Indy tehát munka és pénz nélkül maradt, erről panaszkodik Claire-nek a stúdióépületek között sétálva. Valami fiatal csávó messziről odainteget Claire-nek és erre annyira koncentrál, hogy fejjel előre belebucskázik egy nagyméretű szennyestartóba. Claire odafut hozzá és kicsit dumál vele, majd könnyű csókot váltanak és a lány visszamegy Indyhez. Na ez meg kijezez, mit gondoltok? Ő bizony Tony, az eddig csak hallomásból ismert másik udvarló. Burleszkszínész?, kérdezi pikírten Indy, nem, ő is forgatókönyvíró, válaszolja Claire, okos fiú, csak sosem néz a lába elé. John Ford, a rendező csatlakozik hozzájuk és Indy meglepetésére asszisztensi állást ajánl neki az új filmjében, azonnali kezdéssel. Látod, ez Hollywood, mosolyog Claire Indyre, meg is kapja érte a megérdemelt csókot.  (Ugyan nem számoltam, de Indy a 21. és a 22. chapterben valszeg többet smárolt, mint az összes korábbiban együttvéve.)

Hát ezt is megértük, kedves olvasók, magánéleti és munkahelyi problémák, valamint az Index NER-esítése ellenére sikerült elérkezni kedvenc akcióhősünk utolsó ifjúkori kalandjához. A poszt nemcsak a jelen sorozat, hanem a hogyvoltíró posztjainak is záró darabja lesz, hiszen a Fidesz-puccs óta a blog szerzői és törzsolvasói is leléptek, én is csak azért maradtam, mert nem szeretek semmilyen munkát félbehagyni. Két részre bontva nézzük meg tehát, milyen volt a hollywoodi álomgyár első korszaka!

Ez az epizód sem került már adásba a sorozat eredeti sugárzásakor, hanem egyike volt annak a négy mozifilm hosszúságú résznek, amiket a Family Channel sugárzott 1994-96 között. Továbbra is 1920 nyarán vagyunk, moziteremben kezdünk, Indy popcornt majszolva nézi a Ben Hur első filmfeldolgozását, ami ugyan csak 1925-ben készül majd el, de ezen ne akadjunk fenn. Gershwin ül le mellé és beszélgetésükből kiderül, hogy Indyt az előző részben tárgyalt hármas randis botrány miatt Schuyler papa, a mecénás kirúgatta a színháztól, most le van égve, az egyetemi tandíjat sem tudja befizetni. Gershwin új lehetőséget ajánl: mivel White igazgató hálás Indynek, amiért megmentette az előadást, beajánlotta a srácot Carl Laemmle-nek, a Universal Stúdió alapítójának. Tehát irány a mozgófilm!