Remy már nagyban osztja a lapokat és szépecskén nyer is, Jon Grann, a holland egy idő után megunja és kiszáll, még iszik egyet a bárpultnál aztán felmegy a kabinjába. Időközben Indy már átnézte a másik két fickó kabinját, de a dobozt egyelőre nem találja. Épp Grann ajtaját nyitná, amikor érkezik a holland, hősünk gyorsan elhúz a folyosóról. Hát ez kudarc, lefekvés után Remy dühösködik is egy sort. Ha kevesebbet foglalkoztál volna a csajjal, akkor lett volna időd Grann kabinjára, morogja, miközben Lily édesen alszik felettük a felső ágyon. Még ma este meg kell szerezni a dobozt, mert holnap már Szingapúrba érkeznek, de ki menjen be a holland barlangjába és ki maradjon itt kettesben Lilyvel? Nem tudják eldönteni, ezért úgy határoznak, ketten kutatják át Grann kabinját. Motoszkálásukra azonban felébred a holland és pisztolyt szegez rájuk, de elsütni nincs ideje, mert az ajtót feltépi egy marcona alak és lelövi Grannt. Hát ez mi?

Bizony ez kalóztámadás, a fedélzetet rosszarcú alakok lepik el, hiába, maláj vizeken vagyunk, ahol Sandokan utódai még mindig aktívak. Lövöldözés, kardozás, verekedés, a kalózok végül az összes utast egy helyre terelik össze és követelik az ékszereiket. Előlép a vezetőjük, aki nem más, mint a bárénekesnő Jin Ming, aki közben átöltözött, kimonó helyett nadrágos kimenőbe. Lily szegényes batyuját is elragadja az egyik marcona figura és kiborítja a földre, a szütyőből pár ruhadarab mellett előbukkan a keresett doboz is! Mivan???? Indyékkel együtt én is döbbenten nézek, ráadásul a kalóz még letépi Indy nyakából a halott Zyke-tól elvett kulcsot is. Indyék gyorsan tisztázzák Lilyvel a dolgot, a kulcs valóban a dobozhoz tartozik, amit viszont Lily Zyke szobájából hozott el, miután lelőtte a németet, mert a férfi rátámadt és meg akarta ölni. Megnyugodtam.

Ezalatt a kalózok átrakodják saját hajójukra az összeszedett értékeket, nyomás utánuk!, ért egyet Remy és Indy. Találni kell egy mentőcsónakot, de azokat a kalózok szétlőtték, csupán egy maradt épen, amit Lily épp most tesz vízre. Heves ordibálás kezdődik a csónakban, ki kit hajítson a vízbe és kié legyen a gyémánt, végül nagy nehezen megegyeznek, hogy három felé osztják majd a zsákmányt, és itt helyben Remy nyeri meg a gyorsevezés nemes feladatát a kalózhajó üldözésére.

Hajnalra utolérik a hajót és óvatosan fellopakodnak, a raktérben szemük-szájuk eláll a felhalmozott rengeteg drágaság láttán. Lily a szűkebb napokra gondolva egy marék aranynyakláncot pendelyébe rejt, közben Remy megtalálja a dobozkát. Lily vércseként csap le rá, ismét heves kiabálás kezdődik, Indy hiába próbálja nyugtatni őket, hogy a kulcsot is meg kell még találniuk hozzá. A nagy ricsajra megjelenik a főnökasszony Jin Ming, egy csapat kalózzal a nyomában. Jin persze kíváncsi, mit rejt a doboz, anyám hamvai vannak benne, dobja be Remy a valószerűtlen állítást. Az egyik kalóz megpróbálja magához ragadni a dobozt, Lily gyorsan kikapja a csávó övéből a pisztolyát és lövöldözni kezd. Erre heves fegyverropogás támad, Indyék is szereznek pár puskát. Az egyik lövéssel sikerül eltalálni az egyik petróleumlámpát, a kifolyó olaj persze meggyullad és a tűz gyorsan szétterjed. A doboz a nagy felfordulásban Jinhez kerül, aki egy utolsó lövéssel leteríti Lilyt, majd embereivel együtt csónakon elmenekül. Indy ölben felviszi Lilyt a fedélzetre, biztató szavakat mond neki, de a lány sajnos meghal. Remy sikeresen előkeríti a gőzös mentőcsónakját, amin ideeveztek, a kalózhajó ekkor felrobban, szerencsére Indynek az utolsó pillanatban sikerül beugrania a vízbe.

A gyászra nincs idő, üldözni kell a kalózokat, nehogy eltűnjenek szem elől. Indyék felváltva eveznek, és hiába osztják be a vizüket a lehető leggondosabban, az a nagy hőségben hamar elfogy. És jő az est, majd újra nappal, Remy a hőségtől teljesen kidől, ám ekkor Indy megpillant egy szigetet, a kalózok is oda igyekeznek. Partra húzzák a csónakot, Indy bemegy utánuk az erdőbe, hogy megnézze, merre mehettek. Remy szépen megrongálja az ellenség csónakját, ekkor az erdőből heves lövöldözés hangzik fel, és először Indy tűnik elő rohanva, majd a kalózok, végül egy csapat bennszülött. Az egyik helyi harcos elhajítja dárdáját, ami éppen Jin Ming hátába fúródik, a vezérasszony tehát alig egy nappal élte csak túl a kedves Lilyt. Remy felkapja a Jin kezéből kiesett dobozt és Indyvel gyorsan csónakba szállnak.

Ütemes evezéssel sikerül a dárdák lőtávolából kikerülniük, de reálisan nézve helyzetük nem sokat javult. Megszerezték ugyan a dobozt, de a kulcs híján kinyitni nem tudják, ráadásul vizük továbbra sincs, a nap meg süt kegyetlenül. Már evezni sem tudnak, csak hevernek aléltan a csónakban, amikor Indy madárrikoltásra riad fel. Ha madár, akkor föld is van a közelben, és igen! Egy újabb sziget közelébe értek, szerencséjükre ez lakatlannak tűnik, a parton gyümölcsfák, a közelben vízesés, amit megpróbálnak gyorsan szárazra inni. Gazdagok vagyunk!, kiabálja Remy, kezében a dobozzal, ahhoz viszont nem ártana visszatérnünk a civilizációba, figyelmezteti Indy. Feltöltik készleteiket és visszamennek a partra, ám a csónak eltűnt. Értetlenül néznek egymásra, majd a fák felé, ahonnan egy újabb bennszülött csapat jön elő, és dárdájukat szegezve a falujukba kísérik Indyéket.

Előkerül a törzsfőnök, aki rövid beszéd után szemet vet a sápadtarcúak csizmájára. Indy óvatosan lehúzza a sajátját és átadja, a főnök kemény csávó, nem retten meg a szagtól, ezt látva Remy is lehúzza, bár kissé vonakodva, a sajátját, ez azonban erősebb ódort áraszt, a főnök hátra is hőköl tőle. Komolyabb ajándékot kell adnunk nekik, súgja Indy és oldaltáskájából előkeríti a távcsövet. Ennek sikere van, és jó szándéka jeléül a főnök vendégül látja az idegeneket. A kaja ugyan mozog, a mi kultúránkban simán kukacnak mondanánk, de a bennszülöttek szerint finom és fehérjében, valamint szénhidrátban gazdag. Ebéd után a főnök egy díszes faragású dobozt nyújt át, na ebben mi lehet? Hát két koponya, bizony, ez meg mit jelenthet?, néznek egymásra hőseink. Este megtudják, mert a kísérő őrök megmutatják, mire való: ebbizony kispárna, tegyék csak a fejük alá, szép álmokat.

Reggel nyárson sülő malac illatára ébrednek, Remy már előre örül a finom reggelinek, de Indy szerint nem nekik készítik. Hát nem is, a törzs hím tagjai ugyanis harci díszekbe öltözve először valami táncot lejtenek, majd összekötözik Indyék kezét és kivezetik őket a beach-re. Újabb tánc és beszédek következnek, közben a helyiek körbetapogatják barátainkat, Indy szerint talán szerencsét hozó talizmánnak tartják őket. Ekkor két nagyobb csónak tűnik fel a vízen, bennük másfajta tolldíszbe öltözött fickókkal, na itt mi lesz, harc vagy elvtársi találkozó?

Talán az utóbbi, mert a két csapat feláll egymással szembe és tamtamra táncolni kezdenek, ezt kihasználva Indynek észrevétlenül sikerül kiszabadítania a kezét a kötél szorításából. Tánc közben azonban váratlanul a vendégcsapat egyik harcosa dárdát hajít a házigazdák egyik fiatal tagjába, szegény fiú holtan esik össze. De nem tör ki harc, úgy látszik, ez valami rituális feláldozás volt, a vendégcsapat tagjai visszaszállnak a csónakokba és eleveznek. A fiatal srác holttestét meg visszaviszik a faluba, felravatalozzák és egész éjjel virrasztanak mellette. Másnap reggel a törzs kikíséri Indyéket a partra és kezdetleges vitorlás csónakjukon elfuvarozzák őket egy másik szigetre.

Kikötés közben kivonulnak az itteni helyi erők, Indy némi rémülettel fedezi fel, hogy ezek a gyilkos rituáléra érkezett törzs tagjai. Akkor minket is meg fognak ölni, morogja az örök optimista Remy. De talán mégsem, mert a bennszülöttek közt feltűnik egy fehér ember: Bronislaw Malinowski antropológus, aki itt, a Trobriand-szigeteken tanulmányozza a helyi törzsek szokásait. Tőle végre megtudjuk, hogy a másik törzs ajándékul küldte hozzá Indyéket, és az a rituálé, ami a fiatal fiú halálával végződött, a szellemek kiengesztelését szolgálta, ennek révén tudják megvédelmezni magukat és a többi törzset is a jövőbeni veszélytől, bajtól. Szeretnénk visszajutni a civilizációba, mondja neki Remy, ez is civilizáció, feleli Malinowski.

Miközben a kunyhója felé sétálnak, Malinowskitól megtudják, hogy rendszeresen jár erre teherhajó, amivel el lehet jutni Londonba. Remy a dobozt mutogatva valami feszítő szerszám után érdeklődik, talán lesz itt néhány, mondja a lengyel. Hozzáteszi, hogy minden kultúrára jellemző, hogyan védi értékeit: a dobozban nyilván Indyéknek valami nagyon fontos dolog van, míg a helyeik legfontosabb terményét, a yamgyökeret fedett, de nyitott oldalú tárolókban tartják. A kunyhóban Malinowski átad pár célszerszámot Remynek, közben a literátus Indy örömmel fedezi fel az antropológus könyvei közt a Brewster milliói c. vidám regényt. Egyfajta menekülés ez, nehogy megőrüljek itt, mondja a házigazda és elmegy, hogy a vacsora után nézzen. (A könyvből egyébként több filmes feldolgozás készült, pl. 1985-ben Richard Pryorral, ami Szórd a pénzt és fuss! címen lelhető fel az online videotékákban.)

Remy nekilát, hogy a kapott vésővel és kalapáccsal kinyissa a dobozt, ez viszonylag gyorsan sikerül is, ám csak egy simára csiszolt követ talál benne. Csalódása mérhetetlen, sós kútba vetettek, kerék alá tettek, majdnem szomjan haltunk, és mindezt egy kavicsért!, kiabálja és dühösen kirohan. Indy felemeli a követ, rutinosan letisztogatja és igen: előbukkan egy újabb felirat vésete! Az infót azonban nem osztja meg barátjával, így Remy teljesen magábazuhantan ücsörög a vacsora mellett, alig eszik, még a különleges banánkompótből sem kér, inkább elmegy lefeküdni.

Indy és Malinowski tovább beszélget, Indy elárulja, hogy kincsvadászat során vetődtek erre a tájra, de a dobozban sajnos nem Nagy Sándor gyémántja volt. Elmondja még, hogy visszamegy az Egyesült Államokba és tanulni fog, mert archeológus szeretne lenni. Szóba kerülnek az egymástól eltérő kultúrák és az, hogy ha megismersz egy, a tiedtől eltérőt, akkor azt egy idő után elfogadod - és így létrejöhet egy békésebb világ, állapítja meg Malinowski. (A beszélgetést ajánlom a mindenki ellen uszító mini ducénk, O1G figyelmébe.)

Később Indy megmutatja a lengyelnek a kövön található szöveget, valami ősi nyelven írhatták, de végül kettőjüknek nagyjából sikerül megfejteni. Eszerint a gyémántot elrejtették valahová, és csak az Indiában található Kegyelet Templomának szerzetesi tudják, hová. Hát ez elég halvány nyom, Indy nem is bízik benne. Reggel előkerül Remy, aki felháborodik, amiért Indy Malonowskit is bevonta a kincs utáni nyomozásba. Eléggé köcsög módon beszél vele, mire az antropológus megnyugtatja, őt aztán nem érdekli semmilyen kincs. Na és most merre megyünk tovább?, kérdezi Remy felvillanyozva, de Indy komoran annyit mond, fogalma sincs, lehet, hogy ez is csak egy újabb vakvágány.

Újabb beszélgetés következik Malinowski és Indy között, az antropológus szerint amiből mindenkinek a legkevesebb van, az az idő, ezért ahelyett, hogy olyan dolgokat hajszolnánk, amire nincs is igazán szükségünk vagy bizonytalanok, inkább azt igyekezzünk elérni, amire valóban vágyunk. Ha Indy tényleg archeológus akar lenni, akkor tegye azt, menjen haza és tanuljon, hogy aztán egész életében azt csinálhassa, amit gyerekkora óta szeretne. Ennek hatására később Indy közli Remyvel, nem megy Indiába, visszatér Londonba. A belga a gyönyörű naplementére fittyet hányva mindenféle érvekkel próbálja rábeszélni, hogy kövessék tovább együtt a kincs nyomát, de Indy tartja magát a döntéséhez, nem akarja a bizonytalanságot, hiszen még évekig tarthat, amíg végigjárják a nyomokat. Azért jó csapat voltunk, mondja zárásul Remy.

Másnap megérkezik a teherhajó, a törzs tagjai feldíszített kenun szállítják oda Indyéket, Remy fogadkozik, hogy egyedül is megszerzi a gyémántot. Hőseink útjai itt tehát elválnak, a magam részéről sajnálom. hogy így lett vége a sok közös kalandot megélt kapcsolatuknak. Malinowski mindkettőjüknek sok szerencsét kíván és hosszan néz a távozók után. Hazamegyek, mondja Indy maga elé a csónakban, szemét az indulásra kész hajóra szegezve.