Egyre erősebb az érzésem, hogy Péterünk stylistja olvassa a blogot és úgy válogatja össze a műsorvezető aktuális szettjét, hogy muszáj legyen megemlékeznünk róla. Ezúttal egy a pszichedelikus világ ihlette ingben pompázik és valljuk be, a műsor gyakran felveszi a versenyt egy komolyabb trippel. Elmaradhatatlan a MUNKAHÉT által kiváltott grimasz, mi pedig szavazhatunk ki lesz a kiválasztott.

A dolgozáson kívül is van élet ha történésnek lehet nevezni a szokásos „párkapcsolati” szenvedést, most épp Mercinél törik el valami és úgy látszik összespórolt már egy doboz cigire, így hódolhat második kedvenc hobbijának a tiktokozás után: a dohányzásnak. A szenvedő fél Renátó, aki részben hasonló cipőben jár bár épp relatív felszállóágban/rózsaszín ködben. Merci száját olyan örökbecsű igazságok hagyják el, mint „számíts a semmire és akkor nem csalódsz” vagy „ha valakinek idő kell ahhoz, hogy kialakuljon valami, az már rég rossz és nem úgy van, hogy tűz”. Sajnáltatják magukat, hogy bezzeg „kint a uccán” mindenki megbámulja őket de amikor érzelmekről van szó, akkor csak játékszernek jók. Mivel a lány nem igazán tudja kifejezni magát, én sem tudom eldönteni, hogy mit is szeretne pontosan ha nem azt, hogy akasszon már be neki ez a Mó gyerek. Azt mondja el kéne engednie a dolgot, Renátó szerint viszont ez úgysem fog menni ha már eddig is jól eláztatták egymást. Ahhoz, hogy ez sikerüljön teljesen el kéne távolodniuk, így viszont csak elölről kezdődik majd újra és újra ez a ragacsos buziskodás. Az egyetlen épkézláb gondolatot akkor hallhatjuk Mercitől, amikor konstatálja, hogy a kinti kapcsolata már biztosan sztornó, leves, kuka. Összességében rohadt unalmas ez az egész, kérjük vissza a munkás szenvedést.

A brigádok kialakulása most reggelre marad, Robi kifejezett jóindulattal próbálja kielégíteni a munkavállalók igényeit, így többé-kevésbé mindenki meg van elégedve, bár gyanús nekik a bérstruktúra és mint később kiderül, nem is alaptalanul. Amanda, Gina, Fru és Robi borítékolást kapnak feladatként, azt hiszem nem meglepő, hogy négyük közül kinek okozza mindez a legtöbb gondot. Egyszem közmunkás virágszálunknak nehezére esik megkülönböztetni a boríték elejét és hátulját de van itt még papírral ujjelvágás is és meglepődés, hogy a papír bizony éles lehet. Robi képes azonosítani a munkafolyamat fázisait és ennek mentén optimalizálni én viszont továbbra is tanácstalanul állok az előtt, hogy miért kell köpeny és hajháló még ezekhez a munkákhoz is, ettől ugyanis biztos nem lesz komolyabban vehető.

A kevésbé szerencsés csapat (Merci, Dani, Renátó és Moh) karácsonyi dísznek szánt hóember figurákat hivatott készíteni, a műszak pedig már az első pillanattól fogva anyázástól hangos, avagy éljen az ünnepi hangulat. A fiúk kézügyessége nincs a toppon, a ragasztópisztollyal is folyton megégetik magukat és Merci értékelése alapján is inkább fájdalmas mintsem nehéz a meló. Dani mondjuk elégedett „válogatott szintű” teljesítményükkel és már az olimpiai részvétel felé kacsintgat de Moh szerint összetett a feladat és a 20 villadella/darab, ami jár érte igencsak kevés. Szarérhugyér dolgoznak de ilyen a napszám – állapítják meg. Az utolsó pár darabot már ajándék jelleggel készítik el, Renátó Frunak kedveskedik, Dani pedig először Bálintot formázza meg, majd Virág hóember mását igen élethűen, a szemölcsöt sem elfeledve.

A délutáni műszak az amerikai álmot hozza el, Virág, Vivi és még az enyhén szólva sem lelkes Bálint is komoly nyugati bérszínvonalon dolgozhat, amikor szaloncukrokat csomagolnak. Összevetve persze, hogy az egy szaloncukorért járó 100 villadella mekkora vásárlóerőt jelent bent és azt, hogy mennyi egy ilyen szaloncukor valós piaci értéke, én komoly gazdasági lufit szimatolok de ez legyen a legkevesebb. Az elején felmerül a gyanú, hogy esetleg a csomagolás minősége lehet a buktató de ezt aztán leszarják és jól is teszik mert raccsolós-selypítős bácsi is baszik rá, hogy egyesével megvizsgálja mindet. Vivi nyíltan vibrátorra gyűjt, nagyon viszket már a pinije és hiányzik neki a szex, azon lamentál vajon mit érezhet a nemiszerve. (A Belevalóban részletesebben is kifejti mindezt és az is kiderül, hogy mikor kapja kézhez vágyott eszközét.) Bálint kurvára unja, a végén már „sajognak a szemei” és Virágnak is kivan a fasza, a héten már megutálta a hagymát, a narancsot és most a szaloncukor is hasonló úton jár. Már látják maguk előtt a főnök lebaszását, amit ezért a nyugdíjas melóért kapnak de akkor Virágnál elkattan valami és dühből kimaxolja a műszak hátralevő részét. Az idő lejártával néhányan megjutalmazzák magukat egy szaloncukorral, Bálint a tarháló Ginának is dob egyet, aki szerint „ezért csak nem büntetik meg”. A lány kifejti neki mekkora kedvence a citromos zselés és meglepő módon karácsonyi hangulata támadt tőle. Robi sunyiban tol be egyet és hiába volt konkrét haditerve rá, a retorzió (és a 39 kamera) őt sem kerüli el, dörren az ezer villadellás büntetés minden érintettnek.

Gusztáv úr uram láthatóan unja már ezt az egész szart, nem végez komoly minőségellenőrzést, a keresetek közötti eltérés pusztán az alapbérekből fakad, így jön létre a díszkészítők alkotta nincstelenek csoportja, a borítékolók kvázi középosztálya és a szaloncukorcsomagolókból álló burzsoázia, akik 30 meg 50 ezer villadellájukból elképesztő luxusban tölthetik azt a pár órát, amíg vissza nem áll az all inclusive ellátás. A nap dolgozója Virág, akinek az ezért járó 5000 extra VD már csak alamizsna. Ez már jobban kiélezi a tegnap hiányolt osztályharcot, Renátó akad ki elsősorban, Moh inkább elismerő és a szerencsés műszakválasztásnak tudja be a többiek sikerét.

Gina folytatja közmunkáját és bár Amanda folyamatosan próbál lelket önteni belé, nem csoda, hogy a villában uralkodó ótvar káosz kikezdi a lány amúgy sem túl erős idegeit. Ablaktisztítás közben mondjuk egész jól elvan, megismerhetjük fejlett technikáját, amivel nem lesz mázgás egy ablak sem. Frunak viszont nem csak a munka büdös hanem a kanapén fetrengve a felmosóvíz szaga is megüti Dubajban süttetett orrát, ami Ginából kivételesen jogos dühkitörést idéz elő és egy fogadalmat is miszerint többet nem szeg majd szabályt.

Vége a munkahétnek, én pedig azon lamentáltam mi lenne ha egy párhuzamos univerzumban a villalakók irodai munkákat végeznének. Amandát látom magam előtt, mint junior bérszámfejtő asszisztens és Fru sem lógna ki a pletykás HR-es picsák közül. Renátót pedig ha más nem, a gyakran villanő kőműves dekoltázsa tenne alkalmassá az asztalok alá hajolgató rendszergazda szerepre. Kommentben természetesen várom a hasonló ötleteket.

A nézők Renátót tartják legesélyesebbnek a zöld kendőre pedig még nem is látták a holnapi összefoglaló előzetesét. Peti filozofál egyet, hogy azért a 36 millióért ugyan legalább annyit meg lehetne tenni, hogy nem picsogjuk végig a napi 3 óra munkát, hiszen – most figyelj – az álmokat nem adják ingyen! Együttérzést próbál kelteni azon színész-és zenésztársai iránt, akik nem mentek le kutyába egy kereskedelmi tévének sem és most kajafutárként kell biztosítani megélhetésüket. Holnap újra buli és alkohol, lesz esemény bőven de sajnos erről a műszakról én lecsúsztam.