A második felet nyitó bookend pont onnan folytatja, ahol az elsőé abbahagyta: öreg Indy a Broadway-n kiszáll a taxiból és bemegy a színházba. A szomszédos széken ülő férfiban felismer egy ismert kritikust, aki ezt elégedett mosollyal veszi tudomásul, de aztán meglepődik, amikor nyuggerünk kikapja a kezéből a jegyzettömbjét. Indy felháborodottan látja, hogy a csávó már előre megírta az előadásról szóló, ráadásul azt alaposan lehúzó kritikáját. Több évtizedes tapasztalatom van és hallottam, mik történtek a próbákon, védekezik a szakállas, de Indy szerint ez akkor is szemétség, tessék az elkészült produkciót értékelni és nem pletykafészekként működni. Véleménye alátámasztására elmesél egy saját történetet 1920-ból, amikor a Broadway igazi fénykorát élte.

Ismét duplarészt tárgyalunk, és közeledve a sorozat vége felé itt hívom fel a figyelmet, hogy öreg Indyt utoljára látjuk, a következő, 22. fejezetben már nem fog feltűnni. Sőt az eredeti amerikai sugárzásban, ami a második évad 8. epizódja volt, sem került adásba a vele forgatott bookend. Az internet azonban szerencsére gazdag kincsesbánya, mindent megőriz, így ezeket a jeleneteket is. New York-i dugóval kezdünk, dudálás, anyázás, öreg Indy színházba készül és egy taxiban ücsörögve próbálna előrehaladni. Ez azonban egyre reménytelenebb, mert egy helyi bunkó a szedánjával beáll a taxi elé keresztben, így aztán egyik autó sem tud mozdulni, gratulálok. A bongyorhajú taxisofőr hölgy (Roma Maffia, akit én a Profilerből és a Zaklatásból ismertem) némi üvöltözés után végül megvetően csak annyit mond: Pasik! Indy persze nem veszi magára, túlvan már azon a koron, és a hölgy idegeinek megnyugtatása érdekében inkább elmesél egy idevágó történetet.