Az előző részt örömteli eseménnyel – Lovely távozásával – zártuk, így már csak tizenketten, maradtak versenyben, közülük egy nemsokára lécet csatolhat, és vendégül láthatja az egész világot Whistlerben. Ezt a rész Tek-kel kezdjük, aki nem boldog attól hogy jelölték, nincs hozzászokva, hogy nem menő, sebaj, majd itt megszokja. Dave-vel folytatjuk, próbál egy karral boldogulni, de nem jól halad, épp valami mélyhűtött kajával küzd, sajnos nem sok sikerrel. Mindenesetre pozitívan áll a dologhoz, meglátjuk, belejön-e, vagy feladni kényszerül a versenyt.

Másnap kiderül, hogy mi volt az előző részben beharangozott nagyon nagy és fontos esemény. Különleges vendég érkezik a Pokol konyhájára, mégpedig Otis James őrmester, aki előző este tért haza Irakból. Meglepi party lesz ráadásul, Van el van ragadtatva, én viszont ennél nagyobb számra számítottam, így húzom a szám, és szomorúan konstatálom, hogy a Pokol konyhája is meglovagolja Amerika kedvenc vesszőparipáját. Háborús hőst kapunk tehát, nyilván egy szakajtónyi zászlóval talán himnusszal is. Törődjünk bele, és lépjünk tovább, hiszen volt már ennél rosszabb, gondoljunk csak a „Sweet 16” partira valamelyik korábbi évadból.

Mozgalmas részt hagytunk magunk mögött, távozott Joseph és Tony, Lovely viszont sajnos nem. Emellett két sérülés borzolta a kedélyeket a kék csapatban, Kevinnek a bokája fordult ki, Dave-nek pedig a csuklójában szakadt el egy szalag. Rövid visszaemlékezés után Lovely-val kezdünk, aki örül, hogy még itt van, szerinte Gordon így akarja kihozni belőle a legtöbbet. Emellett konstatálja, hogy Gordon ”loves Lovely”, ilyen beszólásért minimum egy füles jár. Suzanne közben azon kesereg, hogy Tenille még mindig itt van. Tenille-nek persze mindez nem tetszik, neki Suzanne-ból van elege. Hogy teljes legyen az összkép, a kékeknél Van azt ecseteli Kevinnek, milyen jó lesz, ha végre megválnak Andy-től. Fő a csapategység.

Gordon is észlelhette ezt a nagy összetartást, ezért olyan feladatot eszelt ki, ahol két séfnek együtt kell dolgoznia. Tenille megkapja Suzanne-t párnak, Van pedig Andy-t, mindenki boldog. Párba került még Jim és Robert, valamint a két sérült, Kevin és Dave, a vörösöknél pedig Tek és Lovely, valamint Ariel és Sabrina. Amanda ezúttal kimarad a mókából, be is vágja a durcit, inkább maradt volna ki Lovely.

Nos, kedves mindenki, a Pokol konyhája előző része rendhagyó módon cliffhanger-rel zárult. A mai rész elején kapunk visszatekintést, előretekintést, főcímet, utána pedig újra megnézhetjük Joseph és Gordon „párbeszédét” egész az elejétől addig, míg Joseph bekattan. Ne már, tűkön ültünk, popcorn, kóla bekészítve, jöjjön a Gordon-Joseph boxmeccs. Sajnos erre hiába várunk, bunyó nem lesz itt, érkezik két marcona biztonsági őr, a zene elhallgat, sőt, néhány pillanatra az operatőrök is feltűnnek, bizony, az élet itt átírta a forgatókönyvet.

Gordon teljesen nyugodt, Joseph fortyog a dühtől, és csak olaj a tűzre, hogy Gordon teljesen higgadt hangon felvilágosítja arról, hogy totál leégeti magát, és épp milliók előtt teszi tönkre a karrierjét. Persze kicsit nehéz követni az eseményeket, mert beszéd helyen jóformán csak sípolást hallunk. Joseph felrobbanni készül, nem érdekli már semmi, Gordon távozásra szólítja fel, mire Joseph sok-sok sípszó és néhány félre nem érthető kézmozdulat kíséretében kivonul. Közben majdnem eltaknyol egy lépcsőben, Gordon nem állja meg, hogy figyelmeztesse, nézzen a lába elé. A parkolóban Joseph további sípszókkal körítve elmondja, hogy neki nincs szüksége arra, hogy Gordon (síp-síp) megmondja neki, mit csináljon, inkább hazamegy és dolgozik tovább, bármely étterem örülne, ha nekik dolgoznia. Te tudod, Pszicho, sok sikert mindehhez.

Az előző részben elbúcsúztunk Louie-tól és Melindától, visszatért viszont Robert, így 15 szakács folytatja a versenyt az Araxi konyhafőnöki posztjáért. Új főcímet is kaptunk, Robert fújja a tüzet Dave helyett a végén, Dave meg a főcím közepe táján nem csinál semmit.

Egyébként ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk, a kiszavazás után, Robert jó tanácsokkal látja el a lányokat, a piros csapat egyelőre lelkes, úgy érzik, megfogták az isten lábát, a fiúk viszont nem örülnek a megerősödött ellenfélnek.

Immár hatodszor nyitja meg a skót Michelin csillagos szakács, Gordon Ramsay a Pokol Konyháját Los Angelesben. A show lényege, hogy adott az F betűs szót előszeretettel használó szakács, aki tizenx jelöltből kiválasztja azt az egyet, aki a műsor végén konyhafőnöki posztot nyer egy puccos étteremben, negyedmillió dolláros éves fizetéssel. A recept egyszerű, két csapatra oszlik a nép, lenyomnak egy műszakot a konyhában, a gyengébbik csapatból pedig minden műszak után valaki hazamegy. Persze Gordon nem mindig követi a receptet, ezért szeretjük.

Az idei évad 16 versenyzővel startol, Jean-Phillipe a Maitre d’ (aki tulajdonképpen az étterem étkező részéért felel, magyarul fogalmam sincs mi a poszt elnevezése, aki tudja, nem tartsa magában) fogadja a jelölteket, és tanulva a korábbi évadok szívásaiból, úgy dönt, ellátja őket néhány tanáccsal. Ezeket korábbi versenyzők szállítják, olyan fontos dolgokra hívják fel a figyelmet, mint hogy kapcsolják be a gázt, mielőtt főzni kezdenek, vagy kóstolják meg a kaját (egy Joseph nevű arc reméli, cipőfűzőt kötni is megtanulhat végre), a legjobb tanács viszont Aarontól jön, a 3. évadból: sose sírj a Pokol Konyháján. Ezt tényleg érdemes megfogadni. A hasznos tanácsok pár perce után jelenik meg Gordon, aki nem szarozik, egyből elküldi a szakácsokat bemutató kajákat főzni. Amelyek jó 80%-a a kukában végzi általában. Idén azonban csavar van a dologban, a nőket tömörítő piros, és a férfiakból álló kék csapat már a bemutatkozó kajákkal összecsap. Előtte azonban megtudjuk, hogy az idei győztes Kanadába mehet, a téli olimpia egyik színhelyére, Whistlerbe, ahol az Araxi étterem konyhavezetője lesz. Sárga vagyok az irigységtől, komolyan.