Éljen a lebutított iskolahét, éljenek az idegen nyelvek! Legfőképp az angol, mert ezen a héten szem- és fültanúi lehetünk ahogy megtanulnak angolul a gyökerek küzdenek az angol nyelvvel. Olyan lelkesek, hogy korán reggel csipásan, s mosdatlanul már gyakorolnak. Robi a nappaliban magol és a felbukkanó Vivient kérdezgeti ez és az mit jelent, mialatt Dani és Virág odakint folytatják le a következő felejthetetlen konvót:
- Nincs az a nagyon kiver a víz meleg, nem? – teszi fel a költői kérdést 0 fokban Mr. Kretén.
- Very meleg? – kérdez vissza tulajdona Virdzsi.
- Very meleg? – ismétel Kretén vigyorogva.
- Sit down Dani! – invitálja maga mellé Virdzsi vihogva.
- Thank you very much! – mondja az udvariasság maga.
- Oh, you’re welcome! – válaszol Virág elalélva, hisz a kanija külföldiül beszél!
- Oh…- kezdi Dániel, de ezen a ponton megáll a tudomány, elfogy a lendület, viszont mégsem hagyhatja, hogy Virágé legyen az utolsó szó, ezért így zárja az epilógust: Yesterday! – nos szerintem is.

Nah, come on hamar! Kezdődik az akrojóga! Kis körbenállós ráhangolódós ki-belégzős integetés után indul a szakkörözés, amiből azt emelik ki nekünk, hogy Vivcsó félős. Nem kell ezt igazán ragozni: Vivinek nincs önbizalma, alacsony az önértékelése, ezért semmi meglepő nincs azon, hogy nem szívesen áll ki a többiek elé és mássza meg Bálintot különböző félakrobatikus helyzetekben. Ehhez az kellene, hogy magabiztos legyen és legalább hárommal jobban szeresse magát, mint most. Úgy nem okozna gondot a szereplés és nem lenne ennyire zavarban, nem félne az esetleges megaláztatástól. Bár a többiek buzdítják, hogy ügyes vagy, megcsinálod, de az elmúlt cirka 20 év komplexusai nem most fognak elillanni. Ettől eltekintve kollektív boldogság uralja a jóga órát és az utána következő pillanatokat. Jó nézni, hogy tudnak valamiért lelkesedni. Zárásként meghugják egymást, mert ez egy ilyen fogdosós-szeretgetős foglalkozás.
Az első és második óra közötti szünetben azért kezd elhalványulni a kumbájjá érzés. Gonosz törpe gyászol és megboldogult bikája naptárját lapozgatja a hajdan volt közös ágyban, mialatt Bálint Robinak kutyázza kicsit Vivcsót, hogy gyenge, semmi akaratereje azé’ nem megy neki a jóga. A riportban meg adja a megértőt. Vivcsó meg magát kutyázza kint cigi közben. Lapozzunk, mert bús panda leszek…

Abban egészen biztos vagyok, hogy nem most lesz a villalakókból megabioökomókus és az ökológiai lábnyomuk sem javul számottevő módon. Viszont. Ha csak egy kicsit is tudatosabbak lesznek a jövőben mondjuk a szelektív hulladékgyűjtést illetően, már nyertek ők is és mi is, mert remélhetőleg ezt a porontyaiknak is át fogják adni. Mindenesetre nehéz ez a környezetvédelem és Robit leszámítva nem látom a lelkesedés minimális jelét sem. A csomagolásmentes dolgokhoz egyébként is hardcore környezettudatos embernek kell lenni, nulláról megtanulni máról holnapra esélytelen. Nem is sikerült a tegnapi rendelést ezt szem előtt tartva leadni. Amikor pedig Ökomókus tanár néni arról beszél hogyan lehetne bóti szájvíz helyett maguknak kotyvasztani a szájvizet és amúgy a fogkrémmel is gond van, szivárványos színekben kezd játszani a lakók feje, kékülnek, zöldülnek, hogy ők nem erre a rodeóra vettek jegyet, hanem arra ahol habzsi-dőzsi-kaja-pia orrvérzésig. Robi továbbra is lelkesedik.

A reggeli gyakorlás után ideje learatni a babérokat, kezdetét veszi az angol óra. Két csoportra oszlik a társaság. Kezdő: Virág, Vivi, Merci, Dani (őket nem is mutatják) és középhaladó: Robi, Bálint, Mó és Frú. Először is, már attól frászt kapok, hogy az ertéel hibásan feliratoz, utána meg attól szorongok, hogy a közepes csoportot kell hallgatnom mert büntetés minden egyes szavuk. Először Robi és Bálint szenved össze egy áruházi vásárlós jelenetet, ami után Uncle Andrew jófej és megdicséri őket. Utána meg Mó udvarol Frúnak egy bárban, ahol teljesen nyilvánvaló, hogy Frú csak azért került a fiúk közé, hogy párosan legyenek a csoportok és nem mellesleg feszkónak is jó, mert az özvegy azon aggódik, hogy szerelme a Félkegyelmű, akinek nem írom le a nevét, vajon mit fog szólni ha ezt látja és ugye biztos nem haragszik meg, hisz ez csak egy feladat volt és csak a feladat miatt megy moziba Móval. Mó udvarlása közben nekem megint a Bëlga jut eszembe:

Jááájjj! Szintetizátoooorrrr! És furulyááááákkk! Azt mondja a zenetanár bá’, hogy a Dance Monkey meg lesz tanulva (így szenvedőben!) a hét végére. A szenvedő szerkezet természetesen nekem köszönhető, mert előre látom és hallom a kínt amit majd átélek mialatt hallgatom a furulyaszót… Óh, nem is kell sokat várnom, mert néhány vágással később már vérzik a fülem, sípolnak a be nem fogott lyukak miatt a pikulák és bármennyire is értékelem a gyökerek lelkesedését, ez egyelőre ebben a formában vállalhatatlan. Ezzel szemben úgy látom, hogy Virágnak van köze a zongorázáshoz, mert ügyesen mutatja Daninak mit is kellene csinálni. Tehát Virág és Dani lesznek a Dance Monkey szuperprodukció billentyűsei és Virág f.szán el is sajátította a 4 akkordot. Dani időnként lemarad / kimarad, de ha szorgalmas lesz úgy néz ki neki is menni fog a mutatvány. A furulyásokkal ugyanakkor nehezebb lesz, mert a közös próbán nem sikerül eltalálni sem a hangokat, sem a ritmust. Ancsa a végén szörnyülködik keveset, mert mégiscsak borzasztó amit zenélés címszó alatt művelnek ezek a szerencsétlenek, de az a helyzet Ancsa, hogy úgy emlékszem mintha te is hasonló tehetség lennél zeneügyileg, mint a mostani villalakók. Nem vagy muzikális nah, onnan meg nem ér az ekézés!

Illemtan. No káromkoding, no szentségeling, rather kussoling. Az a helyzet, hogy nem megy ez a szép beszéd a lakóknak, így rá kell őket venni külső kényszerrel, hogy ne szitkozódjanak. Azt mondja Auntie Eleonóra, hogy meg vannak az eszközei. LégyszilégysziLÉGYSZI adjatok nekik pár voltot a kis seggükbe, hadd visítsanak pritti plíííííízzzz. Ezt mantrázom éppen izomból mialatt Virdzsó kimegy a raktárba az ösztönzőkért, de sajnos nem áramot kapnak a gyökerek, hanem kéz és lábsúlyokat ha csúnyán beszélnek. A 40 darab súly ... szörprááájz: nem volt elég, ezért az öfi végén öveket is kapnak, amire további súlyzókat kell akasztaniuk és alváskor sem vehetik le. Sőt, zuhanyozni is ebben kell. Akármennyire is figyelnek magukra, csuklóból jönnek a szitokszavak, teljesen beépült a mindennapjaikba és ez azért jó, mert az erőlködésüktől roppant szórakoztató az egész bejátszó. Azon vettem észre magam, hogy önkéntelenül mosolygok. Végre, így a 67. adás alkalmával sikerült.
Hogy ne legyen felhőtlen a szórakozás, bevágják nekünk újfent Özvegy Köpködő Negyedistennét, amint a rongyosra lapozott naptár felett siratja Néhai Köpködőt. Nem fér a fejembe, hogyan tudott ennyire belehabarodni abba a tökéletlen f.szba. Mielőtt én is tönkre mennék teljesen, elhangzik a p.csa szó az özvegy szájából és máris elillant a szorongásom. Remélem az övé is elmúlik, nem ér ennyit az Éleslátású.

Estére szabadfoglalkozás van a villában. Bálint, Robi és Mó a nyugiban furulyáznak. Nem úúúúgggy…jajj. A hangszerrel gyakorolnak, hisz Bálint klarinétos múltjából fakadóan tud egyet, s mást. ... Ah, azt hiszem ebből nem tudok jól kijönni. Mindegy, zenélnek hogy jobban menjen a Dance Monkey. Ezalatt Frú kurkumás hányást kavar az étkezőasztalnál, amit először Merci arcára ken fel, utána meg a sajátjára. Aztán meg csodálkoznak amikor próbálják letörölni, hogy sárga a fejük a kurkumától. Rendben hogy bio pacsuli, de ha az én arcomra akarná azt a sárga f.st felkenni, biztos hogy megitatnám vele az egész piklit.

Azért ez a zoknispapucs pusztító:

A próba eredményével Vivcsót örvendeztették meg: