Péterünk utoljára jelentkezik be a stúdióból, majdnem feketében, hiszen egy picit a gyász napja is ez. Ott van vele a 36 millió forint, amit MA este bizony hazavisz valamelyik szimpatikus vagy épp nagyon nem karakterünk. Valaki, akivel, no és a kis társaival, igen aktívan töltöttük itt el, az elmúlt, közel három és fél hónapot. Megcsipdestük, megharapdáltuk, olykor kőkeményen ekéztük őket, de legyünk őszinték, meg is érdemelték LOL!

Miközben Hunor és Ági az előző estét elemzi, Gaben egy párhuzamos dimenzióba csúszik át, amelyben valamilyen durva, Black Mirror-os büntetés részeként teljesen egyedül maradt a villában, ezért nincs kit megkérdeznie, merre vannak az evőeszközök. Esélyes, hogy az epizód végén embertelen szenvedések közepette hal majd éhen, miközben örökre elménkbe égnek utolsó szavai: „ezt nem hiszem el, geci”. De addig is nézzük Ágiékat, akik heroikusan őrizték absztinenciájukat a buliban, de aztán a galád szerkesztők csak belekevertek valamit a narancslevükbe. Ettől Hunor átment csajozógépbe, méghozzá a legrosszabbik fajtába, amelyik azt mondja, amit a lányok hallani akarnak, például „nem is vagy kövér”, „rögtön észrevettem, hogy az új sampontól fényesebb a hajad”, „nem baj, ha repülővel megyünk haza, a BMW szervizben van?”, satöbbi. Gaben ezalatt már éles késsel eszi a konzervet, nem is merik sokáig mutatni.

Eljött hát az a rész, amelytől az RTL várakozásai szerint a játékosokkal együtt kellene könnyeinkbe fulladnunk, miközben azt hajtogatjuk: „igen, az ilyen pillanatokért volt érdemes eddig szörnyülködve unatkozni, majd a romkocsma homályában sálunkat igazgatva letagadni, hogy nézzük”. Mivel én már Roli macskájánál túlestem az érzelmi csúcsponton,  most egykedvűen várom, hogy a villalakók megkapják az ilyenkor kötelező családi videóüziket, amelyekből ismét kiderül, hogy a nyilvánosság előtt azért senkivel nem fogják közölni, hogy inkább már ne is menjen haza. Mert tök ügyesek, szépek és jók, (kereszt)anyu kis tündérbogyókái. Ez azonban még nem minden. A csapatnak választania kell egy valakit, aki élőben láthatja a szerettét.

Meg is kezdődik a tanakodás, Roli elengedi a témát, mert úgyis párbajozik, Hunor sem ragaszkodik hozzá, Adri (aki szintén párbajozik, de most még nem tudja) pedig majd valahogy kibírja még ezt a kis időt. Marad tehát Zsuzsu és Greg. A „kiesettek” mindhárman Greget javasolják, mert bizalmatlan a kedvese iránt, és hadd tisztázzák párkapcsolati problémáikat egy pár perces nyugiszoba-terápián. Zsuzsu is kijelenti, hogy „odaadooom”, mire Greg, aki nyilvánvalóan szintén magára szavazna, még nyavalyog egy cseppet, hogy szánalomból ne már. Aztán elfogadja és villamesterként ki is hirdeti az eredményt. Zsu bánatosan elvonul, de valójában nem is csalódott, csupán elérzékenyült a csodás lehetőségtől, egyértelmű, hogy Gregnek jár az ő Renátója. Ezt "barátjával" is közli a fürdőben, miközben szavait támadó jellegű ölelésekkel nyomatékosítja.

Meleg sellő nem volt ilyen izgatott, amióta Matthew McConaughey a Vihar előtt forgatásán belepottyant a vízbe.

Puskás kolléga most valamiért bizonytalanabb a szokásosnál annak kapcsán, hova is kell néznie, beszéde is galuskás cseppet, de a stenk, amivel ő beköszön egy (egészen biztosan direkt) nagyon színes pulcsiban, az változatlan. Mondja is, hogy este lesz nekünk párbaj Zsuval és Renivel (számomra talán az első olyan, amikor tényleg érdekel is, ki megy vissza, mennyire látjuk jól, avagy rosszul azokat a bizonyos erőviszonyokat), meg azt is, hogy van itt még egy utolsó, lelkifröccsös felkészülés a mérhetetlenül kellemetlen perceket ígérő bokszgála kezdetét megelőzően. Nézzük hát!

Hungarocell-táblákat megtámadós akciójelenettel indítunk, amelyben egyszerre fedezhetők fel a Kill Bill, a Linda-sorozat és bármelyik Bud Spencer-film kevésbé jól sikerült jelenetei, majd az egész önfeledt burleszkbe torkollik. Később, a romok tetején Greg azonosul a globális felmelegedés miatt kihalófélben lévő szirénekkel (vigyázat, nem egyenlő sellő!), akik jégtáblákon vergődve kénytelenek – bizonyára áldozataik húsára fanyalodva – túlélni. "Mentsük meg az Antarktiszt", kiáltja, majd már Zsuzsuval ketten imitálják a szirének legjellemzőbb mozgásformáját, a levegőben mellúszást. E mitológiailag pont olyan zavaros, mint amilyen színes performanszra társaik már nem is reagálnak. Hiába, a falu bolondjának életében is mindig eljön az a pillanat, amikor már nem olyan szórakoztató, majd kezd teherré válni, és valaki végül kezdeményezi intézeti elhelyezését. A polgármester egyszer még meglátogatja kampányidőszakban, aztán már ő sem.

Zsuzsu teakészítés közben olyan erővel koncentrál a Renivel szemben frissen életbe léptetett kommunikáció-stopra, hogy csak rendkívül lassan jut el hozzá a többiek segítő szándékú közlése: hiába szólongatja Adrit, mert kint van és nem hallja. Reninek ugyan rosszul esik, hogy drága barátnője, akit annyira szeret és tisztel, ideiglenesen úgy döntött, nem szól hozzá, de a világért sem kérné őt számon, inkább diszkréten felitatja könnyeit, majd a nyugiszobába vonul meditálni. Eldönti, hogy terápiás céllal naplót vezet majd, és minden vitát dokumentálni fog, hogy később majd elemezhessék a pszichológusával. Távozás előtt még megértő sóhajjal nyugtázza, hogy ez a jóságos, édesen infantilis Zsu még nem tart a lelki fejlődésnek e magas szintjén, majd elhatározza, hogy esti imájába őt is belefoglalja majd.

Vicceltem. A fél epizódot végigőrjöngi. Megint.

A vezérlőbe Reni valamiért Ginut és Erát várja, de helyettük régebbi versenyzők futnak be. Név szerint VV „Dzsudibí Kedvence” Viki a hatodik évadból és VV „Gyíkember” Dennis a hetedikből, amelynek különlegessége, hogy arról hogyvoltoztam először. Ehhez képest megdöbbentő, mennyire nem emlékszem semmire, amit ez a csávó alkotott, még arra sem, amit én magam írtam le… egyedül ez a reptilián-téma kezdett rémleni.  Na és ti hogy vagytok ezzel?

Mindenesetre most újra itt van Dennis, aki rögtön megjegyzi, hogy Adri nem is olyan ronda, mint amilyennek gondolta, és Reniben is pozitívan csalódott esztétikailag. Lesznek ők még suna pozitívak a nap végére. Roli már most is az Vikinek, trashceleb love is in the air. Közben Greg kivonul a postaládához egy tányér édességgel meg egy energiaitalnak látszó tárggyal. Reni közli, hogy mindezt a „kismadaraknak” szánják, ami valami kód lehet, mi ugyanis nem így szoktuk a madarakat etetni-itatni. Én például mindig felbontom nekik a csokit és az lónyálat is, hogy ne kelljen ügyetlenkedniük a csőrükkel. Amikor meg nagyon jók voltak, pohárba is kitöltöm a kólájukat.

Kinek jár hát az ellátmány? Viki arra tippel, hogy a vezérlő új lakóinak, azon belül is elsősorban neki. Örül, mert már igen szomjas, ráfér egy adag édes, vízhajtó valami. A lelkesedés rövid életű, a muníciót ugyanis egy ritka madárfaj, az avis securitis közelben fészkelő képviselőjének, ismertebb nevén a biztonsági őrnek szánják. Viki akkor is lenyúlja. A lakók fel vannak háborodva, a sapkás nagymadár beletörődő mosollyal nyugtázza az intermezzót. Gondolom, őt amúgy sem szabad etetni.

Szóval...

Már az első percekben kiderül, hogy Adri és Roland szövetsége csupán utóbbi hazugságból és ármányból szőtt gigantikus hálójának egyik szála. Magyarul kamu az egész, kegyetlen játék a Szíves Bocsok érzékeny idegrendszerével. Mialatt utóbbiak kérdésekkel bombázzák a magát bizonyára szkeptikusgyűlés közepébe csöppent Ouija-tábla-árusnak érző Adrit, a kamera előtt magabiztosan vetkőző Roli a hangyányit megrendült Lacikát oktatja a jakuzziban.

Nagy az öröm a villában, ugyanis másfél év után az RTL csapata újra meglépte azt, amire a horrorfilmesek is csak akkor vetemednek, ha már végképp kifogytak az ötletekből: elővettek egy babát. Hála Istennek most tényleg csak egyet, az pedig nem sok vizet zavar, csupán Hunornak okoz néhány kellemetlen órát a hálóban. Ugyanis ez sem olyan rendes játékcsecsemő, amelyik némán várja, hogy a kislány, aki a rokon néninek ezerszer elmondta, hogy inkább plüsscicát szeretne, a sok gyötrelem után –  kegyelemből – végre lecsavarja a fejét. Ez bizony, ha úgy van (és általában úgy van), felbőg az éjszakában, akkor pedig foglalkozni kell vele, mellőzve a falhoz csapkodást, ami feltehetően jobban visszavetné a szavazatokat, mint egy őszödi köteles beszéd.

Adrinak látszólag nem is esik nehezére a feladat, elöntik az anyai érzések, és ha úgy vesszük, Hunor is felkészült az apaságra, annak macsófalvi (= kölök első vagy legfeljebb második nyekkenésére azonnal nappaliba átvonulós, kanapén füldugóval visszaalvós, reggel a karikás szemű asszonynak panaszkodós) értelmében. Mialatt a szülők ily' módon mulatnak, Roli megpróbálja Zsuzsut rávezetni arra, hogy néha-néha az ő „gondolkodása” sem más, mint taktika. Ebből a szempontból édes mindegy, hogy gyengébben muzsikál, mint egy Kártyavárba tévedt Forrest Gump, a szándék a lényeg.

Már a kezdés is irtó erős,  Anikó ugyanis egy lélegzetelállító, limitid edisön, még Vivien fotóját is tartalmazó (!) villalakós naptárat lenget előttünk hipnotikusan, azt ígérve, hogy a nap kérdésére („Kinek a fotója sikerült a legjobban?”) válaszolók közül valaki ezt viheti haza. Amióta egy barátom nemrég megkapta a 2019-es Kiszel Tündéset, éreztem, hogy a sors egyszer még enyhíteni fogja kínzó irigységemet, és íme, itt a lehetőség valami még annál is csodálatosabbra! Váááó! A modellek eközben királyi esküvőre készülnek, ami az eszkalálódó Reni-Zsuzsu ellentéttel együtt biztos irtó szellemes (cöh) Trónok harca-poénokat csalna elő, ha lenne most időm ilyesmiken gondolkodni. De nincs. 

Hamar elhaló békülési kísérlet viszont van, nem is akármilyen meglátásokkal:

érdekes, ahogy mimikálsz, ahogy reagálsz dolgokra, ahogy hirtelen ki tudsz törni magadból…de egy idő után ellenszenvessé válik a dolog. (Reni)