Helló és halló minden kedves és kevésbé kedves olvasónak! Ahogy már tegnap mondtam is, ma társaságban nézzük a VV-t, olyanokkal, akik tudják hogy mi ez, de nem láttak egyetlen percet sem az évadból. Igen Ármándó, van közöttük lány.
Live HV-zok, mondom rá a telefonomra az okosságot, aztán ebből készül majd az írás, úgyhogy csak a képek kivágása miatt lesz szükségem az RTLmostra. Kedves vendégeinknek ha lesz hozzáfűznivalója, akkor azt vastag betűvel jelzem.
Évi és Jenő, örülök hogy priviztünk ;)

Olyan korán vége van a legtöbb "tematikus" hétnek, hogy rendszerint lemaradok róluk, ami a hogyvoltírást illeti, így retrospektíve csak annyit fűznék hozzá, hogy meglepetésként ért Zsolt gazda személye, én azt hittem erre a szerepre is Sztropacsek Gusztávot delegálja majd a szerkesztőség. Az idei szériában a párbajoknál már csak a párbajokra való "készülés" üresebb, így a tegnapi adás sem telt túl eseménydúsan.

Gleb átutal fél misit Suponevnek, aztán kérdezi csak, hogyvolt. Á, nem volt para, mondja amaz, simán elhitték a tűzharc-mesét, senki sem gyanítja, hogy én vagyok a tégla. A kopasz ezen felbuzdulva rátesz még egy lapáttal: írd majd azt a jelentésbe, hogy Szafronov ölte meg a társad, így a rendőrség elvégzi helyettünk a piszkos munkát.

Tart még a gazda-hét, ez egyre nagyobb fájdalmat okoz minden lakónak. Főleg Mercikének, akinek az élet fáj eléggé önmagában is, kínjait pedig csak tovább fokozza a koránkelés. Azaz fokozná, mert baszik ő fölkelni, vannak elegen a többiek hogy megoldják a műanyag tehén megfejését, meg hogy jól arcon szórják fél kiló táppal a műanyag csirkéket (ezt majd valaki magyarázza már meg nekem, hogy minek), így az ágyból tudósít nekünk fájdalmairól. Jó, persze nem csak árnyékos oldala van ennek az életnek, tanult is ezen a héten sokat. Mit is, mit is... Hát abban most így hirtelen nem teljesen bizonyos, de valamit biztos tanult. Erdélyi sárkányok. Csak ennyit mondok Mercikém.

Zakatol tovább a Gazda-Hét és stílusosan Zsolt Gazdával kezdünk, ugyanis kora reggel beoson a villába, hogy a magas ágyásokba beledugjon néhány csokor csenevész kis répát. Ezen tegnap elmorfondíroztam pár egész másodperc erejéig, vajh’ hogyan kerülnek majd a répák a ládákba, hogyan oldják meg, hogy a kisgazdák ne vegyék észre. A példa jól mutatja, hogy túlgondoltam a dolgot, mert simán megoldotta Zsolti a dugványozást anélkül, hogy bárki kibújt volna a hálóból. Egyszerűen csak besétált, sitty-sutty elvégezte a munkát, majd kisétált. Kukorikúúúúú! – mondja a villakakas. Vivi jön elő a hálóból elsőként: ezek répák? – csodálkozik rá a zöldellő ládákra. Utána Robi is kimerészkedik és csücsörítve méri fel a terepet: itt bizony valami megváltozott. A riportban Vivcsó gyermeteg lelkesedéssel, Robi pedig komolyan megszakértve meséli, hogy Zsolti Gazda csodaszere tényleg csodás. Zsolti gazda meg fogja a fejét, sajnos az első teszten elbuktak kísérleti nyulaink. Vagyis inkább az első kettőn, mert már tegnap a csodaszeren sem lepődtek, most pedig a répák is kifogtak rajtuk. 

Levél jön: a nézők úgy döntöttek, hogy Merci és Virág fejhetik meg ma reggel a műanyag tehenet. A két lány olyan lelkes, mintha azt közölték volna velük, hogy a gazda hetet a villalét végéig meghosszabbították, mert a nézők ennyire szeretik! Virág saját bevallása szerint nem örült a feladatnak. Meglepő. Jah, nem. Aztán mikor odaül Jolán mellé (Robi így hívja a tehenet), elpanaszolja, hogy fáj a keze. Ha szőlőt kellene taposni, akkor meg a talpa fájna fogadjunk. Virág másik fele a teraszról szurkol: jól nézel ki kicsim! Tudod hogy mi fáj? – kérdezi Virág Dánieltől. Erre hadd válaszoljak én: az élet, a létezés, az fájhat Virágnak egyedül. Meg az én fejem fáj még rohadtul (tegye fel a kezét aki ma rajtam kívül migrénnel kelt!). Miután Virdzsi kipanaszkodta magát, Merci váltja Jolán mellett. Egy g.civel kezd, amit rögtön megfejel egy f.szommal. majd egy-két nyögés után: na, Virág megcsinálta a összeset! – ezzel megveregeti Jolán oldalát és vigyorogva visszacsoszog a hálóba, hogy tovább aludhasson. 

Beékelődve a VV posztok hömpölygésébe, jelentkezünk egy újabb Indys kalanddal, lesz benne kaland + dal. Több szempontból is különleges epizódhoz érkeztünk: egyrészt ugyebár félig-meddig hazai vizekre evezünk, hiszen a mostani események a mesés Erdélyben játszódnak. Másrészt ez volt az eredeti sugárzás szerint a 2. évad záró része, a 2x22, mivel azonban a sorit még a 2x18 után elkaszálták, ezt az epizódot már nem adta le az ABC. Ennek ellenére öreg Indys bookend készült hozzá, eszerint New Yorkban kezdünk a Staten Islanden, 1993 októberében, ráadásul Halloweenkor. Úgyhogy írás előtt még gyorsan meghallgatom a boldog emlékezetű egyetemi éveim alatt rongyosra játszott hasoncímű mettálszongot a Helloween zenekartól és erre biztatok minden kedves olvasót.

Miután egyetértettünk abban, hogy ez még mindig faszán szól, nézzük meg, hogyan próbál Staten Island fiatalsága csokihoz jutni a jeles ünnepen. Három barát érkezik töknek, Drakulának és farkasembernek öltözve Jones professzor házához és azon problémáznak, bemenjenek-e, mert az öreg tavaly is rohadt almát adott nekik csoki helyett. Végül mégis bekopognak, gyertek be!, hallatszik egy reszelős hang a házból. A lépcső tetején fehér lepedős alak imbolyog, de a felvilágosult gyerekek így is felismerik Mr. Jonest. Szóval nem hisztek a szellemekben?, kérdezi némileg csalódottan öreg Indy, miközben lefejti magáról a leplet. Én sem hittem bennük az első világháborúig, folytatja, és ezzel az átvezetéssel bele is kezd az aktuális történetbe.

Ancsa köszönt minket a 74. összefoglaló elején. Azt kell mondjam, ma nagyon egyben van: jó a smink, jó a séró és ez a lehetetlen anyagú felső is jól áll neki. Hozzá képest Virdzsó és Merdzsó eléggé le vannak rongyolódva, nem tesz jót nekik a Gazda-Hét. Azzal kezdünk, hogy a két jobb sorsra érdemes a hálóban ücsörög az ágyon, mert megkapták feladatnak, hogy tisztázzák a kapcsolatukban lassan Mariana-árkot képező konfliktus gyökereit. Nos, az leszögezhető rögtön a legelején, hogy egyik lány sem a szavak embere. Merdzsó rengeteget beszél, de a mondat végére sohasem kerül pont és nehezen lehet megérteni a mondandója lényegét. Virdzsónak viszont az összetett mondatalkotás mellett az artikulálás is nehézséget okoz, így hozzá is minimum jeltolmács kellene. Mindenesetre ivós játékot kezdhetnék a sok degradálásra és némi tiszteletezésre építve, de azt hiszem nem lenne ez olyan jó ötlet tekintve, hogy a munkahelyemen vagyok. Plusz az is szempont, hogy nem szeretném hazáig tolni az autót. Újdonság nem hangzik el: Merci elmondja, hogy nem akarta megsérteni Virágot, rosszul esett neki, hogy azt hitte ők ketten ha nem is barátok, de azért legalább haverok és Virág nem közölte vele semmilyen formában a problémáját, hanem a kiválasztótáblánál vágta a fejéhez, hogy Merdzsó sok vagy, elviselhetetlen és nem akarok veled együtt élni. Virág továbbra sem érti mi ezzel a baj. Megmondom én. Az, hogy a szemébe mosolyogtál, aztán meg kupán vágtad egy jellel, hogy egyébként az idegeimre mész. Virágot degradálja Merci, lábbal tiporja, Merci a táblánál bunkó volt és Virág mindent jól csinál és csinált, Merci meg menjen ahova szeretne a sérült lelkével, itt kérem Virág az áldozat. Nos így állunk, nincs itt semmi látnivaló. A többiek a jelenet alatt a nappaliban várják türelmesen a vitává ért megbeszélés végét. Dani Vivcsónak segít a konyhában, de ugyanott fogadásokat lehet kötni, hogy mivel zárul a vita. Szerinte Merci kiviharzik és úgy lesz done. Végül ugyan Merci hagyja el először a hálót, de együtt álltak fel, nem volt most semmilyen vihar. Merdzsó túl enervált a napi 5000 kalória csoki és gumicukor adagja nélkül.

A szemfülesebbek bizonyára észrevették, hogy ez a poszt egy teljes napot késett, a még szemfülesebbek pedig azt is, hogy valamilyen oknál fogva az összes Facebook posztunk eltűnt. Az összeesküvés-elméletek rajongóit szeretném ezúton is megnyugtatni, a két esemény között összefüggés ugyanis nincs, míg előbbi főleg annak a számlájára írható, hogy a hogyvoltíró is csak ember (bármennyire is máshogy tűnik néha), addig a második okára még nem sikerült rájönnünk, és nincs hozzá közünk. Mindenesetre ráállítottuk a CIA-t és az FBI-t is az ügyre, akik kiemelten kezelik a nem mindennapi esetet (már a Facebook posztokat, nem azt, hogy Dzsudibí egy Homo Sapiens).

Jómagam, egy sajtótájékoztatóval egybekötött fotózáson a kilencvenes évek derekán:

O bella ciao, bella ciao, bella ciao , ciao, ciao, Fálki nem tűnt el, se nem távozott angolosan, se semmi ilyesmi, egyszerűen annyi történt, hogy a posztíróknak is vannak olyan napjaik, amikor nincs erre 3-4 órájuk/poszt. Meg ugye hétvége is volt, meg főcsoportdöntő és épp A nagy pénzrablást is darálni kellett. Nagy örömmel hallom, hogy az EKG-csoport és a kommentszekció dinoszauruszai is visszatértek a nagy elvonulásból.. Egyre izgalmasabb a VV, igaz? :D