Peti ismét igazi divatdiktátor ebben a sárga farmerdzsekiben, ma arról nyilváníthatunk véleményt (figyelsz Gábor?), hogy kapjanak-e a villalakók karácsonyi üzenetet a szeretteiktől. Nos, gondolom mindenki hallotta már a mondást, hogy „anyád se szeret” de nem akarok annyira rosszindulatú lenni, hogy esetleg összefüggésbe hozom a napi kérdéssel.

A hét a Lázár jánosi krédó jegyében folytatódik, azaz amennyi villadellád van, annyit is érsz. Renátó kreatív ösztöneinek kiélésével kezdi a napot és filctollal faszt kanyarint az alvó Vivi arcára. Gyanítom borbélyként is hasonlóan szép alakzatokat nyír kliensei fejére avagy „még egy csíkot oda toljá’ má’ bele tesó, nagyonnagyvagy”.

A reggeli műszak során az egyik brigád (Bálint, Vivi, Virág és Dani) tollakat rak össze, ez még számomra is világos. A fénytáblák összeszerelését illetően viszont ki is teszem ide elétek szegénységi bizonyítványom, ugyanis elkényeztetett városi gyerekként, aki nem igazán végzett komolyabb fizikai munkát életében, megmondom az őszintét, nem értem mire jó ez a dolog így magában. Renátó szerint könnyű a feladat, Amanda is lelkes és ott van még Gina is, aki...

Na és akkor következzen az ő kálváriája, szenvedése és az én erről szóló kifakadásom. A konstans ordenáré káromkodást már megszoktuk és ezt részemről nem is lenne illendő a szemére vetni. Az viszont hihetetlen, ahogy már az első percekben kávészünetre megy, csikkezik és hihetetlen szenvedések közepette fel-alá járkál a munkáról panaszkodva. Néha bevágják a riportjait, ezeken keresztül is nyomon követhetjük érzelmi hullámvasútját, ahogy az egyik pillanatban még arról pofázik, hogy „a megélhetőség fontos az életben”, utána pedig sorsába beletörődve „inkább nem keres egy forintot se”. Pedig még Merci is besegít neki, persze lehet csak hiányzik a lányak a szakmája. Moh szerint ez tök aranyos dolog csak nehogy büntetés legyen belőle. Drága Georginánk azon is felháborodik, amikor őt állítólagosan szarba sem veszik munkatársai és biztos direkt a selejtes darabokat kapta és hát a méhe meg a petefészke is kifagyott már odakint. Erre mondják csapatsportokban, hogy nettó emberhátrány. Mostanra pedig az jutott eszembe, hogy lehet azért készül fénytábla, hogy Gina abból ehesse majd a fényt ha már pénze úgysem lesz és utalt is erre a napokban. A pont pedig akkor kerül fel az i-re, amikor a riportban azzal fenyegetőzik, hogy ideje elővenni az igazi tróger énjét, amit nem szeretne de hát kemény idők kemény eszközöket kívánnak.

Gina szerintem messze a legostobább villalakó, elképesztő sötét űr tátong a fejében, cserébe nem is túl jóindulatú, őszintén nem értem, hogy tarthatták őt erős játékosnak a többiek. Vagyis bocs, hangos és agresszív, ez mondjuk megmagyarázná. Könnyen lehet ez puszta vágyvezérelt gondolkodás a részemről de jó eséllyel most intézi el magának a következő zöld kendőt. Emellett nem lennék meglepve ha 10 év múlva hasonló stílusban állna sorba a munkanélküli segélyért.

Peti valamiért veszekedést promózott Amanda és Gina között de nem úgy tűnik, hogy ez bármikor is elfajulni látszott volna, a két lány most kivételesen nem uszítják egymást annyira, sokkal inkább a vigasztalás-léleköntés-motiváció hármas van fókuszban. Említésre méltó mondatok azért itt is akadnak, jár a pacsi a szerkesztőknek a feliratokért, így nem kell írásban szemléznem, minden szó tömör gyönyör.

A délutáni műszakban Merci, Moh, Robi és Fru válogatják a csontit én pedig újfent megvallom analfabetizmusom, hogy rá kellett keresnem miből jön a csonti szó mert csaliról már hallottam de erről még nem. Akinek ez esetleg szintén új, a csontkukacról van szó, más néven csonti, pinki, báb, melyek külöböző fajtájú legyek lárvái, így Mohnak is igaza volt, amikor konstatálta, hogy ebből lesznek a legyek. Merci mondjuk meglepődött, hogy itt élőlényekhez kell nyúlni de amúgy ügyesek, jól megy nekik a meló, Moh már a habzsidőzsit vizionálja. Robinak ebben kivételesen nincs 10+ év munkatapasztalata de később láthatjuk, hogy ismét nagyot megy, utólag pedig szerényen úgy nyilatkozik őt nem a pénz motiválta hanem a versenyszellem. Neki mondjuk nem is a napi betevő a tét mivel képes naponta egyhuzamban három óráig csinálni is valamit seggvakarás helyett. A reklám előtt PP még élcelődik egyet az ápoltak munkaundorán, mit ne mondjak, kifejező.

Jön Guszti bácsi verdiktje, a tollasokkal nagyon elégedett Sztrapacska úr, büszke rájuk. Azt már csak én teszem hozzá, hogy biztos nem az iskolahétre kellett ennyi toll. A táblakészítők közül csak Renátó kap dicséretet, a csontizók viszont instant burzsoákká válnak. Nem tudom, hogy csak simán belejöttek a munkába a harmadik napra és felfogták mi az a teljesítménybér vagy Sztracsatella műszakvezető úr szíve lágyult vajpuhára de a néhány kókler kivételével korrekt summákat halmoztak fel. Kicsit érik is az osztályharc de mire kiéleződne, pont vége lesz a tematikus hétnek. A nap dolgozója ismét Robi, nagyon örül neki természetesen, maratonfutáshoz hasonlítja az élményt bár nem tudja, hogy az milyen mert még sosem futott maratont.

Az előző napi hordós meglepetés okán Gina viselte volna az összes büntetés terhét de likviditás hiányában ez nem valósulhat meg, így közmunkára ítélik, kap egy „dzsukel” láthatósági mellényt is, Dani nagyon empatikusan arcon is röhögi emiatt. Ismét sok volt a szabályszegés, Gina szerint „muszáj volt lopni” és kezdem elfogadni álláspontját, amikor azt halljuk, hogy nem tudja megkülönböztetni a minimum és a maximum fogalmát sem. A többiek relatív luxusát ő csak kívülről figyeli, ki kell szolgálnia társait, végül azonban pozitív kicsengéssel zárja sorstragédiáját, hiszen mindent ki kell próbálni és legalább együtt alszanak Amandával, még ha a földön is.

Ezután az aukciót is neki kell levezetnie, ahol a villalakók megcsillogtathatnák pénzügyi/játékelméleti skilljeiket ha lenne nekik ilyen. Fru verseny nélkül viszi el a tatár beefsteaket, a biztonság kedvéért ráígér plusz száz villadellát a szükségesen felül mert elvileg ez a kedvenc kajája és neki akár ötezret is megérne. Következő műtárgyunk egy hatos pakk palacsinta öntetekkel, amire láthatóan komolyabb a kereslet, a kezdeti óvatoskodás után Moh csapja ki a lőcsöt egy háromezres ajánlattal de végül itt is Fru emeli fel utoljára a seggrepacsizó eszközét (lehet Renátó testalkatát irigyelte el). Daninak és Robinak van annyi esze, hogy megjegyezték a webshopos árakat, ahol ennél jóval olcsóbban vehetnek palacsintát.

Dani a haltálra csap le, ami „jó lesz napokig”, Gina már ennek maradékára aspirál, Moh gyorsan lefuttatva árazó modelljeit konstatálja, hogy 4600-ért megéri, 4700-ért már nem. Az ujjnedvesítő szivacsról sejtik, hogy valami trükk van a dologban, gyanúsan olcsó és még jó lehet valamire, végül Robi viszi el, neki ez aprópénz. A 10 darab arcmaszk gazdátlanul marad ha már jó suttyó módon 11 ezerért kiáltották ki (jól emlékszem, hogy amúgy 1000 VD darabja?) és sem a pár súlyzó, sem pedig az öt kilós (valójában négy) fehérjepor nem kerül megvásárlásra. A műszempillákat kitörő ováció fogadja de a pénztárca szorítása erősebb a hiúságnál. Vivi utólag elismeri, hogy igazán bebizsergett tőle, hogy alvóhely helyett „szép” legyen de Robi pillantása meggyőzte. Biztos látta, hogy Robi természetes pillákkal is szép. Utolsó műkincsünk egy extra kiválasztójel 15 ezer villadelláért, amit csak Robi tudna megvenni de ő lila kendőben reménykedik ezért passzolja, amit utólag meg is bán és ha ezen múlik majd Gina kiválasztása, akkor én is.

Peti végül még felteszi a tízmilliós kérdést, hogy ápoltjaink vajon a munkahetet záró céges bulit vagy a karácsonyt várják jobban de szerintem teljesen mindegy mert mindkettőnek ordenáré részegség lesz a vége.