Hej, nehéz nap köszöntött a siklósiakra! Az ég rogyassza rá a labancokra a várat, most már igazán nekikezdtek a rekvirálásnak. Eberstein ezredes már korán reggel magához rendelte a húsos képű Bruckenbackert és jól leteremtette, amiért még mindig nem sikerült összeszednie a kirótt hadisarcot a környékbeli falvakból. Hiába mentette magát a rusnya főtiszt azzal, hogy a Tenkes kapitánya lázította fel a parasztokat, azért nem akarják beszolgáltatni a sarcot, az ezredes parancsba adta, hogy akkor erőszakkal vegyék el tőlük. A falvakat egyenként körül kell zárni, nehogy hírt vihessenek egymásnak a rekvirálásról és idő előtt elrejtsék a jószágot. Úgy is történt, Nagyharsány lett az első a sorban. Vitte a rabló labanc a lábasjószágot, lisztet, gabonát, amit ért, aki meg ellenállt, az kapott a fejére és még a földre is lelökték, durván... Volt nagy sírás-rívás és fogaknak csikorgatása.

A császáriak berendezkedtek a várban, vajha Isten segedelmével mielőbb sikerülne őket kiebrudalniuk onnan Bottyán generális kurucainak! A labancok most még ugyancsak vígan vannak, e szép májusi reggelen éppen céllövészetet gyakoroltak az egyik bástyán. A húsos képű Bruckenbacker kapitány dicsekedve mutatta az ezredes feleségének lövésztudományát, sorra találván el a felsorakoztatott cserépkorsókat. Vogeller és Ritpek lövészek adogatták a töltött pisztolyokat Pityik őrmester felügyelete mellett. Amália is ki szerette volna próbálni ezt a szórakozást, a selyma kapitánynak persze nem kellett kétszer mondani. Felöltvén hódítónak szánt farkasmosolyát, megragadta a szépasszony kacsóját és célzásra emelte. Éppen ekkor lépett a bástyára Eberstein ezredes, és a rajtakapott Amália ijedtében saját hites urára lőtt, aminek nyomán a báró kalpagja messzire repült...

Villányi bortúra során egy régi présház pincéjében bukkantam rá erre a naplóféleségre. Az ismeretlen szerző jókor volt jó helyen, Siklós környékén az 1704-es évben. A könnyebb érthetőség kedvéért a napló régies nyelvezetét csak helyenként hagytam meg, viszont dőlt betűkkel időnként saját megjegyzéseimmel kiegészítettem. Az átiratot ezúton bocsátom közre a tisztelt hogyvoltozók reménybeli szórakoztatására.

Szép meleg üdővel köszöntött be az Úr 1704-dik évében a tavasz Magyarországba. Nagyságos Rákóczi urunk kurucai ekkorra már az ország nagy részéből dicsőségesen kiverték Lipót császár labancait, a déli Dunántúl azonban még nyögi a németet. Amint hírlik, a császár Siklós várába báró Eberstein Eckbert ezredest nevezte ki azzal a céllal, hogy Béri Balogh Ádám brigadérost elfogja, akinek fejére száz arany vérdíjat is kitűzött. Pünkösd havában jártunk, amikor katonáival megérkezett a Tenkeshez, oldalán a rusnya képű Bruckenbacker Alfonz kapitánnyal.