A második felet nyitó bookend pont onnan folytatja, ahol az elsőé abbahagyta: öreg Indy a Broadway-n kiszáll a taxiból és bemegy a színházba. A szomszédos széken ülő férfiban felismer egy ismert kritikust, aki ezt elégedett mosollyal veszi tudomásul, de aztán meglepődik, amikor nyuggerünk kikapja a kezéből a jegyzettömbjét. Indy felháborodottan látja, hogy a csávó már előre megírta az előadásról szóló, ráadásul azt alaposan lehúzó kritikáját. Több évtizedes tapasztalatom van és hallottam, mik történtek a próbákon, védekezik a szakállas, de Indy szerint ez akkor is szemétség, tessék az elkészült produkciót értékelni és nem pletykafészekként működni. Véleménye alátámasztására elmesél egy saját történetet 1920-ból, amikor a Broadway igazi fénykorát élte.
