A múlt heti részben Sherlock és Watson sikeresen elkapott egy bombagyáros üzletasszonyt, aki ifjúkorában a testéből élt, később azonban a gipszkartonos falazás lett a hobbija, a gyilkolászás mellett. Emellett megismertük Alfredót, a gyógyult kábítószer- és autófeltörés-függőt, aki nem kizárt, hogy Sherlock drogleszoktató segítője — szaknyelven szponzora — lesz, és így Watson kereshet magának Holmes helyett egy olyan pácienst, aki nem botlik lépten-nyomon hullákba meg sorozatgyilkosokba. Remélem látjuk még.

Az íróiskola első óráján azt tanítják, hogy azért kell mindent — novellát, regényt, filmet, sorozatepizódot — erősen kezdeni, mert ha valami érdektelenül kezdődik, akkor az olvasó, vagy a néző villámgyorsan megunja és eldobja a könyvet, vagy átkapcsolja a tévét. A Sherlock és Watson eheti epizódja tankönyvi példája az erős kezdésre: a tizedik másodpercben egy rémült férfit egy maszkos ismeretlen a homlokához tartott pisztollyal kivégez.

A múlt heti részben Sherlock könnyek közt közölte Watsonnal, hogy egykori szerelme, Irén fiatalon elhunyt és a detektív ennek hatására lett heroinista. Szívszorító jelenet volt, és Watsonnal együtt én is könnyedén elhittem, hogy így történt. Egyes törzskommentelők véleménye szerint azonban Sherlock őszintesége az ügyben megkérdőjelezhető, (ők a kamuzik szót használták) és nem kizárt, hogy Irénkével találkozunk még az évad során. Remélem így lesz! Addig is, lássuk az eheti epizódot.

Sherlock új szintre fejlesztette reggeli agytornáját. Nem elég, hogy egyszerre hat tévét néz, eközben könyvet is olvas, sőt még arra is tud figyelni, hogy Watson bejelenti neki: nemsokára le fog lépni, de bemutat Sherlocknak valakit, aki — mint leszokott függő — a szponzora lehet. Az illető középkorú banktisztviselő, a tőzsdefelügyeletnél dolgozik, de amikor találkoznak, Holmes rögtön gyógyszerészeti keresztkérdésekkel támadja le, és a pasas helytelen válasza hallatán, faképnél hagyja.

A múlt heti rész végén Watson bombát robbantott, amikor Sherlocknak szegezte a kérdést: ki az az Irén, akit álmaidban szólongatsz. Holmes-tól akkor csak egy bamba pofára futotta, cliffhangernek. Az a gyanúm, hogy ebben a részben jobban körbejárjuk ezt az Irénke-kérdést, sőt talán megpillanthatjuk a csajt is. Körítésképpen azonban szükségünk lesz egy gyilkosra, a disznóbbik fajtából, akinek a kilétét nehezen ugyan, de kikövetkeztetjük az eheti epizód végére. Ha gyilkost nem is, egy rablónak látszó elkövetőt rögtön az első snittben kapunk. Különös ismertetőjele: tízéves korig szörnyen ijesztánek számító, fluoreszkáló marslakó-maszkot visel. A rabló büntetőjogi státusza a jelenet végén jelentősen megváltozik: a kirabolt ingatlan tulajdonosait ugyanis egy-egy jól irányzott pisztolylövéssel elintézi. A ronda pofája miatt máris a bögyömben van, élvezet lesz elkapni.

Az elmúlt részben Sherlockék egy kórházi sorozatgyilkos után nyomoztak, aki haldoklókat segített át a túlvilágra törvénytelenül, Watsonról pedig kiderült, hogy bár még mindig jó orvos lenne, jobban bejön neki a drogfüggők — főképp Holmes — pesztrálása. Az eheti részben Watson arra ébred, hogy Sherlock már megint üvölteti a rendőrségi frekvenciákat. Olyan bűntényekre vadászik, ahol szükség lehet rá. Hideg zuhanyként éri a hír, hogy az apja bejelentkezett Watsonnál, és meghívta őket vacsorázni. Ismervén az apját, Holmes meg van győződve arról, hogy a vacsorából semmi sem lesz, de mielőtt az okokat megosztaná a partnerével, befut a régóta várt rádiójel: lezuhant egy repülőgép, Sherlock pedig kéretlenül is segíteni indul.

Az ötödik részhez érkezünk a sorozatban, itt az ideje egy rövid értékelésnek. Úgy tűnik, aki kizárólag a briliáns következtetések és a nyomozás izgalmáért kapcsol az aktuális epizódra, csalódni fog. A Sherlock Holmes-történeteknek ebben a változatában legalább olyan fontos — ha nem fontosabb — a karakterek interakciója, háttere, jellemfejlődése, mint a bűnügyek és azok megoldása. Holmes, a gyógyulófélben lévő junkie életét még mindig meghatározza a heroinfüggőség, és bármennyire tagadja, reális esély van rá, hogy visszaesik. Cinikus, goromba álarc mögé bújik és minden lehetőséget megragad, hogy megalázza Watsont, a ráerőltetett gardedámot, de mégis úgy érzem, kezdi megkedvelni. Számára az eredmény a legfontosabb; mindegy, hogy a gyilkos megtalálása vagy Watson szerelmi élete a megoldandó probléma, nincs olyan eszköz, amit nem vesz igénybe a siker érdekében. Watson számára a feladat, hogy Sherlockra vigyázzon, több, mint egyszerű munka. Különleges kapcsolat fűzi őket egymáshoz. Úgy aggódik érte, mintha a családtagja lenne, de az sem kizárt, hogy gyengéd érzéseket táplál iránta. Mókás helyzeteket eredményez, hogy a főszereplők egymástól is tanulnak: az előző részben Watson dedukció segítségével buktatta le a hazudós amorózót, Sherlock pedig néha, egy-egy pillanatig empatikusnak, érzékenynek, majdhogynem emberinek tűnik.

A múlt heti részben (A gyerekvadász) a fiúk a megszokottnál izgalmasabb sztorival jelentkeztek. Remélem erre a hétre is kitart a lelkesedésük. A rendőrörsön indulunk, aggódó Watson azzal támadja le Gregsont, hogy Holmes három órája nem válaszol az sms-ekre és a telefonját se veszi fel, csináljunk valamit, mert tuti, hogy épp belőve fekszik egy elhagyott lakás legkoszosabb szobájában. Hát ez kicsusszant, titoktartás ide vagy oda, Watson elárulta Gregsonnak, hogy Sherlock gyógyulófélben lévő junkie. Holmes nem lesz boldog, néhány résszel ezelőtt ilyesmiért már be akarta perelni a Watsont. Szerencsére nincs szó heroinról, Holmes-t egyszerűen elrabolták és megbilincselve szállítják valahova, gondolom nemsokára Watson kiszabadítja. (Most kéne aggódni érte, de nem tudom rávenni magam. Hollywood?)