, hogy ha Fordot nem lehet elkapni, akkor bizony ki kell iktatni, mint veszélyforrást. Ugrunk. Megérkezünk a bolygóra. McKay figyelmeztet, hogy a sugárzás miatt az érzékelők nem működnek, mellesleg ez sem használ úgy igazán a szervezetnek. Ezért hozott egy saját készítésű, Made In McKayLand naptejet, 100-as faktorral. Sheppard Teyla-val megy, Lorne meg megkapja McKay-t. Nagyon örül neki. Sheppard szerint furcsa, hogy egy lidérc egyedül, gyalog erre mászkált. A Lorne-McKay és a Sheppard-Teyla páros is felfigyel valamire. Most kezdődik igazán a vadászat.

Most egy kisebb visszaesés jön az évadnyitóhoz képest. GonoszSzuperFordot még nem kutatjuk, az a következő, cool részben jön elő. Viszont lesz egy kis horror-beütés, Daedalus, számítógépek, szóval megleszünk így is. A Daedalus süvít a hipertérben. Weir egy asztalnál ül, és az esztétikailag erősen ingerszegény bögréjét szorongatja. Jön Sheppard, szintén bögrézik egyet, aztán felvág, hogy előléptették alezredessé. Pedig már egy hónapja történt. Ugyanis a Földön jártunk, hiszen már van hozzá energia, de a visszaúthoz kell a Daedalus, ami így durván 3 hétbe telik. A meghitt beszélgetést egy fickó félbeszakítja, és közli, hogy baleset történt. Carson már a helyszínen van, ahol egy Monroe nevű doktor fekszik a földön, erősen halott állapotban. Ejnye.

Monroe-t bezsákolják, és elkezdünk nyomozni. Az ujjai megégtek. Sheppard szerint rövidzárlat okozta, mivel a közeli ajtópanel szét van szedve, és kiégtek a vezetékek is. De Coldwell közli, hogy annyi energia nincs benne, hogy öljön. McKay közben már nézi is, hogy Monroe mivel foglalkozott. Rendszerdiagnosztikát végzett, Rodney még a biztonsági kamera felvételeit is előbányássza. Most mindenki kapaszkodjon, mert óriási klisé jön: amikor meghalt, a kamera pont nem működött. McKay szerint talán egy energiaugrás miatt tudta megölni a panel. Jó lenne kilépni a hipertérből, és megvizsgálni az energia eloszlását. Coldwell nem kockáztatja meg, hogy felfedezzék őket, 2 nap múlva úgyis Atlantiszon vagyunk, majd ott átnézik.

Második évad, Hölgyek és Urak. Az ostrom fináléja még csak most jön, és minden elismerésem, hogy 40 percbe ennyi áll-leesést bele lehetett sűríteni. Gyönyörű látványvilágra kell felkészülni, igyekszek minél többet berakni belőlük képnek. Ott folytatjuk, hogy Ford csapatát körülvették a lidércek. Ford parancsot ad a tüzelésre. Na most ezek a lidércek vagy be vannak lőve, mint a hétszentség, vagy szimplán hülyék, mert rohadtul nem akarnak visszalőni. Az utolsó kettő azért rászánja magát. A végén csak Ford és egy termetes példány marad talpon, utóbbi elkezd enni az előbbiből. Az egyik katona a földön utolsó lélegzetével élesít egy gránátot, és a Ford-lidérc párosnak kirobbanó élményben lesz része, majd az óceánban landolnak.

Ugrunk Sheppard-höz, aki méltóságteljesen igyekszik a kaptárhajóba. DE! Ekkor szól valaki rádión, hogy kapcsolja ki az álcázást. Megadja az azonosítóját is: Alpha Charlie 1. Csak nem? Sheppard megteszi. Atlantiszon ezalatt McKay visszaszámol, az ugró felrobbant egy újabb kaptárhajót, még egy van. Na de közben egy újabb hajót észlelünk. Viszont nem kaptárhajó, ráadásul üzenetet is küld! Ez Sheppard! Weir és McKay nem hisz a fülének. Aztán egy újabb hang szól, bemutatkozik: Steven Caldwell ezredes az. És igen! A Daedalus fedélzetéről beszélnek. Micsoda űrcsata lesz még itt! Caldwell lesugároz (Asgard-sugár ugye) egy dobozt, benne az ős-duracellel. Aztán a Daedalus elindul elintézni az utolsó kaptárhajót.