Indy tehát letörten poroszkál, pár óra múltán azonban utoléri egy ismerős teve, rajta egy ismerős csadorba burkolt ismerős hangú nővel. Maya az természetesen, hát Maya maga hogy tudott megszabadulni a beduinoktól?, kérdezi Indy. Maya nem tér ki a részletekre, a lényeg, hogy visszaszerezte Indy tőrét, de nem ölte meg a beduinokat, csak altatót kevert az italukba, utána meg ellopta a ruháikat, hogy ne tudják üldözőbe venni. Ügyes.
Mivel a 16. estén két játékos is kiesett nem meglepő, hogy az Edge-en kezdjük a mai epizódot. Parvati sztorizik a többieknek a tűznél, nekünk meg a riportban, hogy sajnos mind kiestek: ő is, Ethan is, Rob is, de azért mégis csak kerül egy kis öröm az ürömbe, sőt valamicske elégtétel amikor meglátja Sandra érkezését. Sandra bullshitel, hogy azért adta Denise-nek az idolt, hogy ne legyen még egy nő játékos az Edge-en, aztán meg azt mondja a riportban, hogy az érzelmei irányították, pedig ő sosem játszik érzelmekkel. Ez is BS, mert nagyon sokszor az érzelmei viszik, de most nem ez volt a helyzet, jól átgondolta ő ezt a döntést, de alábecsülte Denise-t, nem gondolta, hogy lehet nála másik idol és azt hitte, Denise hálás lesz azért, hogy megmentette őt. Ehelyett Denise kapott az alkalmon és adios Sandra. Rob is kérdezi Sandrát, hogy miért adtál a kezébe ekkora hatalmat, miért nem döntöttél egyedül? Hagytad neki, hogy eldöntse a sorsodat. Igen, ez nem vall rád – teszi hozzá Amber.
Ezután érdeklődnek az új érkezők hogyan bírják a többiek, mit esznek, mit csinálnak? Elpötyögünk. Kapunk egy tálka rizst naponta, amiért fel kell mászni a hegytetőre. Sandrának nem kell több, eleget hallott, köszöni szépen neki eddig tartott a kaland, véget ért a játék, megtett mindent amit megtehetett, elérte ami elérhető volt, ideje nyugdíjba vonulni. Pardon, hogy tetszett mondani? Jól hallottátok, Sandra nem bumlizik egy tálka rizsért és nem vegetál egy lehetőségért a játékba visszajutásért, ami annyira csekély, hogy szemmel nem is látható. Ez nem fog megtörténni, nem vagyok jó a versenyeken, tudjátok. Nem vesztegetem olyanra az időmet, amiben nem leszek sikeres – mondja. Felvonja tehát a szakadt vitorlát és végleg elköszön a survivortől.
A sorozat kedvenc éttermében kezdünk, a BigGerson's-ban. Egy szöszi pincérnő élete dilemmáját beszéli meg a nővérével, pasi gondok, de mindenképpen az igazat akarja hallani. A műszakvezető már ideges, hogy sokat csacsog munkaidőben, így a lány visszatér dolgozni. Sajnos a munka valahogy megváltozik, bárkivel, akivel csak beszél, az kegyetlenül őszinte hozzá. Vagyis megtudja, hogy mennyire átlag alatti, idegesítő, lúzer csaj, majd egy idősebb hölgy bevallja, hogy elütött valakit és nem állt meg segíteni, illetve egy 8 éves forma kislány legszívesebben megölné az anyját. Szegény Pincérnőnk nem bírja el, hogy ennyien szidják őt, odamegy a lezárt fiókosszekrényhez és kiveszi belőle a pisztolyt. Felhívja megint a tesóját, hogy vigye haza, mert nem érzi jól magát, de ő is szembesíti őt a kegyetlen igazsággal, utálja őt és a problémáit és egyszerűbb lenne, ha megölné magát végre. A pincérnő teljesen kétségbeesett, előveszi a kötényébe rejtett pisztolyt és mire a nővére kimondja, hogy ölje meg magát, meghúzza a ravaszt.
A mostani epizódban kiderül, hogy Sammynek komoly problémái vannak, amit nem lesz egyszerű kezelni és beszólunk az Alkonyat-rajongóknak. Illinois, Limestone városának gót bárjában indítunk, egy fiatal, szinte még tini csajszi nyilvánvalóan hamis személyivel jutott be és még piát is kap, hiába, a csapos sem kérdezősködik. Az ifjú Bella, akit mókás módon Kristennek hívnak (Kristen Stweart után) rátalált az ő Edwardjára, a lány igazi kis poéta, verseket ír, és a srác online kezdett el érte rajongani. Megmutatná neki a verseit, de a papír elvágja a szépre manikűrözött ujjacskáját, Edwardunk meg a vérszagtól megriadva otthagyja a csajt. Eltelt egy kis idő, Bella a bárban maradt és a naplójának meséli, hogy lépett le álmai sráca. Viszont Edward visszatért, hiszen állandóan csak a lányra gondol, ami klassz, mert Bellácska is oda van érte. Edward azonban nem olyan tökéletes, mint amilyennek hiszi őt, nem szabadna együtt lenniük. Bellának ne mondja meg mit tegyen, ő egy döntésképes 17 éves és őt akarja. Oké, de előbb megmutatja neki a szemfogát, ami bizony nem valami ügyes protézis vagy CGI, hanem valódi vámpírfog. Kész, Bella elalél, Edwardot akarja, az ő világában akar maradni, nem akar egy uncsi matekórán felébredni az álomból. Edward megmutatja a világát, elviszi őt az otthonába, ami a lány várakozásaival ellentétben nem egy kacsalábon forgó palota, hanem egy pisiszagú sikátorban megbújó lepukkant épület. Megjelenik a vámpírok vezetője is, ő olyan mint egy hobó, Edward valódi neve Robbie (Robert Pattinson után), meghozta a friss húst, szegény Kristen már tiltakozni sem tud, elkapták…
A zöldeknél indítjuk a 15. napot: végre azt csinálunk amit akarunk Adam! Mint egy rakás gyerek, akiknek a szüleik elmentek otthonról! – mondja Ben. Bulit kéne szervezni – feleli Adam, majd ránéz Sarahra – ne hívd a rendőröket! A tanács utáni reggelen Rob uralma alól felszabadulva ennél nem is indulhat jobban a napjuk. Míg Ben egyre közelebb kerül Sophie-hoz és Sarah- hoz, Adam mégsem érzi olyan jól magát miután a gonosz boszorkány elhalálozott. Attól tart, ha megint tanácsra kerül a sor könnyen követheti a boszorkányt az Edge-re.
Apropó Edge. Hogy mégse unatkozzanak annyira levelet kapnak az Edge-en lakók. Tyson egy farönkkel bandukol a tábor felé, amire verses üzenetet ragasztottak. Tömören: valamit elrejtettek nekik, minden kő alá nézzenek be és az sem árt ha jókor vannak jó helyen. Rob azonnal megszakérti a dolgot Ambernek, megmondja hol keressenek, hogy saccperkábé 8 millió kő van a szigeten – tudja mert megszámolta - szóval akár egy hétig is eltarthat a keresés. Tyson nem olyan céltalan, mint a többiek, mert rájön, hogy a „jókor jó helyen” az apályra és a dagályra utalhat. Szerencsésen megtalálja amit keresett és kiderül, hogy ez egy idol semlegesítő, amit eladhat valakinek 1 zsetonért. Tyson Parvatit választja, aki örömmel küldi a zsetont az előnyért cserébe. Tyson nem szarozik, ki tudja visszakerül-e a játékba, ezért nem gyűjtögeti a tokeneket rejtett védettségre, hanem vesz magának az étlapról egy üveg mogyoró vajat. Nemcsak a kalória hiányzott a szervezetének, hanem az öröm, hogy erről senki nem tud és rajta kívül senki sem kap belőle.
A mai részben Bobby lesz a főszereplő, ha a tesók kalandjai izgalmasak, mit mondjon ő?! Egy évvel ezelőttről indítunk, valamikor a Nagy Pokolba ugrás után. A tévéből hurrikánokról és árvizekről számolnak be, amelyek mintha egy varázsütésre megszűntek volna. Bobby pedig megidézi magához Crowleyt, a keresztutak királya elégedett a világgal, Sammy ügyességét dicséri, bár Bobbynak ezt jobb ha nem részletezi. Bobby itallal kínálja őt, ám őfelségének derogál elfogadni Bobby löttyét, ő csak a Craigs-re esküszik, az is legyen legalább 30 éves. Viszont a bájolgásnak annyi is, Crowley tudja, hogy az alku miatt hívta ide őt, itt lenne az ideje visszaadni Bobby lelkét. Sajnos erről szó sem lehet, Bobby aláírt egy szerződést, csak az apróbetűs részt nem olvasta el. A szerződés szövege egy intésre megjelenik Bobby bőrén, a kérdéses részlet épp a micsodáján olvasható és eszerint Crowleynak meg kell tennie mindent, hogy visszaadja a lelkét, csak hát ő nem akarja. Megkapja a szokásos 10 évet, de jobb lenne, ha nem az olcsó lőrét inná, ha nem akar rövidíteni. Bobbynak volt B-terve, a padlóra ráfestett egy démoncsapdát, amit csak UV-fénynél lehet látni, egyszerű, de nagyszerű, Crowley majd elácsorog itt. Sajnos Bobby kissé naiv, hogy azt hitte ilyen könnyű, Crowley füttyent, majd egy pokolkutya vicsorgása hangzik. Vagy elfogadja a 10 évet, vagy a kutyus eljátszik vele. Bobby kénytelen elengedni őt, de ez az ügy még nincs lezárva.
Ismét olyan epizódot tárgyalunk, ami annak idején nem került sugárzásra, így öreg Indyt most is kénytelenek vagyunk nélkülözni. Eredetileg ez lett volna a 2x21, és mivel az alkotók számos jelenetet forgattak hozzá, George Lucas úgy döntött, hogy a VHS-re újravágott sorozatnak ezt a részét jól feltuningolja ezekkel, plusz kiegészíti a hasonló témát feldolgozó „The Lighthorsemen” c .1987-es film jópár jelenetével. Ez azért is volt lehetséges, mert az epizódot ugyanaz az ausztrál rendező készítette, mint a mozifilmet: Simon Wincer. Így aztán mozifilm hosszúságú lett ez a rész, ezért a könnyebb emészthetőség kedvéért két részben tárgyaljuk.
A hátországból visszatérünk a frontra, ezúttal a Közel-Keletre, és mindjárt sivatagi csatajelenettel indítunk: a brit-ausztrál seregek támadják a Gázánál állomásozó török csapatokat. A szövetségesek nehéztüzérségi támogatás mellett rohamoznak, a parancsnoki döntés értelmében az ausztrálok hátramaradnak tartaléknak, a britek meg a lovassággal támadnak. Egy adott ponton leszállnak a lóról és kúszva haladnak az ellenséges lövészárkok felé, de a török tűzerő olyan erős, hogy egy idő után kénytelenek visszavonulni.
